Magyar Katonaujság, 1942 (5. évfolyam, 4-28. szám)

1942-04-04 / 14. szám

ö. OLDAL. MAGYAR KATONAUJSÁG 1942 ÁPRILIS 4. Nemzetvédelmi legyzefeh Még mindig vannak filmírók, akik nem tudják — vagy talán nem is akarják —- megérteni az új idők szavát. Nemrég mutat­tak be egy magyar jilmet, amelynek cselekménye 1914-ben kezdődik. Előrebocsátjuk, a mü könyv­alakban már régen forgalomban van, szerzője tisz­teletreméltó nevet szerzett magának. Azonban a filmíró nem tud szabadulni a «régi jó idők» rossz szokásaitól: duhajkodva mulató huszártisz­teket és -pacifista gondolkozású embereket szere­peltet. Kissé furcsán hat egy 1941-ben gyártott filmen, hogy a magyar asszony, amikor a férfi­nek a Haza iránti legszentebb kötelességéről van szó, fezt mondja: — Erről ne is beszéljünk. — Végre már egyszer meg kell értenie minden filmírónak, hogy nekünk történelmi nagysá­gaink vannak, s köztük számos asszony is ta­lálható. De nem kell visszamennünk a távoli történelembe, itt van a világháború ezer és ezer névtelen magyar asszonya, akik büszke örömmel küldték férjeiket vagy fiaikat az arcvonalra s vállalták Hazánkért sokszor a legnagyobb áldoza­tokat. Sajnos nálunk a filmírók még a «bevált» régi utakon járnak és nem veszik észre, hogy egyes külföldi államok már mérföldekre előttünk vannak ezen a téren: Búvárhajók nyuga'ra, Isten veled Franciska, Bismarck, Alcazar, stb. Pedig a sajátos magyar katonaeszmény szellemében mi is tudnánk legalább ilyen filmeket alkotni. A mai történelmi idők feladataihoz méltóknak kell lennünk az élet minden megnyilvánulásában, így a filmben is. Nem. nézhetjük tétlenül, hogy paci­fista szellemű termékekkel ássák alá a belső arc­vonal 'teljesí ö- és ellenállóképességét akkor, ami­kor a magyar honvéd teszi nap-nap után koc­kára az életet — mindannyiunkért. Próbáljuk megszívlelni Zrínyi Miklós, a nagy hadve­zér-költőnk örökérvényű szavait: «•Jobbítsuk meg magunkat, szabjunk más rendet dolgainknak...» — Akinek hasznát vehetjük, azt meg­tartjuk a magyarok között. (Zríny i: Siralmas panasz.) A HTVK. és a MAC. vívóversenye a Műegyetemen KATONÁK SPORTJA A II. hadtest ökölvívó bajnokságai A testedzés annak a nagyfontosságú szerepnek, amelyet a honvédelem terén be kell töltenie, csak akkor felelhet meg, ha a polgári társadalom, az ifjú­sági intézmények, valamint a hadsereg egységes szellem­ben, harmonikusan együttműködve és egymást a leg­­messzebbmenőleg támogatva igyekeznek a magyar sport­­életet továbbfejleszteni és kivirágoztatni. Éppen ezért van különös jelentősége annak a kezdeményező lépésnek, amely a II. luidlestparancsnokság részéről indult ki. Ugyanis a dunántúli területi ökölvívó bajnokságot a Magyar Ökölvívó Szövetség a II. honvéd hadtest­parancsnoksággal együttesen oly módon rendezte meg, hogy annak keretében a II. hadtest honvédségi és le­vente ökölvívó bajnokságai is eldöntésre kerültek. Kö­vetésre méltó példa! A verseny gondos, mindenre ki­terjedő figyelemmel végrehajtott előkészítése és a bő­séges .műsor síma lebonyolítása minden tekintetben ki­fogástalan volt. E téren okulásul csupán két dolgot em­lítünk meg. A döntő mérkőzéseknek nem szabad olyan hosszúra nyúlni, hogy a közönség a türelmét elve­szítse. Egy műsor két —• legfeljebb 21/2 óráig tart­hat. Mert bizony hangulatrontó és a versenyzőknek is rosszul esik az, amikor az ünnepélyes díjkiosztásnál már csak egy-két ember lézeng a teremben. Csapat­­versenyt lehetőleg ne a helyőrségek, hanem az egyesü­letek, vagy alakulatok (osztály, ezred, fegyvernemek, stb.) számára kell kiírni, mert nyilvánvaló, hogy az egy-két osztályból álló helyőrségnek egy nagy hely­őrséggel szemben a verseny megnyeréséhez semmi re­ménye sem lehet. Különös örömünkre szolgál, hogy a résztvevők magatartásáról csak a legnagyobb elisme­rés hangján emlékezhetünk meg. Az a katonás fel­lépés és fegyelmezett magatartás, ahogv a versenyzők a mérkőzést megkezdték, ahogy a bírói ítéletet fogadták, az a lovagias szellem, ahogy küzdöttek és ahogy a szorítót elhagyták, olyan gondos nevelő munka eredménye, amelyről igen messzemenő következtetése­ket vonhatunk le. Bizonyíték ez arra, hogy oktatóink nemcsak oktatnak, hanem nevelnek is! Az az elszántság, bátorság és győzniakarás, amellyel a kis 13—14 éves leventéktől kezdve egészen az alig 3—4 hónap óta boxoló honvédekig minden egyes versenyző küzdött, az olyan küzdő szellemről, olyan férfias és katonás eré­nyekről tett tanulságot, amelyet ilyen rövid idő alatt kifejleszteni és nagvranövelni csakis rendszeres test­edzéssel és megfelelő neveléssel lehet. Aki ezeket a mérkőzéseket végignézte, csakis azzal a meggyőződés­sel távozhatott a versenyekről, hogy ennek az ízig­­vérig katonasportnak honvédségünk korszerű testnevelé­sében rendkívüli jelentősége van. Egyébként a hadtest bajnoki mérkőzések az alábbi eredménnyel végződtek: A) <-A hadtest legjobb ökölvívó helyőrsége» címért ki­írt pontversenyben győztes: Székesfehérvár 20 pont­tal, második: Esztergom 19 ponttal, harmadik: Komá­rom 19 ponttal, negyedik: Magyaróvár 6 ponttal. B) Egyéni versenyben: I. légsúlyban: 1. Egyházi Ottó honv., II. hir. zlj., Komárom. II. törpesúlyban: 1. Czirkelbach László honv., 3/III. zlj., Székesfehér­vár; 2. Hoffmann András honv., 3/II. zlj., Tata. III. Pehelysúly: 1. Mundi Ferenc honv., II. u. zlj., Esz­tergom; 2. Petrás Sándor honv., II. u. zlj., Esztergom; 3. Janics Ferenc honv., 16/III. zlj., Magyaróvár; 4. Kovács Mihály honv., 22/11. zlj., Komárom. IV- Könnyű­­súly: 1. Kőhalmi József honv., II. u. zlj., Esztergom; 2. Pusztai Mihály tsz. tiz., 22/1. zlj., Komárom; 3. Túri Gábor őrv., Rep. tér, Székesfehérvár; 4. Genzler Ká­roly honv., csapatkórház, Győr. V. Váltósúly: 1. Sik­­lősdy Sándor honv., II. u. zlj., Esztergom; 2. Hatos János honv., 22/1. zlj., Komárom; 3. Lábszky József honv., 22/III. zlj. Léva; 4. Kovács Nándor honv., rep.­­tér, Székesfehérvár. VI. Középsúly: 1. Keresztesi László honv., 6. táb. tü. oszt., Komárom; 2. Rohrwild János tsz. szkv., rep.-tér, Székesfehérvár; 3. Nagy Sándor honv., rep.-tér', Székesfehérvár; 4. Marosi Balázs honv., 16/III. zlj., Magyaróvár. VII. Kisnehézsúly: 1. Garam­­szegi András honv., 3/1. zlj., Székesfehérvár; 2. Nagy Mihály honv., 3/1. zlj.; 3. Galló Ferenc honv., 2. sz. heő. kórház, Komárom; 4. Bozics László honv., 3/1. zlj., Székesfehérvár. Vili. Nehézsúly: 1. Hecskó Imre honv., II. u. zlj., Esztergom; 2. Szabó Lajos őrv., 16/III. zlj., Magyaróvár; 3. Szommer József tiz., II. árk. táb., Komárom; 4. Kovács Gyula őrm., rep.-tér, Székesfehérvár. Mindenkire, minden egyszerű munkáskézre, nagy tehetségekre, gondolkodó agyakra szükségünk van, mert az elvitathatatlan, hogy az egyöntetű munka összes­sége teremti meg nemzeti létünk szilárd alapját most és mindenkoron egyaránt. Nem szabad azt gondol­nunk, elégséges, ha másokra bízzuk a dolgok kez­detét és folytatását, a mások lelkiismeretességére. Ha­nem magunknak is oda kell állnunk, lélekben és szív­ben, egy akarattal, azzal az örök kézfogással, amelynek mindvégig kísérnie kell — fényes csillagként — a háborúban és a békében egyaránt a honfi-érzelmünket és cselekedetünket. Aki kihúzza magát a közös, önzetlen, nemzeti munkából, az nem való közénk! Aki személyes ügyeit, avagy kényelmét a Haza szent ügye elé helyezi, azt megtagadjuk és édes anyaföldünk egy parányi röge se takarja majdan porladó testét. Aki a közömbösséget választja unott kézlegyintéssel, az menjen, amíg fel­háborodásunkban utat nem mutatunk neki! Mert nincsen szükségünk dologtalan, élvhajhászó figurákra, ünnepélye­ken feszengő, mclivercgctő egyénekre, akik csak addig és akkor nagy hazafiak, amíg szereplésről, iinnepeltetés­­ről van szó. És kivetjük, — mint a forrongó vulkán a lávát — magunk közül a fccsegőt, szájhőst, rémhírterjesz­tőt! Ha a nemes fa esetleg korcs gyümölcsöt teremne, azt a korcs gyümölcsöt a férgével együtt eltapossuk, hogy fertőzöttségével ne tudjon ártani többé. Aki kihúzza magát a nemzeti munka alól, az megtagadja magyar voltát és azzal szemben súlyos lesz a vád! Mert élnünk és halnunk kell e Hazáért, ahogyan őseink tették! Élnünk kell! Ki-ki a maga módján: dolgoznunk! Akár szürke milliók vagyunk, akár ki­magasló vezetők. És halnunk kell, akár csatazajban, ágyúdörgésben, akár dolgozás közben, csendesen, egy munkásélet után. De mindenkoron becsületes magyar­sággal, önzetlen áldozatkészséggel, a boldogabb jövőért dobogó szívvel, végtelen akarattal. És ezzel a felemelő gondolattal: a Haza mindenek előtt! Szertornászaink sikeres szereplése Berlinben Tornászaink igen szép sikerrel szerepeltek a Ber­linben rendezett nemzetekközötti szertorna versenyen. Különösen Pataki Ferenc tüntette ki magát, aki a ló­ugrásban és müszabadgyakorlalban első helyezést ért el és ez utóbbiban maximális pontszámot kapott. A ver­senyen, amely a Deutschhalleban, mintegy 15.000 fő­nyi közönség előtt zajlott le, a magyar színeket Pataki Ferenc VII. kér. Leventeegyesület, Tóth Lajos DTE, Várköy Ferenc TFSC és Mogyoróssy Győző Debreceni TE képviselték a német és az olasz tornászokkal szem­ben. Az összetett verseny eredménye: győztes: Bantz (német) 117.2 ponttal, 2. W. Stadcl (német) 117 pont­tal, 3. Pataki Ferenc 116.6 ponttal, 4. Tóth Lajos 115.4 ponttal, 5. Várkőy Ferenc 114.2 ponttal, 6. Guglielmetti (olasz) 114.1 ponttal, 11. Mogyoróssy Győző. A tor­nászaink által elért kinuigaslóbb eredmények: mű­­szabadgyakorlatban győztes: Pataki Ferenc 30 ponttal, Pataki Ferenc műszabadgyakorlata lóugrásban győztes: Pataki Ferenc 28.9 ponttal, nyúj­tón: 3. Tóth Lajos 29.1 ponttal, korláton: 4. Várkőy Ferenc 29.1 ponttal A verseny befejeztével a szép díja­kat Osten und Tschammerl birodalmi sportvezér osz­totta ki. (T. I.) VÍVÁS. Március 25-én a Műegyetem oszlopcsarnokában zaj­lott le az 1942. évi országos kardesapatbajnoki ver­seny. Az 1941. évi díjat védő bajnokcsapat a HTVK csapata volt. Most nyolc csapat indult. A döntőbe a BBTE, BEAC, HTVK és MAC csapata került. A ver­seny eredménye: 1. MAC csapata (Gerevich, Pésthy, Rajcsányi és Szedmák dr.). 2. A HTVK (Berczelly, Kovács, Maszlay, Németh). A MAC vívói megérdemel­ten győztek. A HTVK vívói közül Kovács Pál fő­hadnagy az orosz harctérről most érkezett haza és alig 3 edzésen vehetett részt, Németh főhadnagy még fiatal vívó. A MAC régi jó vívócsapatával szemben, a néhány régi vívóját nélkülöző, HTVK csapata győ­zelmet nem is vívhatott ki. Március 29-én a BBTE Pasaréti-úti vívótermében folyt le az 1942. évi egyéni tőrbajnokság. A bajnok­ságot Dunai (MAC) nyerte 7 győzelemmel. 2. Ilát­­szeghy százados (HTVK) ugyancsak 7 győzelemmel, 3. Gerevich (MAC) 5 győzelemmel, 4. Maszlay szá­zados ugyancsak 5 győzelemmel, 5. Berczelly százados 5 győzelemmel. Az elődöntők után a döntőbe, a 9 vívó helyére, a HTVK-ból 5 és a MAC-bóI 4 vív» került. A döntőben a győzelmek annyira egyformák voltak, hogy legtöbb esetben tuss-arányok döntötték el a helyezés sorrendjét. Pl. a 3. Gerevich és 4. Masz­lay esetében 1 tuss különbség döntötte el a sorrendet Az eredmény is azt bizonyítja, hogy tőrvívóink egy­formák, s a pillanatnyi helyzet döntötte el a ver­senyben a helyezéseket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom