Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-10-24 / 43. szám

1901. deczember 12. MAGYAR PAIZS 3 Este az uj ház nagy terme igen kicsinek bizonyult a közös vacsorára összegyűlekezőkre nézve. Tele volt vendéggel, kiknek Domokos Ignácz Korona vendéglős szolgáltatta fel a vacsorát jó étellel és kitűnő borral. Kováts László elnök a királyt köszöntötte fel, melyet állva hallgattak. Pohárköszöntőt mondtak még: Várhidy polgármester, dr. Csák Károly, Siposs Géza, Heincz János Pfeiflc IT^nrich, Paukovich György, Hegedűs János s többen váltakozva a jelenvoitak kozui az érdemesebbekre és a fel­szólalókra. Horváth József zenekara elhúzta a Farkas Antal iparos indulóját, melynek zené- | jét maga Horváth szerkesztette s a közönség megtapsolta. Az ünnepélyen ott borongott Vörösmarty bús szelleme is, ki azt mondá a magyarra, hogy : «Nagyot iszik a hazáért s fölsivit . . . Csakhogy egyszer tenne is már valamit!* Nos, az ipartestület cselekedett is most ez alkotásával Kívánatos jövőre is a fokozatos cselekvés. Kincstári altnfelt és mnniások szolgálati ideje. Örvendetes és humánus határozatot hoztak a munkások és altisztek szolgálati idejére nézve a magyar állami kincstári banya, kohó és vas­müveknél. A napidíjra vonatkozo szolgalati időt leszállították 4.5 évről 40 évre. Ez érde­kes határozat tárgyalásáról az alábbi részletes tudósítást kaptuk : Vajdahunyad, 1901. okt. 13. Szép magas/.tos ét megható ünnepély volt ma a vajdahunyadmegyei kincstári vasgyarak egyesitett tarspénztaranak évi közgyűlésén. Ezen alkalommal az altisztek és munkások szolgálati idejét 45 évről 40 évre leszállítot­ták, v ez örvendetes hirt közölték ma az ér­dekeltekkel. E szép eredmény elérésében kiváló érdeme; vannak első sorban a központi vasgyárak ki­váló igazgatójának, Vajkay Károlynak ki szi\ ­vei, lélekkel munkálkodik a munkások és alkal­mazottak boldogulásán és előhaladásan. sodsorban köszönhetik azt a hunyadmp&yei kincstári vasgyárak egyesített társpénztarar - k, Shnlát József főbanyat.i ^csos, elnök, Márkup 1 re.icz főmérnök, Y Sztrojnyi Román . us m ' 's és Ko t Alajos főmérnöknek, meri ók e ügyb' nár évekkel ezelőtt az ^•itis \ek által benyújtott méltányos kérésükre a felsőbb intézőkörök figyelmét felhívták. A hunyadmegyei kincstári vasgyárak egye­sít:'.! '. uspénztárának igazgazgatótanác c 1 volt [ az, ki az összes társpénztári tagok ezen fon­tos életbevágó ügyét melegen felkarolta és a magas szolgálati idő leszállítása iránti kérvé­nyükét újból napi rendre tűzte. E szép ered­mény eléréséért az intéző köröket méltó elis­merés illeti. At eddigi nehéz szolgálati viszonyok között alig érte el 100 közül egy pár a teljes nyug­díj élvezetét. A diósgyőri vasgyár társláda szabályzatá­ban eddig is már 40 év volt felvéve. Lukács László pénzügyminiszter kiterjesztette ezt most a többi munkásokra is. A társláda közgyűlés délelőtt 10 órakor a hunyadi várhoz cz. vendéglő nagytermében tartatott meg. Jelen voltak : Shalat József fobányatanácsos, elnök, Márkup Ferencz kudsiri főnök, Sztroj­nyi Román m. kir. bányatanácsos, Kosztka Alajos főmérnök, Buczek József főmérnök, dr. Büchler Mór vasgyári főorvos, dr. Csiki Tiva­dar gyalári orvos, Kerpely Lajos pénztáros, Csilcser Albert tarspénztáii számvivő, Wilhe­inn kir. mérnök s 83 a munkások által válasz tott választmányi tag. Markup Ferencz kudsiri vasgy. hiv főnök felolvasta a m. kir. központi vasmű igazgató­ság által, a felügyelő bizottság által tárgyalt társladai közgyűlés megtartásának határ ide­jére vonatkozó rendeletét. Schalát József el­nök megnyitja a gyűlést, igen szép beszéd kiséretébea üdvözli a megjelent tagokat és felolvastatja a m. évi 1900-ról szóló határoza­tokat, pénztár kezelésre vonatkozó eredmé­nyeket. A lefolyt év is igen szép eredménynyel záródott. A társpénztár 69.000 koronával gyarapo­dott s a teljes vagyon 1900. év végén hat­százötvenharomezer korina, a mi elég szép öszszeg arra nézve, hogy a tagok nyugdijait b' 7 ,.ositsa. Ezután következett a központi vasmű igaz­gatóság által leadott a társládai szotgálati idő leszállítására vonatkozó pénzügyminiszteri ren­deletnek telolvasasa, mely rendeletet állva hall­gattak végig az összes jelen voltak. A meg­hatottság, öröm és boldogság volt az összes altiszt is munkások arczárói beolvasható. Scha­lát József fobányatanácsos indítványára a kö­vetkező táviratot küldték a felsőbb hatóság utján a pénzügyminiszterhez. Nagyságos Vajkay Károly urnák rc. k. állami vasmüvek köponti igazgatójának. Budapesten, Kőbányai ut 21 sz. A hunyadmegyei kincstári vasmüvek egyesitett társ­pénztárának közgyűlése Önagyméltós ' ;a Lukács László pénzügyminiszter ur kegyes és nemes lelkű, a társládai tagok jólétét hathatósan elő mozdító kedvezőbb nyűg­bérezési kiszabás tárgyalása alkalmából ö nagyméltósá­gának és az államtitkár Grenczenstein Béla ur ö méltósá­gának, mély hódolattal hálái köszönetét fejezi ki. Hála érzettel köszöni Nagyságodnak is ezen ügyben kifej­tett atyai gondoskodását. A közgyűlés kéri Nagyságo­dat hogy ezen ezer meg ezer szívből fakadó hála érzel­meket illő helyen tolmács«lja a közgyűlés megbízásából. Schalát József, elnök. Márkup Ferencz megköszönte Schalat József elnöknek odaadó s a társládai ügyekben ta­núsított jó indulatát, melylyel azok iránt mindig viseltetett. Altalános éljenzés közt. a gyűlés szét oszlott. Délben társas ebéd vol a mai nagy öröm­ünnep alkalmából, melyen jelen volt az összes hunyadi, kudsiri, gyalári, gavasdiai tiszti- és altisztikar, mintegy 60-an. Az első pohár köszöntőt Schalát József a miniszterre mondotta. Márkup Ferencz a köz­ponti vasgyárak igazgatójára Vajkay Károlyra emeli poharat, kinek nemes szive a vasmüvek személyzetének boldogulását cs megelégedését óhajtja. Szigyártó Sándor ugyancsak Schalát főbá­nyatanacsosra emeli poharát, Buczek József m. kir. főmérnök Márkup Ferenczre a puritán jellemű férfiura köszönt, ki mindig szivén hordta munkásainak boldogulását, jólétét és előhala­dását, ki minden társpénztári gyűlésen teljes odaadással és kiváló figyelemmel karolta fel a munkásokat érdeklő dolgokat. Ferencz Jó­zsef gyógyszerész élteti Szártory újonnan ki­nevezett mérnököt. Márkup Ferencz ismerteti a régi társládai intézmény fejlődését és haladását, mely ma már az országban első helyen áll ; a munká­soknak a szorgalommal és becsülettel töltött munka, vagyis szolgálati idő után a megnyug­vásra anyagi gondok nélküli életre öregkoruk­ban módot, alkalmat ad; élteti Buczek József főmérnököt, ki munkásai örömében ő velük is osztozik. A társaság vidám hangulatban este felé oszlott szét. Közgazdaság. Termeljünk zöldségféléket. Kuburnö' ényeink között alig van hálásabb növény í. zöl 'ségféléknél, mert a nagyobb vá­rosok' an különösen az őszi hónapokban, min­dig jo á. o.i és biztosan értékesíthetők, de el­tekintve ettől, a zöldség félék jövedelmező te.'melésének és mindenkor biztos értékesít­hetőségének legnagyobb biztositéka az, hogy De valami ismeretlen hatalom mindig erCt vett rajtam és olyan csodálatos ellenállást fejtett ki a kötelességérzet, a Ielkiisméret és az érzékenység ellen, hogy emezek legyőzet­tek s porlepte aktaim hegyekké alakultak Íróasztalomon. Ugy hiszem, ez val?mi különös betegség volt, mely pathologice még nincs földerítve. Épen nem bámulok, ha ilyen betegségbe esett a . ökörmezői iskolagondnok, annál is inkább mert ő egyszersmind főszolgabíró is volt. Persze, egészen más lapra tartozik a ma ramarosmegyei tanfelügyelő betegsége. Mert, ha a főszolgabiro baja a morbus litcatis volt, rdekor a tanfelügyelő betegségét a kór.sme bi­zonyara morbus ántiperegrinisnek fogna elne­vezni. A mily mértékben idegenkedett ugyanis a főszolgabíró a betűtől, éppen olyan mérték­ben iá. Lozkodotl a tanfelügyelő az utazástól. Így történt, hogy r '.t az államiskolát nyolez év le­folyasa alatt egyet'en-egyszer sem látogatta meg a tanfelügyelő. Könnyen elképzelhetők az ilyen gondozás következményei. A község lakóssága három­ezer. A tankötelesek száma négyszázötven. Az állami fiiskolába feljár harminczöt gyerek, a leányiskolába negyven. Ugyanott van gör. kath. iskola is hatvan növendékkel. Ezeken kivül négy zsidó-rituális iskola bol dogitja a községet. A bocher (tanitó) nem bir semmi képesitéssel. Az a sötét, bűzös ronda zug, hol az úgynevezett tanítás foly, éppenséggel nem felel meg a törvény követe­lésének. A tantárgyakról, melyek ott taníttat­nak. halvány fogalma sincs se a tanfelügye­lőnek, se az iskolaszéknek, se a közigazgatási bizottságnak, se a minisztériumnak. Öreg ka­zárok azt mondtak r ^kem, hogy a gyermekek ott talmudot t?nulrik. Világos, hogy nem magyarul, Innem galicóiai súdónémet jar­gonnal. Az államiskola tanítási ideje reggel 9 ór­tól 12-ig, délután 2 órától 4-ig. A szerencsét­len khazárgyermekekhez just tart a bocher is és megkívánja tőle, hogy nyárszakán reg­geli 4-órakor, télszak.ín reggeli 6-kor nála ri­tuális dolgokat tanulj )n 9-ig, délután 4-től 8-ig. 7'yenfoi mán az a nyomorult gyermek szobában til nyáron at naponta 14, télen át 12 órát. Vaiion mi minden megy vegbe annak a nyo­mo, ut áldozatnak az agyában, a lelkében, a testében ? Van-e ennél förtelmesebb büntetés ? Mit vétett az a kis gyermek, hogy a kultura nevében ily súlyosan vezekeltetik ? Minő tartal­mat nyer fejetlen elméje és minő fogékonysá­got nyer kis szive abban a zavaros diszhar­moniaban, melyet nála a babonás formalizmusa és tanitó modem világnézete Az ilyesmit eltűrni : árulás a nemzeti kultu. u. ellen. Egyenes megalázása ez a haladási esz­méknek és rut bélyeg korunk felvilágoso­dásán. Megtörtént, hogy egy khazár gyermek nem ment el a bocher zugiskolájába. A boc­her reggel 8 órakor bement a gyermek után az államiskolába, ott leoldotta a nadrágszij­jat és azzal véresre verte a renitens gyerme ket s akkor elhurczolta a zugba. Igen termé­szetes, hogy a bochernek e miatt a haja-szála sem görbült meg. Ki is merte volna ót felelőségre vonni? Hi­szen azonnal antiszemita hirbe keverték volna és rásütötték volna a sötét reakcoió bélyegét és miként Egán ellen, 376 ujságezikket irtak bocher kegyetlenül a kvalifikált állami előidéz ? volna, mindenikben követelve, hogy a sötét reakezió penészes lovagja mentessék föl állá­sától. Szaz perczentnyi bizonyosság szól a mellett, hogy legalább is nyugdíjba küldötték volna a vakmerőt. Nem, mintha hibázott volna, hanem mivel a czikkek miatt alkalmatlansá­got okozott. Pedig hiszen ő nem tehet arról, hogy róla irnak; arról setr. ehet, hogy ha­zugságokat irnak; még kevésbé tehet arról, 1 jgy a bocher kihágást követett el. Mindegy 1 Ka ő nem volna, hát alkalmatlanság sem volna, mert hírlapi czikk sem volna. Tehát pusz­tuljon ! Nem elég, hogy hatóságilag eltűrték a kha­zárok bevándorlását; nem elég, hogy enged­, ték őket megtelepülni községi illetőség és ho­nosság nélkül; az sem elég, hogy boldog bol­dogtalannak italmérési jogot ad a pénzügyigaz­gatóság ; még az sem elég, hogy — a ruthén akczió előtt — soha egyetlen közegünknek sem jutott eszébe valamely úton gátat vetni a tiltott, de rendesen és nyíltan űzött uzso­rának. Mindez nem elég. Az sem elég, hogy ezek a bevándoroltak, miután teljesen kiszi­pilyozták az autochton népet, most már terv­szerű eljárással izgatják kizsarolt áldozatai­kat a kivándorlásra. A multat semmivé tették, a jelent elpusztották. De ez mind nem elég. Nekik a jövendő is kell. Ám, a jövendő meg­rontását akadályozza a iskola. Rajta hát! Tör­jünk az iskolára! Ott a bocher. Nekik az kell; csupán esak az kell. Aki maga sem tud semmit: hadd ta­nítson az. Aki erkölcsi és értelmi tekintetben vak : hadd vezesse az a gyermek kedély vi­lágát. Aki egy betűt sem tud magyarul, neai is honos, a hazáról fogalma sincs : hadd ne-

Next

/
Oldalképek
Tartalom