Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1901-05-30 / 22. szám
2 MAGYAR PAIZS 1901. junius 30. A gyűlés nagy volt, tartalmas volt és szép volt. Mintegy 60 ember vett benne részt. Mindenik tanult a másiktól. Egyúttal ünnepeltük Békeffi Eleknek 25 éves tanitói működését. Csiszár József köri elnöknek tapintatos ügyességétől függött, hogy a jubileummal összekötött gazdag tárgysorozat pár óra alatt lepergett. Az elnök a megnyitóban üdvözölte a 25 éves iőtanitót. A jelenvolt kir. tanfelügyelő Dr. Ruzsicska Kálmán kir. tanácsos is üdvözölte szokott melegséggel s reményét fejezte ki, hogy magasabb helyről is meg fog jőni az elismerés. Az ünnepi beszédet Szüts Imre tagtárs mondotta méltatva Békeffinek sokoldalú munkásságát a tanügyben, az irodalom terén és a közgazdasagban. Találóan hasznalta azt a magasztos hasonlatot, hogy a tanitó egy isteni munkának, az emberteremtésnek folytatója. Büszke lehet, aki ilyen hivatásban jeleskedik. Kartársai nevében meghajtja előtte a zászlót. — Komaromy István zalakoppányi gazda a községe nevében fejezi ki köszönetét és hálás tiszteletét, hogy gyermekejket neveli. — Az ünnepelt Békeffy ezekre hosszú s költői lendülettel előadott beszédben válaszolt. Önérzettel fogadja el a megemlékezést mert — mondja — ez nem annyira a személynek, mint inkább egy pályáját szerető tanítónak szól. Széchenyi szavaval végzi: «Csak ugy hosszabbitsd meg életemet oh atyam, ha a közre nézve hasznos lehetek.® — A gyűlés a jubi lansnak egy hatalmas csoport-képet hagyott emlékül, meiyet Antal Béla zalaegerszegi fényképész vett le a helyszínén. Hogy bankett is volt a tiszteletére, mondani sem kell, melyet a tanítók családján kivül még édesebbé tett a jelenlevő vérszerinti csalad : pap és tanítótestvérei s 75 éves apja, ki mellén viseli ezüst érdemkeresztjét 55 éves tanitói működéséért, s fején az érdemnek ezüst színű aranyszalait. Volt tanácskozas az egyleti ügyekről is. Elnöki jelentés, Palyázat van hirdetve egy földrajz irasára. Kar, hogy nem jelentkezett senki. Berlek Győző szepetki tanitó panaszol, hogy sokan nem kapjak ki mindenben járandóságaikat. A tanfelügyelő megnyugtatja, hogy csak forduljanak hozzá bizalommal a panaszos ügyekben, Borbély György pártoló tag Keresztúri Pálról olvasta tel tanulmányát. Cs. Péterffy József a szőlő tenyésztésről tartott szabad előadást, melyből egy magas színvonalon álló tartalmas vita keletkezett. A Péterffy elméletével szemben Békeffy egy népszerű és csattanós ujságezikkét mutatja fel, melyben ellenzi a ládába való plántalást: nem kell erőltetni és siettetni a természetet ; mert boszut áll. Péterffy erős tudással és sok példával bizonyítja, hogy az ősi gazdasszony is előbb melegágyba veti el a magot s inkább használ, mint árt, ha a gyermekeknek segítségére megyünk a járni tanulásban. Péterffyt diadalmasan megtapsolták, aki meggyőzte, anélkül, hogy legyőzte volna erős ellenfelét. A tanulságos komoly küzdelem akármelyik ^jjdós társaságba beillett volna. Hanem akar milyen elmélete van Békeffynek, van olyan gyakorlata, melyet irigyelhetnek tőle ezeren, meg ezeren. Dicsősége telhetik abban hogy 25 évig ette már a tanítóknak <sületlen, sótlan kenyerét,® hogy ezer meg ezer gyerek fejébe veri belé a mondat-bővitinényeket, hogy a paedagogián kivül végig tanulta a szőlőszeti, borászati, gyümolcsészeti s mezőgazdasagi tanfolyamokat ; dicsősége lehet, hogy irt már nem tudom hány száz társadalmi, tanügyi és gazdasági komoly újság czikket, tárczat, novellát s önálló füzeteket; dicsősége le het, hogy a szőlő és gyümölcs tenyésztésért megjutalmazta s díszoklevéllel tüntette ki a miniszter: de nagyobb dicsőség ezeknél, hogy ő a Tompa Mihály testamentuma szerint magyar hagyomanyos munkát müvei, valójában «olt és fákat növel,® hogy iskolája udvaran 2—3 holdnyi földjén 4000 gyümölcsfa csemetéje, s 40,0ÜÜ szőlőoltvanya van s hogy a mondatbővitményeken kivül évenként sza'z meg szaz s több éven át ezer meg azer magyar gyermeket tanít a földmivelésre s hagyja meg nekik testamentumilag : fiam, olts és fákat növelj, ! hogy a föld ásásával életmódra, s a gyümölcs szedéssel ennek a földnek a szeretetére tanítja meg a gyermeket; ezen a két hold földön tanítja meg arra a gyermeket, hogy egész hazájat szeresse a férfi. Nincs ennel nagyobb dicsősége Békeffy Eleknek. Azt hiszem, ezért csókolta meg a tanfelügye, őj e i s- Borbély György. A tojáskivitel. A magyar gazdaki>zönség meleg érdeklődése a baromfitenyésztés iránt legjobban kitűnik abból, hogy a tojás kivitel ismét örvendetes módón kezd föllendülni és pedig ezúttal mar fokozottabb mértékben Anglia, Németország felé, a hova a küzeii évben 9 hónap leforgása alatt csaknem többet szállítottak, mint a mult evben 12 hó alatt. A tojásexport fejlődését őszintén is kívánjuk, mert ez a czikk az, a melynek allandóan jövője van a fogyasztó piaezokon, bar tagadhatatlan az is, hogy a magyarországi tojásexportnak erős konkurrense az oroszországi tojásexport. Az oroszországi tojáskivitel a világ összes államait figyelembe véve. első helyen áll s különösen Anglia és Németország azok a piaezok, melyek jóformán Oroszország exportjának 75 százalékát átveszik. Ausztriába is igen sokat exportál az orosz birodalom, de ez az állam részben reexportál tulnyomólag Angliába és Németországba. A bécsi piacz különben ezen manípulácziójával erősen szorítja a magyarországi tojásforgalmat is és természetesen az árakra nézve szintén befolyást gyakorol, hátrányára a magyarorszagi tojás értékesítésének. 1900 ban, az első 9 hónapban kivittek Magyarországból 347.186 mmázsa tojást, 1899-ben megfelelő időszakban 298 535 métermázsát. Kivitelünkből jutott Ausztriába 191.123 mmazsa Németországba ilietv Hamburg és Altonába 129,330 mmázsa(ebbőljelentékeny menyiség Angliábament) segyenest Angliaba 17.120 mmázsa. Sjájczba kivittünk 8356 mmazsát, mig mas államokba összesen csak 1257 mmázsat exportáltunk. Tojásbehozatalunk a keleti államokból emelkedik : az idén 3167 mmazsát tett az import, 1540 métermázsát. Aforizmák Szívünk szerető érzése kárpótlásul adatott az élet szürke egy-hanguságáért. Mi is lenne az élet, ha a szeretet aranyos fénye be nem világítaná f. * Az élet anvagisága a legmagasabb extázisból is lerantja a lelket, de az a pillanat, melyben fölemelkedett a lélek az extázisig, kárpótol minden következendő köznapiságért. * Vannak oly pillanatok ez életben, melyekért semmi aldozatot sem talalnank nagynak, ha még egyszer visszahozhatnók. * Ah a lehetlen lelkesít föl Adám» mondja Luczifer. De hát váljon kit lelkesíthet a lehetőség? Csupán a lehetetlen, vagy az annak látszó dolog lelkesítheti föl a nagyra törekvő embert. Aki pedig nem törekszik nagyra, az aligha tud lelkesülni is. * Az elveszettet visszasiratni, fájdalmas örömmel tölti el a lelket. Mégis boldog az, kinek életében volt olyan pillanat, melyet visszasiratna. * kényeztessenek ; az iskola végzi a positiv nevelést, hol az a parancs, hogy ne bánjanak durván. Az édesanya kényeztetése és a mostoha nevelési módszer között van aztán a nevelésnek a gyémánt sarkköve, melyen csak az igazi paedagogus tud megállani. Keresztúri ezen a ponton állott. Mintha látnám az öreg «félapostolt» a krisztusi elvvel lépni be iskolájába: «Engedjétek hozzám a kisdedeket» . . . Elbeszéli Bethlen, hogy előbbi tanítója hogy «henycltette» őt, azaz hanyatt fektette s tenyerét talpát verte, de bizony okosabb nem lett vele. Keresztúri alatt a mi scholankbaa — azt mondja — ilyenek nem történtenek. Sőt meghagyta a mester a Bethlen M. apjának, hogy ebéd körül ne kényszerítse a gyereket tanulásra, mert nem ehetik tőle vígan. Igen megszerette ezért a gyermek, hogy « micsoda jó vén ember, az apámnál is jobb». Mert előbb apja tanította otthon, értett hozzá, mert ő is a Keresztúri tanitvá- ya volt s «az Isten annak a Keresztúri Pálnak a munkáját ugy megáldottá, hogy az ő tanitványiban igen megvető csak egy sem volt.» «Ez a Keresztúri Pál — mondja tovább — gyermek tanítani ritka és példanélkül való volt.» Egyik érettebb tanítványát, Jászberényit vette maga mellé segédnek, s mindig jelen voltak a gyermekek tanulásánál. Jelen kellett lenni, mert módszerének egyik titka a kérdés és felelet féle tanulás volt, tanítása nem csupán a felkérdezésben állott, hanem a Sokratesi kifejtő módszert alkalmazta, s mig 'gy a gyermek szellemi ereje hasznosabban működött, ő maga is a «docendo discimus» elvével tanult a tanítási módban s igyekezett behatóin' a gyerm /ki psyc'nologíába, — s igy ezek továbbá ívm veszteg hettek időt, mint más iskolákban, hol köveiké, őleg ment a tanítás : < abitc, di cite repeti e, cras vagy ekkor s akkor repetefft; lectionen — (menjetek, tanuljatok, ismételjetek, ho'nap, holnap után felkérdem.) — Nosza ekkor a/,tán : ahá, asine, nescis, extende, da isti colophum etc. (áhá szamár! nem tudod, tartsd ki, stb.) Ritkán hallatszott a mi schokinkhan olyan szó. Assíduitas vicit» (a kitartas győzött). A gyermekek között töltötte az egész napot ; velük tanult ő is — főleg lélektani megismerésből ; velük játszva, második gyermekkő ;át élte. Ezl tanulta Luthertól, ki azt monda: «ha gyermeket akarunk nevelni, velők együtt kell gyermekieskednünk* (Schmidt Gesch. d. Paedagogik III. 4.6 1.). Mint atya bánt gyermekeivel Bethlen Miklós szerint, még jobban ; hiszen játékra annyi időt engedett, hogy megunták; de aztán a tanulás idő alatt, «ugyan csengett a ház, ugy garagyoltak órákig. Jatekban sok időt, ebben és a beszélgetésben nagy szabadságot engedett; de azért — mondja Bethlen — nem volt ember, ki a gyermeket olyan hamar annyira vitte volna.» Példa erre Apáczain és Jászberényin kivül maga az önéletiró is, Gr. Bethlen Miklós. A nagy szabadságadásnál Keresztúriban Rouseau vonására ismerünk, ki azt mondja, hogy az emberi erőszak, parancs és engedelmesség törültessenek ki a gyermek szótárából; a kényszerűség hatalma alatt álljon 10—14 éves koráig. E kényszer mintegy benne levő ösztön működik, mi ne kergessük, hanem csak vezessük a tanulásnál. Keresztúri már megelőzőleg gyakorlatban mutatta be, mit az európai paedagogusok elméletben hirdetnek vala, hogy az iskolát nem nyírfaveszőkkel, hanem virággal kell behinteni, a szeretet viragaival, — ezért kellemes volt a tanulás ; e mellett könnyű is volt, mert a « félapostol® mindent megérzékitve mutatott fel tanítványainak s igy erősen megragadt az emlékezetben, mert szabályt keveset tanított, mindjárt «ad exeplutn, et praxim sietett.» Nem kinozta lélekölő és semmitérő munkával a gyereket. «A minimis, usque ad maxina — mindent megkönnyített®. Tehát az érzékiről az érzéketlenre, ismeretesről az ismeretlenre, kissebb dolgokról nagyobbakra vezette tanulóit, Tudjuk, hogy ma mar ez az elve a tanítónak ; de ha rágondolunk, hogy csak pár tíz évvel ezelőtt nem igy volt, sőt ma is tanuljuk a bolygó csillagok járását, s nem ismerjük hazánk földjét. Nagy érdemmel kell megemlékeznünk a 17-ik század e magyar paedagogásáról. «01vasni és írni magyarul tanított, melyben felette sokat félannyi s még kevesebb idő alatt megtanul a gyerm?k a maga nyelvén, hogy nem mint deákul olvasni.» Egy kissé különösnek tetszhetik, vagy valakit azért is meg kell dicsérni, mert anyanyelvén beszél és tanít; de nálunk ez igy megy s igy ment különösen régebb Szt. István idejétől csaknem 1848-ig. Én azt hiszem, alig van a föld hátán olyan nemzet, mely kevesebbre becsülte volna s kevesebbet használta volna anyanyelvét, mint a magyar. Csak a bolygó zsidónak kedvesebb az idegen nyelv, mert neki az a sorsa. Épen ugy hízelegtek magyar
