Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-06-27 / 26. szám

206 MAGYAR PAIZS 1901. julius 11. Öngyilkosság. Zámbó Lajos köveskálai lakos f. ho 14-én este magát öngyilkossági szándékból meglőtte s ennek következtében meghalt. Öngyilkosságának oka ismeretlen. Pipaszóval a más világra. Németh Mihály Jusztusz Izidor bérlőnek a Cséb mellett levő gesztenyész majorjának a kanásza, pipara gyújtott s a szenes gyufa még a görcsös kezében volt, s pipajajavában égett, mikor benne hirtelen csak kialudt a lélek. — A lélek kialudt, de a gyomrában levő pálinka majdnem meggyúlt. Erős pálinkagőz jött ki belőle. A kutyák napja. Letelt a 40 napi záros határidő s a rendőrkapitány feloldotta a kutyákat a zár alól. ?4z életből. Egy uj háziállat Tanfelügyelő: No gyerekek! melyik tudna közületek egy néhány ismeretes háziállatot elősorolni ? Gyermek: Ismeretes háziállatok; az ökör, a lő, a szamár, a kecske, a disznó, meg aztán a stej}. Tanfelügyelő: (A tanítóhoz fordulva) Ugyan kérem miféle állatot neveznek ezen a vidéken slejfnek! ? En soha se halottam ennek még a hirét sem. Tanító : (némi zavarral) Könyörgöm alássan, ezt az állatot én magam sem ismerem, hanem hát itt a Nagy László beszéd- és értelem gyakorlatában a házi állatok közé van sorolva. Tessék elolvasni. A tanfelügyelő átvévén a könyvet, furcsa mosolygás és fejcsóválással olvassa az incriminált helyről a kővetkező sort: Házi állatok : a tehéa, ló, szamár, disznó, kecske, steff. (s több efféle). Kellő synonima. Tanfelügyelő: (iskolalátogatás alkalmával) Mondd meg nekem kis fiam, hogyan hivják azon embert, aki a mezőre, rétre vigyáz ? Gyermek : Mezökerülő. 7anfelügyelő: Hát aki az erdőre vigyáz ? Gyermek: Erdőkerülő. Tanfelügyelő: No most mondd meg, hogy hivják azt a nagyságos urat, aki arra vigyáz, hogy az iskolában jól tanítsanak ? Gyermek : Iskolakerülö. A nök annyira szeretik az igazságot, hogy rendszerint önmaguknak adnak igazat. A ki a kellő pillanatban beszélni tud : az okos ; de al.i a kellő pillanatban hallgatni tud : az bölcs. (Li Tsüng.) Irodalom. Művészet. Színház. A hétköznapi darabok közül kiemelkedett ezen a héten Gárdonyinak a «Bor» czimii népdrámája. Tartózkodik drámának nevezni a szerző. Mindegy. Egy megható szép paraszt história az életből. Egy hü életkép. De nem cselekvés nélkül. S erősen kidomborodo jellemmel. A költemény abból áll, hogy Baracs Imre szorgalmas fiatal paraszt gazda' igen józanéletü, bort nem iszik, de egy családi ünnepen mégis ráveszik a poharazásra, jókedve kerekedik s most még a részegeseknél is többet akar inni. Felesége türtőzteti. Nem is ad bort. A boros ember megveri a feleségét, a kit jobban szeret a szemefényénél. Az asszony rögtön ott hagyja s elhordja holmiját. A gazdának szemetes a háza, nincs főtt étele neki, busul az életnek- Sir, mint a gyermek, de a világ előtt fütyöl, mert a magyar férfi büszkesége nem engedi, hogy megtörjön. Az asszonyt is bántja a bántalom, de jobban sajog a szive az ura utan. Az önérzetnek s a szerelem szenvedélyének ez a küzdelme meghatóan festi az embert ezekben a naiv paraszt személyekben. Végre négy éves gyermekök lesz a hid, melyen egymáshoz közelednek. Az asszony most már hogy hibáját jóvá tegye, megkínálja borral az urát, aki lelöki az üveget s megöleli a feleségét. — Nem olyan nagy esemény, sőt kis személyekkel játszik ; nem' uralkodóknak és hadvezéreknek kothurnusi drámája, de ma már a népnek is van jogosult uralkodása a költészetben, s az emberi érzelem, a szenvedély s a szerelem fensége a darócz ruha alatt épen olyan szent, ha nem szentebb és tisztább, mint a királyok kebelében ; mert őszintébb. — De ennek a darabnak nem csináltak reklámot a pesti fiuk, először, mert közönséges tanítóféle ember irta, másodszor mert a tárgya csak a közönséges magyar paraszt életből van véve. — A főszerepet Irsai és Markovits Margit játszottak, lelkes tanulmányozás után, hűségesén. Kitűnt még id. Saághy, az após, kinek szerepében a néphumor könyek között is megnevetteti az embert. Jó mellékalakok voltak : Szalóky, Deákné, továbbá Sághy Ede (Durbints sógor), Szabó Dani (Göre Gábor biró) és Mihályi (Kátsa czigány). — Ma este Szalóki jutalmára a Bolondot játszák utolsónak. Különfélék. A Zrínyiek temploma. Zrinyi zalamegyei községben a minap bizottság alakult, a mely elhatározta, hogy a zrinyi-i templomot, a mely egyik érdekes építészeti emlékünk a török időkből, restauráltatja. Ez a templom valamikor plébániatemplom és a kolostor temploma volt, 1711 óta pedig a zrinyi i Mária Magdolna-templom fiókkápolnája. A kápolnát valószínűleg még a ti/.ennegyedik században a Babovics-csalad építette és története szorosan összekötve a Zrínyi-család történetével. E templom előtt verte meg Zrinyi Péter 1475ben Alimed basa seregét és ugyanott győzte ie Zrinyi Miklós, a szigetvári hős 1540 ben Husref basat. Az egyik Zrinyi Dalmácziából ferenezrendi, szerzeteseket hívott meg a zrinyi i templomba és a templom mellett kolostort épített A XVI. század második felében a török a templomot a kolostorral együtt elpusztította és csak a török háborúk után épült föl újra. Azóta az idő nagyon megviselte az érdekes emléket, ugy hogy most szükségessé vált a restaurálas. A nemzeti jelleg. Könnyű nekünk itt a kissebb varosokban. Ugy a hogy mégis csak magyar levegőben érezzük magunkat; legfeljebb a magyar polgároknak egy kis töredéke, azok a kik a piaezon laknak, azok gagyognak németül társalgásaikban, de menj el csak a czifrabb varosokba, lathatod és hallhatod, hogy ott a boitok homlokzatán a felírások is németül ordítoznak feléd. S még azt is meg kell jegyezned, hogy ezek a boltosok nem németek, hanem magyarok Hát azt hallottad, nyájas olvasó, hogy Magyarooszágon valaki felszólalt volna ezek ellen? Pedig nyajas olvasó, járhattal Berlinben, Münchenben, Strassburgban, Londonban, Parisban, Turinban, Genfben, Konstantinápolyban, Bukarestben — hol láttál magyar felírást ? És jegyezd meg nyájas olvasó, hogy akármelyik nemzetnek ezer jellegvonása között első és legerősebb a nyelv. Nálunk ezt is kutyaba veszik sokan kivált az üzleti magyarok. — Hála istennek Budapesten van még, vagy már egy pár heti ujsag, mely felemeli szavát ez efféle nemzeti gyilkosságok ellen. Nem sok. A Magyarországot és a Magyarságot lehet látni naponként, hogy felemeli erős szavát az ilyenek ellen, hogy a fővárosnak és az országnak magyar nemzeti jellegét külsőségekben is kívánják kifejezésre juttatni. A Magyarország irja többek közt a következőt: A mikor bejövünk a vasútról a Váczi-köruton, vagy Kerepesi-uton, az összes czégtáblákon világgá kürtöljük a magyar fővárosnak kozmopolita karakterét. A nevek persze 90 százalékban a következők : Weisz, Weitzenfeld, Rosenbaum, Löwi, Lilienfeld, és igy tovább. Ezek természetesen mind becsületes nevek. Nem is volna baj, ha tulajdonosuk ragaszkodnék hozzájuk, ha már nem akar a magyar áramlattal úszni, De azok a nevek, mig itt lenn az életben hasznalva nem jelentenek semmit, ott fen, a táblán, kiabálnak, beszélnek tüntetnek a magyar főváros magyar volta ellen. Hamis látszatot keltenek, árulkodnak, tévútra vezetnek, legfőképen pedig a magyar főváros magyarságát kompromittálják. És a czégjegyzéselc. Ne adj' Isten hogy a magyar czégtulajdonos elhagyja a német jelzést, ha oldalt, ha felül, ha alul: ott van a német czégirás. Ez is azt kiabálja, hogy ez nem a magyar főváros, legfölebb tosztrákmagyar s>. Az erdélyi arisztokraczia pusztulása. Az erdélyi főúri rend pusztulásáról megdöbbentő adatokat olvasunk a kolozsvári «Ellenzék-ben» Kőváry László a tudós történet író, akadémiai tag feljegyzése szerint, az erdélyi főúri csaladok felének ötven év alatt teljesen magvaszakadt. A szabadságharcz idején hatvan arisztokrata csaladja volt Erdélynek. Ma nincsen csak harmincz. Valóban elszomorító ennek a nemzeti érzés és valódi lovagias felfogás tekintetében oly megbecsülhetlen társadalmi osztalynak ez a hanyatlása. Az idézett lap felkeresésére Kővary László meg ígérte, hogy e családokra vonatkozólag hosszabb, tájékoztató közleményt bocsát közre. Sümegen néhányan megrendelték a nagy «Arany Bibliát». Erről mellverve hirdették, hogy magyar tudomány a tartalma, magyar ipar a tablája, képe, betűje stb. és megérkezett a drága munka — Bécsből. A csomagon német czimlap, a szállítólevél az utolsó betűig német. Igy csapják be a magyar közönséget. Becsapják az osztrák gyárosok, becsapják a magyart saját édes honfitársaink a magyar közvetítők. Mindent a zsebért, semmit a magyar hazáért, a magyar érdekért, a magyar iparért Sőt ellene. Szükségesnek látszik figyelmeztetni a Magyar l'aizs» olvasóit, hogy a lapszámokat ne engedjek elkallódni, különösen két dologért, Bartha Miklósnak a hoss/.u c/.ikksorozatban felségesen festett Khazár földjéért, és Dr. Kele Antalnak a szövetkezetekről nagy gonddal készített szintén hosszú cziksorozatu komoly tanulmányaért. Az ásványvizek királya. Mindenki tudja, hogy ez a borszéki savanyu viz. A Dunántulra ritkán latogatott el, mert ide Erdélyből olyan keserves a vasuVt közlekedés, hogy annyi bajjal Nagybrittániáig is elmegy. S viszik is Angliába a borszékit inkább mint Zalába vagy az Alföldre vagy akármelyik félrébbeső megyébe. Nemcsak a távolság s a dunántuli vasútnak rossz viszonya, hanem a vasút nélküliség is az oka. Csudálatos is, hogy, mintha szándékosan kerülné a vasút azt a világhírű és nagygazdasagu magyar ásványvizet. Nincs ott közel vasút hogy segítne a nyomorult magyaron. Tavolabb van, a mezőségen egészen jelentéktelen kopár sivatagon, nagy kanyarulatokban, emelkedve, szállva, föld alatt bujkálva, tenger költséggel épitve, hol igazán nincs nevezetessebb emlék, mint az, hogy Tisza Kálmánnak ott van a birtoka, és Borszékhez közel nincs. <A Zalaegerszegi központi fogyasztási és értékesitő szövetkezet* megtesz mindent, hogy mintegy vérkeringésbe hozza a nemzet testében a hazai termékeket és honi iparnak minden ágát. Borszékről is hozatott Zalaegerszegre néhány lada savanyu vizet, az ásvány vizek királyát. Tudni való, hogy a mi a helyszínén egy-két fillérért avagy ingyen is megszerezhető, az itt nogyon drágának tűnik fel a szállítás drágasága után, de ha összehasonlítjuk a sok Selter, Gieshübli, s a kotyvasztékos Lukács-féle vizekkel — azaz, hogy nem is lehet összehasonlítani, mert a pocsolyával nem szokás öszszehasonlitani a hegyi forrást. Jött a szövetkezet boltjába Korondy és Kászonyi viz is, melylyek szintén erősen versenyeznek a legjobbakkai. Korcsmárosok figyelmébe. A kereskedelemügyi miniszter az iparhatósagokhoz intézett leiratában kijelentette, hogy az italmérési engedély alapján szokássá vált étel és élelmiszer kiszolgáltatásához szükséges iparengedélyek elnyerése iránti kérvények benyújtása tekintetében megállapított 3 havi hataridőt, a több oldalról jövő kérelmek és panaszokra való tekintettel folyó év végéig meghosszabbítja. Könyörület. Nyirádon áprilisban 13 gazda égett el s a kár meghaladja a 20,000 koronát, melyből egy rész biztosítva volt ugyan, de a többire nézve Polgár Béla nyirádi lakos s a ^Szálló Levelek» szerkesztője gyűjtést indított. A felszólításnak közöljük a következő pontját: Tekintve, hogy a mult évi rossz termés józan, szorgalmas és becsületes népünket amúgy is súlyos helyzetbe hozta, e szörnyű pusztulás pedig egészen koldusbotra juttatta. Melegen érző, a csapásban osztozkodó közönségünk részvétére és könyörületére hivatkozva felkérjük olvasóinkat, hogy nemes adományukkal csak némileg is kegyeskedjenek enyhíteni a