Magyar Paizs, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-05-01 / 18. szám

2 M A (í Y A R I' A I Z S 1902. május 1. már csakugyan szükséges a földönfutóknak a szövetkezés. Göcsejben is csal: később lesz szükséges ugy e ? Yárosi levéltár. — A viszonyokkal ismerős embertől kaptuk az alábhi levelet. — A városi levéltár rendezésének ügye pro és contra egyaránt felületesen lön tárgyalva ugy a képviselő testületi ülésen, miként a helybeli lapokban és pedig egy részt céltudatosan, másrészt tájékozatlanság okából. Ugyanis a városi levéltár már két év előtt — megfelelő tiszteletdíj mellett —rendeztetvén*) a mult évben újból rendeztetett akként, hogy a jtlek arra mutatnak, miszerint két év múlva ismét rendezendő lesz, ha csak a városi képviselő testület meg nem nyugszik abban, hogy levéltára Kutyabagós község irattárának nivóján maradjon, mert a jelenlegi rendezés a levéltárak szükségszerű beosztás és osztályozás legelemibb követelményeinek sem telel meg és igy a kivánt czél el nem éretett, de meg sem közelittetett, sőt attól lényegesen távolodott, a mennyiben a két év előtti a mostaninál lényegesen jobb volt. Maga az ügy nem abban a mederben folyt és nem abból a forrásból merittetett, a mely sziklából fakadt. Első sorban is, a nagy terhek súlya alatt roskadozó város pénztárának oknélküli és fölösleges megterheltetése szempontjából annak az örökké kutató szellemnek az lett volna kötelessége, megtudni, vájjon a levéltárnak ily halogatott ügye kinek terhére írandó, ezért és az ellenőrzés elmulasztásáért kit terhel a felelősség 's csak az erkölcsi és anyagi felelősség megállapítása után jöhetett volna szóba másodsorban — szakértő bizottság közbenjöttével — annak eldöntése, vájjon a városi levéltár szükségszerű rendezésének időpontja beállott-e ? Csak igenlő esetben és akkor is szigorú preczisitással megállapitandók lettek volna azok a módozatok, a melyeket a mai kor színvonalán álló levéltárak rendezettsége elengedhetlenül megkövetel, ennek pedig arra való tekintettel, hogy a levéltár-anyag túlnyomóan latin nyelven íródott okiratokból áll — egyik lényeges kelléke, hogy a rendezés oly egyéniségre bizaasék, ki a latin nyelvnek annyira birtokában van, hogy az okiratok tartalmát megértse ; másodsorban, hogy a levéltári kezelésben jártassággal, a közigazgatási intézményben gyakorlottsággal, tehát ezen elengedhetlen képességek birtokában levő készültséggel birjon, már pedig ezen sarkalatos *) Nemde talán az egy másik fajta, u. n. irattár volt? Szerk. Láncot tördelve fennen énekel : — A francziáknak tisztelet. Maga mondja: Szép Olaszország ege, de azúrját Rabszolgaság homályosítja el. Evezz kormányos, távolabb evezz le, Hol a nap olyan tiszta fényben kel. Milyen hullám ez? hogy hijják e sziklátV Milyen virító a vidék amott 1 A zsarnokság haldoklik ama parton . . Ottan szeretnék én meghalni, ott! A honszeretet él azonban s a szabadságérzet minden népnél és nemzetnél; Walter Scott a »Honszeretet«-ről énekelve felkiált. Van-e oly gonosz jégszivü ember, ki nem kiáltott még soh' sem fel: Hazám, hazám! szülő honom! Ki nem borult rajongva térdre, ha messze földről vissza térve Megállt a szentelt otthonon?! Ha van, jegyezd föl! Mert nevének nem zenghet itt len lelkes ének. Bár rangja büszke s címerén meg oly kevély az ősi fény, Vesd meg hatalmát, miudenét! Maradjon élte zord setét. Ne fogja át a drága hir s ha eltakarja majd a sir: Kettős halál éjébe szálljon, Könyt, dalt, babért sohse találjon ! Szép skót honom! oh mint szeretlek, dajkája költő-gyermekednek. Zugó folyók, bérezek tanyája, Puszták, vad erdők méla tája, Apáim áldott lakhelye! Öledről oh! Ki tépne le! Ki bontaná fel szent frigyünket, Mely összefűz örökre minket? Ha eltekintek földeden követelmények mindannyira figyelmen kívül hagyattak és pedig a város érdekeinek rovására. A város polgármestere f. évi február 8-án tartott képviselőtestületi ülérsen, jobb ügyhöz méltó buzgalommal támogatta, az ez idő szerinti sentmitírö rendezést és meggy őzőleg (?) kiemelte, hogy (X. Y. S) 7 hónapon át 900 órát vesződött a levéltár rendezésével. Ezek az adatok azonban ugy valóságuk, miként számerejüknél fogva, teljesen légből kapottak. Ugyan is S. rendező a két havi iskolai szünidő alatt távoliévén Zalaegerszegről, ezen idő alatt legfelebb jóindulattal viseltethetett a levéltár rendezése iránt, de tényleg nem munkálkodhatott benne; már most, ha megengedhetjük, hogy a többi 5 hónapban csakugyan »nagy szorgalmat« fejtett ki, ez esetben hogy a «90Ó órai vesződség« számadatai valóknak elfogadhatók legyenek,' naponta ünnep és vasárnapokat sem véve ki, naponként 6 teljes órát kellett volna a városi levéltár rendezési munkájában eltölteni, pedig beigazoldst nyert tény, hogy az ünnep és vasárnapokon nem munkálkodott. De tegyük fel, hogy az 5 hó folyamán naponta tényleg 6 órát töltött el a városi levéltár rendezésében, azon kényes kérdés merül fel, vájjon hivatali kötelmeit mely időben teljesité ? Nem méltányos, hogy a súlyos terhektől görnyedő város meggondolatlanul 1400 koronát az ablakon kidobjon*) csak azért, mert valaki »de bonne grace« a város monográfiáját megírni óhajtja, már azért sem, mert eza puszta óhaj soh sem evezhet a megvalósulás kikötőjébe — azon egyszerű oknál fogva, mert annak a monográfiának megírásához kívántató adatok oroszlán része, a latinul írott okmányokból merítendő lévén, latinul nem tudó ember, minden jóakarat és túltengő óhaj mellett sem képes annak megfelelni. Hogy miért kellett ezen esetnek ekként megesni, arra nézve a jezsuitáknak az a jelszava jfinis sanctificat média* igen találó. Honny sóit qui mai y pense! Benevolus auditor. Felhívás. Közéletünk egy kimagasló alakja az országot ért egyik szomorú alkalomból csak az imént mondá „nem keresem a szót, amibe a fájdalmat öntsem! Nem is tudnék találni olyant, amely hiven és teljesen kifejezné azt amit e perezben érzek !« E hangulat illik arra a bizottságra, melyet a törvényhatósági bizottság segéd és kezelő tisztviselők, azok özvegyei, árvái jótékonysági és önsegélyző egylete mint szövetkezetének megalakítása czéljából 1902. évi február hó 2-ik *) Az iigy felebbezéj alatt van, Sz. S elém lebeg a mult, jelen: Látom, hogy eltűnt megrabolt Mindaz, mi lelkem czélja volt. Ugy érzem én: bérezed, tavad Barátaimmá váltanak S még jobban átfog hü szerelmem, Bár annyi átok nyomja lelkem ! A skót Burns is igy énekel: »Dus völgyeiken bár langy fuvalom árja, S Caledonián zord szél veri a habot: Illatos erdőik büszke palotája Mit ér ? Hisz csak zsarnok s szolga lakik ott. Szolgák ligetére disz kút-fejeiknél A derék Gáládon megvetve tekint: Oly szabadon jár-kél, mint hegyein a szél. Burns az Önkény lesekben önti ki leginkább az ellenség elleni dühét s szabadság iránti tiszta vágyát. Gaz az, ki zsarnokot kiván; Arra is gazt kiáltok, Ki csőcseléket trónra hív: Mind a kettőre átok. Ki a királyt nem éltetné, Azt majd magasra kötjük : De ám éltetve a királyt, A népet se feledjük. Baboss László. (Folyt, köv.) napján tartott értekezlete az előkészítő munkálatok megtételére kiküldött. Es méltán! Mert valóban fájdalmas érzés tölti el mindnyájunk szivét, ha rágondolunk a nélkülözéseknek hosszú sorára, a nagy nyomorra, melybe oly sok kis hivatalnok családja a családfő betegsége, vagy halála által jut, amidőn a kérlelhe tetlen halál családja köréből kiragadja a kötelességérzet, közügyek szolgálatának rabját; kinek munkája életében is alig hozza meg a közönséges és mindennapi élet fenntartására szükséges eszközt; kinek nap-nap mellett szük viszonyok közt tengődő családjára gondolva kell egy egész nyomorú életen keresztül, az egészségtelen hivatalos szoba különböző betegségek csiráját magában rejtő levegőjében görnyedve dolgozni; kinek folyton a lét és nem lét nagykérdésén töprengve kell a testet lelket felemésztő megfeszített munkát teljesíteni, hogy kedveseinek a mindennapit megkereshesse ! Ö legalább jól járt, mert oda lent már nem fáj semmi, nem bánt senki! De mi lesz a családból, a bánatos özvegy és neveletlen gyermekekből? Tönkre mennek! s a gonosz világ posványába merülve elzüllenek ! Ezt megakadályozni, ezeu némikép segíteni tűzte ki feladatául néhány nemesen gondolkozó jószívű ember barát. Ennek megvalósítására legalkalmasabnak vélte a szövetkezés eszméjét Hisz egyes ember munkája, vagy adománya ily nagy eszme szolgálatában, annyi tenger bánat és nyomor enyhítésére csak egy csepp! Egy pár könny felszáritására sem elégséges! Ébredjetek azért kartársak! Csoportosuljatok a kitűzött zászló alá! Iratkozzatok ba a szövetkezet tagjai közzé s ez által segítsetek magatokon, mert az Istea is csak igy segíthet! és mert egyesitett erővel mindent! mindent! le lehet győzni! s az egyet értő munkásság által a mi sorsunk is jobbra fog fordulni. — Adja Isten! MEGHÍVÓ. Alulírottak, mint a „Törvényhatósági segéd és kezelő tisztviselők, azok özvegyei, árvái jótékonysági és önsegélyző egylete, mint szövetkezet" végrehajtó bi-zottság tagjai mindazokat, akik a szövetkezetbe belépni szándékukat már bejelentették, vagy bolépni szándékoznak, vagy az általunk megindított mozgalomnak hívei és barátai, ez uton értesítjük, hogy a szövetkezet alakuló közgyűlése folyó évi május hó 4-én d. u. 2 órakor tartatik meg Zalaegerszegen (vármegyeház kistermében) a következő tárgysorozattal: 1. Az alapszabályok megalkotása -és elfogadása. 2. Az elnök, alelnök, igazgatósági, felügyelő bizottsági tagok megválasztása. A közgyűlésre az érdekelteket és érdeklődőket tisztelettel meghívjuk. Zalaegerszegen 1902. évi április 19-én. Czebe Károly árvsz. ülnök, bizotts. elnök, dr. Keresztury József köz- és váltó.ügyvéd, bizotts. tag, KaufTmann Mátyás vártn. aljegyző bizotts. tag, Kozáry Lajos várm. kiadó, bizotts. tag, Záborszky József várm. alpénzt. bizotts. ellenőr, Vörös György várm. pénztárnok, bizotts. pénzt., Ehrenreich János várm. írnok, bizotts. jegyző. Jegyzet: Egy részjegy 1 koronás havi részetekben is befizethető 20 korona. Beirási díj egy részjegy után 1 korona, 2—10 részjegy után 1 kor 50 illér, 11—20 részjegyig 2 korona, 20-on felül 3 korona. Tagja lehet minden önjogi honpolgár. A szövetkezet czélja; A tényleges állomán\u, valamint nyűg- és kegydijat élvező t. s. és k. tisztviselők, azok özvegyei és árvái segélyezésére segélyalap létesítése, azonkívül a szövetkezeti tagok hiteligényeinek jutányos kielégítése s azoknak takarékosságra és pontosságra szoktatása által anyagi helyzetük javitása.