Kapiller Ferenc: „Szeretetből szenvedni” Kováts Ferenc gencsapáti káplán életáldozata - A Magyar Nyugat Történeti Kiskönyvtára 7. (Vasszilvágy, 2007)
HARMADIK RÉSZ
Kapiller Ferenc ségeiről, gyilkosairól van szó, mert tudjuk, hogy mindenkinek csak egy gyűlölethez van joga: hogy gyűlölje Krisztusnak egy hóhérját, saját magát és senki mást. Nem számonkérni és nem gyűlölni jövünk mi Krisztus keresztjéhez, hanem azért, hogy erőt és vigasztalást merítsünk tőle. ” (ápr. 4.) A perzsa időkből való bizalom-éneket, a 23. zsoltárt veszi ajkára, mint a föld mélyébe levonult keresztények, akik „Krisztusnál kerestek vigasztalást, és a jópásztor előképének, egy másik pásztornak, Dávidnak zsoltárát imádkozták: »Ha a halál árnyékában is járok, nem félek a gonosztól, mert Te velem vagy; a Te vessződ hatalma és szeretete megvigasztal engem.« ” (ápr. 20.) Húsvét után vonattal hazautazott Zalaegerszegre, a családhoz. A verésekről nem szólhatott; megfenyegették, hogy a családtagoknak is bajuk eshet, internálhatják őket, ha beszél... De el kellett mondani: a hegyen kaszáló-tisztítás volt, s föltűnt, hogy Ferkó nem segít. Édesapja hordja a silingát. Otthon félmeztelenre vetkőzve mosakodott a konyhában, s így láthatták a hátán a kék-zöld foltokat. Ekkor elárulta, hogy januárban verték meg először, s most kétszer is... Varjas Győző szerint „Ferit nem pasztorációs okok miatt bántották: édesapja után kiszemelt áldozat volt.” Valószínű, hogy ez az örökség lehetett az „ősok”, de megemlíthetünk több olyan körülményt is, amelyek „saját jogon” is kiválthatták a hatalom gyűlöletét. Nem tudjuk, mennyire maradtak titokban a határszöktetések, de tény, hogy a nyomozók emberei eljutottak az osztrák menekülttáborokba, s érdeklődtek a szöktetők személye felől. Volt, aki levélben — nyílt lapon — megköszönte a segítséget! Nincs adatunk arról, hogy mennyit tudtak a pálos szerze78
