Magyar Katonaujság, 1942 (5. évfolyam, 4-28. szám)
1942-01-24 / 4. szám
1942 JANUAR 24. MAGYAR KATONAUISAG 1OLDAL. Bartha Miklós budapesti szobra a Városligetben A mult messzeségéből régen hallott szavak rezegnek át a lelkemen: önálló magyar hadsereg — magyar zászló — magyar vezényszó... A visszatérő szavak nyomán felmagasodik előttem a fegyver helyett a toll erejével küzdő harcosnak, Székelyföld nagy fiának, Barlha Miklósnak az alakja. Látom úgy, ahogy régen sokszor, a kolozsvári öreg házunk ebédlőjében, ahogy keskeny férfikezét a vendégmarasztaló, diófa karosszék karfáján nyugtatva, előre hajolva, lelkes kék szemében villogó tekintettel beszélt az Édesapámmal gyermekfejemnek annyira érthetetlen szavakat: önálló magyar hadsereg, nemzeti függetlenség, magyar vezényszó . . . Csak most, a huszonkét fekete esztendő utáni hajnalon bontakozik ki előttem a lelkes székely vezér alakja egész nagyságában. Egész lényéből, délceg férfiasságából a környezetére cselekvőleg ható magnetikus erő áradt ki, amely önkénytelenül a székely havasok minden viharral szembenéző és dacoló fenyőóriásaira emlékeztetett. Hiszen testvérei voltak a büszke fenyők, sejtelmes zúgásuk volt a bölcsődala, közülük indult el. A bölcsődal ott muzsikált, ott élt a tanuló gyermek, az életbe induló ifjú szívében, a szent tűz, amit magával hozott, olthatatlan lánggal égett a nagy akarások, célkitűzések és küzdelmek idején a férfi szívében. Már a pesti jogászévek alatt a magyarság jobb sorsának kiküzdését tűzte ki céljául. Ezért arra törekedett, hogy ősi faji tulajdonságainkat megerősítse és belevigye a magyar éleibe. Élt benne a régi, szabadságukért küzdő székely ősök harci sze lemé, amely ösztönösen a kossuthi eszmevilág felé sodorta és arra késztette, hogy az elhivatottak látnoki képességével hirdesse írásban és szóval, hogy nemzeti jü'ígct'enségiinket semmi körülmények között, semmi nyomás alatt nem szalxid feladnunk. Bariba Miklós ki akarta irtani mindazt a magyarság élclcLő1, ami káros volt nemzeti öntudatára s ki akarta harcolni az erősebb, nemzetibb Magyarországot. Korán rájött arra, hogy az írott betűnek milyen átformáló ereje van. Mint az ütközetbe induló, elszánt katona a fegyverét, úgy vette kezébe a tollat, hogy lángcszének minden tehetségével dolgozzék a szebb magyar jövőért. A székely fajt annyira jellemző tenniakarás hatványozott mértékben volt meg benne. A cikkírás nem elégítette ki, cselekvő szellemének nagyobb szellemi arcvonalra volt szüksége. Hívei és barátai biztatására, az ő szellemi irányítása alatt látott napvilágot Bartha Miklós lapja, az «Ellenzék» nevet viselő politikai napilap, amely évtizedeken át tántoríthatatlan hűséggel ragaszkodott Bartha Miklós szellemi hagyatékához. Bartha Miklós publicista és politikus pályafutása alatt a magyar fennmaradás biztosítékát a keresztény, nemzeti gondolatnak minden téren való kimélyítésében látta. A magyar vezényszó és Bartha Miklós A Csíkszereda felől jövő autóbusz zsúfolásig tele van székely legényekkel. A hegyi patakokban hófehérre sulykolt ingek, a még alig viselt, fehér aba posztóharisnyák elárulják, hogy a derékszál székely fiúk valami ünnepre készülődnek. De nemcsak a ruhájuk ünnepi, az egész magatartásukban, friss, fiatal tekintetükben is van valami ünnepélyes, ahogy öntudatos komolysággal ott ülnek egymás mellett, a reggel ragyogásában. Mindegyik érzi, hogy ünnepet jelent számára az a nap, amikor behívóval a zsebében jelentkeznie kell az ezredénél a magyar hadseregben vaió kiképzésre. Nagy esemény ez azoknak, akik ellenséges hadseregben, idegen egyenruhában szégyenkezve, idegen vezényszóra, baksicshoz szokott őrmesterek kénye-kedvére kiszolgáltatva, a fegyver használattól célzatosan eltiltva katonáskodtak. Ahogy végignézek rajtuk, önkéntelenül kikivánkozik belőlem a kérdés: — örülnek, úgye-e, hogy most a magyar hadseregben szolgálhatnak '< — Mán hogyne örülnénk! Most legalább az anyanyelvűnkön mondhassuk el, amit akarunk, — mondja elégedetten, székely szokás szerint kerülve válaszában az i gén »-1. — Most már legalább mink es tanulunk valamit — teszi hozzá a mellette ülő társa. Vallotta és hirdette, hogy a magyar Jövendő felépítésének az önálló magyar hadsereg és a magyar külképviselet a nélkülözhetetlen pillére. Mert csali az a nemzet lehet életképes és viharálló, amely mögött erős nemzeti hadsereg áll. Ettől a vezérgondolattól irányítva küzdött az újsághasábokon Ó3 a parlamentben, ettől ösztönözve mutatott rá a magyar értékekre és minden vonatkozásban és téren ezeknek az értekeknek a felkarolására törekedett. Azt tartotta, hogy a magyar pénzt nem szabad külföldre vinni, ezért ellensége volt a külföldön való nyaralásnak. A székely havasok rajongója, az ő szőkébb hazájának, Székelyföldnek természeti kincsekben dúskáló gyógyhelyeire és fürdőire hívta fel a figyelmet, ezáltal is felkarolva a székelység érdekét, mert látta milyen nemzeti értéket jelent a székelység erősödése. Néhány jó barátjával útnélküli havasalji erdőkben utakat építtetett, hogy a gyógyulást keresők gyönyörködhessenek a természeti szépségekben, hogy az idegenforgalom fellendítésével segítse a nehezen élő székely népet. A Hargita-alji Homoród-fürdő, Bartha erdejében, egy sziklába vésett felírás: «Bartha Miklósnak ezen útért — a homoródi betegek, tanúskodik mindig építeni, tennivágyó akaratáról. Mikor politikai pályafutása, mint képviselőt, a fővároshoz kötötte, akkor is haza-hazalátogatott a Székelyföldre. Visszahívták a hegyek és visszahívta az a kis gyermeksír a Hargita oldalán, ahol egyetlen fia pihent. A Sors rövid clctutat jelölt ki annak a számára, aki a nemzeti újjászületés lelki előkészítésén annyit dolgozott. A toll korán kihullott a nagy magyar publicista kezéből, a lelkes szavak korán elnémultak a vitázó ajkakon. Nem érhette meg a nemzeti reménység valóraválását. Mindaz, amiért küzdött és dolgozott, csak az összeomlás utáni magyar virradatban valósult meg. * A világháború, majd a huszonkétévcs elnyomatás alatt teljesen lcszcgénycdctt székely nép még nem állított szobrot nagy fia emlékére. Bartha Miklós küzdő szelleme, a megvalósult vágyak erejével mégis tovább él a székely nép lelkében. Azon a csodás fényű szeptemberi napon, amikor az önálló, nemzeti hadsereg honvédéi először lépték át a felszabadult Udvarhely határát, a székely erdők virágaival borítottam cl Bartha Miklós szikláját, az igaz magyarok hálás emlékezéséül. H. E. Őrizem Felavatták a kolozsvári hadtest parancsnoksás új épületét Január 18-án zászlódíszbe öltözött Erdély fővárosa, kincses Kolozsvár. Nagy"jcfenlóségő ünnepélyre készült: a kolozsvári hadtest parancsnokság új épületét avatták fel méltó ünnepély keretében, amelyen Bárdossy László m. kir. miniszterelnök is részt vett. Nemes szentgyörgyvári Stirling László altábornagy, hadtest parancsnok lendületes avatóbeszédében hangsúlyozta, hogy az épület már külső formáiban, magyaros díszítésével is elárulja, hogy hivatott a magyar eszme harcos apostolainak munkahelyet adni. A magyaros homlokzat, az őshun és ősmagyar óriásalakjai a bejáratnál, a magyar történelemből vett falifreskók, az erdélyi nagvok címerei és a magyar bútorzat együttvéve fokozzák százszorosára az épületben dolgozók magyar hitét, hogy mindent elsöprő lendülettel vigyék előre a magyar honvédség szent ügyét s bizto Alsóik a szebb magyar jövőt. Az épület hatalmas, kopjafafaragású kőpillérei, külső burkolóköveinek faragásai, a pártafalak székely stílusú oromdíszítései, az erdélyi fejedelmek, nemesi családok, városok és vármegyék címerei, Magyarország, Erdély és a nemes székely nemzet címerei, a faldíszítések kopjafái, az egykori idők harcosai, a vágtató székely lovasok, a hatalmas méretű, Erdély történetéből vett falifestmények, freskók, üvegfestmények és turáni szobrok, a szobák székely stílusú bútorzatai, a székely szőnyegek és függönyök, a díszes faragású ajtófélfák és ablakrámák, a székelymintás lámpák és az egész épület külső és belső összhatása szívcl-Iclkct melengető, zamatos, ízes és jellegzetesen erdélyi. Az épület freskóit Haranghv Jenő Zrínyi-munkatárs festette. Erdély és Kolozsvár büszke lehet erre az épületre. A bensőséges ünnepélyen elhangzott tartalmas be-A kolozsvári hadtest parancsnokság palotájának homlokzata és (fent) főbejárata Irta és a Zrínyi Csoport főértekezletén előadta; Csinger József Zrínyi munkatárs. Fiatalember. Pajkos, víg szívében Ujjongva táncol a piros erő. Mégis komoly. Ügy áll ott a verő Viharban, mint a doberdói szikla. Csak a szemében ég eleven szikra, Vulkáni fény, megláncolt vad-elem, Izzó láva, mit mécsesbe szorított Mindenhat ó-parancsú j egyelem. Acélsisakja vészjelzőharang, Amelyben éber ész a kongató -ny elv, Ha orv gyanú lappang fönt, vagy alant. Merev puskáján megfeszül a szíj S feszül minden idege, mint az íj, Mert ö a Nemzet álmán őrködő Nyitott szem. ö most az ország füle És készenálló ökle. ö vigyáz, Míg sokezer sötét perc lepereg, Hogy sanda vész miránk nem készül-e? ő , a békés magyar kapuk előtt. Szoborbaöntött lelkiismerct. szédek, az épület számos művészi dísizrttjjsei által meghatódott ünneplő közönség és a honvédség között a szeretetre és kölcsönös megbecsülésre épült jóviszony ez alkalommal is szorosabbra fűződött és az áldásos együttműködést még eredményesebbé fogja tenni.
