Kapiller Ferenc: „Szeretetből szenvedni” Kováts Ferenc gencsapáti káplán életáldozata - A Magyar Nyugat Történeti Kiskönyvtára 7. (Vasszilvágy, 2007)

HARMADIK RÉSZ

Kapiller Ferenc

Nővére állandóan mellette volt,114 sokat imádkozták a rózsafüzért, de az életfunkciók gyengülése s a kínzó fájdalom miatt csak nagy szünetekkel, pihenéssel volt lehetséges az ima.115 Bánk atya, plébániájuk káplánja, aki oly figyelmes, jó szervező volt a primícia ünneplésénél, most naponta jött, s megáldoztatta.

A beteg állapota minden törődés ellenére rohamosan

rosszabbodott. Föl kellett készíteni a Szent Kenet felvételére, amit Bánk atya vállalt. „Én még nem adnám föl magamnak!” - mondta Ferenc, de nem ellenkezett. Nagy kérése, kívánsága viszont az volt, hogy misézhessen a szobájában. „Vajon kapok-e rá engedélyt?” A kérvény még aznap elment. A püspöki hivatal soron kívül elintézte, s telefonon tudatták, hogy az engedély már úton van. Október elseje volt.

Október másodika — az egyházi naptárban a szent őrzőangyalok napja. Csütörtök. Az ágy takaróján - a fekvőbeteg116 pap mellén — kemény párna, rajta paténa az ostyákkal és kehely. Bánk atya halkan megjegyezte: Szent Lucián, az ókeresztény vértanú misézett így a börtönben - hanyatt fekve, mellén tartva Krisztus testét és vérét. Bánk atya fogta egyik kezével a kelyhet, a másikkal vezette Ferenc kezét. A szöveget végig együtt mondták. A beteg többször kérte: „álljunk meg, mert elfáradtam, pihenni régi. síremlék

86