Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-01-03 / 1. szám

1901. január 3. MAGYAR FAI ZS 5 natok stb. alapján bármikor meggyőződést szerezhet : eddig egyetlen egy kereskedő sem jelentette ki. Mindebből szükségszerüleg az következik, hogy ha üres szalmát csépelni nem akarunk, s kitűzött czélunkat mielőbb elérni akarjuk ; a fogyasztási szövetkezeteket minél kiterjedettebb módon megalakítanunk kell. De önmagukban is jogosultak a szövetkezetek. Népünk folyton-folyvást szegényedik, s ha szaporítani nem akarjuk a proletár-tömeg számát, csak ez az egy mód kínálkozik. Ebből lassankint természetszerűleg fejlődnek majd ki a hitel-, pincze- és magtár-szövetkezetek, melyek hivatva vannak a közjóletet előmozdítani és a túlzásokat megakadályozni. Felette megnehezíti e czél elérését népünknek latymatag- és elszegényedett volta, mely még saját érdekét sem képes felfogni és magán közös erővel segíteni. Ennélfogva a középosztályra vár a nehéz feladat : megtenni mindazokat a szükséges lépéseket, melyek a közjólétet és a vagyonosodást előmozdíthatják, Lám a gazdák nem bőszültek föl, midőn a kereskedők elkezdtek gazdálkodni s uradalmakat részint megvenni, részint bérbevenni kezdettek. A mi egyiknél jó és igazságos, másiknál sem lehet ugyanaz rosz és igazságtalan, Boldogulhatásán mindenki a törvény korlátain belül munkálkodhatik. Aztán az is bizonyos, hogy e megyében nem a 400,000 fogyasztó van a kereskedőkért, hanem a kereskedők vannak a fogyasztókért. A nyilt levélnek helytelen az alapja és kiindulási pontja ; igaztalanok állításai, s helytelenek következtetései. Nem igaz 1-ször, hogy a kereskedők csalatkoztak, vagy megtévesztettek. Nem igaz 2-szor, hogy a fogyasztási szövetkezet a honi ipar védelmére egyesitett erők sikeres összműködését megakadályozza, Nem igaz 3-szor, hogy Zala-Egerszegen, s általában a megyében nem szükséges a szövetkezet. Nem igaz 4 szer, hogy a szövetkezet nem kecsegteti tagjait nyeremény-jutalékkal. Nem igaz 5-ször. hogy ezáltal a kereskedés tönkretétele czéloztatik, vagy eredményeztetik. Nem igaz 6-szor, hogy minket szatócs-érdek vezet. Nem igaz 7-szer, hogy meg akarjuk téveszteni aközönséget csalétekkel. 1. A kereskedők csalatkozásáról és megtévesztéséről egyáltalában szó sem lehet. Azt semmikép sem hisszük el kereskedőinknek, s azt semmikép sem tudják bizonyítani, hogy törekvésünk téves. Legjelesebb bszánkfiai mennek előttünk e téren, mint úttörők, s mi esak követjük őket. (Ertjük Károlyi Sándor grófot és derék gárdáját). 2. A szövetkezet nemcsak, hogy nem akadályozza meg az ipar védelmére egyesitett erők sikeres működését, sőt inkább határozottan előmozdija azt és csakis ezen az uton tudunk szembe szállani az osztrák iparral. 3. Nemcsak Zala-Egerszegen, de az egész országban szükséges hogy létesíttessenek a szövetkezetek, ott hol erre a hely alkalmas, de nem szatócs-érdekből, hanem általános nemzet-gazdászati szempontból s a magyar ipar- és termelés pártolása érdekében. 4. A szövetkezet igenis kecsegteti a tagokat tisztességes nyereménynyel, s jótékony hatással van az árak képződésére. Akkor, mikor a földbirtok alig hoz 4—5 százalékot, a kereskedők 25—100 százalékra is dolgoznak. Ha kevesebb haszonnal elégszik is meg ennél a szövetkezeti tag, a költségek levonása után még mindig marad neki tisztességes polgári haszna, melyhez elsősorban hozzá kell számitanunk azon óriási és kiszámíthatatlan hasznot, mit részint a közönségnek az árképződés tekintetében, részint a hazai iparnak és termelésnek múlhatatlanul hajtani fog. S ez az utóbbi a főkérdés, mely igazolja a szövetkezetek létjogosultságát. 5. Példák igazolják, hogy a szövetkezetek mellett a szolid alapon nyugvó kereskedések tönkre egyáltalában nem mennek. A sok közül felhozzuk Sopron városát, hol már évek óta fennáll a virágzó szövetkezet anélkül, hogy a kereskedések tönkre mentek volna. Hiszen maguk mondjak a kereskedők, hogy a szövetkezetek kezelési költsége többe kerül, mintha azt a kereskedő maga vezeti ; tehát, ha ők is oly áron adják a portékát, mint a szövetkezet, szerintük is több hasznuknak kell lenni, s igy tönkretételről nem beszélhetnek jogosan. 6. Felhívásunkban ott, hol a szövetkezet ezéljáról beszélünk, azt is megemlítettük, kogy hamisítatlan árukat szolgáltat ki a szövetkezet. Ezt a kereskedők, hogyan, hogyan sem, oda akarják magyarázni, hogy mi ezt a könnyenhivő tábor megtévesztésére mondottuk, s a szerintük súlyos adó alatt görnyedező kereskedőket egyéni becsületükben támadjuk. Igazán furcsa egy logika s e mellett gyanús is ! Mi igenis hamisítatlan czikkeket akarunk kiszolgáltatni, s ezt kötelességünknek is tartjuk nemcsak kijelenteni, hanem az alapszabályokba is szándékozunk fölvenni. Hogy ennek ellenkezőjét miért vették a kereskedők magukra, az egészen az ő privát dolguk. Egyébiránt, ha azon összeget fordithatnók a hazai ipar felsegélyezésére, melyen spirituszt valósagos pálinka helyett, csinált és összekevert bort igazi bor helyett, bablisztet búzaliszt helyett stb, stb. hazánkba csak a legutóbbi 10 év alatt elárusítottak egyesek, akkor ugy hisszük hamar virágzásra juttathatnék az elhagyatott hazai ipart és termelést. 7. Önök igen jól tudják, hogy az ipar és kereskedelem szabad. Hát aztán mi az a kereskedői verseny f Talán az a bizonyos »Kartell«, mely lépten-nyomon a kereskedők és gyárosok között létesül ? Hát csak a kereskedőknek és gyárosoknak lehet szövetkezni egymással, nem mondjuk, hogy a nép bőrére, de a saját maguk javára, s ha a fogyasztó nép szövetkezik egymással saját megélhetésére . az már »téves törekvés«, csalétek, vagy a kereskedők ellen irányuló ? Önök jól tudják, hogy: nem. A fogyasztók szövetkezésénél a kereskedés nem czél, csak eszköz. Oly ipar pártolásra, mely csak akkor és addig hajlandó a hazai ipart pártolni, a mikor és a meddig abból neki busás egyéni haszna van , nem sokat adunk. Ilyen jóbarátból nem kérünk, mert ilyen többet árt az ügynek, mint használ ! Mi a táborunkból nem zárunk ki egyetlen magyart sem ; s különösen örülnénk, ha a kereskedőink jarnának legelői. Minél többen leszünk, annal többre megyünk. Ha a közjólétre vonatkozólag bárki az általunk előterjesztetteknél jobbat tud ; adja azt elő, s mi nem késünk a jónál jobbat támogatni. Ámde a magánérdeket ne kívánja senki a közérdek fölé helyezni, mert ezt kitűzött czélunk meg nem engedi Sorakozzunk, tömörüljünk, hogy győzzön a jobb ! Számítottunk és számítunk az ellentábor támadásaira. Ismerjük eszközeiket, az indító alapot, s a mozgató erőt. Ezek az erőlködések még eddig mindenütt, hol a közönség összetartott : hajótörést szenvedtek. A mely közönség pedig saját érdekében össze nem tart: megérdemli, hogy nyomorogjon, s pusztuljon, A mi különben is mindig ezen abszolút igazság szerint történt, történik és történni fog. Ha csak egy védi is az igazságot, nagyobb erősség az, mintha az igazságtalanságot milliók védik. — Ha el nem hagyják, árulják és adják az igaz ügyet, annak előbb vagy utóbb győznie kell. Ezért álljuk a harezot. Bizunk a sikerben ! . . . A ki fél az igazság harczától, vagy az apróbb ostoba gáncsoskodástól, álljon félre, vagy ideje-koran lépjen vissza. Önkéntes táborunk legyen elszánt állhatatos és kitartó! . . . Si Deus pro nobis ? Kérjük azon tisztelt urakat, kik a fogyasztási szövetkezetnek barátjai, hogy a náluk levő aláirási-iveket alairni, tagokat gyűjteni és a beiratási összeget az aláirási ívvel együtt minél előbb az első helyen alulirtlioz beküldeni szíveskedjenek, hogy ezek után az előértekezletetet, illetőleg alakuló közgyűlést összehívhassuk, Éljen a nép boldogulhatása s a hazai ipar és termelés előmozdítása és felvirág7-ása érdekében létesítendő »Zalaegerszegi központi fogyasztási szövetkezet.« Hazafias üdvözlettel vagyunk Zalaegerszegen, 1900. évi marczius hó 22-én. Borbély György. Dr. Kele Antal. Alulírott Benkő József, kereskedő, zalaegerszegi lakós ezennel kijelentem, a hogy zalaegerszegi kereskedők altal 1900. márczius hó 17-én kibocsátott és nevem aláírásával is megjelent -i>Nyílt leveleti. alá nem írtam, sem senkit nevem alairásával mag nem bíztam és kijelentem, hogy a hazai ipar- és termelés érdekében megindult mozgalomnak lelkes hive vagyok, úgyszintén a fogyasztási szövetkezetnek is. Felolvasás és megmagyarázás után helybenhagyólag alairatott. Zalagerszeg, 1900. évi márczius 23-án. Előttünk, mint tanuk előtt : Szabó Lajos sk., Miszory Béla sk., Popovics János sk. Benkő József sk.. Zalaegerszegi központi fogyasztási és értékesítő szövetkezet. A szövetkezetekről. (13. Folytatás.) A hitelszövetkezetek. Fentebb már közöltem, hogy mennyire el van a nép adósodva. Ezen eladósodott néptől tehát azt követelni, hogy a kevés állami segítség mellett saját erejéből létesítsen elegendő és életképes, a nagy szükségnek megfelelő hitelszövetkezeteket : majdnem oly kívánság, mintha azt kivánnók, hogy a nagybeteg, nehéz munkát végezzen. Első sorban segítségére kell menni mindazoknak, kik még nincsenek kigyengülve ; kikben van ész, erő, jóakarat, ideálizmus és tehetség anyagi szempontból. Másodsorban gondoskodnunk kell azon módokról és eszközökről, melyek által az államfentartó elemet megerősíthetjük, s talpra állithatjuk. Ezt elérhetjük, ha uton útfélen oktatjuk a népet, hogy legyen takarékos, munkás és háztartásában főleg jó beosztása (a kiadásnak nem szabad többnek lenni, mint a bevételnek). Szokjék le a sürü változásról, mely előbb-utóbb sirját ássa. Alakítsanak mindenütt fogyasztási szövetkezeteket, melyek napról-napra adják a hasznot, s létesítésük sem kerül sokba. Mikor aztán annyira a mennyire megerősödtek: alakit sanak erős, életképes hitelszövetkezeteket is, melyeknek áldásos üdvös hatasát elvitatni nem lehet ! Különösen nálunk szükségesek ezek, hol oly nagy számban vannak a másra éhes emberek! A kis emberek hitelszükségletének olcsó kielégítésére eddig nagyon kevés történt. Az 1871. évi XXXIV. t.-cz. megalkotta ugyan a magyar földhitelintézetet, de ez a kis embereknek, a kis gazdáknak nem használt, mert a legkisebb kölcsön, mit jelzálogra ad : 400 korona. De egyébként is a jelzáloghitel aránylag sok költségbe kerül. Be kell szerezni az ingatlanok telekjegyzőkönyveinek hiteles másolatát kétszer (a megszavazás előtt és a bekeblezés után ; a bélyeg csupán ivenként 2 kor;) az ingatlanok adóbizonyitványát és sok intézet követeli még az ingatlanok kataszteri birtokivének is a hiteles másolatát. Az okirati és kérvényi bélyegen kívül, 200 koronán felüli összegnél még héttized bekeblezési illeték is fizetendő. Ha mindezekhez csak mérsékelten számítjuk is a közbenjárási dijat: a kölcsönszerzésnek ezen módja felette költséges. Ehhez járul még az is, hogy mikor az adós kifizeti tartozását, a zálogjog kitörlése szintén az ő költségén történik. Ez az oka, hogy jelzálogkölcsönt rövid időre nem igen szoktak fölvenni. A hosszabb lejáratú kölcsönnél pedig az a hátrány, hogy az adósra nézve ez kényelmesebb levén, gyakran megtörténik az az eset, hogy ha az adós képes lenne is nagyobb összeget lefizetni; ezt nem teszi, mert nincs szorítva rea. Részben ez is az oka, hogy a f ildinives osztálynál is majdnem általánossá lett mar a sürü változás és már igen soknál megtörténik, hogy valtóinak rendezése végett többszö

1megfordul a takarékpénztári épületben, mini imádkozás végett, a templomban Nem ritka azon szerencsétlen földmivesek és iparosok száma, kiknek 30—60 váltója forog mindaddig, míg ezen meggondolatlansága magát, jótállóit és családjat tönkre nem teszi. A hitel nem arra való, hogy abból állandóan éljünk, vagy avval vissza éljünk, s magunkat meggondolatlanul és könnyelműen tönkre tegyük.