Kapiller Ferenc: „Szeretetből szenvedni” Kováts Ferenc gencsapáti káplán életáldozata - A Magyar Nyugat Történeti Kiskönyvtára 7. (Vasszilvágy, 2007)
HARMADIK RÉSZ
Szeretetheti szenvedni megkérték, hogy segítsen a nyugatra szökésben, s ő kötelességének érezte, hogy megtegye.100 Az 1957-es évről kevés „eseményadatot” találunk; mintha ez az adatszegénység is példázná a mindent befedő „fehér csendet”, a jég alá szorított történelmet — de a tavaszváró reménységet is, mert „amikor elhatalmasodik a bűn, túlárad a kegyelem” (Róm 5,21); isteni vetőmagban és termékenyítő esőben bővelkedő lélektavaszok mentik meg a világot mindenkor. E kettősséget is Istenhez való viszonyában ragadja meg az 1958. újévi szentbeszédében: „Az Üjesztendő hajnalán különös érzés szállja meg az embert. Mint a fáradt vándormadár a világtenger partján, úgy állunk mi is két időóceán között: mögöttünk 1957 minden fájdalmával, szenvedésével és apró örömeivel; előttünk 1958, az ismeretlen jövendő — Istentől kimért hivatásával. — Fájdalmas emlékek"“ és bizakodó vágyak váltakoznak lelkűnkben; szívünkből őszinte jókívánság száll, mely Isten házában imádsággá válik, mikor ezt mondjuk: Boldog Új esztendőt! — Vajon mit tartogat a beköszöntő újesztendő, vajon milyen hivatást szán nekünk az, Aki az időnek határát kimértél” A volt minisztránsok úgy emlékeznek vissza, hogy egy helybéli rendőr — törzshelyén, szemben a templommal, a Jambrics kocsmánál — az esti mise után szokta faggatni őket: mi történt bent; mit mondott a pap...? A megkérdezések ‘58 elején kezdődtek, s innen számítva felgyorsultak az események. Március 29-én, virágszombaton Kovács Imre kőszegi káplánt — a hitoktatás melletti kiállása miatt — kegyetlenül megverték, s képtelen volt ellátni feladatát. Az eset félelmet keltett: ismerősei, paptársai jórészt kerülték a vele való találkozást. A gencsi káplán — nem engedve a megfélemlítésnek — biciklivel elment hozzá Kőszegre 75
