Magyar Paizs, 1900 (1. évfolyam, 1-13. szám)

1900-11-01 / 5. szám

2 MAGTAR PAIZS 1900. november 15. A porszemekből szikla alakul Jusztus Izidor Zalalövőről B (hat) koronát küldött az iparvédő-egyesületnek. Átadtam a pénztárnoknak. Szaporodás. A zalaegerszegi központi fogyasztási és értékesítő szövetkezetnek ezen a héten a következő új tagjai lettek: Márfy Gyula (Bucsuta) 15 részjegygyei, Baksa Etelka (Bucsuta) 15 részjegygyei, Kovács István tanító (Zalaegerszeg) 2 részjegygyei, Csütörtök Lajos (Petőhcnye) egy részjegygyei. Országgyűlés. Az nem igen volt e hét alatt, hanem azért országos dolgok történtek. Többek között Budapest székesfőváros képviselőtestületében vagy kétember kivételével mindenemberfelállott az'önalló vámterület mellett; —feliratot intéznek a képviselőházhoz, hogy az önálló vámterületet léptessék életbe. A csütörtöki országgyűlésen a kvótáról vitatkoztak. Pénteken jelentések voltak, szombaton nem volt gyűlés, hétfőn a földmívelési tárczát a pénzügyi bizottságban tárgyalták, Komjáthy Béla hangsúlyozta, hogy a magyarfaj erősítésére minél erősebb intézkedéseket kell tenni, Makfalvay Géza is azt mondja, hogy a kisembereken kell segíteni. Erre nézve leghatásosabb eszköznek tartja a szövetkezést; szükséges azt mondja, hogy a kormány az értékesítési és biztosítási szövetkezeteket is felkarolja. A magyar agráriusok semmi egyebet nem akarnak, csak a termelést akarjak védeni. Ebben nincs osztályharcz. Gróf Andrássy Sándor helyesli Makfalvayt, s a kivándorlásról azt mondja, hogy sok jót elérnénk ha a többi miniszter is hasonlókat tenne, mint a földmívelés minisztere Beregmegyében tesz ; úgy kellene tenni a többi megyékben is. A „Zalavármegyei magyar iparvédőegyesület". A Zalavármegyel magyar iparvédö-egyesület története. (Folytatás.) A mult számokban közölt három ujságezikk megjelenése után való nap január 7-én egy szűkebb tarsaságban szóvá teszik iparunk hátramaradottsagát, a magyar élhetetlenséget, s jelenlegi kereskedelmi miniszterünknek mélyre, ható hazafiasságát. — A beszélgetők között van dr. Kele Antal ügyvéd is, a ki azt mondja, hogy ő már öt év óta foglalkozik éjjel-nappal Otthon aztán, kényelmes házi pongyolában, a kályha melletti nagy zsöllyében van időnk az «egykor» és «most» összehasonlításával az idők és emberek változandóságán elmerengeni . . . És hová fog ez vezetni végtére is ? . . . A fényűzés fokozásával, az idegenszerűnek, külföldinek görcsös utánzásával és az ízlésnek ily nevetséges irányításával, bizonynyal a társadalmi élet teljes felbomlásáig. Mert a mi természetellenes, az mindenkor boszút áll valamin vagy valakin. A vendégszeretetnek ilyetén gyakorlása pedig, nem a mi természetünkből fakad és nemzeti jelszavunk e tekintetben csak az lehet: «Vagy szívből, vagy sehogysem!» Mindebből azonban nem arra kell követketeztnünk, hogy mereven zárkózzunk el a külföld példájától. Sőt ellenkezőleg: keressük ki a javát, magvát és azt a mi jó és szép, okos és értelmes, hasznos és áldásost tegyük magunkévá, sajátítsuk el, hiszen még: «fas est, et ab hoste doceri». De ne utánozzunk minden értelmiség, minden komoly ok és czél nélkül, tisztán az újdonság és exotikum kedveért. Az irányadó körök magyar érzelmű hölgyeire vár tehát ama szép és nagy feladat, hogy helyre állítsák a veszendőbe menő nemzeti szellem reputáczióját nemcsak a vendégszeretet erényében, de ápolják, neveljék gyengéd kezekkel, szives készséggel, igaz szeretettel nemzeti jellegzetességeink hervadó virágait hatáskörük minden ágában, mert bár: «Kicsiny és gyengéd a menny harmatja De csepjében áldást síül az éj /» evvel a szomorú gondolattal, hogy ha tovább tart népünknek ez a hanyatlása a munkátlanság és fényűzés, az anyagi és erkölcsi szegénység lejtőjén : akkor már bizony nem sok idő kell a végpusztulásig. Sokat gondolkozott a módokról és eszközökről, melyeknek segítségével népünk megélhetését biztosítni lehetne. De jó irányú gondolatait és tervezgetéseit már előre ketté törte mindig az a tudat, hogy a cselekedetet is ketté töri majd a közöny, az érzéketlenség. Pedig az álomból fel kell rázni ezt a népet . . . stb. S egy órai tervezgetés után már a következő Meghívás-1 bocsátották ki az alólirottak. Magyarország közgazdaságának életében nevezetes fordulópontot akar jelezni a beköszöntött 1900-ik esztendő. Minden embert megdöbbenthet az a statisztika, mely ki tudja mutatni, hogy hazánkból évenként 1000—1200 millió korona megy külföldre különféle czikkek és termények vásárlásáért. Ez a tenger pénz itt ered nálunk annyi ezer apró csermelyként, de mint óriási folyam hagyja el hazánk határát. Ebben a nagy folyamban a mi életünknek a nedve, nemzetünk életének a vére patakzik kifelé. A némileg öntudatra ébredt ország most kezd megmozdulni. Kezdi érezni és fajlalni a veszteséget. Kezd hozzálátni, hogy a patakzó vért megállítsa. Szövetkezetek, bizottságok alakulnak, tanácskoznak, hirdetik a honi termék és ipar pártolását szóval és tollal, gyámolítják érzéssel és tanácscsal, s áldozatot hoznak érette pénzzel és tettel — Zalamegye sohasem maradt kátul, mikor a haza érdekében érezni, gondolkodni és tenni kell. Zalamegye most is megmozdul. ZalaEgerszegen 1900. évi január 14-én (vasárnap) d. u. 2 órakor a keresk. ifj. ónk. köre helyiségében (Központi-kávéház I-so emelet) megtartandó gyűlésre van szerencsénk az alulírt urakat tisztelettel meghívni a hazai ipar pártolása érdekében. — Jertek el oda mindnyájan tanácskozni, hozzátok el oda a szent hazaszeretet nevében sziveteknek a legszentebb érzését, lelketeknek legnemesebb gondolatát, agyatoknak legtisztább eszméjét. Zala-Egerszegen, 1900. évi január 10-én. Borbély György. Dr. Kele Antal. A jelzett napon megtartottuk az alakuló közgyűlést, melyről a következő jegyzőkönyv ad számot. A január 14-iki értekezlet. A közölt felhívásra 1900. január 14-én vasárnap délután két órakor mintegy kétszáz ember töltötte meg szorongásig Zalaegerszegen a központi kávéház emeleti termét, melyet a kereskedő ifjak önképző egylete engedett át szívességből az értekezlet megtartására, melynek czélja lenne egy magyar iparvédő egyesületnek a megalakítása. A megjelentekkel csaknem minden hivatali állás és foglalkozás képviselve volt; legtöbben voltak kereskedők és iparosok. Dr. Kele Antal ügyvéd, üdvözli a jelenlevőket, megköszöni a kereskedő ifjaknak, hogy helyiségüket az értekezlet megtartása végett átengedték, s köszönetét fejezi ki mindazoknak, kik e hazafias mozgalmat akár tehetségükkel, akár vagyonilag előmozdítani iparkodnak. Ezután a hazai iparpártolás, iparfejlesztés, házi és gyári iparnak minél kiterjedtebb mértékben való megteremtésének szükségességéről tart hosszabb beszédet, azon jeligéből indulva ki: «Ébredj, s vállvetve előre magyar/» A mohácsi vész után szomorú napok, szomorú századok következtek — így szól — a magyarra. Folytonosan harezban kellett állnia, hogy lételét biztosítsa, alkotmányát, szabadságát, függetlenségét mégvédje. Míg erejének legjavát ezekre fordftotta, addig a szomszéd népek iparukra fordíthattak nagyobb gondot, úgy, hogy ezek mindig gazdagabbakká, mi gazdaságilag mindig szegényebbekké lettünk. Nagy baja a magyarnak, hogy sokkal jobban szeret politizálni, mint a gazdasági kérdésekkel foglalkozni. Pedig jól mondja Széchenyi, hogy először is gazdaságilag erőssé, vagyonossá kell tenni a nemzetet, mert az elszegényedett nemzet, ha meg van is a függetlensége, azt megtartani nem képes, a vagyonilag erős gazdag nemzet pedig, ha nincs is meg a teljes függetlensége, azt könnyen megszerezheti. Kevesen vagyunk, s ezért sok munkáskézre és kitanult agyra van szükségünk, hogy megállhassuk helyünket a nagyobb, iparilag fejlettebb nemzetek között. A magyar nem szereti az ipart, s kereskedelmet, holott ezek mozdítják elő leginkább a vagyonosodást; de annal jobban szereti az úrhatnámságot, nagyzást, fényűzést, nem takarékos, miért folytonosan szegényedik. Nagyuraink nem olyanok, mint az angol lordok, kik büszkén állnak egy-egy nagy iparvállalat, vagy gyár élén, mely által nemzetük vagyonosodását nagy mértékben előmozdítják. Ezért a kis embereknek kell összeállniok, hogy pótolják az elmulasztottakat. Keveset kell politizálnunk, s többet gazdasági kérdésekkel foglalkoznunk. Az a rossz szokásunk van, hogy minden a mi külföldi, kritika nélkül dicsérjük, a mi magyar, azt gyalázzuk. Nem pártoljuk, nem istápoljuk eléggé a magyar ipart. Ezért nem bir fejlődni. Milliók mennek így ki évenként külföldre, mely millióknak ittbenn kellene maradniok, s ha idejekorán eszünkre nem térünk, s fel nem ébredünk aléltságunkból, s munkához nem látunk vállvetett erővel: dicstelenül elpusztulunk. A szegénységnek, elsorvadásnak igen sok jele mutatkozik már hazankban. Nagy mértéket ölt — a szegénység miatt — a kivándorlás. A földbirtok ép úgy, mint a nép el van felette nagy mértékben adósodva, Külföldi tőkéseknek vagyunk robotosai. Ezen változtatni kell. A kormány is már kezd az orvosláshoz látni, de a legnehezebb feladat a társadalomra hárul. Magunknak is meg kell tennünk mindazt, mit hazánk anyagi és gazdasági regenerálása tekintetében legjobb tehetségünk szerint, áldozatok árán is megtehetünk. Necsak hangozzék, de testet is öltsön széles e hazában a jelszó, hogy pártoljuk a versenyképes hazai ipart és termelést. A mozgalomhoz járuljon mindenki tehetségéhez képest anyagilag is, bármily csekély összeggel. Ha Zalavarmegyének 300 ezer lakosa közül csak l/

3-ad része áll is ügyünk mellé, aránylagos tehetségével a hazai iparunk lendítésére, csodákat művelhetünk. Segíts magadon, az Isten is úgy segít! Ébredjünk fel tehát aléltságunkból, s bizzunk a magyarok őserejében, mert a magyarnak meg van a tehetsége mindenhez, csak akarni kell lelkesedéssel, kitartóan. Kell azonban, hogy lelkesedése és hazafias felbuzdúlása ne legyen most is, mint volt már sokszor — szalmaláng, hanem lelkesedése legyen öntudatos, kitartó és állandó. Felszólítja a gyűlést, kogy az értekezlet vezetésére válasszanak elnököt, s bízzanak meg valakit a jegyzői teendőkkel. Elnöknek egy értelemmel és lelkesedéssel dr. Kele Antal ügyvédet kiáltják ki, s a jegyzői teendőkkel megbízzák Borbély Györgyöt és dr. Csák Károlyt. Az elnök most megköszönve a bizalmat, lelkes beszéddel fejtegeti, hogy miért kell segítségére menni elhanyagolt iparunknak, s hogyan kell ez igazságos ügyért igazságos eszközökkel küzdeni. Előadja a szervezkedés tervezetét, hogy szerinte megalakítandó egy életerős honi iparvédő-egyesület vármegyénkre kiterjedőleg. Bemutatja a készítendő alapszabály vázlatát is, főképen az egyesület czélját fejtegetve. Az egyesület erkölcsi hatást gyakorolna a közönségre, hogy honi árúczikket vásároljon, a kereskedő honi gyárosoktól és iparosoktól vásároljon, a mennyire a lehetőség megengedi; iparcsarnok építését, s kiállítás rendezését, gyárak segélyezését, esetleg felállítását sürgeti, a házi ipart megakarja honosítani stb. A községekben lennének iparfelügyelők stb. Lennének 100 koronás alapító, 4 koronás rendes tagok és pártolók. Fischer Miksa felszólalásában köszönetet mond az elnöknek a magasztos eszme felkarolásáért, s a bátor kezdeményezéséért, hogy értekezletet hívott össze, s körvonalazta a teendőket. Felszólalására az értekezlet egyhangúlag kimondja, hogy legelőször is elvben helyesli a honi ipar pártolást, elfogadja to-