Magyar Jövő - A Nemzeti Segély Lapja, 1948 (4. évfolyam, 2-7. szám)

1948-04-01 / 7. szám

2 MAGYAR 3ÖVÓ 1948 április 1. A Z ELMÚLT rendszer édeskeveset tett a cigányokért. De nem is volt célja, hogy tegyen. A félrevezetett közvélemény a cigányságot azonosította a lopással, rablás­sal, becstelenséggel. Nem látta be azt, hogy a cigányok egy részét a körülmények, és éppen a Horthy-rendszer uralkodó-osztálya által konzervált körülmények gátolják meg abban, hogy produktívabb helyet foglaljon el. Nem akarták meglátni azt, hogy a ci­gánykérdés elsősorban nem erkölcsi, hanem szociális jellegű. S ehhez mért vaksággal cse­lekedtek. A magyar köztársaságnak azonban a ci­gányok is teljesértékü, egyenjogú polgárai. Ez azonban csak jogi szépszólás lenne, ha a demokrágfá nem adna lehetőséget arra, hogy továbbfejlődjenek és valóban elfoglalják he­lyüket a dolgozók között. A magyar demokrácia azonban lehetősé­get ad rá. És éppen erről akarunk beszélni: 2. A LÉG az elmúlt évben, december 2-án a Népjóléti Minisztériumban úgynevezett cigány-értekezletet tartottak. Itt határozták el, hogy a cigánykérdés sürgős vizsgálatához fognak. 1948. február 7-től 10-ig többtagú bizottság járt Baranyában, s onnan gazdag tapasztalatokkal tért vissza. Ezek közül is kiválik erős példamutató erejével egy nagy­szerű kezdeményezés: a versend-i példa. Versend 2.600 katasztrális hold határá­val körülbelül 1.500 lelket számláló község. Lakossága négyajkú. Magyarok, németek, cigányok és sökácok (horvátok) lakják. A németség most van kitelepítés alatt. A ci­gányság elkülönülten lakik, körübelül hatvan házban. S itt válik példamutatóvá és külö­nösen érdekessé a versendi helyzet. Mert sok házban villanyvilágítás van, tisztaság és aránylag modern berendezés. Egyes csalá­doknak rádiókészülékük van. A kertekben gyümölcsfák, veteményesek, gazdag konyha­kerti kultúra. A szekrények tetején befőttes üvegek, savanyúság. A szobák lepadlózottak, az ablakok arányosak, a függönyök tiszta fe­hérek. Fehér és tiszta az ágynemű is, az asz­talokon ízléses porcellán figurák, Herendi márkájú is akad közöttük. Van téglából épí­tett, beton emésztőgödörrel ellátott teljesen higiénikus W.C. is. A cigánylakosság javarésze földművelés­sel foglalkozik. Sok közülük a zenész a kör­nyező városokban. Van közöttük iparos és kereskedőféle. Van, aki lovat tart. A téli élelem-ellátást kertészmunkával biztosítják. VERSEND: A CIGÁNYKÉRDÉS MEGOLDÁSA Irta: Sebestyén György Jellegzetes háziiparuk is alakult ki. Ez a ,,pacsker”-készítés. A „pacsker” mindennapra való papucs-féle, felsőrésze valami maradék posztó-darabból, talpa kenderkócból készül. Az asszonyoknak előbb a durva fonalat kell megfonniok, abból szövik meg a vastag tal­pat. Ügyes asszony napjában tíz pár pacs­­kert is készít, a férfiak párját másfél, két fo­rintért értékesítik. De vannak, akik gyapjúfonálból kézimun­káznak, pullóvert, harisnyát készítenek, s mindezzel egészen fejlett háziipari kultúra kezd kialakulni. Az egészségi helyzet sem elszomorító. Annak ellenére, hogy a községben nincs or­vos, védőnő, patika, se teljesen megbízható kút-ivóvíz, a közegészség általában jó. Tra­­homa — ez az annyira elterjedt népbetegség — egyetlen esetben sem fordult elő, nyit tbc.-s pedig összesen kettő van. A versendi cigányság tudatosan vigyáz egészségére. Jel­lemző erre, hogy nemrég maguk kérték há­rom család sürgős eltávolítását azzal a meg­­okolással, hogy férget találtak náluk. A versendi iskolának külön cigány-tago­zata van, amelyben két tanerő működik és ötvenhét fiatal tanul. Itt mondják, hogy az erkölcsi élet is nagy változáson ment keresz­tül. Korábban elég gyakoriak voltak a tizen­hároméves leányanyák, ma ilyesmi alig for­dul elő. A múlt rendszerbeli életmódra jel­lemző, hogy a csinosabb cigánylányokat szü­leik formálisan eladták valami környékbeli úrfclének. „Úgyis megesik a lánnyal a dolog, legalább szerezze mea ezzel a kelengyéjét” — kínálta föl leányát a cigányanya. Ilyen eset ma már egyáltalán nem fordul elő. 3. VÁLTOZÁS nem ment magától. S nem is valami csodálatos véletlen következ­tében folyt le. Komoly gazdasági természetű megmozdulásoknak kellett bekövetkezniök, amíg a versendi cigánytelepülés ilyen fejlő­dési fokot érhetett el. Ezt a változást a versendi cigány-szövet­kezet megalakulása okozta. A cigányok jó­része — mint előbb említettük -— eddig is földműves munkát végzett. Részesaratóként, sommásként dolgozott egy-egy közeli birto­kon. A Baranyavármegyei Földbirtokrendező Tanács 1946. július 23-án kelt határozatával a községgel szomszédos maradványföldekből a versendi cigányságnak 200 katasztrális hol­dat juttatott. A szövetkezet tagjai a versendi cigány­ság eddig is földműveléssel foglalkozó csa­ládjai. A tagok a fölvétellel családtagjaik számának megfelelő üzletrészt nyernek, ez a családfőnek és a családtagoknak a szövetke­zetben kifejtett munkája arányában fokozato­san nő, az átlagnál kisebb munkateljesítményt végzők esetében pedig arányosan csökken. Meghatározott esetben azok a tagok, akik­nek üzletrésze egy bizohyos fokot elért, ön­állósíthatják magukat, a szövetkezeti gazda­ság területéről részükre családi körülmé­nyeiknek megfelelően élő és holt termelőföl­szerelést és földet kell kiadni. Az önállósítás lehetőségét eddig még senki sem használta föl. Az átlagon aluli munkát végző tagok, akiknek üzletrésze egy bizonyos fok alá száll, automatikusan kiesnek a szövetkezet tagjai­nak sorából, s megszűnik minden igény­­jogosultságuk. Az alapszabályok egyebekben teljesen egyeznek a közönséges földműves­­szövetkezetek szabályaival. 4. TGY tárul föl előttünk egy település belső fejlődése. A gazdasági viszonyok válto­zása egészen újfajta embert hoz létre. S az eddig becsteleneknek és visszataszítóaknak mondott cigányok így válnak a dolgos tár­sadalom szorgalmas tagjaivá.^ A közösség kialakulása és ezen belül az egyének jellemének fejlődése ezen a példán igen jól megmérhető. A munka állandó in­tenzitása a szociális lelkiismeret kialakítója. A rendszeresebb életmód az emberek fiziku­mára hat. Nyilvánvaló, hogy valaki belső vegetációja más az állandó hányattatások idején, mint a biztos és álandó munka ideje alatt. A test a maga sajátos jeleivel minden változásra reagál. Nemcsak a tisztaság ténye, vagy a gazdagabb táplálkozás az oka a be­tegségek elmaradásának. Része vari ebben annak a tudatnak is, hogy a tisztaság, vagy az egészséges táplálkozás lehetősége állandó, hogy a lelkiismeretes munka ellenértékeként egy eddiginél sokkal fejlettebb életre van kilátás. A tudat szinte egyenrangú a szerve­zettel. A nagyobb lehetőségek tudata, s a nyugodt élet adta belső biztonság tágítja ki a változó közösség tagjait, s teszi őket nem­csak jobb munkásokká, hanem nagyobb ér­tékű emberekké is. A versendi ciganyszövetkezet lehetőségei, tagjainak biztos egzisztenciája egyébként elsődlegesebb formában is hat. Azzal, hogy állandó település létesült, azzal, hogy a korr látlan kizsákmányolás lehetőségei elmúltak, az egyéni jólét fokozásának új módjai tűn­nek elő. A cigányok mernek már áldozni há­zuk tisztaságára és ízlésességére vagy kert­jük ápoltságára, mert tudják, hogy munkájuk gyümölcseit leszűrhetik. Példa a versendi szövetkezet azonban másra is. Arra, hogy az egyéni jólét megteremtésének módja éppen a közös gazdálkodás, a szövetkezeti gazda­ság. A közösség és az állandó segítség na­gyon fontos előrelendítője az egyéni jólét­nek is. 5. pZ A VERSENDI példa nem recept. Nem bizonyos, hogy a cigánykérdést máshol is ilyen módon lehet megoldani. De az biztos, hogy ez is egy módja a változtatásnak. Sok minden hiányzik még Versendröl. Étkeztetési akcióra lenne szükség. Vándor babakelengyét, vándor babaládát kellene le­­küldeni. Norton-kút, egészségház és napközi otthon építésére lenne szükség. Aztán az egyéni segítés legkülönbözőbb módjaira. A versendi cigéyiyíiatalok között igen sok a tehetség. Jó lenne, ha közülük a legrátermet­tebbeket népi kollégiumokban lehetne elhe­lyezni. Meg kell értenie végre mindenkinek, hogy ez az emberfajta nem különös, sajátságos hajlamainál fogva, valami belső parancsra kényszerül lopni vagy akár gyilkolni is. Nem holmi cigány-hagyomány tiltja számukra a becsületes életet. Tiltotta számukra az az elnyomás, amely az elmúlt rendszerben min­den szegényember előtt elállta a fölemelkedés útját. A körülmények változnak, Versenden már meg is változtak. Mégpedig alaposan. S nyomukban változik a cigányság is: dolgossá lesz, becsületessé. És megelégedetté, boldoggá végre. Emberré. SZÍNÉT ÁR GYÖRGY: / Amerikai film és a modern erkölcsök Volt (idő az emberiség- szellemtörténetének fejlődésé során, amikor az ábránd az idill és az illúzió költészete, tehát a valóságból, a kép­­eelet varázslatába menekült édeskés poézis tar­totta hatalmába a lelkeket. De nem a nép lel­két hanem ama gőgös és semmittevő ariszto­­krá(ciáét^ amely a kecses pásztorjátékok és rokokkó dallamok bájával kápráztatta el önma­gát, hogy ne vehesse észre a zeneszalónok Ab­lakai alatt sóhajtó nép nyomorúságát. A francia forradalom ablakot nyitott a világ felé és a XIX. század szabadságharcai kiszel­lőztették a Fart pour Tart terméketlen bölcső­jében kényeskedő öncélúságnak, a krinolinok és rizsporos parókák alatt megáporodott hangu­latát. A nép maga választotta tanítóit és művé­szeit: Puskint, Tolsztojt, Csehovót, Gorkijt, Petőfit, Táncsicsot, Heinét, Dickenst, Balzacot, Zolát s a többit. Ezek az alkotók egyre szé­lesebb utat vágtak a naturalista művészet szá­mára, a valóság felett lebegő, érzelmes sze­relmi históriák rengetegében. Az alázatos udvaronck tisztességed írása he­lyére a kevésbbé pallérozott őszinteség ,,tola­kodott“ és a századfordulóban Romain Rolland he vári twábk!. .. Ne várj tovább! Még életedben változzon meg e szörny világi Holt milljárd társad szenvedése, év ezredeken átkiált! Ne várj tovább! Csak rajtad múlik, válassz: üdv kell, vagy siralom ?! Ember! Az öröm új világát építsd az üszkös romokon ! Nyugati László már nem volt egyedül, amikor műveiben síkra­­szállt az elnyomottak igazságáért. Ilyen szellemi előkészítés után joggal volt remélhető, Jhogy a század elején megjelenő mozgókép méltó közvetítője lesz a nép felé a haladás minden megnyilatkozásának. Lenin már negyven évvel ezelőtt, 1907-ben és 1908-ban (beszélt arrol> milyen jelentős esz­köze a mozi a töniegnevelesnek, ha a hatalom a dolgozók kezében van. „Amíg a filmgyártás — mondotta, ’ Lenin — a profitspekulánsok kezében van, több kárt okoz, mint hasznot, mert gyakran demoralizálja a tömeget utálatos tartalmával. ^Ha a tömegek birokukba veszik a filmgyártást és az a szo­cialista .kultúra igazi megteremtőinek kezében lesz, akkor a film a tömegnevelés leghatáso­sabb eszközévé válik.“ Már röviddel a nagy októberi forradalom után, kiemelte Lenin 'a filmgyártás jelentősé­gét a szovjet hatalom új feltételei között. filmművészet minden ágának és fajának egyei­­len célra kell irányulnia: harc az új éleiért, új erkölcsökért, jobb jövőért a tudomány és mű­vészet felvirágoztatásáért.“ Ez a nyilatkozat pontosan kijelölte a szovjet filmművészet útját. Miben látta ugyanekkor Amerika filmvezér­kara a filmművészet kötelességeit? L. B. Mayer, a hatalmas Metró-gyár elnöke a harmincas években Pesten járt és egy sajtó­­fogadáson a következőket mondotta: „Felada­tunk. hogy egy kellemes szép álomvilágot te­remtsünk a közönség számára. Olyan álomvilá­­got, amelyben megvalósulnak soha nem telje­sülő vágyai, amely elfeledteti vele gondjait és küzdelmeit.“ Az amerikai filmgyártás, mint tapasztalhat­tuk, maradéktalanul megvalósította ezt a szán­dékot. Vagyis, a filmművészet Amerikában visszafordult a hamis illúziók, pathetikus és ho­mályos költészetéhez. *iNem felrázni igyekszik közönségét a valóságos élet valóságos viszony­latainak megmutatásával, hanem ködös kábulatba ringatja azt egy ki tenyésztett embertípus ro mantikus hősiességének kihangsúlyozásával.. Minthogy a művészet mindig egy kor erkölcsi tükre is egyben, nem nehéz az amerikai filmek sematikájából következtetni Amerika erkölcsi arculatára. Nézzük csak, melyek az amerikai film sab­lonfigurái? A megfélemlíthetetlen gangsz’ter, a vadnyugati hős, a zseniális üzletember, a .ke­ménykötésű bankvezér, a gyönyörű nő, aki karriert csinál és az ötletes hírszerző, aki 'túljár mindenki eszén. Van még kiváló detektívfel­­ügyelő, sikert sikerre halmozó művész és ren­geteg jómódú polgár saját házzal, saját autó­val és saját „állati hűséggel“ ragaszkodó inas­sal. Ez az amerikai illúziógyár érdekes, de érték­telen archivuma. Az amerikai film még a sze­génységet is oly'an émelyítő, minden őszinte­ségtől irtózó sziruppal önti le, a gyermekes, tehát felelőtlen optimizmusnak olyan mindent elködösítő rózsaszínébe burkolja, amelynek pá­lyázatában a néző a reális ábrázolásnak árnyé­kát sem fedezheti fel. Amjerika filmgyártói megbocsájthatatlan hi­bát követtek el, amikor lekötötték magukat a népbutító illuzionizmus mellé. De, ne higyjűb. hogy ezek a „derék üzletemberek“ nem tudták, mire vállalkoztak. Hollywood volt a kapitalista reakció leghasznosabb fegyvertársa és propa­gandistája. És az ma is. A szép testek és könnyű karrierek látszatának mákonyával, a gondtalan élet illúziójának mérgével késlelteti és akadályozza a dolgozó tömegek öntudatra­­ébredését. „Nézd milyen jól élünk mi Ameri­kában !“ Ez 51 ki nem mondott propaganda szó­lam harsog a néző felé minden filmkockáról és kinek jutna eszébe a géppuskáiábú Fred Astai­re, vagy az izgalmas szépségű Rita Hayworth csábító yonaglásai láttán arra gondolni, hogy Detroitban, a Ford művek gépei megölik a lel­ket, hogy talán pppen ebben a pillanatban lin­cselnek meg valahol egy néger fiatalembert, aki négy évvel ezelőtt még életét kockáztatta a csillagos lobogóért s hogy a nagybankok elnö­kei talán éppen a szép Rita Hayworth önfeledt csókjának pillanatában írták alá azt a kartell­sz-erződést, amely az elbájolt néző életének amúgyis szűk kereteit még jobban összeszorítja. Az amerikai kapitalista reakció szörnyű mé­zesmadzagja az amerikai filmgyártás, amely­nek legsúlyosabb bűne, hogy tudatosan és meg­fontoltan leplezi és takargatja nézőtömegei előtt az igazságot, holott a film hivatása, hogy a népé legyen. A népet azonban ne csak gyö­nyörködtesse, hanem nevelje is. Mindenekelőtt ne azt a konvencionális, haz\ig világot mutassa neki, amely az amerikai filiíimesLerek ravasz­­kodásával minden filmből kiszorítja az igazi életet. Igazságot adjon, de erkölcsi felemelő igazságot. Nagy tragédiákat: a lelkiismeret, a társadalom, a sfcoeális szándékot nagy kJeJső konfliktusait az'örökös házassági komédiák és csengő-bongó történetkék helyett. Kapja meg ezeket a tragédiákban a nép, a tömeg a maga igazi szerepét, amely a jövő társadalmában úgyis egyre nagyobb lesz, tehát nem hiányoz­hat az irodalomból, a művészetből, á filmmű­vészetből’ sem. Az amerikai filmgyártás ismeretes válsága egytíen az amerikai erkölcs válsága, amely akkor fog csak megoldódni, ha az élet reális jelenségei, az igazság és a szocialista szemlé­let olyan jelentős szerephez juthat benne, ami­lyet Lenin már negyven eztendővel ezelőtt min­den művészetek feladataként megjelölt. IA Hetmeii íeqéty a magyar I jövőért I küzd!

Next

/
Oldalképek
Tartalom