Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-12-26 / 52. szám

1901. deczember 12. MAGYAR PAIZS 3 A béke és a szeretet templomai igazán c ak a. közös templomok lehetnek. (Nagy théma. Sz.) Kubina András. Közgazdaság. A házi állatok sózása. Tudjuk mindnyájan, hogy az emberi szervezet nagy mennyiségű sót igényel s igy táplálékaink legnágvobb része mindig sós. Szervezetünk só iránti érzéke már az ízlelés első pillanatában eszünkbe juttatja az izetlenséget. Emberi szervezetünk csak alakjában és lelki életében különbözik a házi állatokétól. A tápanyagok felvétele, emésztése felszívódása, keringése s az elhasznált részek kiürítése ugyanazon élettani szabályok szerint megy végbe az embernél is, mint a házi állatoknál. És a tápanyagok ezen körfolyamát a szervezetben nagy részben a só közvetíti phisikai törvények alapján. A sóban gazdagabb és szegényebb tápnedvek a sejt-falon át érintkeznek egymással, átszivárgás utján a sóban gazdagabb vándorol a sóban szegényebbhez hosszas útjára magával vive a táplálkozáshoz szükséges szerves anyagokat és épiti folyton a testet. Táplálkozás és növekedés azaz: sejt-szaporulat a szervezetben só nélkül nem mehetne véghez. Só egészíti ki a sejtet elemi szervezetté. Ezekből láthatjuk, hogy az állatoknak sóra, még pedig igen sok sóra van szükségük a rendes táplálkozás és egészséges, erőteljes állatnevelésért. Hogy mennyire szükséges a só a táplálkozáshoz, kitűnik abból, hogy az olyan állatok, melyek sót nem tartalmazó takarmányt és destillált vizet kapnának, hányás, hasmenés, izom rángás, izgatottság és nagyfokú gyengeség, vagyis épen olyan tünetek közt, miDt az éhenhalás jelei, 2—3 hét alatt elpusztulnának. Csak addig maradnának rendes viszonyok közt az állatok, mig a szervezetben leraktározott sót felhasználnák, azután elpusztulnának. Növényevő állatok a szükséges sót rendes táplálás mellett meglehetős menyiségben kapják a takarmányokban. A növények só tartalma azonban nagyon ingadozó és függ a talaj só tartalmától, meg magától a növénytől is. Igy tartalmaznak a Rétiszéna átlag . ... . . . 0"420 %> sót Lóhere 0*340 » Csibebur átlag 0'014 » Zabszalma átlag 0'012 » Répa átlag 0 009 » Burgonya átlag 0 002 » A szemes takarmányokban igen kis mértékben fordul elő a só. A takarmányban levő sót pótolni kell közönséges konyhasóval, mit vagy nyalatunk, vagy törve a takarmányra hintünk, vagy a mint a ÍM. P.« egyik közelebbi számában a füllesztésnél le volt irva, a takarmányra locsoljuk feloldva. Különben a só hiány jelei: rossz tápláltság, fénytelen borsolt szőrözet, hugygyal átitatott tárgyak nyalása, szóval: szemmel láthatólag kifejezésre jut a só utáni vágy. Ámde a konyhasó a fant emiitett élettani hatáson kivül mint tápanyag és mint fűszer is igen becses. A sónak tápláló hatása az emésztés, a felszívódás és az anyag elősegítésében nyilvánul. A só mint a többi tápanyag, anyagcserének van alávetve. Elkezdve a tápcsatornán, hol a sósav képződik s ez által az emésztéshez hozzá járul, a vérutakon, a szövetbe lép, itt is a véredényekben vegyületté alakul s a fel nem használható rész a vesék által kivállasztva, mindaddig mig a szervezetből ki nem ürittetik, állandóan üdít, élénkít és táplál. A só mint fűszer az ízlés szerveket izgatja, kellemes érzést idéz elő, a nyál és gyomornedv elvállasztást fokozza s igy közvetve a táplálkozásra is kihat mint fűszer. Ámde mint fűszernek ugyancsak indirekt kedvező hatása van a tejtermelésre is. Legjobb a sót kőalakban az állatok elé tenni, mert ugy akkor nyal az állat, a mikor szükségét érzi. A lovaknak naponként átlag 20, a teheneknek 30, ökröknek 70, juhoknak 7, a sertéseknek 10 gramm, szükséges. Ezek figyelembevételével feltétlen szükséges a sózás, miért is azt egy gazda se mulaszsza el. Agrái Tövis. Hogy állnak a burok? Harmadik éve foly a délafrikai szabadságharcz. Dörög az ágyú, patakzik a vér azóta szakadatlanul és a nagy világ népei csodálva hallgatják a burok szabadságharczának minden fordulatát, minden mozdulatát. Szent karácsony ünnepén minket is érdekel a kérdés: Vájjon hogy állnak a burok ? Erre határozott feleletet adni igen nehéz. De annyi bizonyos, hogy a burok még mindig harczban állanak, még pedig erős harczban, rnert az angolok szakadatlanul küldik az ujabb csapatokat, lószállitmányokat. Az ünnepek előtt pár héttel, mintha csendesült volna a háború amiből azt kell hinnünk, hogy a burok ujabb csapást mérnek a kifárasztott és szétosztott angol csapatokra. Mar ezt igy szokták a bur harczosok. Minden nagyobb ünnepnapon megemlékeznek az ellenségről. Szinte bizonyosak vagyunk benne, hogy mire olvasóink kezébe jutnak e sorok, a bur golyók ujabb diadalt csinálnak és az angoloknak kellemetlen érzéseket csinálnak a szent ünnepekre. A harcztérröl jelentik, hogy a nem régen Luneburg mellett vivott ütközetben Botha Lajost hal lábán a térde alatt egy golyó súlyosan megveszzrémi és fehérmegyei nép, melynek segítségével a rabló horvátokból Ozoránál több mint hétezer fogatolt el s fegyvereztetett le, — a fehérvári nép fegyvertelen kezekkel ezerhétszázat fogott el. Két somogyi kanásznak, kik Jelacsics leveleit elfogták, köszönhetjük, hogy az árulással jókor tisztába jöttünk. — Csak egyetértés kell, s a haza ellenségei szétporlanak. A haza szívesen jutalmazza a jó szolgálatokat, nevezetesen egy elvett ágyúért 200, egy mázsa puskaporért s egyéb lőszerért 20, egy puskáért 5 forintot ad azonnal a bemutatónak. De lelkesítsen főleg beneteket ne a jutalom, hanem azon hazafiúi érzelem, melylyel minden magyarnak fenyegetett hazája iránt viseltetni szent kötelessége. — Teljesítsétek azért szívesen jó kedvvel azon — elismerem — terhes szolgálatokat, melyek a hadsereg győzelme elősegítésére egyáltalán szükségesek. És vájjon ki ne viseltetnék kegyelettel a föld iránt, melyen apáink a szabadságért halálos harczokat vittanak, melynek mezeit hős vérrel áztaták, melynek halmai alatt nyugosznak szent poraik, s mely földön kivül e széles világon nincs számodra helv, melyen — mint irva van — élnünk, halnunk' kell. Fel tehát fegyverre bajnok magyar faj 1 és mindenki, kit e föld hord s egével betakar. Fel és Isten nevében — egyesült erővel riasszik el az ellent hazánk téréiről, melynek büszke fiai rabigához nem szoktak, — hogy majdan, ha az áldott béke visszatér s mi egy szabad nemzetnek leszünk fiai, csendes lakainkban önérzettel mcndhassuk el." «szent hazánk ! megélüzetttük, a mivel csak tartoznánkcc. — E kiáltvány czime: »Szózat a néphez«. Zalavármegye levéltárában van belőle egy példány. Elgondolhatjuk mily izgalmat keltett ez a szó zat e megyében s az országban éppen a karácsonyi szent ünnepekben, midőn még most is mikor olvassuk: a szív hevesebben taszigálja a mellet, a vér lánggá válik ereinkben, csontjainkban jeszket a velő, az égnek mered minden hajunk szála, s majdhogy el nem kiáltjuk önkénytelenül magunkat az olvasása végén : hol var hát az az ellenség'? 1 Megyek én is 1 Kossuth Lajos is felszólitá a megyét mozgó nemzetőrség, u. n. guerilla csapatok, önkéntesikből álló vadász-csap,atok szervezésére, az allenség nyugtalanitására üldözésére, csipkedésére s adják azokat a zalai kormánybiztosnak: Csertán Sándornak rendelkezése alá. Csányi is kérte a megyét, hogy e tekintetben legyen segítségére Csertánnak. Ilyen mozgó csapatok négy hónapra voltak kötelesek vállalkozni. Zalában ilyen már volt is: a Kovács Vendel várnagy kormányzása alatt levő vadász-csapat. Alig vonult ki a megyéből a magyar hadsereg, sebesítette. Ha a burok fővezére megsebesült, akkor bizonnyal nagyob ütközetek voltak, amelyről az angol távíratok nem emlékeznek meg. Bizonyosan okuk van titkolni a hareztéri dolgokat, hanem később úgyis kiderül. Igy áll a burok harcza, vagyis ennyit tudunk a délafrikai szabadságharczról, de újévre meglepetésekre számítunk. i közönséghez. A Magyar Paizs nem csupán a száraz hirek terjesztésére létesült. Határozott programmja van a magyar jellegnek nyelvben, szóban, írásban, ízlésben való terjesztésére. Határozott programmja van a munkára: ' a megélhetésnek, az életnek, a boldog és nemes életnek, a szabad életnek egyetlen eszközére. Határozott programmja van a mai kor követelményeire: a szövetkezetek alakítására, a magyar munka megbecsülésére, a hazai ipar pártolására, a földműveseknek téli hizi iparára. Határozott programmja van sajátlagosan a szegénységnek indult Zalamegyében arra, hogy a kendertermelés megkezdésére izgasson; erre az első legszükségesebb munkaterményre, melyet épen nagyfoníossága miatt pusztított ki az idegenből könnyen bejáró vasút s az azon érkezett lim-lom. Határozott programmja a Magyar Paizsnek, hogy addig ostromolja a népnek erkölcsi és szellemi várát is, mig önként lemondanak az emberek a japáni legyezőkről s a 8 krajezáros aranyórákról s több ilyen bolonditó fényűzésről. Szereti a Magyar Paizs a földművelést, az állattenyésztést, nemzeti életünknek eme fundamentumait. Szereti az elveknek, az eszméknek harezosát, a tudomány munkásait s a »nemzet napszámosaid, ar iskola tanítókat, mind aki dolgozik egy jobb kor hevületén, legyen az bankár, pór avagy szegény : és üldözi a herét. Szereti a közdelmet, mely fáraszt, de erősít: a harezot, mely rombol, de épít is; a vihart, mely pusztít, de tisztit. Az álló víz megposhad, a nyugalmas levegő férget terem s a renyhe ember teste szétmállik. Lelke nincs. 1902-ben a III-ik évbe megy át a azonnal jött a horvátokkal vegyes császári hadtest , s beütvén a megyébe, nyomban Perczel után siettek, útközben semmit nem kiméivé, raboltak és pusztítottak. A megye nyugati részén vonultak keresztül, éppen azon az uton, melyen Perczel és hadserege ment Körmend felé. Deczember hó 25-én — éppen karácsony napján — már Zala-Lövőn és Körmenden volt az ellenség. Itt kissé megpihent Nugent tábornagy hadteste. Nagy lett a megyében a riadalom az ellenség beütésének és garázdálkodásának hiréré, annál is inkább, mert rendes hadseregünk kivonatott a megyéből s igy a megye kormányzását vezető »állandó bizottmány« magára lett hagyatva. Nagykanizsa vidékén ez alatt gyülekezett vagy 5 ezer főnyi nemzetőrség és népfölkelő, a melyek fenyegették a horvát határt. Az ünnepek alatt jött a hir, hogy Körmendről Zalaegerszegre jön az ellenség. Iszonyú rémület fogta el az embereket. Az asszonyok, leányok mentek menekültek a hegyekbe, pinczékbe. Hordták ki a hegybe az élelmet ágyruhát, gyermekeket. Volt sirás-buc&uzkodás. A megyét vezető állandó bizottmány is öszszeült decz. 27-én s a történtek s a rémhírek fölött tanácskozva, felhozatott: mit tegyenek az esetre, ha az ellenség, mely már Körmenden van, visszafordulva Zalaegerszeget, a megye szék-