Székely László: Emlékezés Mikes János gróf szombathelyi megyéspüspökről - A Magyar Nyugat Történeti Kiskönyvtára 11. (Vasszilvágy, 2009)

Emlékezés Mikes János gróf szombathelyi megyéspüspökről

Az anyai ősök

dass ich schon als Knabe, als Jüngling und als Mann für eine bessere Zukunft meiner Stadt schwärmte?7" Sok támadás érte, városa végül mégis díszpolgárává választotta, szép ünnepségek közt azzá is avatta, később a „Moserparkban” mellszobrát is felállíttatta.

Közben nagyszerű tulajdonságait ismerjük meg, de szinte mind olyanokat, amelyek unokáját, a püspököt is jellemezték. „Megvolt az a pompás adománya, amely miatt nagy uralkodókat szoktak dicsérni: helyesen tudott kiválasztani, megfelelő helyre állítani és magához láncolni belevaló embereket. ”(59. old.) Dicséri a szerző Mosernek finom emberismeretét és azt a nagyszerű művészetét, hogy mindenkit a maga saját módján tudott kezelni. (102. old.) Emberismeretére és emberkezelésére jellemző, amit egy levelében ír valakiről: „jól tudom, hogy X. jó kereskedő, műveltséggel átitatott teoretikus, bizonnyal becsületes is, azonban spekulánsnak és emberismerőnek nem mondható, s nem is lesz soha, nála, mint ezernyi másnál, ismeretek, elméletek, rendezetlen megfigyelések tömege lepte be a helyes megérzést, „a természetes észt, s akadályozza hatékonyságban. ”(85. old.)

Önmagáról mondja Moser: „Ha egy dolgot alaposan át nem gondoltam, és elhatároztam, [sic!] akkor nagy kedvtelésem, hogy azt akkor erővel, tevékenységgel véghezvigyem, és félúton meg ne álljak. ”(84. old.) Ezt Mikes püspök épp így elmondhatta volna magáról.

Moser szociális érzületére nézve ezeket a jellemző sorokat írja a szerző: „Közte és emberei közt eleven szolidaritás volt... neki az volt a legnagyobb elégtétele, ha alkalmazottai aránylag rövid szolgálat után már módos, sőt gazdag embe-37 De mondja meg nekik azt is, hogy én már gyermekként, ifjúként és férfiként is városom szebb jövőjéért lelkesedtem.

27