Magyar Katonaujság, 1942 (5. évfolyam, 4-28. szám)
1942-03-14 / 11. szám
8. OLDAL. MAGYAR KATONAUJSAG 1942 MÁRCIUS 14. A rendíthetetlen gépkocsizó-szakaszvezető Példásan bátor és rendíthetetlen magatartásával tüntette ki magát a szovjet hadjárat alatt K c m cniczky György, egyik gépkocsizó-zászlóaljunk szakaszvezetője. 1941 november 5-től november H-ig mint a gosudarov—jari táboriőrs parancsnoka, rendkívül nehéz viszonyok között, mintaszerűen látta cl feladatát. Az igen zord időjárásban is csorbítatlanul megőrizte szilárd akaraterejét és buzdító szavaival mindvégig fenntartotta embereiben az éberséget és a kitartás szellemét. November 8-án két ellenséges támadást is visszavetett maroknyi osztagával. Az első támadás során rajtaütéssel hiúsította meg a Donecfolyón átkelni szándékozó ellenséges csapat terveit. A második támadást — amelyet az ellenség n sötétség leple alatt hajtott végre — már csak akkor tudták észrevenni, amikor a támadó szovjet-különítmény az innenső part egyik erdős részében előrcgyülckezve, rohamra készült. Kemeniczky szakaszvezető nyomban rávetette magát táboriőrsének embereivel a közel harminc főből álló szovjet-különítményre s azt teljesen szétverve, a folyónak szorította, amelyen csak néhány vörös katonának sikerült visszamenekülnie a túlsó partra. Ekkor újból elfoglalta táboriőrsének helyét s tovább biztosította a mögötte felvonuló szövetséges csapatok menetét. Magatartása mindig példája marad az öntevékeny, bátor és kitartó magyar katona mintaképének. Kézér József tizedes Haláltmegvető bátorsággal írta be nevét a honvédség legkiválóbb hősei közé Kézér József tizedes, egyik gépkocsizó-zászlóaljunk rajparancsnoka. 1941 október 19-én, amikor zászlóalja az ukrajnai Dopropolj községet támadta, Kézér olyan lendületesen tört előre, hogy a többi rajok nem tudtak vele lépést tartani, s így az ellenség Kézér tizedesre s néhány emberére összpontosította tüzét. A rettenthetetlen bátorságé Kézér e pusztító tűzzel mit sem törődve, betört egy keményen védekező ellenséges fésízekbe, annak tüzét elnémította, mire az ellenséges zöm is megfutamodott. Kézér e vakmerő cselekedetével valósággal megnyitotta az utat Dopropolj községbe, ahova azután az egyik honvéd század győzelmesen be is tört. Kézér József már nem lehetett részese a diadal örömének, mert önfeláldozó harca során hősi Halálával tett koronát nemes életére. EMLÉKEZTETŐ a magyar katona dicsőséges napjaira 1848 március 15. A magyar vérnélküli forradalom és szabadság napja. A márciusi ifjak lelkesedése közben Petőfi Sándor a Nemzeti Múzeum lépcsőjén elszavalta a Nemzeti dalt, Jókai Mór pedig felolvasta a tMit kíván a magyar nemzet?» c. kiáltványt, melyben az ország függetlenségét és a népszabadság biztosítását követelte. E két irodalmi termék volt a felszabadult magyar sajtó első gyümölcse. 1849 március 16. Bem tábornok serege a vőröstoronyi szorosban az oroszok menekülését fedező császári hadat megverte. 1849 március 17. Bem az oroszokat a határszélig kergette, melynek védelmére hátrahagyta Ihász Dániel alezredest az 55. zászlóaljjal és 4 ágyúval. 1849 március 18. Feketehalom előtt Kalliani császári tábornok vereséget szenvedett a magyaroktól. A tömösi szoros felé elöl futottak az oroszok, utánfik az osztrákok. 1915 március 19. Przemysl várának hős védőserege, élén a szegedi 23. honvédhadosztállyal, elszánt bátorsággal kitört a körülzárt várból és súlyos veszteséget okozott az oroszoknak. 1814 március 20. Simonyi József báró huszárezredes, a legendáshírű tlegvilézebb huszárt néhány század huszárral átúsztatott a Rhone folyón, a franciákat hátbatámadla és szétverte. 1849 március 21. A képviselőház — Nyáry Pál indítványára — Bemnek az érdemrend nagykeresztjét és — Mészáros hadügyminiszter javaslatára — az altábornagyi rangot is adományozta. Az érdemjelet és a kinevezési oklevelet Szászsebesen, április 5-én adták át, amely alkalommal Németh alezredes, a hadügyminiszter követe, az ősz és sebesült hősnek jobbját megcsókolta. Csillaghullás (Vak Bottyán írnokának naplójából) Esztergom, 1703. mai 24. lassan feledjük azt is, miszerént valaha is vitézkedtünk volna. Négy esztendő elmúlott, amiolta Karlócán köttetett az békesség, s hogy az átkos töröktül megszabadulunk. Ha ugyan van Í3 paradicsomja az kutyafejűeknek, s a sok clhullajtott közül egy is ide pislant, — vájjon felösmemé-é vitézlő és nemzetes Bottyán ezredes uramat? Olly híres vitéz létire csak a föld után nézdcgél. No és a jószág után. Idejét nagyrészt Köbölkúton tölti, a gazdaságában. De azért megterül gyakorta Esztergom várában is. Penig hát Bottyán uramat érdekli minden más is. Ahogy szállingóznak elfelé az évek, egyre több furcsa hír érkezik, minden felől, Sárosból, Zólyomból, Erdély felől... Hogy a szegén magyar nép mór nem bírja az adót. Hogy a császári fiskust kevéssé érdekli, mi a magyar sorsa. Hogy odafent Bécsben egy úr van, Kollonics úr... Bottyán uram minap ki is mondó a gondolatját: — Meg vannak-é veszve odafent? Mi lészen ebből? Mi lehet? A paraszt: rongyos! A paraszt: éhest S ha szólni mer, rácsapják a huszonötöt... Judit nemzetes asszonyunk meg csak szomorúan bólongat hozzá; s a szép szeme sarkában megjelen egy gyöngy. — Mi lészen ebből? — mormogja ezredes uram; inkább csak maga elé. — Csoda-é, ha egy névről suttog mindenki ? Különös, mily korán előballag néha a nyár. Júni másodikét mutogat az kalendáriom. Az estvéli idő jócskán átfordult már az éjtszakába. S olly rekkenő a hőség, hogy júli havában is sok lenne. — Mozdulni sincs kedvem! — mondja Bottyán uram, a kerti lugasban. — Bizon, itt jobb, mint ottbent! — véli Judit nemzetes asszony is. S aztán, hosszabban hallgatva, így folytatja: — Édes uram, nézzen csak fel kegyelmed az égre!... Látja-é azt a fényes csillagot? — Látom... Hogyne látnám! — Milyen csillag az? Bottyán uram nem felel mindjárt. Mert akárhogyan nézi, ő se látta sose azt a különös csillagot... S ahogy nézdegélik, egyszerre csak felsikolt Judit nemzetes asszony: — Uram, irgalmazz!... Az a különös, fényes csillag abban a pillanatban szaladt le az égről. Judit nemzetes asszony keresztet vet, háromszor is. — Mit jelent ez, édes uram?... Ily fényes csillag!... Júniusban! Bottyán uramnak valamely gondolatja lehet, mert rövid kis nevetése hallatszik. Meg is mondja mindjárt: — Talán a császár csillaga volt... Esztergom, 1703. júni 3. Bottyán uram fel is jegyzé a gazdasági számadások közé: «1703 júni 2-án: nagy meleg estve volt, s ritka csillag hullott alá». Penig a mái napon egyebet is felírhatott volna. De azt nem írta fel. Legfennehb a szívébe és elméjébe. A dolgok rendje szerént így történt: Ezeredes uram a délutáni szundításából ébredett. S ahogyan a hátsó traktus felé tartana, ki baktat feléje, porosán, tikkadtan. A főhadnagya. Szekeres István. — No, fiam, tán te vagy az esti csillag, s az égből jössz?! — szólt reá, örvendezve. Meg is ölelgeti. Megcsókolja. Bokona is. De ami több: derék tisztje <a gyerek»! S amikor a szemébe néz, akkor látja csak, hogy ezzel... történt valami .. . ezzel van valami . . . — Hogy kerülsz ide? — Erre vitt az utam! — Jól van, no... Nem tud ez sokáig hazudni. Nem olyan fajta. Majd elmondja; pincehideg bor mellett. Judit nemzetes asszonyra meg akkor kerül a csodálkozás sora, amikoron a vendég a reggelt sem várja meg, hanem csak el vágtat az éjtszakában, mintha kergetné valaki, vagy valami. — Ki volt ez a titokzatos ember, édes uram? — kérdi Bottyántól. Az meg tűnődik vagy egy percig. De aztán odahajol Judit nemzetes asszonyhoz. És súg valamit. Penig Bottyán uramnak nem szokása a sugdolózás. — Üzenetet hozott. Éngem szólít valaki. A nagyságos fejedelem. Rákóczii Judit nemzetes asszony orcáját elönti a pirosság. S úgy érzi, a szívverése is eláll. — Rákóczi hivat?! — suttogja ámuló szemmel. — Igen! — feleié Bottyán uram; s egy mozdulattal lerántotta magáról a király ruháját; s odadobva a székre, megjegyzé: — Rákóczi hivatja a vezénylő tábornokát... Kencssey Péter. A Vitézi Rend Zrínyi Csoportja közreműködésével szerkeszd: vitéz Rézsás József alezredes. . A kiadásért és szerkesztésért felelősi vitéz Mezey Dénes. Kiadja a VITÉZI REND ZRÍNYI CSOPORTJA MUNKATAKSAJ NAK IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI SZÖVETKEZETE Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Reviezkyntca 4/b. — Távbeszélő szám: 143—448. Megjelenik hetenként. — Előfizetési ára: negyedévre 1.30 P, félévre 2.50 P, egy évre 5. P. Jogi személyeknek (vállalatoknak) évi 36 P. A lap a 22.220. sz. postatakarékpénztári csekkszámlára (bianco-csekklapon) történő előzetes befizetés útján rendelhető meg. Csak válaszbélyeggel és megcímzett borítékkal ellátott levelekre válaszolunk. — Kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Az egye« szerzők (cikkírók, rajzolók és fényképészek) nevét általában nem közöljük, de a magunk számára és hivatalos használatra nyilvántartjuk. Közleményeink utánnyomását csakis a forrás pontos megnevezésével engedjük meg. Stádium Sajtóvállalat Rt.. Budapest. V , Honvéd-utrs in - Felelős: GvAry Aladár Igazgató
