Kapiller Ferenc: „Szeretetből szenvedni” Kováts Ferenc gencsapáti káplán életáldozata - A Magyar Nyugat Történeti Kiskönyvtára 7. (Vasszilvágy, 2007)

HARMADIK RÉSZ

Szerétéiből szenvedni

jünk...” Az átváltozás szavait még tudta mondani, de már áldozni a maga kezéből nem volt képes. Bánk áldoztatta meg a családtagokat is. Az engedély érvényes volt több misére, de újabbra nem tudott vállalkozni. Ez volt az utolsó miséje.

Utána még öt napig élt; hosszú készülése volt ez az öt nap a halálra.

Október 4-én, szombaton este Imre sógora — Anna férje - látogatta meg. Neki mondta: „Imikém, reggel azt hittem, este már boldog leszek; Szent Ferenc értem jön és el• 117”

VISZ.

A hétvégén kérte, hogy fürdessék meg. A férfi családtagok segítségével megfürösztötték, de a haját nem sikerült megmosni; olyan gyenge volt, hogy fejét nem tudta megtartani.

Vasárnap a családtagok, rokonok látogatták meg.

Mindenkit közel kért magához, s búcsúcsókot adott. Sokan nem értették; szokatlan volt tőle ez a mozdulat. A Id. Kováts Ferenc (1902-1982) búcsúzás szó nélkül történt. öregkorában

Holmiját szétosztotta; „tárgyi végrendeletében” biciklijét édesapjára hagyta, mert ő meg fogja becsülni. Diavetítőjét a filmekkel - bibliai történetekkel - együtt nővére kislányára, Máriára hagyta, aki az ő keresztlánya volt. Utolsó kérése még: „Úgy temessetek el, hogy utána ne bolygassatok; a sírkövön látni lehessen, hogy pap vagyok...”

87