Magyar Paizs, 1900 (1. évfolyam, 1-13. szám)

1900-11-22 / 8. szám

2 MAGTAR PAIZS 1900. november 15. Irodalom. Politikai karikatúrák megrajzolására eddig kevés emberünk van ; pedig elvitázhatlan, hogy minden irányban vannak nagy tehetségeink, csakhogy többnyire lappanganak. Az «Uj Országos Tudósító* efféle rajz-geniek után kutat, a kiket esetleg állandóan foglalkoztatna. Czímeket mintarajzokkal kér az «Uj Országos Tudósító* szerkesztősége Budapesten, VI., Nagymezö-utcza 28. A vámszövetség megújítására irányuló tárgyalások előjátékául megjelenik legközelebb Láng Lajosnak tüzetes tanulmánya. Ez a terjedelmes munkálat állítólag csatakiáltás lesz a vámközösség ellen. Különfélék. A fényűzés harcza Az első számban jelezte a szerkesztő, hogy ilyen czímen a «Magyar Paizs»-ban egy rovatot óhajt nyitni, s felkérte a hölgyeket, hogy indítsanak háborút a fényűzés ellen. Németh Elekné asszony az ő gazdag tudasával «Egykor és most» czímű előőrsét már kiállította a mult számokban. Felhívjuk a figyelmet a «A fényűzés harcza» cz. művére is melyet még erősebb fegyverzetű csapatnak tekinthetünk. Kivánatos, hogy nemes lelkű asszonyaink szintén sozakoztassák elő jó szellemöknek, gondolataiknak katonáit. Szereljünk fel egy erős hadsereget, egy legyőzhetetlen de mindig győző hadsereget, a milyen a fekete hadsereg volt más téren. Postai rendelet. Azon czélból, hogy a váltópénztari teendőkkel megbízott kir. adóhivatalok székhelyén kívül és főleg a kereskedelmi és iparvállalatok telepei, gyarak stb. részére j szükséges ezüstpénz beszerzése mcgkönyíttessék a kereskedelemügyi Miniszter megengedte, hogy a magyar posta belforgalmában a postautalványok feladói kiköthessék, hogy az utalványozott összeget a rendeltetési hely postahivatala ezüst pénzkészlete erejéig ezüst pénzben fizesse ki. E czélra elégséges, ha a feladó a postautalvány czimoldalanak felső részére ezen szavakat «ezüst pénzben fizetendői szembetűnően feljegyzi és színes írónnal aláhúzza. Ha ezen rendelkezés hiányában czímzett kérné az utalványozott összegnek ezüst érmekben való kifizetését, ezt a hivatalnoknak ezüst pénzkészletük állományához mérten teljesíteni kell. Hány iparos van ? A m. kir. kormány, vagyis az összminiszterium 1899. évi működéséről most megjelent statisztikai évkönyv szerint az ipartestületi tagok száma a következő: 104 ezer önálló, 122 ezer segéd és 64 ezer tanoncz. A mult év folyamán több mint 10 ezer fővel szaporodott az ipartestületi tagok száma. Ezen számadatokból megtudhatjuk, hogy a kisiparosságnak máig is csak egyharmad része van még testületi kötelékben. Kivándorlás. Brémából írják, hogy 1899 ben a brémái kikötőn át 49.172 egyén vándorolt ki a monarchiából (1898-ban csak 26.971) és ezek közül magyar honos volt 27.896, (1898-ban 14.756). A kivándorlók legnagyobb része az Egyesült Államoknak vette útját, a többiek pedig Kanadába, Braziliába, La-Platába, DélAfrikába, Ázsiába és Ausztráliába. Magyar ipar. Kolombói konzulátusunk évi jelentéséből felemlítjük, hogy Keylon szigete a monarchiából 838.319 rúpia értékű árút vett be és pedig jórészt olyan árúkat, melyekben a magyar ipar is versenyképes. Szemérmetlenek. «J. Schlesinger Schweinefett. Speck, Salami und Landesprodukten en Gros Bpest.» stb. pedig elég lett volna, ha a neve után csak a Schweint írja ki. Tele ír egy félív papirost németül, s elküldözgeti a zalaegerszegi arvaszéki hivatalnokoknak, hogy vegyenek tőle szalonnát. Azt is hirdeti, hogy Gesetzlich geschützt. Miféle törvény, s mit véd az a törvény ? A Schlezingerek garmanizálását talán ? — Aztán Gerson Spitzer és társai Alt-Ofener s az első magyar szövő- és kötőgyár Váczon — terjesztik a német nyelvet — gesetzlich geschützt ? A szerkesztő levele. G. L. Bpest. A miket cselekedtél, jól cselekedted. Hébe-hóba csak emlékezzél meg. Sz. B. Nagykanizsa. Legközelebb felhasználjuk. Alkalmas. — R—i. Nemsokára lesz terünk rá. — Gr. Nagykanizsa. Kérek néminemű apró dolgot. A meghatalmazást is elküldöm. — Némelyeknek. Ha egyik-másik szám valami miatt hiányzik, szíveskedjenek levelező-lapon értesíteni, hogy pótoljuk. — K. Liczkó. Az írás és olvasás tudása feltétlenül szükséges a kérdezett ügyben. Országgyűlés. A hogy a trónörökös házasságáról szóló törvényjavaslatot harmadszori olvasás után is elfogadták, rövid gyűlések következtek, s egyes kérvényeket tárgyaltak. A közművelődés érdekében volt a Tordán felállítandó főgimnázium ügyében beadott kérvény, melyért dr. Pap Samu a tordai kerület országos képviselője szállott síkra. Tordának nagy történelmi múltja van, így szól ; s az erdélyi részeknek egyik góczpontját képezi. Magyar nemzeti szempontból szükséges ott az iskola, kivált, ha tekintjük, hogy a jókora nagy megyének egyetlen középiskolája sincs. A kérvényt Kossuth Ferencz is pártolja. Ebben az ügyben ezelőtt hat esztendővel izgatott volt már a tordai újság az «Aranyosvidék*, melyet akkor a mostani «Magyar Paizs» szerkesztője vezetett. Mintegy esztendeig érdekeltségben tartotta a kérdést, néhány gyűlésezéssel, de aztán a szerencsésebb sikerre méltó ügy belehalt az emberek álmosságába. Jól teszik, ha megint feltámasztják a kérdést. — Pártolja Kossuth Ferencz Szabóicsvármegye kérvényét is, mely a mezőgazdasági termények behozatalát kivánja megnehezíteni. Ez is nemzeti érdek. — Másnap interpellácziókra válaszoltak. Többek között Endrey Gyula felszólalására megnyugtatta a miniszterelnök a Házat, hogy a hivatalos lap bérbeadasat jövő évben mar nyilt pályázattal eszközlik. Ez a pénteki ülés volt a negyedik ülésszaknak utolsó ülése. Ezután csak az összférhetlenségi bizottság tartott gyűléseket. Az új ülésszakot kedden nyitották meg, s csak az alakulást végezték el. Megválasztották a tisztviselőket: Tallián Bélát és Dániel Gábort alelnököknek ; jegyzők lettek : Buzáth Ferencz, Dedovics György, gróf Eszterházy Kálmán, Lukács Gyula, Molnár j Antal, Nyegre László, Lázár Árpád és Perczel Béni; háznagy lett Csavossy Béla. — A főrendiház is tartott ma ülést, s most foglalta el gróf Csáky Albin itt az elnöki, széket. Itt is elvégezték a választásokat, megjelölik a bizottságot, s a trónörökös-féle törvényjavaslatot egy szó ellenvetés nélkül letárgyaltak, a mi aztán szentesítés alá kerül. „Zalavármegyei magyar iparvédőegyesület". A Zalavármegyel magyar iparvédö-egyesiilet törtenete. (Folytatás.) Borbély György felhívása. Megjelent a «Zalamegye» 1900. febr. 5. számában. Egyszerű levelet írunk Zalavármegye népéhez. De tisztelettel szólítjuk meg az egész közönséget, mindnyájatokat, Kedves Felebarátaink ! kik ebben a megyében laktok, akár gazdagok vagytok, akár szegények; akár gyermekek, akár öregek; akár férfiak, akár asszonyok; akár urak vagytok, akár cselédek avagy zsellérek: mert együttesen alkotjuk a közönséget, s együttesen van nekünk egy közösségünk, a föld, a melyen lakunk, Magyarország. Nektek írjuk e levelet polgártársaink, felebarátaink, mindnyájatoknak. — Olvassátok el, hogy tudjátok meg, miről van szó. Hozzátok szólunk, mindnyájatokhoz. — Hallgassátok meg, hogy megérthessétek — s értsétek meg, hogy felelhessetek rá. Segítségül hívunk. Gyertek segítségünkre. Hiszen benneteket akarunk segíteni. Mert hazánk boldogulása nekünk is, nektek is, mindnyájunknak közösen és együttesen a boldogulása. Bizonyosan hallottatok már arról, hogy a szomszéd társországgal való közös teherviselésre Magyarország most már egynéhány millióval többet tartozik fizetni, mint a mult években. Azt is hallottátok, hogy több millió adóssága is van az államnak. Ezt a roppant sok pénzt mind mi adogatjuk össze, mikor az adót fizetjük; az adót pedig már csak jól ismerjük mindnyájan. S az a roppant sok pénz mind kimegy az országunkból, s annyival vagyunk szegényebbek. — Azonban mind ezek olyan politikai dolgok, hogy mi nem foglalkozunk velők. Foglalkozzanak a quótával, államadóssággal, s adóval az országos képviselők. Mi csak azt tudjuk, hogy ez így van, de nem igen segíthetünk rajta. Hanem van nekünk ezen kívül más bajunk is, melynek nem a törvényhozók az okai, hanem mi, a társadalomnak és a közönséges életnek emberei. Özönnel öntjük idegen országokba a pénzt, mintha parancsolatra tennők. Önkénytesen tesszük, hogy előbb koldusok, azután szolgák, végre hazátlanok legyünk. Özönnel öntjük. Nem hiszitek? Sétapálczánkat, ruházatunkat, bútorzatunkat, sokan még a kenyérnemű ételt is külföldről hozatjuk. Mert fehérebb a liszt. Azzal nem törődünk, hogy vájjon nem mészszel fehérítették-e meg? ! Hát a sétapálezát tudjátok-e, hogy csinálják, hogy olyan szép fényes és «elegáns» ? Elviszik a mi erdőnbkől a fadarabokat, nekünk van elég erdőnk, egy-két fillért fizetnek érette, mi még annyira sem becsüljük azt a letört hitvány ágat, s bemártják egy folyadékba — másnap egy, két, három koronával vásároljuk meg — s gyönyörködünk az idegenek művészetén. Ruházatot, bútorzatot, s egyéb szerszámot és élelmiszükségletet is külföldről kell venni, azt mondják, mert a magyar még nincs kifejlődve, a külföldi pedig tökéletes. Különös! Talán nincs tehetség a magyar emberben ? Hiszen a gyufát magyar ember találta fel. Irinyi Józsefnek hívták. Egy igénytelen ember ágyúkat csinált szabadságharezunkban. Ki ne hallott volna Gábor Áron ágyúiról ? s a németek, francziák és angolok előtt ezelőtt száz esztendővel magyar tudós készített legelőször veloczipédet. Bolyai Farkas marosvásárhelyi mathematikus volt. Hogy lehet az, hogy még sincs fejlett magyar iparunk ? Többet mondunk. Hiszen a magyar az ős időben foglalkozott már mesterséggel, előbb, mint földmíveléssel; mikor még szántani nem tudott, fényes lószerszámokat készített. Ezelőtt ezer esztendővel volt már, bár kezdetleges fa- és vasiparunk, rézmű és bőriparunk, s nyomban követte ezeket a földmíveléssel együtt a szövő, fonó ipar. Hogy lehet tehát, hogy ezer esztendő múlva sincs kielégítő iparunk, holott tehetség és ezeresztendő volt rá. Van ennek oka. A magyar nemzet századokon keresztül karddal védelmezte a nyugoti országok iparát és életét, s most pénzzel ápolja. De nem becsüli meg saját felebarátjának a találmányát és készítményét. Nem az első, hanem ez a második ok az igazi. A legnevetségesebb kicsinységgel is meg lehet ezt bizonyítani. Zalavármegyében négyszázezer (400.0Ö0) ember lakik. Igazunk van-e, hogy ha minden emberre csak egy 2 filléres tok gyufát számítunk, mely egy esztendő alatt elfogy, pedig több elfogy, igaz-e, hogy ez a megye évenként csak gyufáért nyolez ezer koronát küld Linzbe és Augsburgba ? Az egész országban elfogy százannyi (8000-szer 100) s ez annyi mint nyolezszázezer korona mely kimegy az országból, pedig benn is maradhatna, sőt benn kellene maradnia. Nyolczezer korona ! de ez a legenyhébb tataiálomra való számítás, mert valósággal két ennyi is kimegy — s ez csak egy év alatt! (1898-ban pl. egy millió 185 ezer 900 korona). Ez valóság és ez csak gyufa! Hol van a ruházat, bútorzat, hol vannak a drága szőnyegek, «sifonerek», kendők, a bécsi és a brüsszeli csipkék, mikor a kakastollat külföldről hozatjuk a kalapra s Angliából vásároljuk a — kutyát is. Vessen hozzá a kinek kedve van, hogy csak évenként, mily tenger pénz megy ki oknélkül hazánkból, a mi szegénységünkre, csúfságunkra és szégyenünkre. Sok az! Rámegy félmilliárd koronára ! Mi egyszerű emberek nem is igen tudjuk, hogy mennyi ez. Ennyivel gazdagodik a külföld évenként. S évenként ennyivel szegényedik a mi országunk. De vájjon meddig tarthat ez így ! kitudná megmondani? Magyar anyák, kiknek gyermekeitek és unokáitok vannak, gondoltok-e erre? micsoda just hagytok nekik? Magyarországot?