Magyar Katonaujság, 1942 (5. évfolyam, 4-28. szám)
1942-01-24 / 4. szám
ö. OLDAL. MAGYAR KATONAUJSAG A vakmerő őrmester A szovjet ellen folyó háború során többízben is Ikitüntette magát vakmerő bátorságával és öntevékeny magatartásával Filipár Dezső őrmester. A Kandilina körül kifejlődött harcokban, mint felderítőjárőrparancsnok, járőrével merészen rajtaütött a községen éppen átvonuló, túlerejű, ellenséges oszlopon. Meglepő tüzével olyan kavarodást okozott az ellenség soraiban, hogy mikor *a járőr mögött előnyomuló honvéd század is odaért, ezzel együtt nyomban meg is támadta a vörösöket. A szétvert és menekülésre késztetett ellenségből negyven foglyot ejtett, két járművet és egy hátaslovat zsákmányolt. Az ezt követő napon ismét íelderítőjárőr vezetésére vállalkozott. Járőrével nemcsak behatolt az ellenség utóvédjei közé, hanem vakmerő rajtaütésekkel többízben meg is támadta és szétugrasztotta ezeket. Ekkor ismét harminc foglyot ejtett, nyolc lovat, valamint négy járművet zsákmányolt. További előnyomulása közben ellenséges lövegszakaszra bukkant, amelyet maroknyi osztagával habozás nélkül nyomban megrohant s miután a kezelő legénység ellenállását kézitusában leküzdötte, a megmaradt legénységet foglyulejtette. Ez alkalommal két löveget és egy vontatójárművet zsákmányolt, teljesen ép állapotban. Az ellenség heves ellentámadásokat intézett járőre ellen, hogy visszaragadja a zsákmányt, Filipár osztaga azonban hősiesen visszaverte minden kísérletét. Később a nagy erővel ellentámadó ellenség gyűrűjéből — gyors elhatározással — közelharcban útat nyitott a már teljesen bekerített osztagának, s azzal együtt szerencsésen kivágta magát az elfogatás veszedelméből. Varsányi Ferenc fhdgy. rajza. C. G. harckocsivezető saját csapataink egyik harckocsitámadása során észrevette, hogy az ellenség váratlanul két új páncéltörőlöveget vetett harcba, amellyel egész sor harckocsink előrejutását veszélyezteti. Nyomban arra irányította harckocsiját, hogy elejét vegye a páncéltörő alkalmazásának, de közben saját harckocsija találatot kapott. Ettől fegyverei használhatatlanokká váltak. C. azonban így sem adta fel a küzdelmet, szétlőtt fegyverzetű harckocsijával rárohant a két páncéltörő-lövegre és szétgázolta azokat. önfeláldozó közbelépésének maga is áldozatául esett, hősi halált halt, de megmentette a harc közben kijavított másik két harckocsit a szétlövéstől és lehetővé tette támadásaink győzelmes folytatását. EMLÉKEZTET Ö a magyar katona dicsőséges napjaira 1349 január 25. Laczkfi magyar csapatai elfoglalják a nápolyiaktól Cornitót. 1849 január 26. Honvédeink győztes csatát vívnak Zámolynál.-1915 január 27. A volt 37. honvéd hadosztálynak a Szán folyó felső völgyében lezajlott harcai közben e napon nehéz viszonyok között hajt végre sikeres támadást a volt 18. honvéd gyalogezred 11. zászlóalja. 1915 január 28. Az Erdőskárpátokban, Csiznától keletre a volt veszprémi 31. népfelkelő gyalogezred derékig érő hóban, teljesen elszigetelt helyzetben súlyos védelmi harcokat viva feltartóztatja az orosz túlerőt. 1238 január 29. IV. Béla magyar király Bolgárország királya lesz. 1453 január 30. V. László király a törökverő Hunyadi Jánost besztercei örökös gróffá nevezi ki és az országos kapitányságban megerősíti. 1849 január 31. Skariatin ezredes orosz csapatai a Törcsvári szoroson át betörnek Erdélybe, a szabadságharc leverésére. Honvédeink üzennek!... Völgy mélyén, vastag hótakaró alatt lapult a kis falu. A kéményekből egyenesen szállt a füst, ragyogott a napfény, ugattak a kutyák, hancuroztak a gyerekek. Mégis mintha láthatatlan bánat borongott volna a kicsi házak felelt. Talán a sok, sok sóhaj nehezedett rájuk, melyek mind oda szálltak messze, a végtelen orosz hómezők felé. Gáspár gazda portáján is elnémult a kacagás. Piroska sápadtan járt-kelt, nem csendült vidám dal az ajkán, nem ragyogott a szeme. Két hét óta nem jött levél a harctérről és azóta könnyek csillogtak a szomorú szemekben. Iliaba szaladt az öreg postás ele, egészen a falu végéig. Versenyt futott Bodrival és szívében mindig ott muzsikált a remény: ma kapok levelet! A szomszédok is bizakodva integettek: ma megiön a levél Janitól, ne busulj Piroskai De nem jött levél... Csendben ültek a szobában. Gáspárné a kemencepádon varrt s lopva pillantgatott Piroskara, aki az ablaknál ülve, elhomályosuló szemmel nézett a távolba. A gazda egykedvűen pipázgatott, mikor dühös kutyaugatás riasztotta fel őket. — Ki lehet? — csodálkozott a gazda. — Bodri majd lehúzza! — Talán a posta — reménykedett az asszony. — Ilyenkor nem jár Tompa bácsi — rázta a fejét Piroska. — Majd megnézem — kelt fel a gazda és az ajtóhoz ment, de az már kinyílt és bejött a váratlan vendég ? — Maga az szomszédasszony? — mondta kelletlenül. — Én bizony, kedves szomszéd — válaszolta hízelegve. Nem mész, te cudar! — csapott Bodri fele, mert ez még mindig mérgesen vakkantott. — Te vagy, Erzsc — ráncolta homlokát Gáspárné. — Nem nagyon barátságos a fogadtatás — mondta sértődötten a vendég és letelte nagykendőjét. — Nem örülök, ha jössz — mondta Gáspárné keményen —, olyan vagy, mint a kuvik madár, mindig rossz hírekkel jársz! — Hát mit mondjak, ha jó nincs — védekezett az asszony. Jaj, drága lelkem, milyen sápadt az arcod — fordult a hallgatag lányhoz. — Piroskát ne bántsd, elég annak amúgy is a baja — állt a gazdáné harciasán az asszony elé. — Nem bántom én, lelkem, dehogy bántom, inkább vigasztalni akarom, mert hogy írt az én Ferkém... — Ferkó írt! — szakadt fel három torokból egyszerre a kiáltás. — Mit ír? — Hát nem sok jót — siránkozott az asszony. Hogy azt mondja szegény magzatom, igen kemény hideg van ott muszkaországban. — Itt sincs nyár — vetette oda szárazon Gáspár —, micsoda magyar honvéd az, aki egy kis hidegtől ásóink havaid Borbándv László törzsőrmester írja a kecskeméti honvédkórházból: ... Nem tudok lemondani nélkülözhetetlen lapomról, mely öt hónapon keresztül buzdított, bátorított cs szellemileg táplált a szovjet-földön. Sorai őszinte örömünkre szolgálnak. Köszönjük és mielőbbi gyógyulást kívánunk. Varga Vincéné szakaszvezető neje írja Rákoscsabáról (Bártjai-ulcu 92.): 1942. évre is megrendelem a Magyar Katonaujságot. A férjem kint van Oroszországban, de én is hű olvasója vagyok a lapnak. Alig várom a hétfőt, hogy kezembe vehessem, és hogy minden sorát elolvashassam. Leveléből lapunk őszinte szeretetét érezzük ki. Kívánjuk, hogy belőle hitet és erőt merítsen harcoló férjével együtt a nehéz időkben. megijed! Nem űri kisasszony! Tudom én, mi az orosz tél. Próbáltam én is tizenhatban. — Tudom gazduram, de hát Janiról is ír — csillant meg az asszony szeme. Piroska a szívére szorította két kezét, talán, hogy eltitkolja ijedt dobogását, de a szemében ott ült az aggodalom. — Olvasd Piroska — nyújtotta a tábori lapot a remegő lány felé. Pi roska mohón kapott utána és akadozva olvasta. — Újság... az van... hogy Kasznár Janit... meglőtték... nem tudom... mi van vele... mert mi... tovább mentünk... előre... A lány kezéből kihullt a lap é3 a feje az ablakdeszkára koppant. — Ügy-e mondtam mindig, nem kpll ezt a kuvik madarat beercsztcni — kiáltotta indulatosan Gáspárné. Ne hallgass arra a hóbortos Fcrkóra egyetlen gyöngyvirágom — ölelte át a zokogó lányt — nem igaz egy szó sem az egészből! Piroska csak egyre zokogott az anyja vállán, mikor megszólalt a falon a kakukos óra. — Fél kettő — állt fel a gazda —, most üzennek a honvédek — és kinyitotta a rádiót. — Jani mór nem üzen... soha többet... — rebegte Piroska és felsírt. Azután felharsant a kürt és megkezdődtek az üzenetek, melyeket sűrűn megszakított Erzse asszony sóhajtása : «haj ... haj 1... «Kasznár János honvéd üzen a menyasszonyának. Gáspár Piroskának — csengett a szobában é3 mintha fény támadt volna minden szó után, — már jól érzi magát, ne aggódjék, nemsokára hazamegy, levelet küldött ...» — üzent Jani, édesanyám, él! — kacagott Piroska boldogan. — Üzent az én honvédem 1 — Magyar honvéd megállja a sarat — dörmögte a gazda cs a pipája mögé rejtette meghatottságát. Erzsc asszony kiosont a szobából és még az utcáról is bchnllatszott a Bodri dühös csaliolása, amint a vendéget búcsúztatta. — Hová mész lányom — kérdezte Gáspárné, mikor Pi roska kendőt terített a vállára. — A templomba, édesanyám — mosolygott Piroska és csendesen betette az ajtót. 11. Rónay Magda. A Vitézi Rend Zrínyi Csoportja közreműködésével szerkeszti: vitéz Rózsás József alezredes. A kiadásért és szerkesztésért felelős: vitéz Mezey Dénes. Kiadja a VITÉZI REND ZRÍNYI CSOPORTJA MUNKATÁRSAINAK IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI SZÖVETKEZETE Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Reviczkyutea 4/b. — Távbeszélő szám: 143—448. Megjelenik hetenként. — Előfizetési ára: negyedévre 1.30 P, félévre 2,50 P, egy évre 5. P. Jogi személyeknek (vállalatoknak) évi 36 P. A lap a 22.220. sz. postatakarékpénztári csekkszámlára (bianco-csekklapon) történő előzetes befizetés útján rendelhető meg. Csak válaszbélyeggel és megcímzett borítékkal ellátott levelekre válaszolunk. — Kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Az egyes szerzők (cikkírók, rajzolók és fényképészek) nevét általában nem közöljük, de a magunk szamára és hivatalos használatra nyilvántartjuk. ^ Közleményeink utánnyomását csakis a forrás pontos megnevezésével engedjük meg. Stádium Sajtóvállalat Rt., Budapest, V.. Honvéd-utca 10. — Felelős: Győry Aladár igazgató i
