Magyar Katonaujság, 1942 (5. évfolyam, 4-28. szám)

1942-03-14 / 11. szám

1942 MÁRCIUS 14. MAGYAR KATONA ÚJSÁG 7. OLDAL. Az erős, szép és alkotó SZEGED mulhja, jelene és jövendője *A’em tudjuk eléggé megismerni és szeretni anyajöl­­dünket* — írja egyik levelében Herman Ottó. Nos, ha ez a mondás igaz — és miért ne volna igaz? — ak­kor kétszeresen vonatkozik Szegedre. Erről a város­ról — bár 140.000 lakosával második, legnagyobb he­lyünk — keveset tudunk. A szegedi papucs és paprika ismert mindenki előtt, de a város múltját és lelkét csak fiai ismerik. Mi ennek az olca? Szeged tősgyöke­resen magyar város, már pedig a magyar ember nem fecsegő természet, lument komoly és megfontolt s csak a barátai előtt nyitja ki szívét. A város története mélyen belenyúlik a magyar múltba. Szeged már az ősidőkben is telephely volt, mint azt a város területén talált kő, csont, réz- és bronzeszközök is tanúsítják. A honfoglalók a Tisza és Maros összefolyásánál alakult szigeten telepedtek le, s onnan származik a város neve is. *Szeged* nem egyéb, mint a • sziget »-szó ősi formája. A XV. században a város még ilyen szi­getekből állt. A magyar huszárság bölcsője A város neve okleveleken először 1138-ban szere­pel. Akkor, mint az Aranybulla XXIl-ik pontja is ta­núsítja, só tárak voltak Szegeden. 1242-ben a tatárok feldúlták a várost, de W. Béla, a * második honalapító», új életre szólította. Csak kevesen tudják, hogy Mátyás, az igazságos, 1458-ban ott alkotta meg a magyar hu­szárság intézményét. A nagy király Szegeden többször tartott országgyűlést és királyi tanácsot is. A török hódoltság alatt Szeged vára is elesik. II. Szolimán nagy jelentőséget tulajdonított a várnak, mert kijavít­tatta és megerősítette. Buda vissza foglalásakor Szeged várából is kiverték a törököt. Szeged népe A szabadságharc alatt, alföldi kőrútján, Kossuth La­jos jel kér este a várost. Akkor mondotta szállóigévé vált, híres szavait: «Szegednek népe — nemzetem büszkesége- Elárvult hazámnak védő oszlopa!» A szíve­ket lángralobbantó beszédnek nagy hatása volt. A fel­gyújtott lelkesedés nyomán, a város négy honvédzászló­aljat állított ki fiaiból és szerelt fel tetőtől-talpig. A nagy árvíz Széped a Tiszának köszönhette virágzását és fellen­dülését, pedig a •szőke folyó* majdnem temetővé vál­toztatta a várost. 1879 kemény tele után, hirtelen jött a tavasz és az olvadás. A havasokból lezúduló hatalmas víztömeg annyira megduzzasztolla a szőke Tisza vizet, hogy az március 13-án éjjel: t'Aúgva, bőgve törte át a gátat, El akarván nyelni á világit ...» A házak, ak­kor még, a kevés kivétellel, vályogból épüllek, s így a pusztulás borzalmas volt. A király személyesen nezte meg a tragédiát, de hite felülkerekedett a pusztuláson és bízó hittel jövendölte: iSzeged szebb lesz, mint volt.* A király jóslata beteljesült. A várost az acélos magyar munka és akarat, az államkőlcsönökbol es a nemzet áldozatkészségéből, újraépítette. A felemelkedés útján Amikor a víz visszahúzódott medrébe, a várost tel­jesen újrarendezték. Sorra épült: az uj városháza, a színház, a törvényszék, i kólák, laktanyák. 1883-ban ad­ták át a forgalomnak Fekcteházy István neves mérnök által tervezett és a világhírű Eiffel-mérnök által épített, nemcHvű, közüli Tisza-hidat! Az árvíz emlekére, 1903- ban kezdték építeni a Fogadalmi templomot és a Dóm­terel, a püspöki palotával. A hatalmas építkezést 1930- ban fejezték be. Azóta a magyar szellemet hirdetik a nyaranta rendezett rünnepi Játékok*. Ezres tömegek előtt, több mint száz előadásban gyönyörködtek Madách remekében, az <Ember tragédiájá*-ban. Szeged fia Szeged az alkotó magyarok díszes sorát adta nemzeté­nek. Az első magyar regényírót: Dugonics Andrási; az Alföld szerelmesét: Tömörkényt; a halkszavú költőt: Ju­hász Gyulát; a magyar nép nagy ismerőjét: Móra Fe­rencet; s a híres cigányprímást: Danko Fistat. De on­nan ívelt fel a pályája Gárdonyinak, Pósáruik és sokáig volt ott újságíró Mikszáth Kálmán is. Ebből a városból indult el vezérlő eszményünk: a * szegedi gondolati* Minden magyar katonának egyedül követésre méltó ut­­megjelölése! Szegeden állomásozik a Kormányzó Ür háziezrede, annak emlékére, hogy a Főméltóságú Ür ott alkotta meg a nemzeti hadseregnek ragyogó valósággá nemesedett terveit. A Délvidék visszatértével Szeged ismét vezetőszerephez jutott az Alföldön. Él, fejlődik, virul. Hatalmas terein, széles sugárútjain élénk az élet. Szeged példája mély tanulságid szolgálhat mindenkinek. Az árvíz romjaiból, s a vesztett háború elesettségéből egyaránt felemelkedést tudott adni a becsüetes munka, s az acélos akarati KJ’-) A magyar ifjúság levente-kiképzése évek óta fo­lyamatban van. A közeljövőben befejeződik a leány- Leventemozgalom megszervezése is. Időszerű, hogy meg­emlékezzünk Péterjy Tamás székely íróról, aki most töltötte be hetvenedik életévét, most tartotta ötvenéves írói jubileumát, s a székely leventemozgalomnak har­minc évvel ezelőtt elindítója volt. Péterjy Tamás igazi, székely lelkiséggel, <a szé­kely dicsőségért »-jelszóval, az első világháború előtt társaságot szervezett a Budapesten lakó székelyek kö­zött. Kezdeményezésére a társaság céllövő puskákat kül­dött a székelyföldi islioláknak, hogy — mint ő mondta —, a pusztuló székelyföld védelmére a leg­biztosabb eszközt, a székelyek nemzeti jótulajdonságát, a bátorságot és harckészséget lehessen ápolni az ifjú­ság lelkében. Már az 1910—11. tanévben rendeztek céllövészeti versenyeket, nagyon jó eredménnyel. Érdekessége a ki­képzésnek és a versenyeknek, hogy azokon nemcsak fiúk szerepeltek, hanem leányok is. A ma is meglévő kimutatás szerűit a leányok csaknem egyenrangú ered-HÁROM VERS Március Barkóba bomló márciusi rügy Örök törvények bátor hirdetője. Még minden télre kinyílt a tavasz Ezer virággal napsütött mezője. Ezer orcájií életes erő Feszül a földön, kikel a fűszál is. Zord koronáját vén hegyek alatt Besüt a nap még terád is, terád is. Nap-fia, minden mi ma körülötted Életre szomjas vágyat szabadít fel, Indul az örök magyar magvető Rendíthetetlen, konok, ősi hittel. Attila földjének szent gőze lehel, Benne anyánknak száz csókja repül. Apáink porából száll a sóhajtás Örökké, Hazádnak rendületlenül. Csala János tizedes. Tél tábornok plhordja magát Olvad a hó s ott túl: a reménység. Mily balga is volt a hit, mily fonák! Hisz tavaszjöttén a hóodvakbót előjönnek a katonák. Frissek, kemények s legények ők! Zúgó folyam kél a hó alól. Ügy indul meg, mint rüzybcn az élet, úgy indul meg messze valahol. Megindul a páncélos-folyó. Előtte meg nem áll a gát. Tél-tábornok rnegszéayenülten hordja el népét s árva önmagát. A hó is mind elolvad egyszer s a reménység is odaát. És tavaszj'őllén a hóodvakból — jaj akkor, jaj! — előjönnek a katonák!... Erdélyi Tibor. Suomi és Magyarország Irta: Lauri Kettunen. Finn- és Magyarhon — két szírt mered égnek: egyik zord észak táján, zegzugos tengerpart lapályán, másik délszakon vert gyökeret, Duna-Tisza közt, tölgy módjára — tartós gát, Nyugat hű végvára. Finn- és Magyarhon: két sziklaszál, közös törzsökünk éber őre, hajlékunk szilárd gyámpillére. Ha szilaj szélvész erdőt kaszál, s dobra kerül az ősi birtok, mi állunk büszkén, mint két szirtfok. Bár lidérclángok kísérgetnek, közös dal harsog ágyúnk torkán, s száguldónk fürgén — két egy-orkán — északról, délről napkeletnek: pusztítjuk a cenk pereputtyát, ássuk az éle forrás kútját. Utunkat végül is meglelte az igazságot osztó Végzet, helyrehozván, mit eddig vészeit: hogy ujjongjon az ősök lelke, s szokjék az utód új virtusra — üss, Finn- s Magyarhon, egy taktusra! Fordította: Faragó József. Céllövőgyakorlatok harminc évvel ezelőtt Székelyföldön, a fiú- és leányifjúság körében menyeket értek el a fiúkkal. Isten kegyelméből Péterfy bátyánkat teljes j óegészségében köszönthette hármas jubileuma alkalmából a magyar társadalom. Székely fiúk ceilövőgyakorlata harminc évvel ezelőtt — A Magyar Katonai írók Körének fel­olvasó ülése. A 1 iszti Kaszinó kis dísztermében március 13-án nyilvános felolvasóülést tartott a Magyar Katonai írók Köre. A megnyitó beszédet vitéz Szinay Béla ny. altábornagy, a kör elnöke mondotta. Vitéz báró Szurmay Sándor ny. vezér­­ezredes cÉlmények és tapasztalatok a világhábo­rúból* címmel tartott előadást. Vályi Nagy Géza ny. őrnagy a verseiből adott elő, Dienes Gyula tüzerszazados tTapasztalatok a bolsevisták elleni hadjáratból» címmel olvasta fel tanulmányát, nemes Suhay Imre ny. altábornagy pedig a Maginot­­vonalban lett látogatás tapasztalatairól számolt be. A felölvasoiilcs vitéz Mándoky Sándor tábori ny. főesperes záiószavaival fejeződött be. A Debreceni Református Ispotály vasárnap ün­nepelte fennállásának 413. évfordulóját. Délelőtt dr. Révész Imre püspök ünnepi istentiszteletet tartott az Ispotály-templomban, majd Molnár Ferenc lelkész mél­tatta a nap jelentőségét. Az ispotályi egyházrész 7500 pengőt ajánlott let a Kollégium megsegítésére. MŰSOR az 1942. évi március hó 14-én (szombaton) este */-8 érái kezdettel a Magyar Művelődés Házában ® Vitézi Rend Zrínyi Csapóit ja által a székes­fővárosi népművelés számára „Kard és lant“ címmel rendezendő IRODALMI ÉS MŰVÉSZ-ESTEN: I.rész. (Rádióközvetítéssel 13 ó. 40-től 20 ó. 20 percig.) 1. Zrínyi diszjel. 2. Ünnepi beszéd. Mondja: vitéz Mezey Dé­nes, a Vitézi Rend Zrínyi Csoportjainak központi főtitkára. 3. A szigetvári hősök megdicsőülése. (Rész­let a Zrínyiász XV. énekéből.) Előadja: a Vitézi Rend Zrínyi Csoportjának érnek­­mondó együttese, Herboty László vezeté­sével. 4. Katonannfák. Előadja: a „Mária Terézia“ 1. honvéd gyalogezred knrpaszományos iskolájának énekkara, Pongrncz Géza honvéd főkarmester vezényletével. 5. Honvédroham. Melodráma a világháború­ban elesett magyar hősök dicsőségére. Irta: vitéz Rózsás József, zenéjét szer­zetté: Sösdyné-Schack Manka. Szavalja: Lehotay Árpád, a Nemzeti Színház tagja, zongorán kíséri: vitéz Pongrácz István. 6. Szegheő Sándor: Zrínyi-induló. Előadja: a „Mária Terézia“ 1. honvéd gyalogezred zenekara, Pongrácz Géza honvéd főkar­mester vezényletével. II.rész. 7. Vitéz Pongrncz István: ŰJ magyar hősök — induló. Előadja: a „Mária Terézia“ 1. honvéd gyalogezred zenekara. 8. Petőfi: Nemzeti dal. Szavalja: Naszódy Sándor, a Nemzeti Színház tagja. 9. Vccsey: Vízesés, lJubay: Csárdajelcnct és Kodály: Adagio című művét előadja: Albert Ferenc hegedűművész, zongorán kíséri: D. Isóz István. 10. Zrínyi-munkatársak újabb verseiből előad: Nngyajtay György, az Űj Magyar Szín­ház tagja. 11. Liszt Ferenc: XI. rapszódiáját és Hősi elégiáját zongorán előadja: Kiszely Gyula zeneszerző. 12. Zrínyi-munkatársak újabb verseiből előad: Naszódy Sándor, a Nemzeti Színház tagja. 13. Kodály Zoltán; Háry János c. operájából a Toborzó-t énekli; dr. Edvi-Illés István, zenekari kísérettel. 14. Egressy Béni; Klapka-indnló. Előadja: a „Mária Terézia“ 1. honvéd gyalogezred zenekara. Pongrncz Géza honvéd főkar­mester vezényletével.

Next

/
Oldalképek
Tartalom