Magyar Jövő - A Nemzeti Segély Lapja, 1948 (4. évfolyam, 2-7. szám)
1948-04-01 / 7. szám
f "V 1948. április 1. IV. évfolyam 7. szám A Nemzeti Segély vendégeként Ötven árvízkárosult szülő meglátogatta gyermekét A Nemzeti Segély által Budapestre hozott és nagybudapesti befogadószülőknél elhelyezett ezerhatszázötven árvízkárosult gyermek — a beérkezett jelentések és a N.S. rendszeres környezettanülmányi végző munkatársainak beszámolói szerint — kitűnő egészségben, gondoskodó szeretettől körülvéve élnek befogadó szülőiknél. A Nemzeti Segély a páratlan eredményű árvízkárosult akció keretében' eddig az árvizes szülők két csoportját hozta fel és látta vendégül a fővárosban és a Budapesten tartózkodó tiszakóródi, csarodai és tákosi anyák maguk győződhettek meg arról a lelkiismeretes nevelésről és ellátásról, amelyben gyermekeik részesülnek. Az első csoport, tiszakórodi anyák huszonölfönyi küldöttsége, látogatásának ideje alatt a Magyar Acélárugyár dolgozóit is felkereste, az ezután érkező csarodiak és tákosiak pedig a Goldberger-gyár kelenföldi üzemieméiben tettek látogatást. Megragadó kép volt a falusi és városi dolgozók bensőséges barátkozását, lelkes eszmecseréjét látni a munkapadok mellett a zakatoló üzem termekben. AHg váltottak egy-két szót egy mással, máris nyilvánvalóvá lett, hogy egyforma kér-dések foglalkoztatják őket,^azonosak problémáik, világszemléletük. A Nemzei Segély árvízerületről érkezett vendegeinek mindkét csoportja meglátogatta a parlament, üléstermét és díszebéden vett részt, amelyen a népjóléti miniszténuyi, a NS és a társadalmi szer vezetek delegátusai szólaltak fel a tiszavidéki küldöttségek tagjain kívül. Az árterületi vendégek fővárosi tartózkodásának legünnepélyesebb eseménye volt a befogadócsaládoknál kihelyezett gyermek találkozása édesanyjával. A. befogadó, a jó anya gondosságával számolt be a látogatónak gyermeke hogy létéről és az .árvizes szülők alig teltek be a jólöltözött, kitűnően ellátott gyermekek látványával. A , társadalmi közösségvállalásnak, a kölcsönös segítségnek maradandó meggyőződését vitték haza, o Ttsztt mvilé a Búd .oésien látogatási leit szülői;, arák megdönthetetlen bizonyosságot szerezhettek afelől, hogy a demokratikus Magyarország népét az áldozatos szolidaritás hatja át s ezzel minden nehézség, sorscsapás legyőzhető. Wallace a szuperatombombáról és a „Kemény Kéz" politikájáról Nálunk még mai napig is azt hangoztatják, hogy jobb és nagyobb atombombákat kell gyártani. Én magam sohasem helyeseltem ezt, mint ahogy helytelenítem a Szovjetunióval szemben való magatartásunkat is. És helyteleníteni azt is, — mondotta Wallace. — hogy 23 billió dollárt költünk fegyverekre, tehát felemésztjük azokat a 'arhdékokat, melyeket a háború alatt az árak alacsony színvonalon való tartására fordítottunk. Az amerikai családok tízbillió dollárral költenek többet élelmezésre, mint a háború alatt s mindez arra vezet, hogy a gazdagok még gazdagabbá, a szegények még koldusabbá lesznek. Azok, akik 1944-ben a Roosevdt-Trunian listára szavaztak, nem gondolták, hogy voksukkal (természetesen Roosevelt halála óta) a háborús uszítást támogatják. — Ezekután Wallace bejelentette, hogy Palesztinába indul, megtekinteni a modern történelem e legszégyenletesebb incidensének színhelyét. BÖLÖNI GYÖRGY: Ucuzatéic ma%y-au>U' A negyvennyolcas évforduló ünnepségeire százával érkeztek haza g kü: földről magyarok, akiket kiűzött hazájukból az egykor uralkodó rend. A Horthy ellenforradalom üldözései elől menekültek a politikai emigránsok, az egymásután jövő paraszt, és munkásellenes kormányok dolgozóknak adták kezébe a vándorbotot. £ Mindez betetőzése volt a magyar feudalizmus bűneinek, mert a feudalizmus a világháború élőit tízezrével ontotta a tengeren túlra a kivándorlókat. Az akkori Magyarország nem tudott polgárainak megélhetést biztosítani. Nem tudott, mert nem akart. Negyvennyolc előtt a nemesség ragaszkodott a jobbágyrendszerhez és elavult kiváltságaihoz. Száz esztendő magyar urai éppen olyan csökönyösen ragaszkodtak új kiváltságaikhoz, melyeket a nagybirtok és a tőke adott nekik. Az úri rend csápjai közt vergődött az ország, egyetlen latifun'ium volt, kl.áltfiágos fö d, mindenfajta ispánok és herék számára. Ez a rendszer inkább kiverte az országból a parasztot, minthogy földet adjon neki, inkább messzi idegen országok bányáiba és gyáraiba száműzte a munkást, mintsem haladó törvényekkel szociális igazsággal tűrhető viszonyokat teremtett volna számára. A kivándorolt magyarokban messzi délibábként élt az itt hagyott ország, a régi élet emléke és élt a hazaszeretet még altkor is, ha ez az itthagyott haza mindinkább távolodott egy olyan hazától, melyet ‘ maguknak kívántak. Abból a vágyból, mely bennünk dolgozik, hogy viszontlássák a negyvennyolcas idők forradalmi fényében régi hazájukat, látni, hogy tovább él bennük a hazaszeretet. Hiába szórják ránk külföldön a kiszökött hazaárulók és a nyugati imperializmus ügynökei az ádáz hazugságokat, a haza emléke él a külföldi magyarokban, látni kívánják azt az országot, melyet itthon nagy munkával, erős iramban népi demokráciává építünk. Mert mára a helyzet megváltozott- Magyarország a nép országa lett és országa azoknak a magyaroknak is, akiket a haladásellenes régi rend évtizedek során kikergetett az országból. A régi rend kiűzte a magyarokat és távol, külföldön is igyekezett őket a hazai rend támogatására bentartani abban a politikai és szellemi karámban, melybe idehaza is beterelte a magyar népet. Ma egy haladó ország, a nép Magyarországa, küldi a külföldi magyarok felé nemcsak üdvözletét, hanem azokat a szabadságeszméket is, melyeket negyvennyolc ünneplésében újraébresztettünk és egy új rendben valósággá tettünk. Akik a külföldről jött magyarok közül itthon vannak, nézzenek szét. Magyarország negyvennyolc óta soha nemzetibb, soha függetlenebb, soha önállóbb nem volt és csak most lett igazán a nép országa. Az ország melyet valamikor itt hagytak, most, mint mindanynyiunk számára, az ő számukra is haza lett. A nemzeti erő, a népi erő, soha diadalmasabban nem működött, mint ahogyan ma működik. A népből, mint Táncsics kivánta, nemzet lett, uralkodó hatalom, mely kezében tartja az ország ügyeinek intézését. A régi Magyarország nem tett semmit a külföldi magyarok számára. Nem teremtett itthon olyan társadalmi rendet, mely képes lett volna őket újra szeretettel befogadni. Nem hozott olyan gazdasági fejlődést, melybe be tudta volna a hazatért kivándorló itthoni életét illeszteni. Nem csinált olyan politikát, mely nyugodalmas, békés haladást jelentett volna. Jószomszédi barátság helyett a külföldön élő magyarok közé is a gyűlölet üszkét dobta a körülöttünk élő népek ellen Az itthagyott ország régi zászlaját lobogtatta folyvást előttük, az illúziók zászlaját és soha sem a valóságok képet. Most itt van végre a magyar valóság. Az' új ország felépülésében, tervekben, munkaütemben és szerves átformálódásában- Kié ez az ország? *Nem a kiváltságosoké, hanem mindannyiunké, akik átformálásán munkálunk és igazán a dolgozók országává akarjuk tenni. A dolgozók országa lett ez a Magyarország, mely polgárainak nemcsak kenyeret ád, hanem a népi demokráciában olyan jogokat és olyan életlehetőségeket, a munkának és szellemnek o'yan fejlődését adja és a magyar életnek olyan távlatait mutatja e kincsekkel, melyet méltán megkívánnak és maguk számára élni is kívánnak azok a magyarok, akik az ünnepi napokban az országba bepillantottak. Nem láttak itt kakassarkon forgó álompalotákat, nem mutattak nekik áléletet, csinált munkaütemet, hazug építményeket. Azt mutattuk, amit az erős akarat, az összefogás, a dolgozók karja és szelleme teremtett. Egy országot láttak, ahol az élet boldogság már ma is, de még inkább azzá lesz minden pillanattal. Egy országot, ahol élni szép és élni jó, melynek vonzó ereje a maga feszítő képességével, propaganda és rábeszélés nélkül, visszacsábítja azokat, akik valamikor kényszerültek földjét itthagyni. Sokan vannak külföldi magyarok, akik hazatérnek és akik hazavágynak. Az új Magyarország szívesen fogadja és várja őket. Itthon helye lesz mindenkinek, aki dolgozni akar és a magyar népért részt kér a munkából.
