Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-05-21 / 21. szám

2 M A G Y A R P A l Z S 1903. május 21. Zalavárroegye czellnloza ipara. Ereky Károly gépészmérnöktől. Zalavármegyének van 17 eeer hektár fenyves­erdeje, meg 140 ezer hektár lomberdeje. Ha ezekből csak a fenyöerdöket használná ki Zala­vármegye lakossága czelluloza gyártásra és pedig a legkíméletesebb gazdálkodás mellett, évi 4 köbméter f 't számítva kektáronkint, akkor a 17 ezer hektár fenyveserdő évi bruttó jövedelme 250 ezer métermázsa csiszolt czelluloza volna 3—4 millió korona értékben. A czelluloza ipar 20—30°/o nyereséggel dolgozik, de ha a 3—4 millió korona évi forgalomból nem 20%-ot, ha­nem csak 5°/o-ot. mint tiszta nyereséget számí­tunk, akkor is 150 vagy 200 ezer koronával emelkednék Zalavármegye erdő tulajdonosainak az évi tiszta jövedelme erdőiknek eme modern kihasználásával. Az amerikai, német és svéd erdőtulajdonosok fenyvesei nagyobb részt munkában vannak. Amerikában 25, Svédországban 20 és Németor­szágban 14 millió korona értékű fát használtak el ujságpapirgyártásra 1900-ban. Ausztriában is teljes erővel megindult a tevékenység e téren s mikor három esztendeje egy bécsi gépgyárral összeköttetést kerestem, hogy ők Magyarországra gépeket szállíthatnának csiszolt-czelluloza ipari berendezésre, annyi munkája volt a gyárnak Ausztriában, hogy szívesen lemondott a magyar­országi üzletről. A külföld czelluloza iparának e nagyfokú fejlődése mellett Magyarországban édes kevés, Zalában pedig, hanem tévedek, abszolúte semmi sem történik. A csiszolt czelluloza gyártás jövedelmezősége Németországban, ahol az erdöviszonyok hasonlóak a zalaiakhoz (Szászországban), kedvező. Mondjuk, hogy valakinek rendelkezésére áll 200 lóerő víz­esésben és a fenyőfának köbméterét 15 koronáért kapja. Eoben az esetb^u képes a 200 lóerő na­ponkint 25 métermázsa teljesen vízmentes csiszolt czelluiozát előállítani és egy évben 300 munka- j napot számítva. (A czellulozagyár éjjel-nappal j dolgozik.) 7500 métermázsát évenkint. Egy méter- í mázsa csiszolt czelluloza ára 15 koroua, tehát a ] 200 lóerő 7500 szor 15 = 112500 korona éven- j kinti forgalmat képes csinálni. Ehhez a 112500 . korona forgalomhoz természetesen nagyok a ki adások is. Ha a fát venni kell, akkor a 200 ló­erőhöz szükséges 2500 köbméter fa ára (á 15 korona) 37500 korona kiadást képvisel. A gyár üzeme és amortizácziójára évenkint ugyanennyit számítva, marad 37500 korona tiszta jövedelem és ha a vizeró tulajdonosa egyúttal erdőtulaj­donos is, akkor a czelluloza gyártás a világ leg­nagyszerűbb termelő ágának látszik, mely a bruttó forgalom 33°|o, illetve 66°/o-át tiszta nyereségként adja. Valóságban ugy áll a dolog, hogy a czelluloza gyárosok ma mind nagy részvénytársaságok, amelyek a czelluiozát nem adják el, de meg nem is vesznek, hanem ami czelluiozát gyártanak, azt saját maguk feldolgozzák. Néhány ilyen társulat dolgozik néha 100 és 200 millió korona alap­tökével, amely pénzösszeggel szemben kisipari vállalatok nem birják a helyüket megállani. A jövedelmező czelluloza gyártás tehát csak azért nem képes boldogulni, mert a nagy tőkepénzesek milliói ezt nem engedik és ha az ember mégis czelluloza gyáros akarna lenni, akkor ennek csak egy módja van, tudniillik részvénytársaságot ala­kítani, amelynek milliói azután könnyen küzde­nek a másik fél milliói ellen. Egy ilyen Dunántuli Papír Ipar Részvénytár­saság van ma induló félben, amelyiknek czélja a zalai, veszprémi és vasmegyei fenyveseknek kihasználása. Zalavármegyének miudenesetre ér­dekében áll egy ily részvénytársaság mozgalmai­ban mint részvényes is szerepelni, mert az erdők­nek az eladása még nem elegendő egymagában a zalai érdekek megvédésére. Vasvármegyének van 70 ezer hektár fenyőerdője, vízesései kiválóan alkalmasak czelluloza gyártásra, s a vármegye papírfogyasztásán kivül Bécshez és Sopronhoz való közelsége is alkalmassá teszik egy papír­gyár alapítására. Zalamegyének Budapest felé kell gravitálnia erdőivel. A statisztika szerint 120 ezer métermázsa nyomdapapirt hoz Ausztria évenkint a nyakunkra 4 és fél millió korona értékben. Egy székesfehérvári papírgyár képes volna a zalai erdők czelluloza gyáraival egyesülve, ezt a 4 és fél millió koronát megmenteni és a mai iparpolitika mellett könnyű volna a fennálló osztrák papíriparral a versenyt is fölvenni. Zalavármegye erdőinek kihasználására a leg­jobb alkalom a mostani. A fenyő erdőkön kivül a 140 ezer hektár lomberdőt is bele lehetne részlegesen a papírgyártásba vonni, de az ujsig papir igazi nyersanyaga mégis csak a fenyőfa. Mivel egy ily nagyobb szabású ipari vállalat előmunkálataiban minden csekélységnek látszó adat fontos lehet, a dolgok állását behatóan ismerő és az alakulás menetét szerző agyra nézve, ugyan lekötelezne e lapoknak olvasó közönsége, ha a zalai és vasmegyei erdő és vizerő viszo­nyokra vonatkozó ismereteiket velem direkt vagy indirekt közölné. Némelyik vidék kivül esik egy ily vállalat érdekszféráján, mert vize s fenyő erdője nincs. De sok vidéknek van itt erdeje és vize. Felháboritó eset egy pesti vendéglőben. Az erdélyi ásványvizek Budapesten. A székes főváros vendéglőiben szerencsés az a boldog halandó, aki erdélyi ásványvízhez juthat. Nagyon kevés vendéglőben tartják az ásványvizek kirá­lyát a borszékit. Ezt is többnyire hamisítva, mint azt, a mult évben fel is említettük. Répáti, elöpataki s más kitűnő vizeinket híréből sem ismerik a magyar vidéki közönség pénzéből meggazdagodott fő­városi vendéglősök. Ellenben a Gieshübli, Krcndorfi mindenik vendéglős étlapján előtérbe van helyezve. Hiába kérik a vendégek a hazai vagy erdély­részi ásványvizeket, nincs, azt mondják nincs, nem tartják, mert a közönség nem kéri, nem keresi. Persze, hogy nem kéri és nem keresi, ha az étlapon nem olvassa. A fővárosi vendég­lősök egy része rossz néven is veszi, ha erdélyi ásványvizet kérnek. — Ugy látszik, a külföldi forrás tulajdonosok több előnyöket tudnak biz­tosítani a vendéglősöknek. A legtöbb vendéglős rossz néven veszi, ha magyar voltára hivatkozik a vendég és kéri, hogy tartson erdélyi ásványvizeket is. Még az is megtörtént a napokban, hogy a Váczi körút 19. sz. a. levő palotának a magyar nyelvet kerékbe t'rrö vendéglőse kiutasította azt a vendéget, aki nála ebédelvén, arra kérte, hogy mint magyar fő­városi vendéglős, legalább egy erdélyi ásványvizet tartson. Ez a körülmény nagyon elszomorító, de egyúttal intés is arra nézve, hogy itt a fogyasztó kózön­séguek kötelessége határozottan l-s erélyesen fellépni s követelni a vendéglősöktől, a hazai ásványvizek előtérbe helyezését. Még hazaliság sem kell ahhoz, hogy borszéki vagy elöpataki vizet áruljanak. Hiszen 80 fillérért adják azt a literespalaczk vizet, a melyért a raktárban 16 fillért fizettek. Nyernek rajta palacz­konkint 44 fillért. Az Emke fővárosi választmánya, a fürdők és ásványvizek forgalmára alakult társaság, a ven­déglősök és kávésok hazafias testülete, továbbá a fővárosban alakult székely társaság fogjanak össze és szerezzenek érvényt a fővárosi vendég­lökben a magyar ásványvizeknek. Az a vendéglős, a ki az erdélyi ásványvizet kérő vendéget kiutasította, Holbauer Lipót Váczi körút 19. A vendég Kuszkó István szerkesztő és hirhipiró volt, Kolozsvár város törvényható­ságának tagja, az erdélyrészi iparpártoló szövet­ség jegyzője. Az eset május 2-án történt. Óhaj­tásának kifejezésre juttatásával nem kívánt alkal­mat adui a vendéglős durvaságára s azt hasonló durvasággal nem is viszonozta, hanem nyugodtan fizetett s távozott, mert tudta, hogy az ily egyén­nel, a ki maga is érzi, hogy nincs igaza s állás­pontja védelmére a gorombaság eszközét hasz­nálja, további szót váltani felesleges. Elkerülendő volna magyar ember által minden olyan fővárosi vendéglő, a hol hazai s főleg erdélyrészi ásvány­vizekre, borokra s egyéb termésekre gondot nem fordítanak. A magyar birtok. A mult óv nyarán történt. Somogy v- egye tavaszi közgyűlését tartotta. A közgyü-ébi tárgy­sorozat szokásos szürke, unalmas tömege egy­másután őrlődött le. Ebbe az egyhangúságba azonban egyszerre életet hozott egy javaslat, dr. Kacskovich törvényhatósági bizottsági tag indít­ványa a magyar földbirtok védelme érdekében. Erős nem/eti eszmét rejt magában a javaslat. Hogy az árverésre jutó földbirtokot vásárolja meg a kormány s ne engedje, hogy az idegen kézre jusson. A javaslatot nagy lelkesedéssel fogadta el a közgyűlés s elhatározta, hogy csat­lakozásra hivja fel a többi vármegyéket, s felír a Házhoz. A javaslat azóta járja az országot, hol kisebb, hol nagvobb hangulatot keltve, talán egy pillanatra gondolkodóba is ejfve némelyeket. Igaz, sorban foglalkoznak a somig\i földesúr indítványával az ország összes vármegyéi, de milyen lassan, miiven vontatottan halad ez a fontos kérdés! Akadt azonban vármegye, amelyiknél élénk viszhangot keltett a javastatnak minden szava, minden betűje. Zemplén vármegye törvényható­sági bizottsága a javaslatot kiadta a vármegye gazdasági egyesületének s megkereste, hogy az idegen birtokon észlelhető állapotokat tanulmá­nyozza s tegyen javaslatot, miképpen lehetne a magyar földet magyar kézen megtartani. A gaz­dasági egyesület ielkiinmeretesen teljesítette a reábízott feladatot Munkájáról beszámolt s ez a munka a maga rettenetes voltában mutatja be a zempléni földet. Zemplen vármegye területe 6301-58 négyszög km. Ebből a területből pedig 129 879 hold nem magyar, hanem külföldi állampolgár tulajdona. És most jön a beszámolás, a szomorú statisz­tika. Ezen a majdnem másfélszázezer hold terü­leten egyetlen magyar gazdatiszt, ispán nincs. De nincs egyetlen maőyar cseléd sem. Csehország­iul, Ausztiiából ide telepitett személyzet végzi az összes gazdasági munkát. E/.ek az idegen elemek a legnagyobb ellenszenvvel viseltetnek a magyar munkás iránt. Az o ft, azokon az uradal­makon muukához, kenyérhez nem jut soha. Ezt a képet szomoiuan egécziti ki az útlevelek statisztikája. Ezekről a vidékekről vándorol ki a legtöbb magyar. De háf mit is csinálna ott? Földje nincs, háza sem lehet, kenyeret, munkát sem nyújt neki ez a hely, hol született, s mely­hez neki volna legtöbb joga. Pedig az a felvidéki magyar munkás kitűnő erő, igények nélküli munkán, akinek erő.s hazaszeretete mindig legyőzte a k 'lföldről impor'ált szocziális eszméket. Nem kén ettől a földtől soha mást, mint életében egy darabka konyeret, holta után egy sírhelyet. Itt nem jut rés/ére az első, megy tehát oda, hol megtalálja a másikat is. Mit is keresne itt az a magyar munkás ? Az uradalom idegen emberei egy külön államot képeznek az áll mban, fen­séges gazdájuk magyar védelme alatt. E zárkózva makacsul megmaradnak idegen voltukban, s nem éreztek soha velünk s nem leszuek soha magvarok. — Ezek nem Ankerschmidek, hanem rideg, reálisan gondolkodó emberek, kik kihasználják a dus Kanaánadta jövedelmet, amilyen Kanaánról fogalmuk sem léiezett sivár hazájukban, s mikor telt a zseb. tovább állanak. Ez a hazafias szempont. — Ám van ebből az idegen invázióból nekünk gazdasági hátrányunk is. — Az uradalom ura Ausztria valamelyik illusztris herczege vagy grófja ide. erre a birtokra legfeljebb csak akkor jön, ha beáll a vadászati idény. Ám akkor is hosszú tá szekéren Bécsből szállítják az élelmet, onnan hozzák a lakoma minden italát. Az uradalom óriás jövedelmét év­negyedenként odaviszi a posta s a fenséges urak ott költik el utolsó vasig. Gráczi lódent hord az uradalmi gazdatiszt, s tiroli kucsmába jár a cseléd. A személyzet szükséglete is onnan kerül, idegenből. De onnan kerül a gazdaság, az ura­dalom szükséglete is. A legparányibb szeg, vala­mint az arató-, kaszáló-, cséplőgép osztrák teimék. Es a szomorú kép csak Zemplén megye képe. Hát az ország többi vármegyéje mily képet tárhat majd fel! Baranya^ármegye egy része osztrák kolónia. A mohácsi sikon osztrák kupiókat énekel a béres s talán az ökre is külföldről került. Pozsonymegye, Vasvármegye, Mosonmegye, az Alföld nagy hatalmas külföldi tulajdonosok ura­dalmaiból áll. Hogy mi az eredménye snnek az inváziónak, szomorúan érezzük. Mi bizonyítaná jobban, mint a kivándorlás. Nincs az Isten ege alatt nép, mely hazáját jobban szeretné, mint a magyar paraszt. Túrja a földet véres verejtékkel s dol­gozik napestig egy darabka kenyérért, de soha­sem jutott eszébe itt hagyni a hazáját addig, mig volt mit túrni. Ma már nincs se földje, se kenyere. Csinálhatnak törvényt, gyárthatnak rendeletet a kivándorlásról, mégis elmegy az a munkásember, mert életösztöne hajtja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom