Magyar Paizs, 1900 (1. évfolyam, 1-13. szám)

1900-11-01 / 5. szám

1900. november 15. MAG-TAR PAIZS 3 vözölték már az országban, legutóbb a zalaegerszegi főgymnasium tanártestülete küldött távirati üdvözletet. A szombathelyi püspöki hivatal egy szép levélben köszönte meg a zalaegerszegi tűzoltótestületnek, hogy ez Hidassy Kornél püspök halála alkalmával meleg részvétét fejezte ki. Úrvacsora-osztás. Nov. 4-én d. e. 10 órakor a zalaegersaegi főgymasiumban ev. ref. istentiszteletet tart úrvacsora-osztással egybekötve Dezse Dániel barabásszegi pap. A zalavármegyei gazdasági egyesület f. é. nov. 12-én d. e. 11 órakor saját helyiségében gazdag tárgysorozattal rendes közgyűlést tart, melyre a tagokat meghívja Hertelendy Ferencz elnök é6 Gru»er Lajos titkár. Köl jegyzőválasztás volt tegnap Ságodban. Meleg érdeklődéssel választották meg körjegyzőnek Somogyi József eddigi helyettes körjegyzőt. Áíeyrekedt vasút. Okt. 28-án a 7 órai vegyes vonat N -Kanizsáról jövet a bucsu-szt-lászlói pályán megrekedt. Harmadfél óráig állott, mert egy csöve megrepedt. Végre egy mozdony N.-Kanizsáról jött segítségére és SzentIvánra tolta. Egyéb baj nem történt. Tiszta bort! Mindenki ismeri már azt a rendeletet, mit a földmíve'ésügyi miniszter még augusztusban szétküldött volt az alispánokhoz, mert innen elterjedt községenként, hogy vigyázzon mindenki, tudniillik minden bortermelő gazda, ne szegje meg az 1893. évi XXXIII. törvényczikket vagyis ne keverjen semmit a borába, a mit el akar adni, még tiszta vizet se, mert 60Ü koronáig terjedőleg is megbüntetik. Hihető hogy a borkereskedőkhöz is ment efféle retidelet. Azonban hozza a hír, hogy Kempfner Lipót pécsi borkereskedőt, Krausz Adolf szigetvári borkereskedőt, Cammer Lipót és Bhöm Salamon újaradi borkereskedőket megbüntették a borhamisításokért. A júdás vásár legjobb szokott lenni, ez a mostani igen gyenge volt általábna, kivált a baromvásár: csak 1082 drb kelt el, felényi, mint máskor. A társaskör Utóbbi választmányi ülésén felvették a körbe tagokul a következő jelentkezetteket: Dr. Halász Vilmos, Czibulka Emil, Kovács István tanító, Nagy György, Bencze György és Németh Gábor urakat. Megszűnt a sertésvósz Zalaegerszegen. Az áll ami állatorvos feloldotta a várost a zár alól, ezután tehát rendesen meg lesznek tartva a sertésvásárok is. Áthelyezés. Az igazságügy miniszter Vrancsics Sándor tapolczai jbirósági Írnokot az alsólandvai jbirósághoz helyezte át. Ovónö. A közoktatásügyi miniszter Jankovics Mária oki. óvónőt a perlaki II. áll. kisdedovo dához nevezte ki. Pályázati hirdetmény iskolaszolgai állásra. A vall és közokt. minisztérium f. évi október hó 17-én 65.028. sz. a. kelt m. rendeletével a zalaegerszegi m. kir. állami főgimnáziumnál egy azonnal betöltendő második rendes iskolaszolgai állásra pályázatot hirdet. Ez állással évi 500 korona fizetés a szabályszerű előlépési joggal, természetben való lakás, esetleg megfelelő lakáspénz és nyugdíjjogosultság van egybekötve. A folyamodványok, melyekhez az illetők koráról, eddigi szolgálataikról, honosságukról és erkölcsi magaviseletükről tanúskodó bizonyítványok csatolandók, a vallás és közoktatásügyi magyar királyi miniszterhez czímezve folyó évi deczeviber i-ig a zalaegerszegi m. kir. állami főgimnázium igazgatóságánál nyújtandók be. Azon kiszolgált altisztek, kik polgári alkalmazásra jogosító igazolványnyal, s a magyar állam területén polgári joggal bírnak, a magyar nyelvet beszélik, testileg alkalmas voltukat igazolják, s 45 életévöket még el nem érték, az 1873. évi II. t.-cz. értelmében más folyamodók fölött előnynyel bírnak. Az állami főgimnázium igazgatóságá. Csudabogár. A mult számban megemlítettem, hogy a fogyasztók szövetkezetében új üzletvezető van, mert az igazgatóság éber figyelemmel ügyel, s korán észrevette, hogy a régi üzletvezető helytelenül járt el. Erre a hírre a régi üzletvezető, Kristovácz Miklós a Zalavármegyei Hirlap nyilt-terében (még jó, hogy nem vezérczikkben) azt mondja, hogy az a hír «nem felel meg a valóságnak^. Hát hogyne felelne meg a valóságnak ? — Hiszen láthatja mindenki nyilvánosan, hogy október 21 óta új üzletvezető van ott a boltban és nem Kristovácz Miklós. Ennek csak igaznak kell lenni. Az is igaz, hogy október 21 óta Kristovácz Miklós nincs a boltban, nem árul, nem intézkedik, a személyzet nem neki engedelmeskedik, tehát nem üzletvezető. Ez is elég világos. Nem üzletvezető, mert az igazgatóság kitette onnan. Erről sem lehet az ellenkezőt állítani, ott van a hivatalos jegyzőkönyv. Kitette pedig onnan azért, mert veszélyeztette a szövetkezeti bolt ügyét, több száz embernek az érdekét. Ezt pedig öt hiteles rendes jegyzőkönyvön kívül bizonyítja egy rendkívüli jegyzőkönyv. A dolog úgy áll, hogy Kristovácz Miklós egy leltározást meghiúsított már, a másodikat nem hiúsíthatta meg, de a pénztár kulcsát csak nem akarta előadni, hogy a pénzt is megszámlálja a bizottság. Csak rendőri karhatalommal lehetett a fiókba nyúlni. Jelen volt vagy tíz ember, de ez nem volt elég tanúiságtételnek, Kristovácz ezeken kívül hozott még ő maga is két tanút, tehát annál kevésbbé lehet eltagadni a karhatalom közbeléptét. Nős megtörtént az erőszakos pénztárvizsgálat. A közönséges áruk pénztárában nem volt hiány: de a dohány, okmány-bélyeg és váltó-ürlapok pénztárában, mely teljesen külön kezeltetett: 259 korona ój fillér hiány volt, jelen volt tíz ember, a rendőrség képviselői is, megírták róla a jegyzőkönyvet, aláírta tíz ember, a rendőrség képviselője is. A múltkor is írtam, hogy a hiányt fedezni fogja az óvadék, s a tagok nincsenek kitéve egy fillér károsodásnak is, de azért a hiány-hiány, helytelen kezelés és semmiképen sem erény. Ezért a nem erényességért kellett eltávolítani az üzletvezetőt. A jegyzőkönyvben tíz ember erre a tanú. Ezt nem lehet letagadni sem nyilt-térben, sem vezérczikkben. Nem igaz tehát, h ogy a Magyar Paizs hire nem felel meg a valóságnak. Szomorú dolog, de nagyon is megfelel. Az émelygős hirdetések. Hát bizony ezek sok kárt csinálnak a szellemi s különösen az erkölcsi világban, de meg az anyagiban is. Nem csuda, ha a komoly embereknek elmegy tőlük a kedvök. A napi irodalom szekerének saroglyája tele van ilyen hihetetlen tartalmú hirdetéssel !!! világhírű !!! bámulatos !!! csudálatra méltó ! ! ! legfinomabb stb. Igen, az a legszelídebb kifejezés, hogy legfijiomabb. Ezt már csak a kapezára mondják; olyan czigaretta papírokat árúinak, hogy paplannak lehetne használni, mégis, a legfinomabb. Nem csúda, hogy ha az ilyen csömörletes és szemérmetlen kiabalasokat sokan megunják, s e miatt rendes szerény hirt sem adnak megukról. Pedig a milyen visszataszító az az elfajult túlzás, olyan káros a másik véglet, a tulságs szerénykedés. Ha becsületesen fogjuk fel a dolgot, az a hirdetés nem csupán a hirdetőnek válik javára, sziigsége van erre a nagy közönségnek is, a vidékieknek, akik ritkábban jőnek városba. Szükségük van egy kis tájékoztatóra, hogy hol, mit, merre lehet megtalálni. A túlságos szerénykedés különösen a magyar iparosokat tartja nyűgben. A Magyar Paizs ára, a mint tudjuk, nagyon kevés. Szíveskedjenek a lap barátjai az érte járó vsszegecskéket elküldeni, hogy a sok kicsiből összeszedhessük a nyomda és posta költségeket. elénekelhetnők: «te a Tiszán innen, én a Tiszán túl» és bizonyos, hogy egy nyugodt szót sem válthatunk vele. Különben itt úgy tesz mindenki, mintha már évek óta a legjobb barátságban élt volna egymással Öregfiatal tegezi egymást, mert ma már a «bonton» írja elő ezt és nem a becsülésnek, bizalomnak kiérdemlett jutalma, mint egykor volt. Néhány fehér főkötős szobacziczus az ülő vendégek feje felett balanciroztatja asztal nagyságú thea-tablette-jét, s a hol vércseszemük egy szabadon mozgó kezet vagy egy békésen pihenő állapotot fedez fel, rögtön ott teremnek, s egyik egy csészét valami párolgó, zavaros levél, a másik egy a-igol Cach-et tart az ember orra alá, s vége van a szabad mozgás és agálás lehetségének : kezei egész ottlévő idejére megkötvék és szája betömve. Az a párolgó, zavaros valami a díszes majolika-csészében némileg hasonlít is, nem is, ahhoz a nemes italhoz, a mit közönségesen theának szoktunk nevezni, de mit otthon ilyen minőségben legfeljebb azzal küldünk vissza a szakácsnénak, hogy : «tessék! igya meg maga!» az a czifra sütemény féle a másik kezünkben, ízére nézve pedig olyan, mint a fürészpor és a ki egyszer beleharapott, kénytelen a theából is szürcsölni hozzá, nehogy torkán akadjon! S míg a theát lassan-lassan elfogyasztjuk, azon töprenkedünk magunkban: Vájjon mi czélja lehet egy ilyen en-gros-ban eszközölt theaitatás gyakorlatának, mikor — egy néhány kiválasztottakon kívül — mindenki csak a piktusz maszkulusz szerepére van kárhoztatva és , a vidámság, jókedv, mulatság emeléséhez legjobb szándéka mellett sem járulhat hozzá f! Keblében űrt, elégületlenséget és egy nap elvesztése feletti sajnálkozást vivén haza magával ! Lelkiismeretünk komolyan nyugtalankodni kezd, mert íme! ettünk-ittunk vendéglátóink házában, s még «jó napot® sem kívántunk nekik. Most azonban erősen feltárul előtte az ajtó, s rajta belép egy feltűnő «giegerlisen» öltözött, élete tavaszkorát már jócskán elhagyott férfiú, a kiben fellépésének meglepő otthoniassága és biztonságáról, különös recsegő hangja és bizalmas beszédmodoráról rögtön megismerhetjük N. N. urat, a szezon arszlánját, a szalonok «enfant gáté»-ját, a hölgyek kedvenczét, a kit mindenki kényeztet, portál, fétiroz és a ki viszont ezért a hölgyeknek a Ieginpertinensebb közvetlenséggel émelygős bókokat, s inegligencziának látszó közvetlenséggel a legnagyobb kíméletlenségeket, hogy ne mondjuk — gorombaságokat mondja. De azért az általános elismerés őt «roppant elegáns, chiekkes, herczig és fess* gyereknek deklarálja; társaságokban különféle szabadalmakat és jogokat élvez, számtalan meghívásokban részesül, s ilyen alkalmaknál kedvencz ételeit és italait előre megszokta magának az illető háziasszonynál rendelni. A társaságban egész kultusz alakult meg személye körül, ő a központi nap, s körülötte forog, neki hódol, őt követi az előkelőség egész csillagrendszere. Most is mint egy triumphátor a szenátuszban, az őt ünneplő gyülekezet között, oly végtelen öntudatos modorban tekint végig a vendégekkel telt fogadó szobában és megjelenését egy hangos «Kiszti-hand mes damesU felkiáltással adja tudtul az ő népének. Frenetikus öröm rivalgás hangzik a terem hölgyközönsége részéről, s egyszerre széles út nyilik az ünnepelt előtt, a ki méltóságteljes nonchalacne-szal üdvözölve a jobbról-balról feléje siető, s kezetnyújtó hölgyeket, lassan, gravitátikusan halad előre az eléje siető háziasszonyig. Annak szörnyű leereszkedő modorban kezet csókol és egész szemtelen természetességgel a pamlagon ülő két hölgy közé ülve, valami recsegő orzhangon kezdi társalgását, a mi abból áll, hogy a hölgyeket per «magácska» szólítgatva, toilette-jeiket kritizálja, a különféle helyeken élvezett ebédek és vacsorák neműjét felsorolja, embereket megszól, pikáns újdonságokat elbeszél és rossz viczczeket mond, a miért mindig a legfeszültebb figyelem, hangos nevetés és tetszés nyilvánítások jutalmazzák elbájolt hallgatósága részéről. Egész sereg asszony, leány járul magas színe elé, hogy vele kezet szoríthasson vagy egy szavát vehesse és egyszerre tizenkét oldalról kínálják neki a theát, süteményt, ezukrot, rhumot, mire önelégülten mekegve kijelenti: «De-dear missek és ladyk! Még most sem jegyezték meg maguknak, hogy theát csak kognakkal és édes tejsürűvel iszom ?» Es a háziasszony maga siet intézkedni, hogy a nagyúr kívánságai teljesüljenek. így tehát nincs alkalom többé, a háziaszszonyt üdvözölhetni, s az est előrehaladván, legfőbb ideje, hogy követve egyesek példáját, mi is haza menjünk, annálinkább, mert más érkező vendégeknek helyet kell engednünk.