Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-05-30 / 22. szám

II. év. Zalaegerszeg, 1901. május 16. 20. szám. Egy évre 4 korona Fél évre 2 korona Negyed évre I korona Egyes szám 8 fillér. MAGYAR Hazai dolgok hirdetése féláron: egy oldal 20 K. Nyiltlér sora I korona. Szerk.és kiadóhivatal: Wlassics-utcza 25. Szerkeszti és kiadja: BORBÉLY GYÖRGY. MEGJELENIK HETENKENT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE. Magyar fürdők. Majd jól tartana engem tudománynyal az orvosi szakértő, vagy szakértői orvos, ha mondanám neki, hogy ne küldje a valódi és képzelt, avagy erőszakolt betegeket Karlsbadba vagy Lindewiesére ; mert hiszen én kóstoltam a hires csehországi giesshüblit, egy mákszemmel sem ér az többet, mint akármelyik havasi forrásunk vize. Mondana olyan nehéz műszókat nekem, hogy három hétig nyomná a gyomromat s a nyelvemet. Bizony nem értek hozzá, hogy hány százalék vas, kén. só van a vizben, vagy mennyinek kell benne lenni, és milyen arányban. Hanem azt tudom, hogy az európai országoknak összesen nincs több ásványvizli forrása, mint egymagának Magyarországnak. Fogadásból nem restelném másodszor is egy sétagyaloglást tenni s jegyzőkönyvet vennék fel róla. S az is igaz, hogy kettő sincs közülök teljesen egybevágó. A mennyi, annyiféle. Édes, keserű, savanyu, sós, kénes, jodos, vasas, szénsavas, hideg és meleg — különböző kombinatió szerint osztva meg bennök az ásványrész. Orvosban és közönségben száz meg száz ok van arra, hogy a magyar közönség az Istennek ennyi áldását itt hagyja, s külföldre megy — német szóra. Az okok között legbizonyosabb az, hogy a mi vizeinket sem közönség, sem orvos nem ismeri, legalább nem ugy, mint a külföldit. Ennek is meg van az oka. Azt ismerik ők is, a melyet velők megismer tetnek. A melyikről nagy hirt csinálnak. S mellékesen azt is tudni kell, hogy az orvosnak nagyobb tekintélye van, ha minél messzebb való vizet ajánl. Pedig hazafias orvosaink megtarthatnák a hazafiságot is, s a tekintélyt se vesztenék el. ha már ez a messzeség adja a tekintélyt, ha ugy tennének, hogy a keleten lakó orvos messze a nyugati határra, a nyugati a keletire, a déli az északira s az északi orvos a déli határszélre küldené a betegét, de mindig csak belől a határon, mert van elég, válogatni lehet, akár inni kell, akár fürdeni. Az északi szélen Lomnicztól BorgóPrundig minden tizedik lépésre savanyúvíz van. Keleten is egymást éri a borszéki, korondi, tusnádi, előpataki, s igy tovább. Délen Herkules, Algyógy stb. A Balaton mellett a balatonfüredin kivül a keszthely-hévizi fürdő . . . Uram bocsá! hogy tudjuk a nevét itt negyven kilóméterre is! A napokban indult meg egy újság csupán ennek az érdekében. Kétszeresen kell üdvözölni, hogy épen orvos szerkeszti. A szép Balaton partján eddig századrendű fürdő volt ez a drága kincses hely. Hat kilóméterre lakik tőle Keszthelyen a Festetetics-család. Csudálatos, hogy ez a hires nevezetes család, melynek egyik nagy alakja ezelőtt száz évvel Georgikont csinált, s azóta száz esztendő alatt egyéb emlékezetre méltó dolgot nem tett, aminek a szenvedő emberiség s a szenvedő nemzet hasznát vehetné. A környékbeli nep bámulva nézi a dombtetőn a palotát s a palota sarkán a drágán kifaragott ló-szobrot. Ez mindenesetre bámulattárgya, de szeretet-tárgya nem Pedig a Georgikon tanúbizonyság rá, hogy a tudomány fejlesztésére, az emberiség boldogitására, a közjólét előmosditására nemes vér csörög a l'eszteticsek ereiben. Nem lehet, hogy sajátságosan is ne támadjon bennök szeretet ez iránt a föld iránt s ez iránt a nép iránt. Hogyan lehet. hogy száz esztendeig elnézték a földnek azt a sok drága könycseppjét, mely ott Hévizén kibugyog, melyből megannyi drága gyöngy lehetne hazánk számára és sár lesz belőle, elposványosodik nemzetünk kárára. Hiszen csak fel kellene fogni. S első nagyhírű fürdő lenne a Balaton szép partján. B. Gy. A zalakoppányi gyümölcsöskert, Utt voltam eleitől végig, 24-én, Zalakoppányban, a tanitói járáskör gyűlésén s hosszú, részletes ismertetést kellene s tudnék is irni a a gyűlés menetéről. Hanem ahelyett egyes kiemelkedőbb pontot jegyzek fel. Sőt a végín kezdem. — Mikor az egésznek vége volt, a kir. tanfelügyelő elbúcsúzott 6a zalakoppányi tanítótól, Békeffi Elektől, s bucsuzóul megcsókolta. Nekem igazán feltűnt. Fel is tűnhetett. Én sohasem láttam ilyen viszonyt tanfelügyelő és tanitó között. Feltűnt, de jól esett az igazság. Az érdemnek, az igazi munkának megjutalmazását láttam abban a csókban. — Hátrább megmondom azt is, hogy miért. Keresztúri Pál.*) ^Emlékezzünk régiekrőb . . . arra tanit minket a történelem. Tekintgessünk olykorolykor a múltba, hogy erősebb szemmel nézhessünk a jövőbe. Bemohosult sirhalmakon épitünk többször templomokat s régi fénynél gyújtunk uj szövétneket. Ujitsuk meg emlékezésünket egy régi emberünkről, vagy ha nem ismernök, ismerjük meg amennyire lehetséges, legalabb, kik az iskolázással foglalkozzunk — azt az embert, ki a mult időkben világító toronyként áll a magyar paedagogia mezején. Emlékezzünk meg Keresztúri Pálról, kinek élete olyan mint az Alföld csatornája, mely a ráhajló füvek alatt zajtalanul öntözi a rétet s áldás fakad a nyomán. Tehát csendes emberrel van dolgunk. Hivatala is olyan «gyerekes» : bíbelődés a gyerekekkel. Eletében nincs semmi úgynevezett érdekes, s a mi értékes van, azt sem irta le. Hasonlatos az ő tanitómódszere a Lycurgus törvényéhez, mely becsesebb és maradandóbb, ha a vérbe megy at, mintha csak a papirosra írjuk le. Nevekedett is egy ifjú, Jászberényi Pál, az ő szellemében, ki ha folytathatta volna munkálkodását itthon, iskolázásunk története sokkal gazdagabb volna. így megszakadt gyakorlati oldala is módszerének. Elméletben pedig épen senkisem foglalkozott vele. Kortársai vallási veszett vitákkal voltak elfoglalva utána. Ugy a gyakorlat mint az elmélet száz esztendőn át földalatti folyó volt, mikor a Sző- i *) Felolvasás a zalakoppányi tanitói gyűlésen 1901. május 24. nyi Nagy István könyvében jelenik meg a hangoztató módszerrel megtoldott írva olvasás theoriaja, a mi azonban a Keresztúri Pál apostoli teljes methodusának csak részecskéje, kis viszhangja, mely nem támaszthatja vala fel a mestert. Szeretetteljes tanítása csak jelenkorunkban van gyakorlatilag, ugy mint elméletileg teljesebben kifejtve. Ünnepi megemlékezéssel kell róla beszélnünk, ki három századdal előzte meg korát, Nagy kár, hogy sem ő nem ir mágáról vagy tanításáról, sem más nem ismerteti részletesebben a kis gyerekek nagy emberét. Hogy valamit mégis tudunk róla, azt egyik tanitvanyának gróf Bethlen Miklósnak lehet köszönni, ki önélet irata I. K. VIII. IX. R.-ben, a menyiben odatartozik, említ meg néhány vonást tanítási eljárásából, »merő fél apostolnak^ nevezvén szeretett mesterét. És itt át is adhatjuk a beszéd nagyobbrészét Bethlen Miklósnak, mert a mit nélküle tudunk Keresztúriról, csak annyi, hogy született 1589. s meghalt 1655. 66 esztendőt élt. Élete Erdély aranykorára esik Bethlen G. és a Rakóczyak alatt, abban az időben és abban az iskolában, melyben akkor a nemzeti művelődés életereje lüktetett Gyulafejérvárt. Mint akkor minden jeles ifjú, tanult a witterbergai egyetemen ; majd a kálvinisták kitiltásával a szabadabb Németalföldre Utrechtbe és Heidelbergába mentek a magyar ifjak s velők Keresztúri is. Megfordult Angliában is. Gyulafehérvárra mint «nagyhírű akadémikus tudósmesterts Bethlen G. hívta meg az akkor még keletkezőben levő iskolájához. Szükség is volt rá, noha csak «collaborator» segédtanító volt, — mert tudjuk, hogy a hires iskolában Opits, Piskátor, Alstéd stb. német költők és tanárok voltak a főtényezők; pedig akkor Házánkban kizárólag Gyulafehérvárnak kellett a magyarság védbástyájának lenni ; ezek az urak pedig, ha a tudománynak igen is, de nemzeti szellemünknek csak nem szolgálhattak. Némileg ellensúlyozni kellett az idegen befolyást. Előbb itt tanított Keresztúri. Majd I. Rákóczy Gy. egy udvari gyermekiskolát állított fel az az u. n. «Schola Aulicat»-t; azután itt működött önállóan. Kár hogy ez iskolában a fejedelmi és más előkelőbb gyermekeken kivül csak kevesen vehettek részt a szegények országából a jobb fejűek közül, mint Apáczai, Jászberényi; mert a főurak nem lesznek gyermektanitók, hogy tovább plántálnák mesterök tanát, — eme két embernek pedig szomorú sorsa lett. Tanítóságán kivül alig foglalkozott egyébbel Keresztúri. «Csecsemő Keresztény® és «Felserdült Keresztényi cz. könyveket irt, melyek a 17. század egyházi mérges csatáinak ugyancsak szelíd védelmi iratai. Ezek helyett is jobb lett volna, ha tanitói módszertant jegyeztetett volna számunkra. A «Csecsemő keresztényt előszavában van egy kis neveléstan, mely a szülőkhöz szól, hogy jó iskolát állítsanak s válogassák meg a tanítót; de ezek előtt szól különösen az anyákhoz, mint a kik első nevelői a gyereknek. Érdekesen és szenvedélylyel tárgyalja egyszersmind kárhoztatja az anyák kényeztető nevelését, melynek veszedelmes eredménye van. Az anyák nevelőségében legfontosabb a negatív nevelés, mely azt kívánja, hogy ne