Magyar Paizs, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-11-06 / 45. szám

III. év, Zalaegerszeg, 1802. november 6 45. szám. Kgy ívr« 4 koron*. Fél érro 2 korona. Sfogyad ÍTTO 1 kor. Bgyu iiin 8 fillér. Hazai dolgok hlrdé tése féláron: egy old. 20 K. Nyllttéf sora 1 korona. Szerk. is kladóhlTa* tal: Wlassics-u. 2S. Alapította: BORBÉLY GYÖRGY. Felelős szerkesztő: Z. HORVÁTH LAJOS. MEGJSLBNI HETENKÉNT C3ÚTÖHTŐKÖN ESTE. följegyzések. i. Darányi Ignácz földművelési miniszter ur a napokban járta be Erdólyt hivatásszerüleg, hogy a székelyek nyomorúságán enyhítsen: hogy a földművelést, ha kell, országos segítséggel is előbbre vigye, hogy erdőt legelőt juttasson a házi állatnak, — állatot, földet, kenyeret az embernek, — hogy akadályozza a kivándorlást s az itthon maradottaknak, a becsületes szegényeknek, a nyomorult hazafiaknak törülje le legalább egy-két könycseppjét. Igen! Hogy segítsen a nép megélhetésén. Hogy állittason tej szövetkezeteket, bor ésgabonaértékesitő szövetkezeteket, élelmi raktárakat, fogyasztási szövetkezeteket, a miként állított a ruthének földjén is, gondoskodással, nemes szívvel, hazafias lélekkel és sok költséggel, és áldozattal és a martiromság vérével. Ha mindazokat a ruthén bajokat hamarább meglátta volna valaki! Költségébe fog kerülni az országnak a székelyek segélyezésé is. De jobb későn, mint soha. Ha hamarább észrevette volna valaki a székelyek nyomorúságát! Dunántul? kivált Zalamegyében, igaz, hogy koldusállapotok vannak már, — de még rózsás állapotok. A bajnak csak előjeleként — itt Zalaegerszegen is felállott egy fogyasztási szövetkezet. Ezt a jó Istenen kivűl még senki sem pártolja. S elhagyja maga az Isten is, ha az embernek sem kell. De ne féljetek atyámfiai! Felvirrad a zalai szövetkezetnek is a napja; és nemsok idő múlva ; a mikor állami költségen, rendszeresebb szövetkezet fog itt működni. Akkor az állami tisztviselők, sőt még a hivatal-főnökök is pártolni fogják. Az majd az ország pénzén fog működni. Talán az jobb lesz. B. S magyar ipar. ,1449. ip. 1902. Zalavármegye törr. hatósági bizottságának 20 667/ni. 902. 687 jk. sz. határozata a magyar ipartermékek pártolása tárgyában.* Egy városi közgyűlési meghívónak egyik pontját teszi ez a rövidített írás. De a róla való tanácskozás és a határozat-hozatal még ennél is rövidebb. Ennyiből áll az egész: „Helyeslőleg tudomásai vétetik.* Többet ér az előzménjes története. Pozsonyvárosa egy lelkes felhívást közölt volt a társhatóságokkal. Arra szólítja fel, hogy mindenik vármegye minden honi szükségletét honi iparczikkekkel elégítse és elégíttesse ki. S magyar vállalkozókkal dolgoztasson. Ha pedig ez épenséggel lehetetlen, akkor üljön össze egy bizottság s határozza és állapítsa meg, hogy a külföldiek közül, hová. melyikhez kell forduhi' Igy került az átirat Zalamegyébe is. Mikor és hogyan tárgyalták ezt a vármegyén, nem tudjuk. Meglehet, hogy gyorsan átsiklottak rajta, azért kerülte el a figyelmünket. Hanem a határozat átkerült a városhoz s itt a szerdai közgyűlés programmjába fel volt véve. Határozatot is hoztak rá az említett spártai rövidséggel: „Helyeslőleg tudomásul vétetik." Hiszen nem akarunk ezért valami mérges kritikát gyakorolni. Nem rosszalólag, inkább dicsérőleg emiitjük fel, hogy a városi közgyűlés a magyar ipar pártolására ilyen előnyös határozatot hozott. Igazán dicsérni kell inkább a várost, hogy ebben a közönyös korszakban, sőt önös korszakban, mikor a magasabbrendü közügyi érdekek nemcsak nem hevítik az emberek keblét, de jóformán még fogalmuk sincs a nemzeti közügyről: ilyen fásult önös korszakban mondom, elég dicsérendő a városi kommunitástól, hogy legalább két perczet szentelt ^nnek a nemzeti ügynek is és jegyzőkönyvre vétette azt, hogy: „Helyeslőleg tudomásul vétetik." Dicsérni, valóban dicsérni kell. Azonban csudálkozni lehet hogy az emberek olyan érdeklő* dés nélkül, a megindulásnak legcsekélyebb jele nélkül, mintegy hivatalos kötelességgel csak átesnek rajta, hogy tul legyenek rajta. Csudálkozni lehet, hogy a mikor egyes emberek személyi érdekéért seregestől tódulnak a gyűlésterembe s ott feszült érdeklődést keltve a hallgató közönségben is indulatosan, szenvedélyesen, izgatottan tárgyalnak, szónokolnak, érvelnek, vitatkoznak: ilyen országra kiható, nemzeti létet érintő s csak enn®k a kis városnak is 400 iparos polgárát érintő kérdésben két perczes határozatot hoznak, hivatalos szárazsággal, egykedvűséggel, hidegen, a felindulásnak legcsekélyebb jele nélkül. ,Helyeslőleg tudomásul vétetik." Csudálkozni lehet, hogy ha már a hazai kulturális viszonyok, a magyar közgazdasági érdekek, az egész nemzeti ügy nem sarkalja éberségre, hogy legalább a város eme négyszáz iparos polgárának az érdeke nem hevíti egy kissé a városi atyák keblét. Csudálkozni lehet azon, hogy ebben a városban, eben a megyében, ezen a vidéken, mely parasztosan mondva: az Isten háta megett van, jóformán el van zárva a közlekedéstől is, vékonyan részesül a kultura áldásaiban, — hol a kisipar tönkrement, s a nagy ipar meg nem született és hol a nagy tömeg rohamosan vetkezik selyemből a rongyHalottak napján. Jer, látogassuk, kart a karba öltve, A láng-özönbe fürdő sírokat . . . Itt díszeleg a borostyán-fa zöldje, Amott a fény, a pompa hivegat. A koszorúknak drága halmazánál Csődületet sir a dus kegyelet . . . Gyerünk el innen, itt agy sem találnál Versenyre ozállt pompánál egyebet. Van sir, amelynek roskatag keresztjét Nem koszorúzta meg ma senki sem, Honnan hivalgó fény-ár i.em ertd szét, Csak valaki ott zokog csöndesen . . . Gyertyára nem jut néki, tán azért sir, S lelkében vádat ébreszt nyomora . . . 0, gazdagabb, szebb nekem ez az egy sir, Mint a többiek pompázó sora Farkas Antal. Mátyás királyról. Irta: Bartha Miklós. — (a kolouvári Mátyásszobor leleplező Ünnepélyén.) — (III. Folyt.) Műveltség nélkül csak állati élete van az embernek. Találóan mondta Voltaire Rousseaunak azon elvéről, hogy az emberiség térjen vissza az Ő8természeti állapotokra, ezt a megjegyzést; „a Rousseau hatása alatt kedvem kerekedett négykézláb mászni." A műveltség öntudatot, jólétet, szabadságot jelent. Ezzel kényszerítjük a természetet az ember szolgálatába. Ezzel nyitunk uj meg uj erőforrásokat a földből, az érczből a levegőből, a vízből, a napsugárból. A műveltség a hatalom, a tekintély, a felvilágosodás és a jogélet kútfeje. Mátyás bevégzett műveltségű ember volt. A hadi és diplomácziai tudományokon kívül alaposan értett a csillagászathoz, a theologiához, az építészethez, hisztoriához és a művészetek minden neméhez. Korszakának jellemző vonása az eltemetett klaszikus világ feltámasztása. A mohamedán világ nyers szokásai elől nyugatra menekültek azok a byzánezi, athenei, korintusi tudósok, a kik hűséggel ápolták az antik hagyományokat. Ezek magukkal vitték Piátónak fönséges ábrándjait, Aristoteles-nek nagy igazságait, Sokratesznek erkölcseit, Sophoklesnek tragédiáját, Plutarchnak életrajzait és Demosthenesnek hazafias hévtől lángoló szónoklatait. És elhozták a Phideás és a Prax'teles szellemét, megfinomitani az ízlést, szebbé tenni az életet, megnemesiteni a szokásokat. Olaszország befogadta a vándorokat és ezeknek hatása alatt előszólította a sírból Liviust, Ovidiust, Tacintust, Cicerót, Sallustiust, Senecát. Ezzel a nyelv és a mondat szerkezet uj alakot öltött. Jogaiba lépett a római méltóság és A görög müizlós. Mátyás szenvedélylyel olvasta az antik irodalmat és annak formáit, lendületét, választékosságát saját környezetében divatossá tette. Hadüzeneteiben a Julius Cásar hangja szólal meg. Építkezésében felujul a római diadal kapu ivezete ós a korinthu8Í oszloprend ornamentikája. Az olasz humánistáknak egész seregét tartja udvaránál királyi bőkezüleg. Felolvasásokat ós vitákat rendez. Minden kérdéshez alaposan hozzá szól. A mtivószt, a tudóst éppen ugy becsüli, mint a hadvezért. Megalapítja a Corvinák hires könytárát. Alig hogy feltalálja Guttenberg a könyvnyomtatást, három óv múlva Budán már betüaajtó van. Kzael megelőzi Francziaországot ós Angliát. De a kezdetleges sajtó nem győzi a munkát. Ennélfogva 30 másolót tart könyvtára számára. Nem elégszik meg a könyvek szaporításával. Kívánja, hogy azok külső és belső disze fölülmúljon minden fogalmat. Medici Lőrincztől miniatűr féltőkét kér. Alkalmazza a korszak leghíresebb rajzolóit. vésnökeit, díszítőit. Szövegképek rajzolásával ós festésével évekig foglalkoztatja a világhírű Ataventát. Erről a kápráztatos könyvtárról