Kapiller Ferenc: „Szeretetből szenvedni” Kováts Ferenc gencsapáti káplán életáldozata - A Magyar Nyugat Történeti Kiskönyvtára 7. (Vasszilvágy, 2007)
HARMADIK RÉSZ
KapilLer Ferenc „Nagy dolog egy szent eszméért meghalni, de épp oly nagy dolog egy szent eszméért élni: (...) krisztusi, katolikus és magyar életet!”— olvastuk a gencsi káplán ‘56 karácsonyi szentbeszédében. Mélyen átérezte hazájának, nemzetének, egyházának tragédiáját; helyenként leplezetlenül belekerült a prédikációk szövegébe a sorscsapások miatti keserűség," de nem hatalmasodott el rajta a kilátástalanság érzése. A tatárdúlás vagy a törökvész korabeli bibliás-vallásos értelmezéséhez hasonlóan benne is megfogalmazódott, hogy bűneink miatt megérdemeltük Isten haragos, sújtó ostorát, ugyanakkor a Szűzanya segítségül hívásával megmutatva, hol az út, az igazság és az élet; a tartalomnak megfelelően pedig előtérbe került a szövegek ima jellege. Az összeomlás utáni hetekben, hónapokban a disszidensek egyik útja Genesen keresztül, a Búcsú és Bozsok közötti erdősön át vezetett. A falu határában a kukoricaszedők nagy tömegeket láttak elvonulni szomorú vonulással a Szentkút irányában az őrizetlen határ felé. A következő év elejétől azonban megszigorították az őrizetet, és sok esetben a határközeli lakosok segítsége kellett a súlyos ítélet elől futók megmentéséhez. Ismerősei közül - olyanok, akik vélhetően közvetlen veszélyben voltak - Ferencet is többen Bérma-keresztfiávaL, Sütő Janikával (1958. április) 74
