Magyar Katonaujság, 1942 (5. évfolyam, 4-28. szám)
1942-04-11 / 15. szám
6. OLDAL MAGYAR KATONAUISÁG 1942 ÁPRILIS 11. A Kormányzó Úr Ő Főméltósága köszöneté a magyar megszálló csapatoknak Ncmzdrtdelmi iegyzrteft Dr. Kovács István Végre láttunk egy magyar filmet,, amelynek tréfa — az eddigi gyakorlattól eltérően — meg merte védeni a magyar katonaeszményt. A filmben szerepel egy elkényeztetett ficsúr, aki «inkább magánzó» akar lenni, mint katona. Egy becsületes magyar paraszt, egyszerű szavakkal, de alaposan kioktatja a helyes felfogásról. A jelenet nyíltszíni tapsot kapott. Megnyugtató és felemelő érzés volt látni és hallani, hogy a magyar közönségnek tetszik a jó magyar film, amelyben méltó módon szerepelt a magyar katona alakja és hivatása. Tanulságos lett volna ez a film azoknak a «neves filmíróknak», akik talán csak könyvekből ismerik a magyar katonát, de azokból is rosszul. Megtanulhatták és megláthatták volna, hogy miként kell kiállni a honvéd becsületéért s hogy ez 'mennyire más hatást kelt a közönségben, mint a «fess filmhuszár» duhajkodása. Élesen rácáfolt ez a film azokra az ajkbiggyesztőkre, akik a magyar közönségről úgy nyilatkoznak, hogy «azoknak csak a könnyű szórakozást jelentő filmek kellenek! » A Dr. Kovács István című film írója és közönsége egyaránt megállta a próbál. Még mindig? Azért, mert háború van, egyesek azt hiszik, hogy a mai közönség is vágyakozik olyan «katonatárgyú» színdarabra, amelyet a huszas években ugyan sokszor előadtak, de valójában már rég megbukott. Ma már más a helyzet! A mai nemzedék számára az 1914—18. évi világháború emlékéből nem az a fontos élmény, hogy egy tábornok-parancsnok egyik alárendeltjének a feleségébe szeret bele és az alárendelt fegyvert emel parancsnokára. Lehet ez a történet, «igaz», emberi gyarlóság ez. Előfordulhat. Ném ezt vitatjuk. De a többmilliós hadseregek küzdelméből nem ezt a gyertyafény szerű írói alkotást kellene kiragadni, mint jellemzőt, mint «igazi művészet»-et. E darabot 1918 után művészetté kiáltották, az akkori színházlátogató közönség előtt sikert is arathatott. Megengedjük. De ma, 1942-ben, amikor új világháborúban harcolunk, semmi szükség nincs arra, hogy ezt a darabot felújítsák. Mert kinek az érdelce az, hogy 1918-as világszemlélettel megírt párbeszédeket adjunk elő ma magyar színpadon, művészet leple alatt? Csak néhány kiragadott mondattal világítsuk meg e darab szellemét. A háborúról beszélnek: «Mikor lesz ennek vége? Soha, soha, grófnő. A vadállat csak akkor öl, ha éhes. Mi nem, mi emberek vagyunk.» Ezt egy katonaorvos mondja a kórházban. Igen, a világháború alatt ilyen gondolkodásúak voltak egyes idegenfajú egyenruhások, akik mindig csak hátul, a kórházakban nyertek beosztást. Más helyen, amikor két 'magyar nő, egyik a fia, másik a férje érdekében akar a tábornok elé jutni, hogy kérelmüket előadhassák, a tábornok válasza ez: «Nekem nem az a mesterségem, hogy hisztérikus asszonyokat megnyugtassak.» A magyar anyák és feleségek nevében, akik áldozatos, tűrő hősök és nem hisztérikák, tiltakozunk az ilyen beállítás ellen. Hogy a katonai vezetők nem így gondolkodnak, mint az író tábornoka, azt nem kell hangsúlyoznunk, mert minden magyar ember, főleg aki katona volt, úgyis tudja. De a részletektől eltekintve, az egész darabban megnyilatkozó pacifista felfogás, csupán az írói fantázia szülte tárgykör is sérti a komoly magyar katonaszellemet. Legyen egyszer már igazán vége a «művészeti» lélekölésnek! Ha a betiltás nem történnék meg, úgy a magyar közönség bizonyára távolmaradásával juttatja kifejezésre ellenkező felfogását, bár az is lehet, hogy a velünk nem egy gondolkodású idegenfajú pesti közönség tapsokkal fogja jutalmazni e felújítást. Az azonban bizonyos, hogy eljön a mi időnk, amikor igaz magyar és eszményi felfogású művészettel nyúlnak íróink a nagy háborúk történelméhez. Addig is ismételjük, nincs semmi szükség arra, hogy a pacifista író sekélyes szellemű darabját katona-darabbá kiáltsák ki, s mert háború van, rögtön felújítsák. A Magyar Távirati Iroda jelenti: A Kormányzó Űr Ö Főméltósága az alábbi táviratot intézte Olgyay Károly altábornagyhoz, a keleti megszálló csoport parancsnokához és vitéz S z i k 1 a y György vezérőrnagyhoz, a nyugati megszálló csoport parancsnokához: —■ Több mint egy negyedéve annak, hogy a szovjetorosz arcvonal mögötti területeken magyar megszálló seregtestek is résztvesznek a biztosító szolgálat ellátásában. Noha e seregtestek kizárólag az arcvonalmögötti területen való biztosító és rendfenntartó szolgálatra vezényeltettek, a keleti megszálló csoport seregtestei a tömegesen felbukkanó ellenséges partizán hordákkal kemény harcokat vívtak, sőt egy seregtest, német erőkkel együtt a szovjetorosz támadások elhárításában is Közöltük, hogy a szovjet elleni harcokban elért különös fegyvertények végrehajtói kérhetik a Mária Terézia-Rendbe való felvételüket. Ezzel kapcsolatban ismertetjük röviden a Rend történetét és felsoroljuk azoknak a hős magyar katonák névsorának egy részét, akik vitézségükkel kiérdemelték a magas kitüntetést s a megkülönböztető tiszteletet, mely a Rend tagjait körülveszi. Mária Terézia tudta, hogy a birodalmat csak a hadsereg hűsége és vitézsége tudja megvédeni, fenntartani. Ennek megfelelően kereste azokat az eszközöket és módokat, amelyekkel fokozni tudja hadserege vezetőinek, tisztjeinek vitézségét, harckészségét. A rendkívüli vitéz-tettek és fegyvertények nyilvános meg jutalmazása, örök emberi tulajdonság szerint lelkesedést szül, fokozza a harci erényeket és a vitézségben való nemes versenyre buzdít. Ezek figyelembevételével alapította meg a bölcs királynő 1758-ban a katonai Mária Terézia-Rendet. A Rend kitüntetéseit (nagykereszt, parancsnoki, vagy középkereszt és lovagi kereszt) csak tisztek kaphatják s legfőképpen önelhatározásból eredő, szerencsés kimenetelű, nagyobbszabású vállalkozásért. «A. ? becsület e jelének megpillantásakor azonnal azt a csalhatatlan következtetést kell levonni, hogy tulajdonosa az valamely rendkívüli, vitéz tettért kapta», áll a Rend szabályaiban. A magyarság, mint a királynő legvitézebb népe, méltóképpen képviselte és képviseli magát ma is a .Rendben. Többen a Rend két kitüntetését is elnyerték. Mindjárt az első avatásra, amely 1758 március 7-én ment végbe fényes külsőségek között, két magyar tiszt kapta meg a Rend legnagyobb kitüntetését: a nagykeresztet. Ezek a királynő legjobb vezérei és legjobb katonái gróf Hadik András és gróf Nádasdy Ferenc lovassági tábornokok voltak. Rajtuk kívül a mai napig még két magyar tiszt nyerte el a nagy keresztet: Alvinczy József JL t. X «CTeHMAPCBIMt Honvédségi síverseny Kárpátalján Az 1. hegyidandár három napon rendezte Tiszaborkúton síversenyét, amely futó és lesikló számokból állott. Az induló zászlóaljak közötti, összetett csapatversenyként is számítottak a pontozások. A legénységi lesikló versenyben: 1. Puskás honvéd. 2. Szeidler őrvezető. 3. Humeni honvéd. A legénységi futóversenyben: 1. Laczkó őrvezető. 2. Széles tüzér. 3. Smilek tüzér. A legénységi műlesikló versenyben: 1. Tuzser honvéd. A tiszti lesikló versenyben: 1. Zólyomi László főhadnagy. 2. Lőcsei főhadnagy. 3. Kalázdi hadapródőrmester. A 14 km-es tiszti futóversenyben: 1. Cserfai Imre hadnagy. 2. Puicz hadapródőrmester. 3. Papp hadnagy. A tiszti műlesikló versenyben: 1. Zólyomi László főhadnagy. A hegyjdandár zászlóaljai közötti versenyben a legjobban síelő zászlóalj címet a rahói hegyi zászlóalj nyerte. 2. az 1. hegyi zászlóalj. 3. az 1. hegyi tüzérosztály. Üszósport az ifjúság részére A budapesti leventék részére külön úszószakosztályt alakítanak, amelyben úszósportkiíépzést kapnak a fiatalok. A szakosztályba jelentkezők részére külön úszónapot rendezett a katonai parancsnokság, a margitszigeti Nemzeti Sportuszodában. A jó idő beálltával pedig megindul a kiképzés, hogy az összes úszni nem tudó leventék elsajátítsák az úszást és ezt a sportágat is rendszeresen űzhessék. tevékenyen résztvett és ma is az arcvonalban van. — örömmel és büszkeséggel állapítom meg, hogy a magyar megszálló erők csapatai a kemény orosz télben, nehéz elhelyezési és közlekedési viszonyok között, a biztosító szolgálat ellátásában mintaszerűen megállták helyüket és dacára annak, hogy fegyverzetük és felszerelésük a korszerű harc követelményeit nem elégítette ki, a váratlanul elfogadni kényszerült harcokban új babérokkal gazdagították a magyar katona dicsőségét és hírnevét. — Legmelegebb köszönetemet és dicséretemet fejezem ki ezért a magyar megszálló csoportok minden tagjának és megbízom, hogy ezeket bajtársi üdvözletemmel együtt összes alárendeltjeinek tudomására hozza. Horthy s. k. tábornagy, áld a Franciaország ellen viselt, úgynevezett első koalíciós háborúban és Frigyes királyi herceg, aki pedig a világháborúban érdemelte ki ezt a nagy katonai kitüntetést. A Rend középkeresztesei: Arz Arthur vezérezredes, Frimont János huszárszázados, Gyulay Ignác alezredes, Hadik Károly ezredes, József királyi herceg tábornagy, Kray Pál ezredes, Kövess Hermann tábornagy, Melas Mihály lovassági tábornok, Mesko József huszárőmagy, Ott Károly ezredes, Mészáros János tábornok, Splényi Gábor altábornagy, Szereday Antal hadmérnök-ezredes és Sztáray Antal tábornok. Lovagi kereszttel összesen 165 magyar tisztet tüntettek ki. Ezek felsorolása a hely szűke miatt nem lehetséges, így csak a világháború magyar lovagjait soroljuk fel. A világháborúban az egesz monarchia fegyveres erejéből összesen 110 tisztet tüntettek ki a Mária Terézia-Renddel. A 110 közül 97 kapott lovagi keresztet, ezek közül 31 magyar. Ezek a lovagkereszt elnyerésekor viselt rangjuk szerint a következők: Ambróczy György főhadnagy, Bertalan Árpád hadnagy, Cumin Arthur tart. hadnagy, Dáni Balázs tábornok, Glogorátz Gojkomir százados, Heim Géza főhadnagy, Horváth Imre alezredes, Horthy Miklós sorhajokapitany, Inselt István százados, Jánky Kocsárd huszarezredes, Klempa Kálmán őrnagy, Kratochwil Károly ezredes, Laczhegyi Zoltán hadnagy, Lehár Antal őrnagy, Lukachich Géza és Metz Rudolf tábornokok, Nagy Pál ezredes, Petrichevich György százados, Pillevic György százados, Poppr Emil tart. hadnagy, Riedl Lajos ezredes, Seydl Jenő alezredes, Sréter István ezredes, Szepessy András százados, Szurmay Sándor altábornagy, Taby Árpád főhadnagy, Ungár Károly hadnagy, Vass- IVibblinger Jakab őrnagy, Weber Győző altábornagy, Willending Rezső tábornok és Wulff Olaf sorhajóhadnagy. A nemzet hangja Minden népnek megvan a maga sajátos hangszere, amely igazodik az illető nép dalához. A dal pedig tudvalévőén a lélek virága. A magyarság katonanemzet és dalaiban a ha\rc, a hősi elszánás, a győzelem érzései uralkodnak. Kedvelt hangszerei: a tilinkó, a cimbalom és a tárogató. A tilinkó a jmsztorok. zeneszerszáma volt és maradt. A cimbalom a magyar úriházak zongorája, sajnos, kiment a divatból. A tárogatót Rákóczi szabadságharca után halálra ítélte az osztrák, mert tudta, hogy ennek a szárazfának lelke van, s ha megszólal, megmozdul a Tiszahát, a Hajdúság, a Verliovina szabadságot sóhajtó népe. De most már teljesen szabad az út a tárogatónak. Kezelése, megszólaltatása nem is kíván hosszú előtanulmányokat. A harang szava Istent juttatja eszünkbe, a tárogatóé a Imzát. Néluii való jó Bartha Miklós azt írta valamikor, hogy ezer tárogatóval úgy fel lehetne tüzelni a magyart, hogy a lelkesült magyar sereg végiggázoliut egész Európán. A népleiket megmozgató szóra ma különösen szükségünk van. Zúgjon hát a tárogató, zengjen, lelkesítse hősi kitartásra, bátor viadalra, győzni alíarásra a magyart. Zúgjon a tárogató szava fenn a Gellérthegyen, s lent a végtelen Alföld tágas rónaságán; zengjen a szőke Tisza partján, az erdélyi bércek magas ormain; szava töltse be szent igaz érzéssel a balatonmenti falucskákat, a soktornyú városok lakóinak szívét, s hirdessék Kárpátoktól le az Adriáig mindenütt: áll Buda, él magyar még! Sikoltsálc bele a hajnalra forduló éjszakába biztos győzelmünk drága ígéretét, s feltámadásunk allelujás, szent zsoltárait. Ne legyen egyetlen község sem, ahol ne zengene a tárogató. Csöndes nyári estéken: a szabadban, téli éjszakákon jtedig a meleg családi fészek meghitt körében. Ne legyen ünnep tárogató nélkül. Templom tornyából zengjen ébresztőnek, ünnepe gyülekeztetőnek. Ne hiányozzék olyan alkalomról se, amikor magyar mivoltunkat, hazafias érzésünket kívánjuk kifejezésre juttatni. A harang szava, Isten szava, a tárogatóé pedig a magyar nemzet hangja. Ezret, vagy még többet, sok-sok ezer tárogatót a magyarnak! , M. K. A katonai Mária Terézia-Rend magyar vitézei
