Magyar Jövő - A Nemzeti Segély Lapja, 1948 (4. évfolyam, 2-7. szám)
1948-04-01 / 7. szám
MAGYAR 3ÖVÓ iy48 április 1 Április elején hagyja el a sajtót a Nemzeti Segély „Centenáris Albuma”, amely tartalomban és kiállításban egyaránt maradandó értéket biztosít a nagy gonddal összeválogatott műnek. v Az album szerkesztőit a negyvennyplcas történelmi hagyományok felidézésén túlmenően az a szempont vezette, hogy képes-rajzos illusztrálásban bemutassák a demokratikus Magyarország szociális intézményeinek élvonalában működő Nemzeti Segély hároméves munkáját és összehasonlítva az elmúlt rendszer és a mai népi íkormány intencióit, szociálpolitikai vonatkozásban is ismertetőt nyújtsanak az olvasónak. A könyvet értékes irodalmi anyag teszi teljessé s ennek keretében a mai magyar irodalom jeleseinek impozáns seregszemléje következik. A könyvet Tildy Zoltán köztársa-Csepeli gyermekek munkaversenye Bensőséges ünnepség keretében vette kezdetét a Nemzeti Segély csepeli gyermek-otthonában az a munkaverseny, amelyet a felnőttek példáján felbuzdult gyermekek indítottak az iskolaév befejezéséig. A Temlom-u'tca 13-ban van a Nemzeti Segély otthona, ahonnan a figyelemreméltó kezdeményezés néhány nappal ezelőtt kiindult. A hétfő délutáni ünnepségen nagy számban jelentek meg a szervezet intézményeinek- gyermekei, a versenyre kihívott gyárak üzemi delegátusai és haladó pedagógusok, akik részt vesznek a pályázók teljesítményének elbírálásában. A gyűlést az általános iskola VIII. osz‘ályába járó Kolonics Benjamin, a József Attila gyermekotthon félárva lakója nyitotta meg. Kolonics Benjámin elmondja, hogy a munkaversenynek hat programmponbja van: ki lehet tűnni a tanulmányi előmenetel, a kultúrmunka, a kézimunka, a sport, az egészségügyi ismeretek és az úttörő élet fejlesztése terén. Lelkes taps követi a serdülő iskolásfiú bejelentését, majd elkezdődik a vita, amelynek során egymást licitálják túl lelkességben a rövidnadcágos delegátusok Felszólal Ambrus József, a József Attila otthon színjeles tanulója, aki szószerint ezeket mondja: — Sokan vannak, akik nem. képesek megbirkózni az iskolai feladatokkal. Azt javaslom, hogy akiknek tudásfeleslegük van, legyenek segítségére a gyengébbeknek. Indruck Frigyes tartja magasra a két ujját, beszélni akar. — Ahhoz, hogy sportolni tudjunk, nagy szükségünk lenne egy jó focira! A felszólalásnak nagy sikere van. Izgatott közbeszólásokikal sürgetik a focit, a ping-pong asztalt, sőt valamelyikük szabványos footballpályát is szeretne, szakasztott olyat, mint a nagyoké. Erese István vezetőpedagógus hozzászólása után Riedl Antalné, a csepeli Nemzeti Segély titkára üdvözli aa értékes kezdeményezést, majd a W. M. és a Vámmentes SzabácQakötő üzemi bizottságainak delegátusai, később a gyermekotthonok kiküldöttei kijelentik,, hogy a munkaversenyre való kihívást elfogadják. Gárdonyi Róbert. | A Nemzeti Segély centenáris évkönyve sági elnök cikke vezeti be s Olt Károly népjóléti miniszter, Bölöni György a Nemzeti Segély elnöke, dr. Villányi Andrásné a szervezet alelnöke, valamint Kárász Győző, a Nemzeti Segély országos főtitkárának tollából közlünk tanulmányokat. Rónai Sándor szövetkezetügyi miniszter, Kerény József a Gyermeklélek'tani Intézet igazgatója, dr. Bakáts Tibor a főváros tisztiorvosa, dr- Rotter, Lilian, dr. Heimer Ödön, dr Sárkány Jenő, Fehér Klára, dr. Földes Éva és Vécsey György írásai után harmincegy iró egy-egy kimagasló művét mutatjuk be az olvasónak. Az irodalmi rész tartalmát legbeszédesebben a résztvevő írók névsora világítja, meg: Gergely Sándor, Benedek Marcell, Heltai Jenő, Gellért Oszkár, Barabás Tibor, Kémeri Sándor, Vasvári István, Kovái Lőrinc, Várnai Zseni, Hegedűs Géza, Gerőné Fazekas Erzsébet, Kopré József, Anion is a touacsUák Részlet Makarenko könyvéből. Anton viselkedését a telepen mihamarabb az az olthatatlan vonzalom jellemezte, amit a lovak és az istállóügyek keltettek benne. Nehezen volt érthető e szenvedély eredeté. Anton magasabb -szellemi fejlettségű volt, mint számos társa. Beszédét is csak divatból keverte itt-ott ukrán tájszólással. Ruházatát igyekezett rendben tartani, sokat olvasott és szeretett beszélni olvasmányairól. De mindez nem gátolta abban, hogy éjjel-nappal az istállóban rostokoljon, kihordja onnan a trágyát, almozzon a lovak alá, örökösen ki- és befogjon, a lószerszámmal baj lódjon, ostart íonogasson, elhajtson a városba vagy az új telepre. Emellett sohasem ért rá rendes időben se ebédelni, se vacsorázni és ha elfelejtették félretenni az adagját, még csak nem is neheztelt érte. Mint kocsis, állandó csetepatékban élt Kalina Ivanoccsal, a kovácsokkal a raktárosokkal és kivétel nélkül mindenkivel, aki a lovakat igényelte. Csak hosszas huzavona után szánta rá magát, hogy befogjon ha parancsot kapott erre, szemére hányta az elutazni akaróknak, hogy nem kímélik a szegény lovakat, hogy nemrég is fel volt horzsolva a Kesely nyaka, meg hogy nincs elég abrakjuk, nincsenek megpatkolva rendesen. Olykor csak azért nem lehetett kocsira ülni, mert híre-hamva se volt a telepen se Antonnak, se a lovaknak és senki se tudta, hol vannak. Egy júniusi este jó későn azzal vertek fel hogy: — Kozir nagyon beteg, haldoklik . . . — Hogy-hogy, igazán haldoklik? — Tgen — forró mint a tűz és nem lélekzik. •Tekaterina Grigorjevna is megerősítette, hogy Kozímak szívrohama van és okvetlen orvost kell hozzá hívni. Elküldtem Antonért. Úgy jött, mint aki előre elhárítja minden rendelkezésemet. — Anton, azonnal fogj be, a városba kell menni, de rögtön. A fiú félbeszakított: ^ — Én bizony nem megyek sehova és a lovakat sem adom senkinek! . . . Egész nap hajszolják őket, nézze meg, még csuromvíz mind a kettő . . . Nem megyek! —- Doktort kell hozni, hát nem érted? — Bánom is én a maguk betegeit! A Kesely is beteg, mért nem hoznak őhozzá is orvost ? Dühbe jöttem: — Azonnal átadod az istállót Opriskónak! Veled nem lehet dolgozni! / — Tessék, átadom én . . . Majd meglátjuk, mire megy Opriskóval. Maga is mindent elhisz . . . hogy az beteg, ez meghal. A lovakkal meg senki se törődik szóval csak dögöljenek rakásra ... És ha megdöglenek se adom a lovakat. — Hallottad, amit mondtam: már nem te vagy a főlovász, hanem Opriskó. Add át neki az istállót, de nyomban! —- Jó, átadom . . . Vagy adja át, aki akarja, én nem maradok tovább a telepen. — Ha nem akarsz maradni, nem is kell, senki se tart vissza! Anton könnyek közt nyúlt a zsebébe, kihúzta onnan és az asztalra tette a kulcscsomót. Bejött Opriskó, Anton jobbkeze és csodálkozva nézte a pityergő főnököt. . . Bratcsenkó megvető pillantással mérte végig, mondani akart valamit, de aztán csak megtörölte az orrát a kabátujjába és szónélkiil kiment. Még aznap este távozott a telepről, a hálóterembe sem ment he többet. Amint bekocsiztak a városba az orvosért, látták az országúton baktatva, fel se kéredzkedett s mikor hívták, csak legyintett egyet. Két nap múlva Opriskó rohant este hozzám sírva, véres pofával. Még ki se kérdezhettem, mi történt vele, amikor Iádia Petrovna is megjelent, teljesen feldúltam Aznap ő volt a telepügyeletes. — Anton Szemjovics, jöjjön gyorsan az istállóba, Bratcsenkó van ott, nem is tudom mi van vele . . . Az istállóbamenet szembetalálkoztunk a nvurga Fedorenkóval, a másodWovásszal Bőgött, mint akit megnyriztak. Mi az, mi történt? — Hát igaz is, hogy lehet igy elbánni az emberrel. Csak fogta a gyeplőszárat és n pofámba vágta . . . — Kicsoda? Bratcsenkó? — Persze, hogy ő . . . Az istállóban Bratcsenkót és egyik kisegítő lovászt nagy munkában találtuk. Barátságosan köszöntött, de amint meglátta mögöttem Opriskót, jnegfelledkozett jelenlétemről és nyomban rátámadt: — Be ne tedd ide a lábad, mert nyakonváglak! . . . És ez még kocsis akar lenni! Nézze meg, mit művelt a Kesellyel! Antön egyik kezével a mécsest fogta, másik kezével engem húzott Keselyhez. A ló fejét tényleg iszonyúan felhorzsolta a gyeplőszíj, de a seb helyet már fehér rongyoeska takarta, amit most Anton vigyázva felemelt s aztán megint a helyére tett vissza. — Kszeroformot szórtam rá, — mondta komoly hangon- . — De mégis, hogy mertél engedelem nélkül bemenni az istállóba és itt önkényesen Ítélkezni verekedni ? .. . — Azt hiszi, hogy kész vagyok vele? Ne kerüljön a szemem elé, mert agyonvágom! Egy sereg telepes tolongott az istálló bejáratánál és a basát fogta nevettében. Én se tudtam kellőképen haragudni Antonra: oly annyira meg volt győződve a maga és a lovai igazságáról. — Hallgass ide, Anton — amiért elverted a gyerekeket, ma este nálam ülsz szobaáristomban. — Dohát én nem érek rá! — Elég a feleselésből! — rivalltam rá. — Na jó, jó hát majd leülöm, ha muszáj . . . Be is ült hozzám este nagy mérgesen és nekilátott olvasni. Raffy Ádám,- Aczél Tamás, Komlóé Aladár, Hollós Korvin Lajos, Fodor József, Kassák Lajos, IJegedüs Zoltán, Imecs Béla, Füst Milán, Vas István, Ember György, Gereblyés László, Tamás Aladár, Barát Endre, Lew Slavin, Hajnal Gábor, Boross László, Peterdi Andor, és Mária Béla novelláit, verseit találjuk a gazdag szépirodalmi anyagban. A Nemzeti Segély Centenáris Albuma — a papírhiányra való tekintettel — nem jelenhet meg a kívánt és értékét megillető példányszámban. Az érdeklődésre számítva úgy határoztunk, hogy a könyvre már most megindítjuk az előjegyzést. Aki az évkönyvre igényt tart, értesítse a Nemzeti Segély Országos Központjának sajtó- és propaganda osztályát (Budapest VI., Munkácsy Mihály-u. 19>, hogy még idejekorán előjegyzésbe vehessék Pabló Neruda: SÖTÉT VÁROSNEGYED Elmúlt a dolog költészete, vagy már süríteni nem tudom s szertefoly? Tegnap az alkonyt néztem s olyan voltam mint romok között roppant mohafolt. Bosszút s kormot liheg a város, a kültelkeken bitang, szürke köd, a hivatalban robot őröl lassan s zavaros szemű főnököd. A hegytetőn vérzik a naplemente, utcákon, tereken is vér ömöl, a szíveket fájdalom zúzza, könny marja szét és rohasztja csömör. Folyó öleli át az elővárost, mint fagyos kéz, mely homályban tapog, mély vize fölött szégyenkezve nézik egymást. a csillagok. Távol •.. ködöl a feledés, füst csavarog, jéghegyek zajlanak, zöld mezőkön delel a csorda, a p sátorokról veríték szakad I S én itt ténfergek fulladozva, szívem a világ minden kínja rázza, mintha egy-egy mag volna minden könnycsepp Vér Andor fordítása Ha valamit issük mindigmindenkit a lepiMat Aptritiv ? Mecseki itóka! Brandi ? Dékány-Napoleon! Pezsgő ? Líttke ior England Littke Casino! Forgalomba hozza: Zala liácoly- Uq-Budapest, V., Vadász-u. 13. T: 123-963.
