Kapiller Ferenc: „Szeretetből szenvedni” Kováts Ferenc gencsapáti káplán életáldozata - A Magyar Nyugat Történeti Kiskönyvtára 7. (Vasszilvágy, 2007)
HARMADIK RÉSZ
Szere tétből szenvedni tességgel kapcsolatban, de ha kiderült valakiről, hogy pálos, elegendő ok volt a támadásra. (Őket tartották a legveszélyesebbeknek a jezsuiták után.) A titkos pálosok közt kialakult bizonyos önvédelmi mechanizmus: levelezésben, ha a rendi nevet használják, akkor az ÁVÖ íratja a levelet, vagy tudhat a kapcsolatról; ködösítő választ kellett írni. A hagyatékban talált levelekben, lapokon kivétel nélkül mindig a rendi név szerepelt.104 Kritikus pont lehetett az is, ahogy összefogta az ifjúságot, s a fiatalok rajongtak érte; ettől valószínűleg nem függetlenül akadozott a KISZ megszervezése a faluban. S veszélyesnek ítélhették akár prédikációi alapján is; beszéde Krisztus szava volt: igen, igen, nem, nem. A lelki sebeket nehéz egyedül elviselni: két-három alkalommal a Szentkút irányából átbiciklizett Búcsúra, ahol a Zalából jól ismert Hencz György működött. Feltűnő volt elgyengült, beteges alakja. „Valami hajtott, hogy jöjjek el Gyuri bácsihoz... A rossz úton elfáradtam... Mindkettőnk érdekében el ne áruld senkinek, hogy itt jártam!” A lelki beszélgetések megnyugtatták Ferencet, de több miséjén idősebb barátja helyettesítette. Soha többé nem nyerte vissza egészségét; más minőségben szembesült élete nagy kérdésével, a szenvedés misztériumával: „...Krisztus azért vette vállára és hordozta a 14 stáción végig, a Golgota ormáig a gyalázat fáját, mert mindennél jobban szeretett, és példát akart adni az üdvösség fájának hordozására, hiszen ez, a kereszthordozás a keresztény élet alapja. (...) Emberi természetünk talán tiltakozik ellene, sokszor nehéz ez a kereszt, megkörnyékezi hordozóit a csüggedés, mint a legenda szerint Szent Pétert, aki menekülni akarva Rómából, találkozott a Mesterrel, aki keresztjét hordozva 79