Magyar Paizs, 1900 (1. évfolyam, 1-13. szám)

1900-12-13 / 11. szám

1900. deczember 13. MAGTAR PAIZS 8 A Zalavármegyel magyar iparvédö-egyesület története. (Folytatás.) Jelentés az 1900. márczius 4-én tartott alakuló közgyűlésen. Tisztelt Közgyűlés ! Jelentést teszek a magyar ipar pártolására megindított mozgalmunkról. Elmondom, mit végeztünk a dolog kezdetén, ezalatt a rövid másfél hónap alatt. De míg ezt tenném, engedjék meg, hogy vázlatosan bár, érintsem a magyar ipar pártolásának az eszméjét, a történelmét, az eredetét és a czélját. A Kossuth-kor iparvédelme. Nem Zalaegerszegen találták kí a magyar ipar pártolás eszméjét és nem az 1900. esztendőben. — A budai vár bástya kaszárnyájában találta volt ki Kossuth Lajos, már 1837-ben, fogságának gyötrelmes éjszakáin. A magyar ipar fejlesztése összefügg legújabb történelmünk életével; összefügg a 48-as szabadság összes járulékaival: úgy az egyeseknek, mint a nemzetnek közgazdaságával, gazdagodásával, önállóságával és függetlenségével. S ugyanezekkel az eszmékkel összefügg gróf Széchenyi Istvannak a gazdálkodásra és kereskedelemre nézve már korábban megindított akcziója. Ilyenek a Tisza szabályozás, a láncz híd megteremtése s 1828-ban 30-ban a kaszinó létrehozása, hogy kerekedjenek haza Bécsből az urak s itthon költsék el a pénzt; alakult mas egyesület is, mely a magyar borokat ismertette s vele a kereskedelmet emelte, majd a lótenyésztő társaság, állatkiállító egyesület, gazdasági egyesület stb. melyek a vagyonosodással mindnyájan az egyesek jólétét a nemzet erősödését s végczélként a függetlenséget czéloztak. A gazdaságtól és a kereskedéstől elválhatatlan az ipar. Nincs e nélkül kereskedés. S ha van, akkor nem az egyenlőség alapján fejlődik a jólét. Gyenge lábon állott akkor is az ipar, mert a szomszéd államok fejlett ipara és kereskedelme elnyomta a miénket. Az újkori Magyarország megalkotásánál nagy tényező volt tehát a magyar ipar fejlesztése. E tekintetben nagyjainkat a védvám ügye foglalkoztatta. Semmire sem mehettek vele. E helyett 1840-ben a »védegylet« eszméjével jött ki Kossuth Lajos a fogságból. Beszélgetett Deák Ferenczczel, gróf Széchenyi Istvánnal és Batthyányi Lajossal, írt az újságban az akkori «Pesti Hirlap»-ban és Heti lapban s végig ment szava az országon. Egy Balogh Pál nevezetű már 184o-ben egy «Hasznos ismereteket terjesztő társaság®-ot alakított, a középosztály művelésére s megélhetésének a könnyítésére. Ez a társaság néhány hónap múlva 1841-ben november 13-án iparegyesületté nőtt, mesterinas iskolát állított és iparműkiállítást rendezett stb. Ennek gróf Batthyányi volt az elnöke, a későbbi miniszterelnök és vértanú. S ez az egylet az, mely máig is fenn áll «Országos Iparegyesület® név alatt Bpesten. 1842-ben keletkeztek a vidéken az úgynevezett védegyletek: a tolnai, veszprémi, zalai, komárommegyei s Szabadka városi stb. Rövid idő alatt 146 védegylet keletkezett az országban. Sopronban és Vasmegyében gr Széchenyi István működött, az ő egylete mintájára alakultak aztán a selyem tenyésztésre az u. n. szederegyletek, mások a czukor és szódagyártast fejlesztették. A tolnaiak azt mondották ki, hogy csak honi gyapjú szövetet viselnek. Talán rájok mondta volt Bajza József, hogy : «Függjön rajtad darócz bár, s szembántó színzavar : becses, ha a hazáért égő szívet takar.® Deák Ferencz itt nálunk Zalamegyéően szorgoskodott Csányi László segítségével. Szentgróton alakított fiókegyletet. A tagság 20 krajczár volt, s hat évre becsületszavával kötelezte magát mindenki, hogy a miből csak van, hazai termelést és iparczikket vásárol. Deáknak az alakuló gyűlésen mondott hatalmas beszédéből idézek néhány mondatot, hogy tanuljunk belőle. Azt mondja a többek között hogy: « Vannak emberek, kik rossz czélokat gyanítanak a védegylet alatt", de ezek nem jó emberek!!» A védegyletet röviden így definiálja: »nem egyéb ez, mint, hogy hazánkban is kapható kelméket a külföldtől nem veszünk ; már pedig azért, mivel hazámfiainak akarom adni pénzemet, vétkes talán csak nem vagyok ! . . . íCsak pamutszövetekért tizenhét millió szivárgott ki a közelebbi egy év alatt és így több, mint a mennyi minden fő áruczikkeinkért visszajöhetett.« Hátramaradásunk okát, így szól, egyik egyben, másik másban keresi: a mult idők mostohaságában, a kormányban és mi magunkban.« ® Apáink pánczélban fizették le a hazának tartozásukat s míg ók a saját tűzhelyért és egész Európáért küzdöttek, addig más nemzetek a béke olajága alatt az ipar és szorgalom pályáján előre haladtak I , . . Ok tehát megtették kötelességeiket. ® «De ne higyjük, hogy csak harczok zivatara sodorhat el egy nemzetet: van még egy más, lassúbb, dísztelenebb és aljasabb nemzeti halál: az elszegényülés.® ®A polgárok gazdagsága összevéve teszi a nemzeti boldogságot.« Pedig a mint látjuk, «alig van már hazánk földjén adóssággal nem terhelt jelentékeny család.» «Most az a kérdés, hogyan kell és lehet e bajon segíteni ?» « Az elhanyagolt gazdaságot restaurálni kell.® «Apasztani kell a kiadást.® A fényűzés áldás lehet más országnak, a magyarnak átok. «E nemzeti átok elhárítására alakult a védegylet, melynek czélja nem csekélyebb, mint visszarántani a hazát a temetkező sír partjáról . . .» «A gazdagok más országban jövedelmük fölöslegét iparűző honfiaik kezébe rakják.® Mi nem így teszünk. «Panaszkodunk, azt mondja, ügyetlen- kézműveseinkre !» De ők erre azt mondják: azért nincsenek ügyes kézművesek, mert mi külföldön dolgoztatunk.» Ez a circulus vitiosus eszünkbe juttatja a tojás és tyúk filosofiáját vagy a színészről és közönségről elterjedt szokás-mondast, hogy ^haladjatok színészek, aztán pártolunk, melyre ez a felelet: pártolj közönség, aztan haladunk.« «Ha tehát — így folytatja — külföldi kézművek iránti előszeretetünket legyőzve, elég erősek, állhatatosak leendünk, kezdetben hazánkfiainak tökélytelenebb készítményeivel is megelégedni : kétségen kívül sok hazátkereső értelmes kézműves nálunk fogja elvetni vándorbotját s így lesz e haza jó kézművesek hazája® stb. Az országban szétszórt fiók-védegyleteknek megkoronázásául alakult meg 1844-ben Budapesten az országos védegylet, miután már a sok vámügyi feliratra a kormány diplomatikusan halogató feleleteket adott. Kossuth izgatásai mellett tűzzel mondotta Bezerédy István és Szentkirályi Móricz is hogy : »Föl kell valahara ébrednünk százados lethárgiánkból és a mit határainkon felállítani nem engednek, föl kell állítani a vámsorompót saját házunk küszöbén !« Az országos védegyletnek gróf Batthányi Kázmér lett az elnölce s Kossuth Lajos az igazgatója. Elsőrendű tagjai voltak Deák, Vörösmarty, Széchenyi, Wesselényi Miklós, Fáy András stb. Országossá, nemzetivé lett akkor az iparivédegylet. Mindenkit egyesített az országban osztály, vagyon, vallás és nemzetiség különbsége nélkül: katholikust és protestánst, illyrt és magyart, gazdagot és szegényt, mágnást és polgárt, úrat és szolgát; kiegyenlítette a különbséget és súrlódást s ugyanazon közös érdekkel kapcsolta őket össze. Hatalmas emeltyűje volt ez az önzetlenség és testvériség kivívásának s a 48-as eszmék előzményei között ezt a magyar iparvédő mozgalmat tartotta Kossuth is legszebb diadalanak s legkedvesebb emlékének. Erről éhekli védegyleti dalában Petőfi is : «Van-e szebb láncz a világon, Mint, mely minket összefűz ? Bűvös karikába gyüjte Minket a szent honfi tűz. Sír volt keblünk, és halottja Volt a hazaszeretet : Nagyszerűen üljük e fölTámadási ünnepet! Nemzetünk, e nagy folyó, mely Mindig százfelé szakadt, Egyesítse ünnepénél A különvált ágakat.® Az országos védegyletnek nagy eredményei voltak szellemileg, erkölcsileg és anyagilag. Az urak többnyire hazajöttek Bécsből, az asszonyok nagyjában felhagytak a piperével, honi kelmét viseltek, megelégedtek vele, s hogy triviálisan fejezzem ki magamat: mintegy udvarképessé tették a honi iparczikket; legmesszebbható eredmény vala azonban a már említett s máig meglevő országos iparegyesület. Iparműkiállításokat rendeztek s gyárakat alapítottak ; mert ugyancsak Kossuth hozta létre 350.000 p. frt alaptőkével a megalakult Magyar kereskedelmi társaságot Batthányi L. elnökkel, s 1844. decz. 22. Batthányi Kázmár elnökletével egymillió p. frt alaptőkével a gyáralapító részvénytársaságot, mely egy gyapjú fonó (50.000), egy festő (20.000), egy vegyészeti (20.000), s egy vasműgyár (30.000 p. frt) támogatásával kezdte meg működését. Ezekre mindjárt 120.000 p. frtot adott ki. Maga Széchenyi, kinek az Akadémia megalapítására 60.000 frtja volt, ezekre az ipari és közgazdasági czélokra is 5 ezereket írt alá. Be más világban élünk most! De nem is volna szűkség nekünk itt most beszélnünk, ha megkezdett útunkban fel nem tartóztatott volna valami A védegylet megalakításakor csak hat esztendőre tettek fogadalmat, hogy csak honi iparczíkkeket vásárolnak. Tovább már fogadalom nélkül is önkényt megtették volna. Hat évi pártolással nagyot lendül egy ország ipara. Azonkívül is, csak a szokás csinálja a divatot s a divatból lesz a törvény. Nem kellene most is beszélnünk a magyar ipar pártolásáról, ha mehettünk volna a megkezdett úton, de a 49-iki vihar elsodorta a védegyletet az alapítókkal és a fogadalmakkal együtt . . . Szórványos jelenségek. Azután még egyszer a 60-as években kezdett lüktetni a vér. Nagy divatba hozták a magyar ruha viseletét az egész országban, férfiak és asszonyok egyaránt. S ez a ruházkodás kétségtelenül hatást gyakorolt az iparra is, de annak csak egyik ágára s ez is múlékony vala. Megszűnt a felbuzdúlás. Később 1884—88-ig megalakulásának első éveiben a romániai vámháború idejében dicséretes buzgalommal dolgozott az Emke. Közvetítése és nagy agitatiója mintegy millió frt értékű volt az erdélyi ipar táplálására. A mint látszik, ez a kis üdvösség is az országnak csak egyik, a kelati részében csillant fel. Ezeken kívül aztán fejlődött élt, haladt és maradott a magyar ipar úgy a mint lehetett inkább csak isten jóvoltából. Mert ne kicsinyeljük ugyan: segítette a törvényhozás is 1881-ben a 44. tczikkel s 1891-ben a 13. tczikkel. sőt tavaly is adott kedvezményt a kis iparnak ; a 80-as években az állami megrendelésekkel ment támogatására, segíti a Magyar ipar cz. újság már 19 év óta, az országos iparegyesület és a kongresszúsok; de mindezek csak elszigetelt dolgok, egy-egy helyhez és időhöz kötve: hiányzik belőle az érlelő kovász, a nagy tömegnek, a társadalom lelkének a melege. 35 esztendő óta egyszer sem bolygatta meg az eszme az egész nagy néptömeg lelkét egyszerre, sem a nagy néptömeg nem bolygatta az eszmét. A számok beszélnek. Politikával itt most nem foglalkozunk, de egy szemernyi adatot mégis kiírtam egy könyvből, mely a 40-es évek iparának agyonnyomását bizonyítja. A vargaművekért, pl. melyeket tőlünk Ausztriába vittek, mázsánként 15 frt vámot kellett fizetni, s ha onnan hozták be, csak 7 frt 30 krral terhelték. A forgalomra nézve is feljegyeztem egynéhány adatot. A 40-es években csak készített bőrből évenként 500,000 frt értékűvel többet hoztak be Ausztriából Magyarországba, mint viszont. Ugyancsak ez időben a Becher statisztikája szerint évenként 60 millió értékű összes kivitelünk volt, de 65 millió értékű összes behozatalunk. Tehát évenkét 5 millióval adtunk ki több pénzt, mint a mennyit bevettünk. Az 1891—1897. években a behozattak és a kivittek összehasonlításával ránk nézve kedvező éveket is találunk. behozatal : kivitel : több a behozatal : így 1891. 502,800.000 545,200.000 42,400.000 1893. 513,700.000 545,500.000 10,800.000 1894. 546,300.000 562,600.000 16,300.000 kevesebbet vittünk ki : De 1892. 519,400.000 509,700.000 9,700.000 1895. 544,000,000 529,400,000 15,600.000 1896. 548,000.000 544,700.000 3,300.000 1897. 553,700.000 541,000.000 12,700.000