Magyar Paizs, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1902-11-13 / 46. szám
1&02. november 13. MAGYAR PAIZS 3 az irnokó 1400 kor. — Hol itt az igazság — a méltányosság ? Kell-e nagyobb fokú ilLustratió, mint az, hogj a tanítóságot törvények által megszabott magasabb fokú szellemi tőkével odadobják 5—600 forintos fizetésre, hogy a nyomor és nélkülözés megölje benne az embert. A pénzügyminiszter expozéjában ragaszkodik ahhoz, hogy a fizetési minimuma 1400 korona legyen. Ki merte ezek után hinni, hogy az áll. tanitó kezdő fizetése ne legyen 1400 korona? És midőn a ,B. Hírlap" ez évi október 28-án kelt 296. sz. az áll. tanitó rendezett fizetésének uj skáláját olvastam, akkor láttam hogy a tanitó mily szomorú alak a kultura történetében — Immár kedves kartársaim 36 évig gázolok a sorsért. És 36 évi tanítóskodásom után megtörve állok előttetek, beteg a fülem, beteg a szemem és az egész testemen végig húzódik a rheuma. Mit várhatok én mint tíz éves állami tanitó, kinek a fizetése ma 1000 korona? Legjobb esetben 100 kor. fizetés felemelést. Belátom, hogy még sok idő fut le az idő feneketlen tengerébe, mig a tanitó nyomorát valaki megorvosolja. Vettem a zalaegerszegi kartársak felzuduló felhívásukat; kérve-kéiik, hogy minden állami tanitó ott legyen, — ha kölcsönpénzzel is. Én szerettem volna ott lenni, veletek, de még kölcsönt sem tudtam szerezni. Dolgozzatok és fáradoz/.atok azokért, akik szerettek volna veletek együtt az ország szivében tiltakozni a megalázás ellen, de akiknek az anyagi mód a megjelenésre meg nem adatott. Adja a magyarok Ur Istene, hogy fáradozásokat siker koronázza. Hirschler Soma állami tanitó. A bevándorlási törvény. A Magyarországból vettük át: A napokban Bartha Miklós erőteljes hangon mutatott reá a Magyarország-ban a bevándorlásról szóló töj vényjavaslat hiányaira. Különösen kiemelte Baitha azt a veszélyt, amely a galicziai lengyel-zsidó elem bevándorlása által már eddig is reánk hárult. Hogy ebben a kérdésben maguk a hazafias zsidók is teljesen egy nézetet valünak ezzel a felfogással, mutatja az alábbi czikk is, melyet reflexióként Bartha czikkére egyik fővárosi zsidó vallású polgár küldött be hozzánk : „Azt hiszem, hogy a józan magyar zsidóság, de főleg a székeslőváros azon eleme, mely a kiskereskedéssel foglalkozik, csak igaz, őszinte örömmel fogadta a czikket. Igaz annak minden szava. Ettől a tincses, hadaró, tolakodó néptől itt már nem lehet megélni. Amióta Munkácsról négy forintért ide lehet utazni a fővárosba, ijesztő mérvben szaporodik el itt a lengyel-galicziai elem. Mint a raj, rávetette magát az élelmi csarnokokra, a nyilt piaczokra s a forgalmas utczákra. Tessék velem egy sétát tenni a központi csarnokba. Tojás, gyümölcs, burgonya, czérna, madzag, galland, gyüszü, tü ezeknek a kézében van. Apa, anya, gyerek, rokon, barát, Munkács, Tarnopol és Czernovitz, mind itt van .• egy családot képez. Ott laknak az Ujvásártér, viharok mirtt, vegyen maga mellé magyar kísérőket és tanulgasson magyarul, mert Mátyás udvarában az ország nagyok büszkék a saját nyelvükre és féltékenyen őrzik anak jogait, Beatrix m eg is tanult rövid idő alatt magyarul. Mikor pedig Beatrix arra kérte Mátyást, hogy unokaöcscsét az olasz Hypolitot nevezze ki esztergomi prímásnak, Mátyás kikötötte, hogy előbb tanuljon meg magyarul, a mi meg is történt. Annyira magyar volt a fötársalgási nyelv a Mátyás udvaránál, hogy azok a külföldi fejedelmek — mint p. o. a pfalzi választó — és követek, akik huzamos ideig tartózkodtak Budán, kényszerülve voltak magyan 1 1 megtanulni. A magyar nyelvnek már a Zsigmond király korában olyan tekintélye volt, hogy külföldi udvaroknál a jó tudóshoz tartozott magyarul tudni. Hanyatlás ezen a téren hogyan lett volna é^en Mátyás alatt, aki félévig tartja Bánfi Pált Bómában mint követet, holott Bánfi egy betűt sem tudott anyanyelvén kívül. íme bemutattam Mátyást mind hadvezért, mint az európai Demzetközi viszonyok vezető államférfiát és mint a közművelődés hatalmas pártfogóját. Hézagos ismertetésemet a költő szavával végzem: „ Világverő Mátyás sirján még a halom zöldül ; A dicsőség hova tünt el a szép magyar földrül ? /" Losoncz-utcza környékén, két három család egv szobában. Kézimunkát, napszámot, produktív munkát nem végez. Ellenben tolakodik, czigánykodik, lök, bök mindenkit, aki nem az ő fajtája el az útjából és dominálja a piaczot. Kún, jász, debreczeni vagy pesti zsidó ezzel a néppel nem boldogul. Tétlenül nézi a hatalmas versenyt. Apa, anya, gyermek, kifelé indulnak ós este vigan olvassák össze a zsákmány eredményét. A „gseft" megy, holnapután itt van már a Ghájim Hopfenstock is, hadd keressen ő is! JA jó ízlésű, itt a kulturában nevelkedett polgár pedig könnyes szemekkel kénytelen nézni, mint falja fel ez az elem, amely sem ezivilizácziót, sem semmit nem hoz az országba — gyerekei elől a kenyeret. Tessék velem egy sétát tenni a" Dob-, a Kazinczy-, a Klauzál-utczában. Utcza, bolt az övé. Perkál, edény, czukorka : gyerek, ágy, kályha, piszok, rongy, szemét, zsivaj ott van egy hajlékban. Mind „gseftel," tolakodik és egész héten át. főttet nem eszik, hétköznap alighogy ruházkodik. De azért pénze van. Szombaton a férj atlaszkaftánban, az asszony hoszszu aranylánczczal a nyakán megy az „Qfczy" templomba. Ezért nem képes az itteni ember boldogulni, mert azt a kultura igénye készteti jobb ruhához, eledelekhez, mig az utóbbi ezen csak pusztít és gyűlöletet fakaszt a szemlélő szivében. Azért tehát üdvös volna radikális reformokkal megakasztani a Latorcza vidékéről ide grávitáló bevándorlást. Akik itt vannak, legyenek itt; védi őket a humanizmus, az állami türelmesség. De több ide ne jöjjön. Van itt elég nyomor." Két árjegyzék. (Helypénz.) Megbocsásson a város igen tisztelt Képviselő testülete, de én ismételten is két féle helypónzszedési jognak összeállítását ajánlom. Ne ijedjenek meg attól, hogy a kettő mint szám többet jelent, mint egy,— hogy én egy nehéz munka helyett két nehezet ajánlok, mert itt ellenkezőleg áll a dolog. Egy árjegyzéket ugyancsak nehéz lesz megcsinálni, mert a sok ellentétes érdek abban sehogy sem lesz kiegyenlíthető; azok abban össze nem férnek, de igen is két árjegyzékbe külön-külön nagyon belefognak férni és igy sokkal könnyebb lesz ezen alkalommal két dolgot végezni egy helyett. Mert hisz mi hozta a felszínre a kérdést? Egyfelől azon tapasztalat, hogy ezen árjegyzék a város termelési és fogyasztási érdekeire hátrányos másfelől a mostani bárlőnek ós a városi tanácsnak azon óhajtása, hogy a kétes és sok tekintetben csak a szokásokon alapuló díjszabás — árjegyzék állittassek össze, mely a beszedés alkalmával most elkerülhetetlen alkudozásokat, viszálykodásokat megszüntesse. A városnak érdeke és íőczélja, tehát az, hogy egy a termelés és fogyasztás előmozdítását czélzó, igazságos, árjegyzék lásson napvilágot, melynek megalkotásánál a mostani bérlő érdekeit nem szabad figyelembe venni, s mely ezért vagy sokkal előnyösebb, vagy sokkal hátrányosabb lesz a mostani berlőre. Hogy mennyivel előnyösebb vagy hátrányosabb, azt a Iegszakértőbb hélypénzszedők sem tudják kiszámítani, csak sejteni. Ezért ezen árjegyzéket vagy a felsőbb hatóság vagy a bérlő nem fogja acceptálni aria, hogy már most lépjen életbe. Csak hogy igy a tanácsnak és a bérlőnek azon méltányos óhaja, hogy a mostani határozatlan állapot, a mostani rendetlenség már ezen bérlet alatt is rendezettebb viszonyoknak adjon helyet, nem fog teljesedni. Ezen óhajnak viszont csak oly árjegyzék lesz képes megfelelni, mely a mostani ártételeken ladicális változtatást nem tesz, azt csak határozottabbá, teljesebbé teszi azon elvnek szigorú szemelőtt tartásával, hogy a bérlő jövedelmei igy íei ne szaporodjanak mert azt nem engedi az adózó polgárok érdeke és annak egyik őre sem, a felsőbb hatóság. Egyszóval itt csak két árjegyzék vezet a kibontakozásra. Egyik mely a közgazdasági szempontokat, az észszertíséget és a helybeli iparosok ós fogyasztók jogos érdekeit fogja juttatni érvényre s mely a jövendő bórlőnek vagy többet vagy kevesebbet hoz be; másik, mely a mostani viszonyt a bérlő s a város közt a mostani bérlet tartamára határozottabbá, tűrhetőbbé teszi anélkül, hogy ezen bérlő jövedelmeit csökkentené vagy növelné. Megbocsássanak uraim, de ennyi érdeket egy árjegyzékbe összekeverni nem lehet s ebben van azon nagy nehézség, melvet most már olyan világosan magok előtt látlak. Kubina András. életből. Mindig hivatalosan. — Hallom, hogy előbbeni hölgy ismerősödet látni szeretnéd apróhirdetést is tettél közzé? — Ügjész: Igen; de körözvény alakjában. Csak lassan! A mennyasszony apja :Leányom tizezeret . . . vőlegény közbe vágva: Az mellékes, elvenném az én Mariskámat még akkor is, ha olyan szegónv volna is, mint a templom egere. Apropos! Tízezer forintot vagy koronát gondolt? Biró: És hányszor csókolta meg nagysádat ez az ember . . . Panaszosnő : Istenem ! csak egyszer, biró ur 1 Ékszerész: Nem parancsol Kohn még egy pár szép brilliáns gyürüt ? Kohn; Hát azt gondolja, hogy az utóbbi két hót alatt még nőtt egypár ujjam? Tanitó: kicsoda a te anyád? Miska: Az, akinek az Isten sem parancsol. Tanitó : Hogy hogy ? Miska : Hát nem tudom hogyan, de édős apám mindig mondja neki; hogy neked az Isten sem parancsol. Kohn ur ! Én mindig mondtam, hogy önnok van esze De nem helyes. Az ördög a hallgatásával valószínűen a trencséni nőt akarja lefőzni. Li Tsüng. Heti hirek. Helyiek. A mutatványszámokat szíveskedjenek visszaküldeni az esetben, ha nem szándékoznak a lapot megtartani. A lakásváltoztatást s a lapnak esetleges rendetlen járását szíveskedjenek tudomásunkra adni. A külön levélben küldött kimutatást kegyeskedjenek figyelembe venni a lap olvasói, s a csatolt postautalványon az esedékes dijakat kérjük elküldeni a költségek fedezésére. Megyei közigazgatás. Dr. gróf Jankovich László főispán elnökletével folyó hó 11-én volt havi rendes ülés. Az alispáni jelentést tudomásul 'vették. Az elmúlt hónapban letartóztatott szándékos emberölésért 3, testi épség elleni cselekményért 2, lopásért 14, vagyon elleni cselekményért 1, egyéb bűncselekményekért 2 egyén, továbbá különféle kihágásokért 16 egyén vezettetett elő a közigazgatási hatóságokhoz. Volt 16 tüzeset 17429 korona kárral, biztosítva volt 7905 kor. A közgazdasági viszonyok általában kedvezőtlenek; az alacsony gabona árak miatt daczára a folyó gazdasági év kedvezőbb eredményének a kisgazdák a mindennapi megélhetéssel küzdenek. A földmivelésügyi minister a zalaegerszegi és novai járási jégkárosultak részére bár — kissé elkésve — 1201 métermázsa búzát és 872 mm. rozsot 80°/o árleengedéssel adományozott, mely vetőmag a jelentkező gazdáknak ki is osztatott, melyről már megemlékeztünk volt. Az őszi vetemények ós termények betakaritása legnagyobb részben befejezést nyert, azomban a közbejött esps időjárás miatt a gazdák az őszi vetést még mai uapig sem fejezhették be. A pénzügyi administrátió terén fennakadás nincs; — kincstári követelések és egyéb köztartozások behajtás?, erélyesen folyamatban van s az év végéig valam'nt a mult évben ugy a folyó évben is az előirt tartozások illetékes helyeikre remélhetőleg befognak fizettetni. Gazdák ügye. Rendkívüli nagy érdeklődéssel tartottak gyűlést tegnap Zalaegerszegen a zalai gazdák. Dr. gróf Jankovich László meghívására
