Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1901-12-26 / 52. szám
MAGYAR PAIZS ez a pénz jön országunkba. Magyarország teha* uton is gazdagszik. De ne elégedjünk meg _ statisztika em; biztató számaival, nézzünk szejjej az országban, boldog-e mindenki. Es ott ahol szegénységet látunk, iparkodjunk a termelest helyesebb irányokba terelni. Vállalkozzunk, viragoztassak föl az ország ama részeit is, a hol eddig húsra nem telt. Csak keresni kell az uj jövedelmi forrasokat és egy jónak talált eszme mellett bátran kitartani. Termelésünk és kivitelünk még sokszorta fokozható. Csak most kezdettük jobban megismerni külföldi piaczaínkat, azokat folyton fejleszthetjük és igy kivitelünket minden irányban jövedelme zőbbé tehetjük. Ki hitte volna, hogy vasércéét, babot cziikot, lüczernamagot vagy éppen burgonyát haszonnal lehessen Magyarországból Amerikába kivinni, mert ez mind ott ter-m. Pedig a példa mutatja, hogy lehet. Csak meg kell ragadni a jo alkalmat. Forgalmunk Amerikával a legutóbbi evekben szemmeláthatólag emelkedett. Magyarország kivitele az Egyesült államokba volt: •1898-ban 2 millió és 105.000 korona, 1899-ben 5 millió ós 155.000 korona, 1900-ban 10 millió és 294.000 korona. Tehát két év alatt megötszörösödött! Czukorból három év előtt csak 108.000 koronát vittünk ki az Egyesült-Államokba, két év előtt már három millió koronát és az elmúlt esztendőben már hat millió és 816.000 koiona értékűt. Babból három év előtt semmit sem vittünk Amerikába, két év előtt már 248.000 korona, és a mult évben egy millió és 803.000 korona értékűt. Fa bo'okat kivitcünk oda három év előtt 24 ezer koionát két óv előtt 67 ezer koronát és a mult évben már 229 ezer korona értékűt. És igy tovább. Ha igy folytatjuk, három év múlva harminc millió koronát hoz nekünk egy '.esztendei kivitelünk az Egyesült- A llamokba. De ne elégedjünk meg a nyerstermények eladásával. Amerika aira tanit bennünket, hogy mindent föl lehet használni, mindenből lehet hasznot előteremteni. Amerika óriási packing industry-ja, vagyis húsfeldolgozó ipara, a mely ma több ezer millió értéket képvisel, ennek az elvnek hasznosításán alapszik. Hosy mily haszonnal, mutatják az Armouiok, Swjftek, Cudahyek és egy hosszú serege a hús-milliomosoknak, fölhalmozott milliárdjaikkal. Ha nem is ebben az óiiási mértékben, de viszonyítva termelőképességünkhöz, — csak kérdezzük meg gazdáinkat mennyit tudnának termelni, ha mindent jól lehetne eladni — százszorta jobb eredmónynyel, mint eddig, ezt a packing industry-t nálunk is meghonosíthatjuk. De ne gondoljuk, hogy ez a földolgozó ipar csak a husia, terjed ki. Úgyszólván anindeniel Amerika mesés gyümöle termelése el sem volna képzelhető, ha nem volna a canned /ruit, vagyis a konzerv-gyümölcs. Vállalkozzunk, nyissuk meg Kárpátaink és erdélyi havasaink érczkapuit, rendezzünk be az eddig vad helyeken modern bányákat, acélgyárakat, fűrésztelepeket, faárugyárakat, villamos erőtelepeket; minden bánya vagy gyártelep, a mellett, hogy produkál, fogyaszt is és igy uj piaezok keletkeznek saját határainkon belül. Vállalkozzunk I Ne panaszkodjunk, hogy nincs pénz, termeljünk olyant, mi pénzt boz; százés ezerféle olyan czikk van, miért itt az^ országban és azon kivül szivesen fizetnek jó árt. Nézzük csak, mennyit költünk mi állítólagos pénztelenek minden esztendőben olyan czikkekért, amit igen könnven magunk épp oly jól idehaza előállíthatunk. Évenként több e;er milliót. Amerika értéktelen gyarmat volt, a melynek első, aranyat kereső telepesei sorban tönkrementek, mig először dohányt kezdtek terme'ni, azután búzát, tengerit, gyapotot, mire egyszerre pénz áramlott az eddig pénztelen országba. Ma Amerika a leggazdagabb ország. Termeljünk, sokat és jót, és védjük inoko? vámtarifával termelésünket. Ne váljunk arra, mig mások rajtunk gazdagodnak. Legyünk jó gazdák, jó gyárosok, jó kereskedők, jó vállalkozók. Fejlesszük vasúti hálózatunkat, ássuk meg uj csatornáinkat, építsünk uj villamos vonalakat jó utakat ós ami fontosabb, mint gondolni szoktuk, fejlesszük hajóvonalainkat a tengereken, hogy magyar zászlónk, versenyezne a külfölddel, dicsőséggel lobogjon ós kivehesse a maga részét a világfoigalomból. Küldjük ki fiainkat a külföldre, különösen ide Amerikába, a hol ugy a gyakorlati életben, mint a rendkívül jó irányban kifejlett egyetemeken valóban jót és hasznsán tanaihatnak. Itt praktikus észjáráson és erőteljes, egészséges üzleti törekvésen kivül még lángoló hazafiságot és a puritán erkölcsök nagyrabecsülését is meg fogják tanulni. Nézzük az erős, ifjú és vállalkozó amerikai nemzetet, a mint a világuralomra törekszik, figyeljük meg érdeklődéssel nagyon is rólunk van a szó, és tanuljunk tőle. Ha máe nemzetek sek verés pénz árán erőszakkal szereznek külföldi gyarmatokat, ebbei ne kövessük őket Nekünk ilyen gyarmatok nem kellenek. Minden magyar, ki a külföldönéi, egy kis Magyal orországot képvisel. Háza, földje, üzlete, befolyása : a mi házunk, a mi földünk, üzletünk, befolyásunk. Örömében, bánatában oszto unk és segítjük, a mint ő is egynek érzi m&gát. mivelünk. Nagy jövő vár még nemzetünkre. Sokat és nagyot vitMink végbe a múltban, de még sokkal többre és nagyobbra vagyunk hivatva a jövőben. Minden nemzetnek megvannak a maga ideáljai, — a miénk : szabadság, erő és hatalom, vagyis a féifias erények összessége. A hogy a magyar nemzet e nagy ideáüjaihozegy évezreden keresztül töi hetetlenül ragaszkodott, ugy a jövőben is ezt az ideált tartsuk legmagasabbra akkor a távoli jövőben is mindig, mint szabad, eiős és hat'>iaimas nemzetről, tiszemberből álló csapatával ő is elment Letenyéről ! Nagykanizsára, hogy ide, mint biztosabb helyre leszállásoljon. Itt volt decz. 25-ig, a mikor ő is parancsot kapott, hogy a tartalékkal Keszthelyen és Tapolczán át Nagyvázsonyba siessen. Amikor Perczel Lendváról elment, meghagyta a lendvai nemzetőrségnek is, hogy a Mura partján kordont vonjon a horvát és német ellen, akik egész Muraközt elözönlötték és ezek betörését megakadályozzák. De az őrködés nem soká tartott. Az ellenség a Mura túlsó partján mind nagyobb számban jelentkezett s a kémek apró csónakokon vakmerően szöktek át, bejárták a közeli falvakat, lázították a magyar urak ellen, s hogy elidegenitsék a horvát és vend népet a magyar ügytől. — Alsólendva közönsége megdöbbent. Még deczember 24-én gyűlést tartottak és Dervarics Kálmán nemzetöri főhadnagyot küldték Szükelits után, hogy jöjjön védelmükre. A futár Szekulitset Nagykanizsán találta föl a »Korona<- vendéglőben karácsony reggelén. Sajnálom, — mondta Szükelits. — hogy Lendva város kérelmét nem teljesíthetem,; én parancsot kaptam. Perczel tábornok úrtól, hogy honvédeimmel most karácsony napján délelőtt meginduljak Kanizsáról s Nagyvázsonyon is felfelé vonulva, Tele a »Vértes-hegy« aljában egyesüljek.« .Mindenfelől és egyszerre támadtak bennünket. A zavar és veszedelem szörnyű nagy volt éppen a karácsony ünnepeiben. Csányi László főkormánybiztos is tollhoz nyúlt és decz. 22-én Győrött kelt s ezer meg ezer példányban nyomatott »Szózat«-ot intézett a néphez, azt szétküldte a megyébe. Szórták is szanaszét és olvasták s akiben egy kis hazaszeretet volt, az lehetetlen, hogy meg ne mozdult volna olyan kiáltó szóra, amilyennel szinte beharsogta Csányi proklamácziójával az egész Dunántult. Eljutott az ő kedves Zalájába is ez a kiáltvány sok-sok példányban. Megdöbbenve, meghatottan beszél a néphez; tüzeli, izgatja, lelkesíti s elkeseredésre birja azt; mintha csak a magyar nemzet koporsója mellett gvászbaborultan — de kardosan! — állna és onnét dörögné a haldokló nemzet fülébe szokatlan stílusban ; »Nevében az elárult hazának szólok hozzátok magyarok, barátaim! Azon hazának nevében, melyet minden bűne nélkül tiz oldalról támadott meg az ármány átkozot fegyvere. Bűne nélkül, mondom, mert — az élő Istenre! — a magyarnak egyéb bűne nincs, mint hogy azon törvényekhez, melyeket a legutóbbi országgyűlésen márcziusban nyert, melyek mindnyájunkat egyenlőkké tőnek a törvény előtt, melyek benneteket a földes uri terhes tartozásoktól felmentvén, földeiteket szabaddá tették, e törvényekhez — mondom — ragaszkodik. 1901. cleczembor 26. telettel és szeretettel emlékezik meg rólunk az egész világ. Vállalkozzunk I Templom és vallás. A vallás a lélek szükséglete. Vallás nélkül még nem élt társadalom és nem is fog élni, mig ember embernek fog maradni. A vallást ne n kell az enyészettől félteni. A yallás az embert nemesíteni, boldogítani és vigasztalni van hivatva. Tette is ezt mindig, mig miga volt, mig ő magával meg nem hasonlott, egy volt a temploma. De jaj volt az emberiségnek, hol a vallás Különböző formákat öltött, hol különböző templom >ka.t építettek neki. Olt a vallás sokszor melegítő érzete helyett izzó gyűlöleteit oltott a szivekbe és véresre festette vele a történelem lapjait. Nem is voltak soha gyilkolób'b, kegyetlenebb háborúk a vallásháborúknál. Az emberiség már sokat, okult a multakon és ma bölcs állami törvények tartják féken a felekezeti gyűlöletet. De hát meg kell-e ezzel elégednünk ? Korunk Cicerójától, Bartha, Miklóstól egy gyönyörű hasonlatot tanultam. A klor és a nátrium külöu-külö n gyilkoló mérgek, együtt egyesülve azonban az éltető konyhasót képezik. A magyar felföldi külön fajokra alkalmazta és nagyon találó áru. Lehet ilyet mandini bátran a vallásokról is. Kőlön-külön egymást gyengítik, lényegtelen dogmatikus kérdésekben egymásnak ellenmondanak, egymás hiteiét, tekintélyét iontják. Jól van-e az úgy? Meg kell-é ezzel elégednünk ? Zalaegerszeg nitelligens közönségének most alkalma volna a világnak, az emberiségnek "korszakalkotó példát adni. Egyszerre három felekezet is szüsségét érzi egy uj Isten-hajlékának. Mind a háromnak külön alig van pénze hozzá és ezért Isten tudja, mikor fognak nemes reményeik megvalósulni. De ha együvé raknák a pénzüket és egyesült erővel — unitis viribus —egy közös templomot epiíenének, ahhoz rögtön lenne elegendő pénz. Arra nagy emberbarátok a világ minden zugából sietnének összehordani fillérüket és vagyunk annyian, kik az egyesült vallás magasztos eszméjétől vagyuik áthatva, hogy rövid idő alatt milliókat hord inának össze Talán valami turcsaság vo'na abban, ha egy ily templomban vasárnap katolikus, hétfőa református, szombaton zsidí pap taitana szónoklatot, hirdetné az erkölcsöt az emberiszeretetet. Olyan összeférhetetlenek vagyunk, hogy a három febkezet oltárát sem merjük elhelyezni egy fedél alá ? Vagy talán megneheztelne e reánk e miatt az egy igaz I>ten, ki papjai által szüntelen egyetértést, türelmet, szeretetet hirdet népeinek ? Lehet, hogy a mai templomok is a béke és szeretet templomai, de csak szinleg. ~ Pedig e törvények megtartására a király megesküvék. És mégis bűnül rovatik fel a magyarnak, hogy azokat megtartatni kívánja, — és pártütőnek bélyegezve, saját királya nevében zsoldos katonasággal támadtatik meg, és saját királya a német császár seregei — égetve, rabolva a békés falukat, tódulnak a földre, melyet őseink vérrel szereztek, s melyet az unokáknak nem lehet — nem szabad gyáván eladniok. Fel tehát magyar nép! — fel közös szabadságunk, magyar nevünk védelmére! — Ragadjon fegyvert mindenki, ki azt emelni képes. A nép kezében lándzsa, kasza, kapa, ásó vasvilla, — és minden, — erős fegyver, csak bátor karokkal hordozza azt. — Fel magyar nép ! mert a magyart ki akarják törleni a nemzetek sorából, és Magyarországot Németországba beolvasztani. Fel! mert a mely nemzet magát elhagyja, az vesztét megérdemli. Nem kívánja azt a haza, hogy ti rendes sorokban szálljatok szembe az ellenséggel, — da igenis azt, hogy nagy tömegben egybegyűlve, oldalról és hátulról nyugtalanítsátok azt, - élelmi szereit, fegyvereit, lőszereit, társzekereit, elfogjátok, - - s hol rajta erőt vehettek, embereit fogolylyá tegyétek, — pusztítsátok. Szolgáljon példaképül előttetek a tolnai t
