Magyar Katonaujság, 1942 (5. évfolyam, 4-28. szám)
1942-03-07 / 10. szám
8. OLDAL. MAGYAR KATONAUJSÁG 1943 MÁRCIUS 7. A tüzér ütegparancsnok kézitusában. 1941 július 30-áu az Owsijcvka körüli harcukban egy gépvontatású ütegünk lövegei a gyalogegységekkel előretörve a község kijáratánál egy gyümölcsös területen, mindjárt az út mellett lévő tüzelőálílásukból hatásos tüzet zúdítottak az ellenségre. Az oroszok egy erdőcskében rejtőztek. A tüzérségi tűz hatása alatt már bomladoztak. Ekkor tűntek fel honvédeink szárnyán a német csapatok egységei. Az ütegparancsnok: Fiáth György százados azonnal felvette az érintkezést a velünk együtt küzdő német csapatok parancsnokával és tájékozódtak a helyzetről. A 47. német ezred küzdő egységei értek e területre. Mialatt a német tisztekkel a kölcsönös tájékoztatás folyik, a Bug kanyarba előreküldött felderítő osztagunk jelenti rádión, hogy lövéseket kapnak, de nem tudják biztosan megállapítani, hogy orosz csapatok, vagy esetleg beérkezett németek tüzelnek-e rájuk. Az ütegparancsnok két német tiszttel együtt elindult a Bug kanyar felé. Már jó előre jutottak és nem észleltek ellenséget, csak a saját csapataink járőreivel találkoztak. Egyszerre csak Solgutoff községtől délnyugatra 4 km-re, amikor egy erdőszegélyhez egész közel értek, a fák közül közvetlen közelből tüzet kaptak és kézigránátokat dobtak feléjük. Ez már csak ellenség lehet. Nincs gondolkozásra idő! A legközelebb fekvő német egységek néhány emberének segítségével bekerítik az crdőcskét s rárohannak kézitusában az oroszokra. Rövid erélyes tűzharc után, a még életben maradt orosz 60 főnyi legénységet és 2 tisztet lefegyverzik. A felderítő osztag tehát nem németektől, hanem ettől az orosz csoporttól, — amely az erdőben rejtőzött — kapta a tüzet. Az ütegparancsnok most már saját maga a felderítő járőr jó figyelőhelyéről rádión a lövegeinek új parancsot adott, hogy a felbomlóban visszavonuló oroszokra hogyan adja tovább a tüzet. A gépkoesizó zászlóalj emberei pedig a vörösök nyomában támadnak tovább, 8 a 47. német gyalogezreddel együtt törnek előre. Nem engedik megállni az oroszokat. Rengeteg foglyot ejtenek és visszahagyott fegyvert zsákmányolnak. Az üteg tüze pedig folytonosan követi a menekülő oroszok roncsait. A magyar ütegparancsnok és a német tisztek bátor személyes fellépésükkel így lendítették előre az erős harcot, amelyből teljes győzelem lett. EMLÉKEZTETŐ a magyar katona dicsőséges napjaira 1917 március 8. A volt 10. miskolci honvéd gyalogezred hőstette. Csíkszeredától keletre a Magyarostető ellen intézett támadásaival kiverte az oroszokat állásaikból, a tető elfoglalása után pedig visszavonulásra kényszeritette a negyvenszeres túlerőt. 1797 március 9. Napoleon a seregéhez intézett kiáltványában magasztalta nemzetünk múltját és vitézségét. 1849 március 10. Szabadságharcunk egyik dicsőséges epizódja zajlott le Zám közelében, ahol a túlerőben levő ellenség ellen vitézi lendülettel harcoltak. 1707 március 11 .A kurucok megvet i V Rabutin 'Here gát Simontornyánál, majd Csobáncnál. 1644 március 12. II. Rákóczi György elfoglalja Kassát. 1918 március 13. A világháborúban e napon végrehajtott egyik legnagyobb aknarobbantás a volt komáromi 6. árkászzászlóalf magyar legénységéből alakított 31. árkászzászlóalf 3. századának tevékenységéhez fűződik. 1939 március 14. Megindulás Kárpátaljára. Honvédeink a cseh és ukrán bandák sorozatos határsértéseinek megtorlásául átlépik az ideiglenes magyar-ruszin határt. A TERMŐFÖLD Irta: Csátaljai József. Cser Márton és Szűcs András együtt szolgálták a Hazát a régi világháborúban. Azután mindketten megnősültek. Mártonokhoz csakhamar beköszöntött az Istenáldás egy egészséges fiú képében. Márton melle dagadt a büszkeségtől és kérdően pillantott Andrásra: — No, nálatok nem lesz semmi? — Türelem, rózsát terem, — felelte András kedvetlenül. Múlt az idő és beköszöntött a második Cser fiú is. Szűcs András szinte bujt Márton tekintete elől. Aztán egy napon őket is megajándékozta a jó Isten egy leánnyal. — No, megérkezett a «rózsa» — vigasztalta Márton régi bajtársát. v — Csak várjatok! —• szólt András. — Ami késik, nem múlik. Cser Mártonék nem vártak. Megérkezett a harmadik Cser fiú is, Marci, aki éppen olyan egészséges volt, mint két bátyja, PaH és Jóska. Ezután történt, hogy Szűcsné ikreket szült. Igaz, hogy mindkettő leány volt, de ikrek. — Hát igen — gondolta Márton — ez az András kitett magáért. . . Ilyen még nem volt náluk sem, és majdnem haraggal nézett hitestársáro. Csemé volt a komaaisszony és Márton a keresztelőn kissé mélyebben nézett a kanc9Ó fenekére, amitől elvakult. Azt találta mondani Andrásnak: — Szép, szép, de azért a fiú, mégiscsak fiú. Ebből lett a baj. Majdnem két évtized is elmúlt anélkül, hogy a két bajtárs szót váltott volna egymással. Pedig Cserek háza pont szemközt volt Szűcsék portájával és a három Szűcs leány virult, mint a rózsa. A Cser fiúk csak lopva pislogattak át. . . Cser Márton már akkor megbánta kijelentését. De mert András annyira felhúzta az orrát, azért-a «semmiségért», ő sem engedett. Csak éppen hogy többé nem ivott bort, mert az volt az oka mindennek. . . Titkon András is már régen megbocsátott Mártonnak, akihez elszakíthatatlan lánc fűzte, a hajtársiasság. —• Nem értem Mártont, — gondolta — együtt küzdöttünk és mégsem hajlik . . . Pedig már majdnem úgy volt, hogy kibékülnek. Mikor Csemét kikísérték a temetőbe, Andrást valami odalódította Márton mellé, de a kántor éppen akkor kezdett a siratóénekbe és abbamaradt az egész. . . Ezután már csak a Csemé sírján elültetett virágok árulták el Szűcsék együttérzését. A három leány titkon gondozta a sírt és az elmúlás eme kis hantján láthatatlanul nőttek a jövendő életremények . . . Ismét tavasz volt. Cser Pali bevonult katonának, miután egy pillantást vetett a Szűcs-ház felé. öccse, Jóska megelőzte egy héttel. Márton, az apa olyan léptekkel járt-kelt otthon, hogy rengett belé a föld. Katonaléptek voltak. Olykor megállt és beleszagolt a tavaszba. A melle tágult s valami nagyerejű indulat hátrafeszítette kemény, katonavállát. Ügy érezte, hogy minden újjászületett és most elindul az Életbe, a küzdelembe, a harcba. — A két fiú is kint van — gondolta — az Istenért és a Hazáért. Vájjon mit gongéinak róla, aki itthon lebzsel?... És Borosa, ott kint a hant alatt ? .. . Egyik este Szűcs András ámuiva nézte Mártont a háza küszöbén:-— Márton! — szólt boldog örömmel, mikor meglátta légi baj társát. — András, — kezdte Márton — én elmegyek. A két fiú is kint van. Mivel senkink sincs, csak te, ezért rád bízok mindent. Marcit is! Tudom, hogy nem lesz hija semminek sem . . . — Azt hiszed, hogy itthon tarthatom Marcit? Elmúlt huszonegyéves. Katonavér, mint az apja. Magam is mennék, ha még akkortól nem húznám a fél - lábamat.. . — Akárhogy fordul, ügyelj a földre, arra a . . . másikra is, a kis darabra! — Bízd rám a földet!.,. A «másik» ezután is a lányaim gondja . . . Mártont vitte az akarat kifelé a harctérre, azután a sors irányította. És úgy akarta a sors, hogy : összetalálkozzon a fiaival. Pali és Jóska ámuiva nézteaz apját, azután természetesnek találta, hogy ő is kint van. Hiszen katona volt mindig. Gyakran beszéltek Marciról. Egyik földijük elmondta, hogy «jódolga van, a Szűcs lányok gondozzák». De azért Márton reménykedve nézegette az újoncokat ... Hátha . . . Azután mindig csak őt kereste. — Bizonyos, hogy kijön a fiú — gondolta. — Nem lehet, hogy otthon maradjon. Az ő vére, Cser vér. A becsületről vau szó . . . Marci azonban nem jött, mert — hozták. Sebesültszállító kocsin. Márton szíve megdobbant. A büszkeség és az aggodalom fojtogatta. De Marci csak könnyű sebet kapott, kutyába sem vette. — Hát ez lepipált minket, — mondta az apa a másik két fiúnak és megnyugodott .. . Mikor idők múltán hazakerültek, egyenesen Szűcsékhez nyitottak be. András boldogan szorongatta bajtársa kezét. A lányok közrefogták a Cser fiúkat és régi pillantások váltak eleven szóvá ... Hetek múlva Márton meleg hangon szólt Andráshoz: — Okos dolog az, hogy neked lányaid vannak. —- Már megbékéltél velük? — tért vissza András a múltra. —- Régen sejtettem, hogy ez lesz a vége ... — Akár fiú, akár leány, — jegyezte meg Ami íás —- a Hazának szüksége van mindkettőre, mert ha tyúk nincs, tojás sincs . . . — Aztán, — folytatta Márton — jófajta fának jó gyümölcse terem . . . Pedig még csak ezután kezdődik a termés. — Ezután. Hanem tudod, hogy hol született ennek a fának a magja?... Még akkor régen, odakint a ,hajtársiasság virágjából hullott a szívünkbe . . . A Vitézi Rend Zrínyi Csoportja közreműködésével szerkeszd: vitéz Rózsás József alezredes. A kiadásért és szerkesztésért felelősi vitéz Mezey Dénes. Kiadja a VITÉZI REND ZRÍNYI CSOPORTJA MUNKATÁRSAINAK IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI SZÖVETKEZETE Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Reviczkyutca 4/b. — Távbeszélő szám: 143—448. Megjelenik hetenként. — Előfizetési ára: negyedévre 1.30 P, félévre 2.50 P, egy évre 5.— P. Jogi személyeknek (vállalatoknak) évi 36 P. A lap a 22.220. sz. postatakarékpénztári csekkszámlára (bianco-csekklapon) történő előzetes befizetés útján rendelhető meg. Csak válaszbélyeggel és megcímzett borítékkal ellátott levelekre válaszolunk. — Kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Az egyes szerzők (cikkírók, rajzolók és fényképészek) nevét általában nem közöljük, de a magunk számára és hivatalos használatra nyilvántartjuk. Közleményeink utánnyomását csakis a forrás pontos megnevezésével engedjük meg. Stádium Sajtóvállalat Rt.. Budapest. V., Honvéd-utcu 10 — Felelős: Gyóry Aladár Igazgató
