Magyar Paizs, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-01-09 / 2. szám

III. év. Zalaegerszeg, 1902. január 9. 2. szám. Egy évre 4 korona. Fél évre 2 korona. Negyed évre 1 kor. Egyes szám 8 fillér. Hazai dolgok hirdetése féláron : egy old. 20 K. Nyilttér sora 1 korona. Szerk. és kiadóhivatal : Wlassics-u. 25. Szerkeszti és kiadja: BORBÉLY GYÖRGY. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE. Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetés megujitása iránt a küldött utalványokon lehetőleg gyorsan szíveskedjenek intézkedni, nehogy a lap szétküldése fönnakadást szenvedjen. A kereszt jelentősége. Krisztus megje'enc se nemcsak a vallás szempontjából em'ékezetes nap. Az emberi művelődés azon a napon lépte át az antik kor mesgyéjét. Uj áramlások keletkeztek az emberiség lelkében. Alkotások dőltek romba és alkotások születtek ujra. A keres-ztény tan világfelforgató és viiágépitő nő^zfr az isteni gondviselés kezében. Hatalmi tetőponján a római világuradalom éppen akkor állott. Övé volt az ég, a levegő, az ember. Neki hódoitak a vizek, erdők, bányák, várcsok, országok a Földközi-tengernek hárem világrészre terjedő partjain. Nyugoti és Dél-Európa ép ugy a lábainál hevert, mint Előindia, az Eufiates völgye és Észak-Afrika. Ennek a dominiumnak fén>ét, gazdagságát., hatalmát soha egy nemzet sem közelitette meg. Királyoknak parancsolt a rémai polgár ás országok homlokán taposott. Játékainál ezer emberből és ezer fenevadból patakzolt a vér. Lakomáihoz mázsaszámra sütötték a pávanyelvet. Bibort a a sátrához Sziiiban szőttek. A gyöngyházat, melyből divathiilgyéuek ladikja készült, a Vörös-tenger mélysí'feiből halásztatta. Személyes szolgálatára három-négyszáz cseléd állott. Ez a mulató, hóditó, tivornyázó, gazdag, előkelő és finnyás világ nem volt boldog. Mindene volt., amit vagyon és hatalom adhat. Átiiumátszobrok ékítették az illatos vizű szökükut körül Izmait titokzatos kenőcsök tették rugalmassá. Fürtéit kaukázusi lableány szedte rendbe. Szem öldökének ránczaitól egy fél világ reszketett. Pompéj ban épült, kéjlakának falait örökbecsű freskók disziteitek. Arany-, e?űst- és bronzvázáinak, amurettjeinek, csecsebecséinek terhe alatt njÖgött a tizenkét evezős gálya A Fórum románum körül emelke-Jő bazilikák, csarnokok, fürdők, szónoklatának sikereit visszhangozták. Hirben, fenj ben, hatalomban versenyzett az imperátorral. Kóbor lantosok dalba foglalták nevét. Diadalmenetet szavazott meg nei'i a szenátus. Szobra volt, miként az Istennek. Hódított, miként a czézárok. Népeket igázett le, országokat fosztott ki. Ilyen volt egy i^azí patriczius. Azonban boldog nem volt. Erkölcsi egyensúlya hiányzott. Halála után iem büuhödéstől nem félt, sem jutalmat nem várf Nem voltak eszményei. Laza ós unott, volt a családi élete. A nőt rabszolgának nézte és a gyönyörök kelyhének, miként az ós/övetsegi zsidók, üelki élete egy látható világ kereteibe volt záivp, amelyben öntudatlan vágjai és megfoghatatlan sejtelmei kielégítést nem nyertek. Egyik napról a másikra élt, mint jó legelőn a barom. Ilüe nem volt. Csak istenei voltak. Ezeknek áldozott, is szokásból, divatból, babonából. Szobrokat é: templomokat is emelt számukra. De ezek csal-diszlet-istenek voltak, a kikben nem volt hite. S"tn az 'stenekben, sem önmagában, sem az erkölcs erejében. A társadalomról egyenkint pattogtak le az összetartó abroncsok. A római köztársaság nsg> hagyományai feledésbe mentek. A szenátus torzképpé aljasult az imperátor keze* kőzött, A S. P. Q. R. betíik i:em .Mettek immár sem alkotmányt, sem szabadsagod sem méltóságot. Rothadásnak indult nemzedek ro'hadó szokásokki 1 uralkodott Rómában és az ismert világ fölött. Ekkor jött Krisztus. Azt adta meg, ami hiányzott. Egyenlővé tette az embereket. Fölszabadította a nőt. Szentté avafta a családi tűzhelyet. Elkergette a diszletisteneket, és az emberiség lelki fezemét ráiráni itotta az Egyistenre, aki mindenható, mindentudó, örökkévaló. Akit nem lehet áldozatokkal rászedni és szobiával együtt összetörni. Aki szeret, irgalmaz, megbocsájt. jutalmaz és büntet. Aki e földi élet pióbái után msgnyiíja, gyermekei előtt az ölök é'et kapuját. Aki mindenütt jelen van, mindent megmer és mindenkinek egyformán igazságot szolgáltat Ez a tan a szenvedések balzsama volt A durvaságnak, embertelenségnek, fennhéjázásnak, kegyetlenségnek, kételkedésnek, reménytelenségnek és gyűlölködésnek betegségéből gyógyította ki ez a tan az emberiséget. Hatása alatt megujult a lélek, felfrissült a szellem, jogaiba lépett az igazság és megszületett a testvériség. Az erő meghátrált a jog előtt. Üres szivek teltek meg a hitnek malasztjával. Az erkölcsi egyensúly helyreállott. A külső pompa elveszítette trónusát. A belső tartalom értékei súlyt nyertek. Az őskor éjszakája szétfoszlott és megjelent a keresztény világnézet hajnala. Ebben áll a keresztnek, mint jelvénynek eredménye, hatása, dicsősége. Ez a jelvény nem felekezeti Ugy. Nem valamely szektának czeremoniális eszköze. Czimere, paizsa, fegyvere és zászlója az a legfönségesebb liberálizmusnak. A kereszt egy kultui históriai mérföldmutató az emberi haladás pályáján. Zár a barbár világ lakatján és kulcs az újvilág letűnt és eljövendő századaihoz. Ez a kulc3 nyitotta ki a czivilizácziónak azt a frigyládáját, amelyben a szabadság, testvériség és egyenlőség szentháromsága foglaltatott. Mert hiába kutatunk a sémi, az ind, a mougol, a római czivilizá'ízió törmelékei között: azt a mindent átölelő szeré'etet, mely a keresztény tan barázdáiból saijadzott, sehol meg nem találjuk. Erről a jelről tehát lieiii mondunk le, mert ezen epuit íölvilági és lelki oiszágunk. Amely pillanatban a keresztnek ez a jelentősége kiveszne a köztudatból: abban a pillanatban megzavarodnék a fejlődés iránya, tévelygések áldozatává lenne a közszellem, és a czivilizáczió egy sülyesztőre lépne, mely visszavinné az emberiséget a diszletistenek egyensúlytalan világába, vagy a talmudkönyvek kazuisztikus és fejlődésképtelen merevségébe. Bartha Miklós. $ szegények, (v.) Néhányszor már irtam erről a thémáról, de még sokszor fogok írni, mert sokszor kell. öreg tanító. Jubileumot ültünk egy néhányan. Kedvem volna veszekedni, hogy mért csak egy néhányan, mért nem többen, mért nem nagyobb készülettel. Hiszen ma még öt esztendő múlva is jubileumot ülnek. Kontor Mihály nem öt, nem huszonöt, nem is ötven, hanem ötvenkét esztendeig tanított. Ma már futunk, lólunk, lármázunk, kiabálunk, hogy 20, 25, 30 esztendős munkásság után nyugdíjazzanak. Az ezer ok közül talán az is egyik, hogy a régi ember a sok uj paragrafusnak nem tud eleget tenni. Hej, pedig, hogy a Kontor bácsi tanítóságáról beszéljünk, senki sem tud ugy elbánni a kis gyermekkel, mint az öreg ember. Kontor bácsi el tudott bánni a kis gyermeí kekkel. Csendes, nyugodt ember. S ez kell a virgoncz gyermekek elé. Hogy az ellentét kiegyenlítse egymást. De hol is hagytam el ? Hogy olyan csendes jubileuma volt. Igen, igen, azért mert o is csendes. Volna csak lármás ember! Ötesztendős tanítóskodása után nagyobb zajjal ment volna 'égbe ez az ünnep. így csak 50-en 60-an tudtak róla, akik részt is vettek benne. Csendes volt, de mély volt. S ezt Buschek Antalnak köszönhetjük. Tudniillik mi, akik köszönhetjük. Jelen volt Ruschek Antal győrnádorvárosi esperes plénános, a Ferencz József rend lovagja s mondott egy beszédet. Oh milyen jól esett ezt hallani! Az öreg Kontor is hallotta, hiszen neki mondta, róla mondta, ő érette mondta. Ha az öreg Kontor 52 esztendeig keserű könyeket hullatott ezen a sanyarú pályán: a most kicseppent örömkönnye megédesítette azt az 52 esztendős tengert. Hát hiszen elől kezdem. Kontor bácsi nyugalomba vonult 52 esztendős tanítóskodás után. Minthogy ez mégis már jó nagy utazás, hát Csiszár József, a járáskör elnöke, azt mondta, hogy hé fiuk, hát álljunk meg, akárhogy rohanunk, ebben a futó világban. .Szenteljünk egy órát az igazságnak. S januir 4-én ünnepeltünk egy néhányán. Délelőtt 10 órakor isten tisztelettel kezdődött az ünnep. Maga Ruschek Antal vezette fényes segédlettel. Lejött Győrből, hogy jó öreg barátjának tisztességet tegyen. Lejött Budapestről az ünnepellnek a fia is, Kontor Elek zenetanár és zeneköltő s magacsinátfa egyházi éneket orgonált. 11 órakor az iskola épületébe gyűltek az ünneplők. Dr. gróf Jankovich László főispán, Csertán Károly alispán, dr. Ruschek Antal esp.-plébános, a F. J. rend lovagja, Thassy Kristóf gondnoksági elnök, Dr. Ruzsicska Kálmán kir. tanácsos, tanfelügyelő,-" Várhidy Lajos polgármester, Németh Etek főjegyző, Udvardy Ignácz felső keresk. isk. igazgató, több tanügybarát, tanítók és tanítónők helyből és a szomszéd vidékről. Csiszár József köri elnök előadja a tárgyat s meghívják Kontor Mihály ünnepeltet a díszközgyűlésre, Csiszár meleg szavakban üdvözli az öreg pályatársat. D.'. Ruzsicska kir. tanfelügyelő előadja és felolvassa Dr. Wlassics Gyula vallás és közoktatásügyi miniszternek üdvözlő levelét, melyben a miniszter nemcsak elismerését, de őszintén köszönetét fejezi ki Kontor Mihálynak félszázados munkája után a kötelességnek példás teljesítéséért. Felolvasta a tanfelügyelő Halász Ferencz miniszteri tanácsosnak is üdvözlő levelét s hozjok tette á maga érzelmeit és gondolatait is az ő szé^ ékesszólásával, hogy mikor a Kontor munkásságáról beszélünk, nem szabad az eszmékben való hit nélkül beszélni róla. Most felemelkedett Buschek esperes -- programmoil kivül — s az ünnepeltnek e barátja értékes tartalmat adott az ünnepnek. Érdemes, azt mondja, hogy jó emberek megbecsüljék ezt a munkás embert s az Isten érdemetlenül ne hagyja. Szól a népoktatók apostolának a nev'ben és a sajátmaga nevében is, noha erre senki sem szólította fel, nincs jogezime, de megtalálja ezt a jogezimet szive dobbanásában, mert ő is az egyszerű tanítónak meleg szivéből merítette érzelmeit, gondolatait és eszméit, onnan merítették mások is, onnan az egész emberiség.