Kapiller Ferenc: „Szeretetből szenvedni” Kováts Ferenc gencsapáti káplán életáldozata - A Magyar Nyugat Történeti Kiskönyvtára 7. (Vasszilvágy, 2007)

HARMADIK RÉSZ

Kapiller Ferenc látogatóba, s hogy megbeszéljék a nagyheti, húsvéti he­lyettesítéseket. Hazafelé tartva, a kőszegfalvi-nemescsói elágazásnál, a Gulner-malom közelében utolérte egy ávós autó. — „A kollégáját látogatta meg?” - Kiszálltak a kocsi­ból, s ütötték-verték, rúgták, amíg bele nem esett az árok­ba. Berendelték Szombathelyre kihallgatásra. (Orvoshoz nem engedték.) Először a Szily János utcába ment — téve­désből; onnan küldték át a Király utca és a Malom utca sarkán álló (volt) ÁVH-épületbe. A kihallgatási eljárások során nem válogattak az eszkö­zökben. A kihallgató tisztek"1’ kedvelt módszere volt a „gondolkodási álláspont”: az áldozat lehajolva belelépett a saját tenyerébe, hogy helyben maradjon; az egyik „erős ember” belemarkolt a hajába, tartotta, a másik pedig ütöt­te, ahol érte. A földön fekvőt, ha elesett, vagy elájult a sze­rencsétlen, tovább ütötték, rugdosták. Valaki fültanúja volt a szomszéd helyiségben Ferenc ütlegelésének, s hallot­ta, hogy az egyik „nevelő” rászólt a társára: „Ne üsd, ne rúgd tovább, nem mozog! Nem látod, hogy nem lesz már belőle ember?”"’3 A megveretés után — nem tudni, hogyan — késő éjjel érkezett haza a plébániára. Keresztanyja hallot­ta, hogy úgy húzza föl magát, nagyon nehezen a falépcsőn a szobájába. Másnap a lépcsőn, ágyneműn, ruháján vér­nyomokat találtak. A testi fájdalomról lehet fogalmunk, de hogy az áldo­zat milyen lelki szenvedéssel élte át a kínzásokat, arról nincs közvetlen tudásunk. Pusztán analóg történetként idézünk fel egy Győr-Sopron megyei esetet, amely egy év­vel korábban volt: ‘57 februárjában a hatalmi szervek Győrbe hívatták a Pannonhalmi Bencés Gimnázium igaz­gatóját, dr. Söveges Dávidot más igazgatókkal együtt. (A 76

Next

/
Oldalképek
Tartalom