Magyar Paizs, 1900 (1. évfolyam, 1-13. szám)

1900-11-29 / 9. szám

I. év. i r ív (P Zalaegerszeg, 1900. november 29. jy Egy évre 4 korona Fél évre 2 korona Negyed évre I korona Egyes szám 8 fillér. AGYAR PAIZS 9. szám. Hazai dolgok hirdetése féláron: egy oldal 20 K. Szerk.és kiadóhivatal: Wlassics-utcza 23. Szerkeszti és kiadja: BORBÉLY GYÖRGY. I MEGJELENIK HETENKENT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE. A fényűzés harcza. Korrajz. (II.) írta: Németh Elekné, Andaházy Iréné. tr-* (Folytatás.) De hágjunk feljebb egy fokkal a világtársadalom Jákoblétráján, hogy megláthassuk mi történik ott a magasabb légkörben, a napsugaras felhőrétegek között . . . A proletariátus és iparűző polgárság világa ez, melyben pazar fény és mélységes árnyék váltakoznak egymással a szerint, a mint vagy a csillogó külszín, vagy az alatta rejlő valóság árnyoldala kerül figyelő szemünk elé. Divatossag — nyomorúság ! Bizony igaz az, hogy ikertestvér ez a két fogalom és seholsem olyan ekklatáns a hasonlatosságuk, mint épen a proletár és iparos osztály határain belül. Csakhogy az egyik czifraruhában, nyájasan mosolyog, édesen kaczérkodik: a másik pedig rongyokban jár és sötéten tekint. A hol az előbbinek szép szemeiért vigyázatlanul ajtót nyitnak, ott látatlanul besurran a másik is. Ott melegülnek együtt a családi tűzhelynél és egy tálból étkeznek a család asztalánál — a divatosság és nyomorúság. Az elsőnek szeme tekintetéből fényesség sugárzik egész környezetére, újja érintésétől selyemmé-bársonynyá változik a durva da.rócz is. Mimnél ragyogóbban mosolyog az egyik, annál kegyetlenebbül garázdálkodik a másik, Mennél gyengédebben ápolják és dédelgetik a szebbik testvért, annál otthonosabb lesz a másik. Hiúság és tetszvágy ölén versenyezve növekednek nagyra és nagyobbra, hogy midőn betellett a mérték, mégis a sötét tekintetű testvér elűzze a nyájas mosolygású gyermeket, s magához ragadja a katalmat és keserves boszút álljon a családon, mely őket magához fogadta. Ez egy kis mese volna csak, hogyha igazságáról nem tanúskodnék a körülöttünk zajló élet. A tisztes iparos és polgári osztály, mely egyszerű patriarchális szokásaival, szigorú polgári erényeivel és becsületes, szorgalmas munkájával önmagát nemesítve évszázadakon át patriciusi jólétben, teljes függetlensége és önállósága birtokában valóban a legszerencsésebb társadalmi elemet képviselte: ma már szintén rabjává lett a megbomlasztott közszellem féktelen úrhatnámságának. Nem egyesekről, nagyobb általánasságban beszélünk. Mintha szégyenlenie kellene foglalkozását, vagy azt emberi méltóságával össze nem férhetőnek tartaná, az iparos, s más munkásosztály nagy része, midőn iparának gyakorolhatására az igazolványt vagy engedélyt kinyerte és műhelyt rendez be, tulajdonképen lemond iparáról, a mennyiben ez időtől fogva maga többé nem igen dolgozik. Tapasztalás szerint sok helyen a műhelyben egy pár legény üti-véti a mesterséget, a hogy tudja. A mesternek kisebb gondja is nagyobb annál, hogy ott mi történik. Meglehetős későn kel, gavallérosan öltözködik, újságot olvas, sétál, söröz, jól ebédel, aztán beül a kávéházba, feketekávé és szivar mellett csinálja a világpolitikát. Szép időben egypár úri pajtás társaságában, jó uzsonnával felszerelten kimegy a ligetbe, erdőre vagy szőlőbe, esős időben beül a vendéglőbe. A megrendelő «kundschaftok» pedig várhatnak, míg rájuk kerül a sor. Néhány hónap letelte után megkapják aztán a megrendelt iparczikkeket, sokszor hasznavehetetlen, vagy legalább is a legkisebb használat után, azzá váló állapotban. A dolog perre kerül, s alpeges veszt és fizet, rossz híre pedig: messze szárnyal. Azelőtt a fiú magától értetődőleg folytatta az apja mesterségét, ott tanult és dolgozott az ősi műhely szentélyében és bizonyára azon volt, hogy atyjának örömöt, mestérségének jó hírnevét és dissőségét öregbítse. Manapság ezen osztály sarjadékai többnyire olyan foglalkozásra törekesznek melynek neve, hivatal. A ki igaz, nemes ambicziót, tehetséget érez magában a tudománya-, vagy bármely felsőbb elméleti pályára : ám válassza azt. A szellem ereje nem ismer társadalmi választó falakat. De e nélkül, csupán, hogy az «úr» ferdén magyarázott fogalmával ellenkezésbe ne jöjjön, annyi, mint: Ikarus orsára jutni. Ezekből válnak aztán az afféle kétségbeesett existen cziák, melyek a társadalom élősdiei gyanánt szerepelnek és «úri koldus, hamis kártyás, parthie-vadász, pumpoló kartárs, becsapó barát és revolverzsurnálista» képében az emberiség ijesztő mummusai. Holott a kereskedelem, de főleg az ipar-terén még «hálás mukakört nyerhet minden igaz törekvés és becsületes igyekezet.» A diplomás proletáriatus túltengéseinek szomorú következményeiről azonban megyőződhetik mindenki, a ki hírlapjaink vegyes napi híreinek rovatát figyelemmel kiséri. Rettentő bűntényekről, véres drámákról, nagy anyagi katasztróphákról és öngyilkosságokról beszélnek azok és — vagyom^esztés, elerkölcstelenedé

c. úrhatnámság és dl

,yes.kedés vo.lt szülő| oka mindennek. Zökori esik beismernem, de végre is a tapasztalat nyomán szerzett meggyőződésemet elhallgatni nem tudom, hogy a nők öltözködési mániája, hiuságuknak mindenben nyilvánuló hajsza versenye, igen sok esetben a vagyoni tönkrejutásnak egyedüli előidézője. Ezután pedig a társadalom-gyűlölet, a züllés, az erkölcstelenség, az anarchizmus következik. Nagy horderejű felelősség van tehát azon a koczkán, mellyel könnyelmű játékot űznek a hiúságuk és tetszvágyukban elvakult nők! Legfőképen az iparos és középosztály nőinél bizonyul valónak ezen ellenük emelt súlyos vád allítása, a mennyiben anyagi helyzetük és igényeik, jövedelmük és költekezéseik között nincsen meg a kellő arány. Utczán, templomban, mulatság alkalmával azon meglepő benyomást nyerendjük, mintha nem léteznék szegénység, nem volna rang és aránytalan vagyon felosztás többé; hanem, mintha a társadalmi egyenlőség napja ragyogna. (Óh, mért hogy ez sem igaz !) Csupa megelégedett, boldog és előkelő embereknek látszanak, a kik olyan mosolygó öntudattal és csillogó külszínnel vakítják a figyelő szemét ! . . . De csakhamar akad helyi ismerős, a ki felvilágosít a dolgok és viszonyok nagyon is prózai mivoltáról és ebből kiviláglik, hogy látszat, szédelgés és hazugság minden, a mi szemeink elé tűnik. Hazugság, melyet senki el nem hisz, mellyel önmagát ámítja és alacsonyítja le az emberiség! A nyugodt külszín alatt, anyagi zavar és nehéz megélhetési gondok, otthon nyomorúság és inség lakoznak, a ház küszöbét pedig a hitelezők mindennap érkező küldönczei hiába koptatják. Üresek a szekrények, éléskamrák és tárczák, de terhesek és nehezek a szívek, mert: legnehezebb a szív, mikor üres !» A pompás gavallér ruha alatt, mely tetőtől-talpig a «faschionáble» jelzetének felel meg, egyike azon egyéneknek rejtőzik a világ szemei elől, a ki a becsület és erény fogalmának némi félremagyarázása által a törvényekkel holmi aprólékos ellentmondásokba jutván, lakás és ellátás dolgában néhány évig az állam szíves gondozását volt kénytelen igénybe venni. Az az elegáns öreg úr a prémes téli kabátban, illatos havannával a szájában, a kí a város legelőkelőbb vendéglőjében étkezik-£s naponta megiszik hozzá egy üveg budaP>*^avér»t — rokonai kegyelméből él és ismerőseinél kölcsönfejében visszakoldulja jobbidőkben megszokott nagyúri tempóinak az árát. Ott előttünk egy birtokos, fényes úri fogata. Czifra libériás kocsis hajtja az ezüstszerszámú pompás lovakat, mellette a czylinderes lakáj. A hintóban mosolyogva simul bársony vánkosai közé a szép úrnő, kit ruhájának habos selyme, vagyontérő ékszereinek csillogása, a brüsszeli csipke ernyőjén átszűrődő napsugár és kalapjának ékes tollazata, valami bűbájos dicsfénynyel övez, mintha egy földretévedt angyal volna! Pedig gyarló, hiú és kegyetlen szívű asszonyt takargat e tündéries fény, a ki őrült tetszvágyának áldozta fel egykor vagyonos férje birtokát, hogy annak már egyetlen göröngye sem az övé és a ki oka annak, hogy férje öngyilkossági kísérletet követett el, s most az őrültek házában tengeti bús életét. Azonban szemlőlődjenek egy kissé az okos polgárság női között és ne törődjenek az úgynevezett honorácziórok osztályával, mely a pazarlásnak, fényűzésnek és hiúságnak olyan nevetséges és szomorú példáit szolgáltatja. Csakhogy neház ám itt a határt megtalálni, mert első látásra a sok fényes öltözetű dáma között nem igen sok kivétellel találkozunk, a ki egyszerű és szerény külső megjelenésével elárulná a polgárnőt. Drága himzés-, selyem-, bársony-, csipke fodrokba bujtatva, fejükön drága divatkalapok, vállukéh nemes szőrme-gallérokkal, melyeknek ára atyjok vagy férjük félesztendei keresményét emésztette fel, czifra divatbabák gyanánt feszelegnek úton-útfélen és negélyezik a nagyúri noblesse-t! Szegény mester ember leányának többek között bizonyára csipkés-fodros selyem alsószoknyával és legalább is strassköves brilliánt-boutonokkal kell bírnia, hogy osztálysorsos között méltó helyet foglalhasson, nem is említve a luxus-czikkek "és csecsebecsék egész sorozatát, melyek egy divathölgy öltözékének kiegészítését képezik, mint; szalagok, fátyolok, kesztyűk egész választéka, pompadourok, aranylánczok, párisi fűzők, selyemmouchioir-ok. teknöncz-díszfésűk, illat- és szépítő szerek stb. stb. egész halommal, a miknek ára évenként csinos kis összeget képvisel és félretéve vagy a takarékpénztárban kamatoztatva a szükséges menyasszonyi kelengyének beszerzése alkalmánál, annak egy nagy részét fedezni segítené. De így aztán ilyen lim-lom árában úszik el a keserves napi keresmény és lassan-lassan az apai ház, szőlő és földbirtok is. Azonban a kelengye sem szenved azért rövidséget. Az új háztartásban manapság minden van, a mi kényelem, fényűzés,^ csillogó látszat és a kor igényei tekintetéből megkívántató : gyári készítményű bútor, pompás evőkészlet, divatos sallang, mutatós apróság, külföldi csecse-becse és rikító fitogtatás, van minden, de leginkább van adósság és nyomorúság, mely a kezdet nehézségei között a legnehezebb és sok esetben tartósabb is, mint a rajta megszerzett pompa. (Folyt, köv.)