Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1903-03-26 / 13. szám
1903. márczins. 25. MAGYAR PAIZS mély érzésű és JenkUlt szellemű levelét. Bizony igaz, hogy kezd káttéibe szorulni a magyar; könyökkel verik hátra. A levélben szétszórt dolgokra alkalmak adtán rátérünk Az útra legalkalmasabb idő lene juliue. — Meleg üdvözlet. — Hugaujf Försterur 8 kor. 1904. okt. l-ig szól. Márcdas 15. jegyzetek.*) »$zent szabadság! névnapodra gyűltünk Lángra gyúlni nagy neved tüzétől, S zálogul, hogy lolkünk a jövőre IhUtésed szent csókját venné fol! S rájok nézni, a kik keresztvérre Tartottak . . . s hogy legyen örökséged: Él tök árán vettek az időből. Példájukon fájó lelkünk^éled, Mert bár széttört kardjuk a csatákon : »Lesz még egyszer ünnep a világon.« * * * Tisztelt Ünneplő Gyülekezet! Erre az alkalomra nem irlam kidolgozott emlékbeszédet, csupán egyes töredékes főijegyzéseket szedtem össze, melyeket egyik másik alkalomkor jegyezgettem. Először is jó emlékkel áldozok a zalai népnek, melynek hazafias lelkességóről érdekes adat maradt fenn a Jókai feljegyzésében. Régebben nem volt annyihirlap,levelezés, posta, távirat, telefon, sem szekérút, sem vasút. Pedig érdekes események régen is voltak. S az emberek is csak ugy érdeklődtek, mint ma. Mert nagy események ugyancsak voltak, pl. 48-ban s 49-ben. Mikor a kormány Debreczenben volt, a zalaiak szerettek volna valamit tudni a haza sorsáról. 3 — 4 száz kilométer távolság, keresztül kell menni a Dunán és a Tiszán, keresztül kell menni a Duna Tisza között táborozó császári hadseregen, vizén pocsolyán, árkon-bokron. S Zalamegye egyik másik vidékének egyszerű falusi emberei — mondja Jókai — hetenként elgyalogoltak Debreczenbe megtudni, hogy állanak az ország ügyei. Ott a kiadott kiáltványokat, hírlapokat, tudósításokat elrejtették zsirosszűreikbe s ugy hozták haza a hírt az övéiknek. A falvak népei összehordták számukra a néhány forintnyi útiköltséget s a közrendű szegény ember gyalog elvándorolt Debreczenbe néhány forintjával. Senki se kötelezte rá, senki sem jutalmazta meg érte, még nevét sem írták ki az újságba . . . Ezeket becsületes hírmondókként említi fel Jókai. Mi pedig azt mondjuk, hogy érdeklődtek a haza sorsa iránt. Szeretjük azt tartani rólok, hogy most is érdeklődnek. Visszaemlékeznek a nagy időkre. Elég bizonyság erre az, hogy ma 55 év multán magában Zalaegerszeg városában hét egylet ünnepli meg márczius 15-két. * * * Különös is ez a márcziusi emlék. Minél távolabb esünk tőle, annál ragyogóbban fénylik, mint a távoli csillag. A nagy eseményt Magyarországon tudtommal csak 25 év múlva kezdték megünnepelni 1873-ban. A kolozsvári unitárius főgymnasium szabadszellemü diáksága ünnepelt ekkor. Barabás Béla mostani orsz. képviselő mondta ott az első nagyobb szónoklatát VIII. gymnázista korában. A vezető ifjúban már akkor lehetett látni az oroszlán karmokat. A gymnasiumból kiment a szabad szellem a városra, az egyetemi hallgatók köré, a szomszéd városok iskoláira s innen szét a polgárság közé. S ma már alig van Magyarországon olyan kis falu, ahol ne emlékeznének meg márczius 15-ről, ahol legalább egy elemi iskolatauitó van. Zalaegerszegen is az iskola volt a melegagya a márcziusi hazafias eszméknek. Kiss Lajos tanár kezdeményezte itt az ünnepélyeket a felső keresk. isk. növendékeivel. A város polgárai számára ujabban a Társaskör rendez kiterjedtebb ünnepélyeket. * * * Hogy e nagy napot az iparos ifjak egylete is megünnepli már jó idő óta, ez az ifjúság buzgalmának, törekvésének, szellemi haladásának éa hazafias érzésének a tanúbizonysága. Az elismerés nagy részben kijuthat a vezetőknek. A márcziusi szabadságeszméknek megnyilatkozását ma már minden hazafi megünnepli, legalább meg kellene hogy ünnepelje. Minél inkább távolodunk azoktól a nagy napoktól, melyekben a jogegyenlőséget, a testvériséget, *) FsUlvastik az iparoaifjak öuk. egyletében a szabadságot kikiáltották: annál inkább kell ismernünk és méltányolnunk azoknak nagy fontosságát, mert a művelődésnek több meg több ezer eszköze áll rendelkezésünkre azóta is, melyekből megtanulhatjuk, hogy azok az eszmék az emberiségnek kezdettől fogva öröklött jogai. Ez eszmék hirdetésének megünneplése egyfelől emlékezés a múltra, másfelől munka egy jobb jövő alkotásához, mert ugy kell tenni, mini a költő mondja: »A lelkes eljár ősei sirlakához s gyújt régi fénynél uj szövétneket,« egy jobb kor bevilágitására, «mely után buzgó imádság epedez százezrek ajakán.* Nagyok és kicsinyek megünneplik ez emlékezetes napot, szellemi erejökhöz képest és értelmi felfogásuk szerint. Ez az egylet is hazafias örömmel sorakozik a nemesen érzők és gondolkozók táborába, a szebb eszmék ápolására. Mint eddig tettünk, most is elhozzuk jó érzelmünket a hazaszeretet oltárára. ÜS mint templomban szokás, magasztos érzelmekkel eltelve, elmélkedünk a szabadság, egyenlőség és testvériségnek elmúlhatatlan igazságáról. A legállandóbb igazságok és legszentebb erények rendesen csak eszményképekként lebegnek előttünk, melyeknek felfogására és hatalmunkba ejtésére törekszünk. Mindazonáltal olyan eszményképek ezek a márcziusi eszmék, melyek nem könnyen bár de elérhetők. De minél becsesebbek azok, annál nagyobb fáradsággal érhetők el. És megfordítva, bármily nagy küzdelemmel közelitbetjük is meg azokat, nem könnyen moüduuk le róluk; Petőfiként: »A szabadság egyet mosolyg s érte mind, aki híve, bareztérre lép.t Ne higyjük azonban hogy a szabadságot csak a puskák és kardok csatazajával vívhatjuk ki. A szabadság megnyeréseért nagyobb íiarczot vivunk a békében, mint a h iborubau. Egyesek és nejnzetek életében a szellemi, anyagi és erkölcsi fejlődés termi meg a szabadságot. Virágzó iskolák, kifejlett ipar, kereskedelem és józan gazdálkodás szereznek jólétet, megelégedést, értelmi felvilágosodást s emelnek minket az emberi méltóság önérzetének azon fokára, hogy sem kényszerűségből, sem oktalanságból nem ismerünk el magunk felett hatalmasabb lényt, ki madzagon vagy lánczon vezetve intézze sorsunkat. — Az állatok között is vannak fejlettebb és fejletlenebb fejők és egyedek, de az oktalanság miatt egyiknek sem jutott osztályrészül az a kiváltság, hogy maga javára a másikat szolgaságra kényszerítse. A zsarnokság és szolgaság fogalmának épen ugy hiányzani kellene az emberiség szótárából is, itt nem az oktalanság, hanem épen az egyenlő ekosság miatt, s a méltóságnak egyenlő érzete miatt. — De már, ha ez a kinövés, ez a sebhely ott van az emberiség testén, igyekeznünk kell, hogy onnan azt eltávolítsuk. Igyekeznünk kell, hogy a tudomány, művészet, ipar fejlesztésével előbb önmagunkat önálló, szabad, független emberekké tegyük, hogy erős védelmezői lehessünk a független szabad és büszke Magyarországnak. Az önállósághoz erő kell, a szabadsághoz és egyenlőséghez műveltség, és a testvériséghez szeretet. Ezek azok a tényezők, melyek nélkül egész ember nem képzelhető s melyek nélkül báb és játékszer vagyunk a sors kezében. Ezek azok a tényezők, melyek emberi méltóságunk tudatára emelnek. Az erő, a műveltség és a szeretet szerzésére és ápolására használjuk fel az eszközöket a melyek rendelkezésünkre állanak. Mindenkinek van kisebb- ia f eyobb muakaköre, melyet híven és lelkesül béggel betölteni szent kötelessége, -ner f azt nemcsak önmagának, de a közös hazának emelésére teszi. Az iskolák, templomok, egyletek, testületek, gyárok és műhelyek s a földműves ekéje, valamennyi, mind a haza javára dolgodk; mindenik az erőt, a műveltségét és a szerei,etet ápolja. Mindenik egy műhely, hol az éneimet világosítjuk, a szivet nemesitjük s az akaratot tettre buzdítjuk. Járjon el kiki a maga műhelyébe: szerezzen és adjon ismereteket; tanuljon és hirdessen erkölcsöt, erényt; teremtsen ha kell anyagi jólétet magának, mert ez is alkatrésze az erőnek, hogy a függetlenség kőszikláján megállhassou. Az anyagi, szellemi és erkölcsi erők összeségükben alkotnak egy olyan nagy hatalmat, melyre a szabadság, egyenlőség, testvériség támaszkodhatik, s melyen egy független szabad ország megingathatlanul fenmarad. A márcziusi eszméket ilyen értelemben véve ünnepeljünk, kegyelettel és lelkesültséggel gondolva azokra a nagyokra, kiket hazánk szabadságának ihletett harczában nem a mocsárgáz lidérezfénye vezetett, hanem a keblökben égő tűzoszlop; a hazaszeretet tüzoszlopa világított előttök. Ha nem tudnók is, hogy egy haza szabadságának az ügye szent ügy, elhinnők annak a sok ezer hősnek a példájából, kik vértanúi halálukkal bizonyították ezt nekünk. Elhisszük annak a nagy hősnek, ki a vértanúi halálnál is erősebb bizonyíték volt. Kinek élete egy nagy vértanuságnak a bizonysága volt. Hogy a szabadság a világnak legszentebb eszméje, s az embereknek és nemzeteknek legdrágább kincse: ki merné ezt tagadni, hi eszébe jut Kossuth Lajosnak 92 éves élettörténete ? Megtestesült benne a szabadság eszméje és ö maga eszményi lett. * * * S ha már nyelvemre jött a Kossuth név, felolvasom még néhány sornyi jegyzetemet a Kossuth szellemről! Az állat nem emlékezik a múltra. Nem ismeri a jelent. S nem törődik a jövővel. Ezzel szemben az embereknél. Egyesek és népek életében emlékezés a tényező. A multak emléke teszi a történelmet. Ls a történelem nem mese. Azt mondják, boldog az az ember, akinek és boldog az a nép, amelynek nincs történelme. Igaz. Annak nem volt fájdalma és keserűsége soha. Kaján szomszédok leselkedéseinek nem volt kitéve s önvéd-lenében nem kellett vérét ontania. Sohasem vágott s«bet szivén a gonoszság; a jó és rosz megítéléseért nem támadtak ellenségei. Nem jajdult fel az orvtámadók gazságai ellen. Nem égette lelkét a küzdelem tüze. Nyugodt egykedvűséggel hajolt meg és élt, mint az állat, s boldog nyugalomban volt mint a völgy levegője s mint az álló tó vize, melyet nem kavarnak fól a viharok . . . Ám annak a népnek és annak az embernek nem is volt öröme soha, nem ismeri a magasztosnak a gyönyörűségét. Nem érzi, mert nem ismeri a győzelem boldogságát. Eletének ninc.s czélja. Czél maga az élet, melyre eszköz a kenyér és a hus; ebben sincs hite, sem reménye. Nincs hétköznapja, melyen fáradjon, de vasárnapja sincs, melyen az érdem őt megdicsőítse. Nem vett részt az igazság harczában, de nem vesz részt az igazság diadalának öröm-ünnepében sem. Csendes elpárolgásban fogy el, vagy poshád meg, mint a tó vize, melyet nem kavarnak fel a viharok .. . De, mi nem akarunk elpárologni. Ugyé, magyar ifjúság ! Borbély György. Szövetkezeti ügyek. Levelezés. A szövetkezet feloszlása I. A feloszlás okai, közzététele és joghatálya. (Eolytatás.) Formailag önkéntesen, de lényegében kényszer folytán történik a feloszlás akkor, mikor nem vesztette el ugyan még a szövetkezet alaptőkéjének felét, de az igazgatóság meggyőződést szerzett magának arról, hogy a tagok érdeklődése a szövetkezet iránt megcsappant; föllobbanó ezalmalángja elaludt a nyilvánuló ellenségeskedéssel szemben a tagok ellenálló képessége meggyengült: miért is ily szimptomák jelentkezése alkalmával kötelessége az igazgatóságnak a szövetkezet további fennállása, vagy feloszlása tárgyában azonnal rendkívüli közgyűlést összehívni s ha a helyzet nem javul, jól teszi a szövetkezet, h* idejekorán feloszlik, miáltal tetemes anyagi károktól szabadulnak meg a tagok. A feloszlás keresztülvitelét tekintve, megkülönböztetjük : 1. a felszámolást, 2. az egyesülést, és S. a csődöt. Felszámolásnak egyesülés és csőd esetében nincs helye ; egyéb esetben azonban a felszámolás törvény szerint kötelező, ugy, hogy azt sem alapssabályilaq, sem közgyűlési határozattal mellőzni nem lehet, hogy a szövetkezet addig meg n» szün. hessék, mig a hitelezők jogos követeléseikre nézv -i
