Magyar Paizs, 1900 (1. évfolyam, 1-13. szám)

1900-11-22 / 8. szám

1900. november 15. MAG-TAR PAIZS 3 Ki tudja, kié lesz a liczitáczión f Mert csakúgy dobra kerül egy pazarló nemzetnek a földje, mint egy pazarló családnak a telke. Félmilliárd korona! s ez nem is politikai pénz. Ezt mi egyes emberek adjuk a szomszédoknak, kényszerítés nélkül, önkénytesen, magán pénztárunkból. Pedig egy kis takarékossági hajlandósággal magunknak is megtarthatnék. A család minden egyes tagjának, a haza minden egyes polgárának takarékoskodnia kell, hogy a közvagyon romlásnak ne induljon. Hogyan kell takarékoskodni ? Úgy hogy itthon készítsük el az életszükségleteket. A családi otthonban és a nemzeti otthonban. A házi ipart és a honi ipart kell megteremteni, s a meglevőket pártolással ápolni, fejleszteni és erősíteni. S a mit a mi földünk megteremhet és megterem, s a mit a mi kezünk megkészíthet és megkészít, elégedjünk meg azzal, s tartsuk bűnös dolognak, ha valaki könnyelműen külföldre szórja a pénzt. A magyar föld terményét becsüljük meg, s a magyar kéz munkájával elégedjünk meg, vagy ha jobbat akarunk, kérjünk, követeljünk jobbat, de segítsünk is rajta, hogy jobbat készíthessen. Nem jó a mi készítményünk ? Hát pl. a stájeri fegyvergyár úgy egyszerre cseppent az égből? Nem. Elől kezdette volt az is, s fokozatosan fejlődött. Hát legyünk türelemmel mi is legalább egy két esztendeig. Értsük meg, hogy a magyar ipar pártolása nem csupán a magyar iparos embernek a pártolása, hanem nemzeti érdek, s kettős czélja van. A ipar fejlesztésével a nemzeti művelődést emeli, s a tékozlás megakadályozásával fentartja és gyarapítja a közgazdaságot. Kedves honfitársaink! Mostanában a mi— niszter urak is kiadták a rendeletet, hogy becsüljük meg drága hazánk földjének terményeit, s pártoljuk a külföldiek felett hazai gyártmányainkat. Ne várjuk, hogy serkentsenek minket a hazaszeretetre. Legyünk önkénytesek a hazafiság dolgában. Erősebb és állandóbb lesz a mi honszerelmünk, ha szabad akaratból jön az, mint ha rendelet sarkalja. Ne csak a hivatalok pártolják a hazai ipart és termelést. A hivatalokban nincs benne minden ember. A társadalom közönségének kell pártolnia, Ebben benne vannak a hivatalok is. Benne van minden ember, «kit e föld hord, s egével bétakar». Egy jobb társadalmat kell teremteni. Az emberek gondolkozásmódját, érzését, indulatát, erkölcsét, szokását, hajlamát kell jobb irányba terelni; egy jobb nézetet, véleményt és divatot kell uralkodóvá tenni, hogy közmunkánk, művelődésünk és közgazdaságunk fejlődését öntudatosan segítsük — tehetségünkben legyünk önérzetesek s a helyett, hogy hiúk lennénk mások majmolásában, inkább az ég áldására: földünk terményére és saját kezünk munkájára legyünk büszkék. Tartsuk dicsőségnek az önállóságot. Ha ezt a divatot meghonosítjuk, ezt az állandó divatot, akkor az a sok, sok millió pénzünk nem fog idegen földre menni. Ez a divat lesz az a vámsorompó, mely nem az ország határán, nem is a házunk küszöbén, hanem a szívünkben lesz felállítva, s a vérünkkel lesz nemzeti színre festve. Csak ez a vámsorompó fogja megmenteni a közgazdaságot, s fogja fejleszteni a magyar ipart, s vele együtt a magyar művelődést. Ám nem lehet ezt a vámsorompót egy nap, egy hét alatt, sem egy év alatt felállítani. Nemzedéket kell nevelni. A nevelők, a nevelő intézetek, az anyák, a tanítók, az elöljárók, s legesleginkább az asszonyok nagy műve lesz az, ha az értelem, érzék, és az ízlés jobb irányt vesz. Nagy reményünk van, hogy ezt a felhívó levelünket különösen az anyák és a tanítók figyelemmel fogják olvasni, s egy kissé gondolkoznak rajta- — Ti vagytok, magyar anyák és iskolatanítók, a nemzet szívverése. Á ti forró lelketekből kerül ki az ember, mint kohóból a tiszta erős vas. Nektek van a legtöbb kötelességetek, de nektek van a legnagyobb dicsőségetek. Kedves honfitársaink ! A magyar ipar pártolásáról 'vati szó, hogy ne szegényedjünk el egészen a koldusbotig, sót inkább jobb módra és Ö7iállóságra tegyünk szert. Az ország keleti részén, Kolozsvárt nagy erővel megindult a mozgalom, s utána az ország nyugoti felében másodiknak Zalavármegyében alakítottunk bizottságot az eszme terjesztésére. Hitünk és reményünk van, hogy átterjed az eszme a szomszéd vármegyékre is, mint átlebbcn a frislevegő odább, odább s ma a rónák nádasát lengeti, holnap a bérezek fenyvesét suhogtatja, s bejárja az egész országot. — Nem lesz így ? Nem lehet tudni. Semmi eredménye sem lesz? Azt sem lehet tudni. Nagy fába vágtuk a fejszét ? Lehet. A kislelkűek álljanak félre. A gyáva még kis dolgot sem tud elvégezni. A ki megindul, az elbukhatik, de a ki nem indul meg, az bizonyosan nem jut czélhoz. Kedves felebarátaink ! Zalaegerszegen, vármegyénk központján, január 14-én egy nagy értekezlet kimondotta elvül, hogy pártoljuk a hazai ipart. Az értekezlet bizottságot küldött ki egyesület alakítására, hogy ebben az ügyben egy erőteljes mozgalmat indítson meg vármegyénkre kiterjedőleg. A bizottságtól szerkesztett alapszabály nagyobb körvonala az, hogy 1. az egyesek és* családok elszegényedésének meggátlására sürgessük a hazai ipar megteremtését, fejlesztését és viegerősitesét; 2. nemzeti közgazdaságunkra és kultúránkra vonatkozólag fejlesszük a hazai ipart s pártoljuk a honi termelést. Ez utóbbinak több útja-módja lehet : hogy adjunk előnyt a honiaknak, állítsunk iparcsarnokot, rendezzünk kiállítást stb. Eszközeink lesznek a kölcsönös felvilágosítások, útmutatások, szóval és írással, értekezések, felolvasások, értesítők kiadása stb. A vármegyét felügyelőkkel hálózza be az egyesület. Hogy az eszrne megvalósítására kínálkozó eszközök közül még melyeket és milyeneket fog inkább a bizottság felhasználni: későbbi dolog és részletkérdés. Egyelőre csak arra kérjük minden megyei honfitársunkat, hogy ha e mozgalmat jónak, helyesnek és hazafiasnak tartja: csatlakozzék hozzánk. A mellékelt aláíró ívet használja fel búzgó lelkesedéssel minél nagyobb körben; e levél felolvasásával, magyarázásával terjessze a mozgalom eszméjét, a községben, a környékben. Egyesületünknek tagja lehet minden honpolgár. A kötelességek mellett jogokat is ad az egyesület. A kötelességek nehézsége nem riaszthat el. Kezdődhetik egy fillér áldozattal. Es vessünk számot. Ha a megye miuden emberére egy fillér jut, már négyezer korona alapja van az egyesületnek. Ha egy ember két fillért ad, nyolezezer korona. — Erre az alapra már jó reménynyel lehet épiteni. Minél nagyobb anyagi ereje van, annál fényesebb sikert érhet el az egyesület — előbb azonban kevés anyagi erővel, is küzdhetünk; csak legalább, lelki erőt, bátorságot, hitet és reményt hozzatok a harezba. Gyertek kedves atyánkfiai, felebarátaink, ifjak és öregek, nem és korkülömbség nélkül, gyertek a legcsekélyebb áldozattal, egy fillérrel is, de erős hittel, jóindulattal, szegődjetek a mozgalomhoz, erősítsétek a mi szavunkat és segítsétek diadalra a mi becsületes jó szándékunkat, közös boldogságunkat, a hazánknak a javára; mert ha boldog az ország, olyan az, mint az Istennek igazságos napja, visszasugározza ránk a boldogságot. Zalaegerszegi központi fogyasztási és értékesítő szövetkezet. A szövetkezetekről. (Folytatás.) A szövetkezetek hasznosak és szükségesek. Tegyük fel, hogy egy fogy. szövetkezetnek van 200 tagja, melynek havi összes kiadása 400 K. Ha a tagok átlag egy hónapban 10 K. bevásárlást tesznek, a havi forgalom 2000 K. Hogy a havi kiadásokat fedezhesse, illetőleg veszteségre ne dolgozzék, az árúkat átlagos 20% nyereségre kell adnia, míg ellenben, ha a 200 tag havonként nem 10, hanem 20 K. bevásárlást tesz átlag havonként, s a havi forgalom 4000 K, akkor elég, ha az árúk átlag 10%, 8000 K. forgalomnál átlag 5% nyereségre adatnak. Vagyis más szóval: minél buzgóbb tagjai vannak a szövetkezetnek, s bevásárlásaik által minél nagyobb forgalmat csinálnak: annál nagyobb előnyöket képes a szövetkezet tagjai részére biztosítani. S ha e mellett a fogy. szövetkezetnek oly nagy a forgó tőkéje (mire minden esetre törekednie kell), hogy a beszerzendő árúkat készpénzzel fizetheti, ez által 2—3%-ot nyer meg, mely által majdnem az összes kiadásait képes fedezni, s így tagjainak az árúkat majdnem a beszerzési áron adhatja — ha akarja. Ha pedig valamivel magasabb áron árusítja : akkor is megtérül neki a nyereség a tagoknak; tehát a szövetkezeti tagok mindenkép csak nyerhetnek, s megfelelő támogatás mellett semmi körülmények között sem veszíthetnek. Ezen rendkívüli előny csakis a szövetkezeti intézmény által érhető el, természetesen igaz, buzgó és rendet szerető tagokkal. Az értékesítés tekintetében hasonlóképen áll az esetHa például van valakinek 20 mm. búzája, 10 mm. árpája, 10 hektoliter bora stb. ; azt nem adhatja el a budapesti gőzmalomnak, sörgyárosnak, sem hazai, vagy külföldi negykereskedőnek, hanem kénytelen ügynököknek, közvetítőknek, vagy kiskereskedőknek adni, kik akárhányszor többet nyernek rajta, mint maga a termelő ; de ha összeállnak százan, kétszázan, vagy többen, kiknek kisebb, vagy nagyobb mennyiségben van búzájuk, árpájuk, boruk stb., akkor termésüket eladhatják közvetlenül a gőzmalomnak, sörgyároanak, vagy nagykereskedőnek, jobb áron, s ez által a közvetítési összeget megnyerik, mely évenkint ezerekre és ezerekre rúghat, a sze rint: hányan és miképen karolják fel a szövetkezeti intézményt ? Hasonló fontossággal bírnak a hitelszövetkezetek, melyeknek hasznosságát és szükségességét épúgy nem lehet elvitatni, mint a többi szövetkezetét; mert a hitel dolgával is úgy vagyunk, mint a többivel ? a szegény ember húzza n rövidebbet. Nálunk azt tapasztaljuk, hogy a fővárosban legkisebb a kamatláb, azután következnek sorban a vidéki nagyobb központok, tovább a vidéki városok és legutoljára a faluk. Mire a szegény emberek kezébe ér a pénz : arra már nagyon megdrágul. A takarékpénztárak már jó ideje, hogy csak pénzkereskedések. Magas százalékra dolgoznak, hogy minél nagyobb legyen az osztalék. Ezeknek is, mint a többi kereskedéseknek szükségük van az ellensúlyozóra — a szövetkezetre. Ezek most még nálunk gyengék ugyan és szervezetük is sok javításra vár, de legyünk azon közös erővel, hogy legyenek erősek, mindenfelé elterjedve, s szervezetük se hagyjon hátra kívánnivalót. Németországban a szövetkezetek nagyon el vannak terjedve. 1890-ben 3000 mezőgazdasági szövetkezet volt Németországban; 1894-ben a szövetkezetek száma 6031-re emelkedett. 1898-ban pedig kereken 12000 mezőgazdasági szövetkezet (e közül 8451 hitelszövetkezet) volt Németországban, vagyis nyolez év alatt a mezőgazdasági szövetkezetek száma négyszeresen emelkedett. Összes tagok száma 219.545. Az összes forgalom (bevételek és kiadások összesen) 419,068.169 márka volt ; itt természetesen nagy eltérések tapasztalhatók; vannak hitelszövetkezetek,melyeknek évi forgalma 5—6000 márka, viszont vannak azonban olyanok, melyeknek forgalma 2, sőt 3 millió márkát is meghalad. Legtöbb azon szövetkezetek száma, melyeknek évi forgalma 100—500.000 márka közt változik. (L Páris Frigyes kir. ügyésznek már fent hivatkozott munkáját.) Dr. Kele Antal. (Folyt, köv.)