Magyar Jövő - A Nemzeti Segély Lapja, 1947 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1947-10-15 / 12. szám
1947 október 15 111, évfolyam 12. Hzám Mitfláttak az N. S. kiküldöttei Romániában Bölöni György: Nem vagyunk egyedül Az a tény, hogy Magyarországot Amerika ellenzésére nem vették fel az Egyesült Nemzetek tagjai közé, nem történt váratlanul. Mégis meglepetést okozott a dollár imperializmus ily nyilt állásfoglalása a középeurópai demokráciák ellen és a mi szemünk előtt is levette az álarcot az Egyesült Államok politikájáról. Mégis csak jobban ismerjük önmagunkat, mint Amerika ismerhet bennünket. Amerika nem bízik a magyar rendszerben, mert nem tartja demokratának. Mi pedig ellenkezőleg nem bízunk az Amerika által pártolt és óhajtott magyar „demokráicá“ ban, melyet számára a Nagy Ferencek és Eckhardt Tiborok jelentenek. A választások megmutatták, hogy Magyarországon ennek a magyar demokráciának van többsége a nép között és nem az amerikai tengerentúli magyar demokráciának. Akármilyen kis állam is vagyunk, függetlenségünk és önállóságunk jogot ad arra, hogy belső dolgaink felett mi ítélkezzünk. Ha egyedül minket ért volna az UNO tilalom, talán furdalhatná a magyar népet a lelkiismeret. Talán mégis kiestünk az időkből, elmaradtunk, vagy túlélőre szaladtunk, nem tudunk beleilleszkedni a világ nemzeteinek egyetemességébe. De az Egyesült Nemzetek szervezetéből való kizárás szomszédainkra is szól, azokra az államokra, melyek úgy, mint mi, kitartanak a népi demokrácia építése mellett. Nem egy államnak, de egy politikai irányvonalnak szól tehát Amerika tilalma, az imperialista kapitalizmus teszi keresztbe a tilalomfát a népi demokráciák előtt, amelyek nem akarnak a dollárpolitika előtt m eghajolni. . Nem vagyunk tehát egyedül. Egy a sorsunk a szomszédainkkal, egymás segítségére és elsősorban önmagunk erejére vagyunk utalva. Mert Amerika álláfoglalása nemcsak azt jelenti, hogy nem leszünk bent a nemzetek közösségében, Amerika meg tovább megy és büntet: megvonja a neki nem tetsző nemzetektől, tehát mi tőlünk is, a kenyérsegítséget. Saját bőrünkön, saját gyomrunkon tapasztalhatjuk hát, hogy milyen az amerikai dollárpolitika. Nem lenne üdvös meg nem állapítani mindezeket. Leszögezése ez a magyar helyzetnek és vele a világhelyzetnek. Gondolkozó embernek eszébe sem juthat természetesen, hogy mindezekért bárkivel is ujjat húzzon a mi nemzetünk, dé az sem jusson eszébe, A Magyarországon nyaraló romániai gyermekek visszatértek hazájukba. Már a búcsúzkodás, mely itt zajlott le a Keletipályaudvaron, megható s egyben felemelő élmény volt: a fogadó szülők és a gyermekvendégek sírva köszöntek el egymástól; az asszonyok még egy-egy jó tanáccsal szolgáltak • ö. kicsinyeknek, megigazgatták ruhájukat, az elemózsiás csomagba helyeztek el még egy-egy ízes falatot • •. A férfiak — mert szép számmal jöttek el ők is a búcsúztatásra —, ugyancsak küszködtek előtörő könnyeikkel. Aztán kendőlobogtatás és meginult „Isten hozzád“-tok közepette kigördült a gyermekvonat az állomásról. Az egyik N. S. kiküldött, ki hazáig jcísérte a gyermekeket, így nyilatkozik éIményeiről: Utunk végig valóságos diadalmenet volt. Mezőtúron a későesH órákban robogptt át vonatunk, de a város megbízottai így- is bevárták a szerelvényt, hogy néhány szívélyes szóval köszöntsék a szeretet és jó szomszédság vonatát". Az első román állomáson, Kürticsőn beláthatatlan tömeg fogadott bennünket. Amerre a szem ellátott, ünneplő, mosolygó, ragyogó arcok, szélben csattogó zászlók és virágok köszöntötték a gyermekeket. De kijutott az ünneplésből a Nemzeti Segély intézményének is, mely elsőnek nyújtotta segítő kezét a hatáhogy emiatt demokráciánk vonalán bármit is változtassunk. Magyarország elég nagy árat fizetett azért, hogy megtanulja a történelmi leckét. Egy negyedszázados nyomorúság után végre a felszabadító nemzetek, köztük éppen Amerika támogatásával elérte azt, hogy lerázhatta magáról a rendbontó sovinizmust, a haladást gátló feudalizmust és beilleszkedhetett a progresszív nemzetek sorába. Saját testünkön tapasztaltuk ki a reakció átkait, a fasizmus pusztításait, a nyilas uralom kegyetlenségeit. Egyszersmindenkorra hátat fordítottunk ennek a múltnak és nem akarjuk azt visszahozni. Ha vannak közöttünk, akik ezt kívánják, azokat ellenségeink nek kell tekintenünk még akkor is, ha más véleménye erről Amerikának. Az UNO-ból való kizárásunk, reméljük csak ideiglenes, azonban nem jelenti a világ nemzetei sorából való kiközösítésünket. Magyarország ezután is beletartozik a népek családjába. Ha el is ítél bennünket a hivatalos amerikai és angol politika, ez nem jelentheti, bogy kivonjuk ron át az aszálysujtotta, Ínséggel harcoló Romániának. Aradon is a két nemzet zászlóit lobogtatta a szél. Évtizedek gonosz uszítása után, mely a Dunavölgy két népéből, a románból és a magyarból mindenáron ellenséget akart faragni, végre a két nemzet színéi barátion összefonódtak, mintha két testvér talált volna eaw másra, két testvér, kik Rosszá megnemértés után ismét rátaláltak a békés és gyümölcsöző együttműködés útjára. Az üdvözlő szónokok közül a főispánt kell kiemelnem és Kővágó Lászlót, a Magyar Népi Szövetség elnökét. Jóleső érzés volt hallanunk, hogy a Nemzeti Segély munkáját nemcsak itthon, de a határokon túl is értékelik. Elismerik je lentőségét annak a nagy munkának, mely a magyar nép szolidaritásának s ezzel együtt a szomszéd népek egymásratalálásának útját egyengeti. A két szónok után a társadalmi szervezetek, a demokratikus ifjúsági tömörülések, valamint a Vöröskereszt megbízottai köszöntötték a hazatérő gyermekeket, a Nemzeti Segélyt és üdvözletét küldtek mindazoknak, akik szülői szeretettel fogadták a Romániából jöN gyermekcsapatot. Az ünneplés még ezzel sem zárult le. Brassóban dr. Mezincescu Eduard, az Apararea Patriotica főtitkára (népjóléti államtitkár) fogadott magunkat ezeknek az államoknak és vele nyugatnak szellemi közösségéből. Sőt még erősebbre kell fűzzük velük a szellemi kapcsolatot Egy pillanatra sem kell elszigetelteknek érezzük magunkat. A Nyugatnak, az Egyesült Államoknak és Angliának is még vannak a hivatalos politika mögött milliói, akik máskép értelmezik a demokráciát, mint vezetőik. Furcsa lenne, ha azTJNO-döntés miatt duzzognánk vagy még furcsább, ha egyenesen kétségbeesnénk. A döntés a nemzetközi világban megfoszt bennünket bizonyos előnyöktől. de nem jelent számunkra visszaesést, jelenti a meglévő állapotok megmaradását. Ha nem jelent haladást, de nem is jelent hátramenést. Egy létező állapot fenntartását jelenti, a létező állapot fenntartását a teljes béke megteremtése helyett. A világ nemzetei között a béke nem teljes. Nem azért, mert nálunk olyan demokrácia van, mely Amerikának nem tetszik, hanem azért, mert Amerikának az igazi demokratikus, az imperializmus nélküli béke művének megteremtése nincs kedvére és érdekében. A magyar demokrácia nem oka bennünket, ö egyébként végigkísért bennünket' egész romániai utunkon. A székelyföldi fogadtatás leírására költő kellene, aki olvasóink elé tudja varázsolni a nemzeti viseletben felsorakozó tömegeket s a felejthetetlen, szívből jött köszöntő szavakat,, melyek minden itt eltöltött percünket ünneppé emelték, s amelyek még mindig itt csengenek a szívünkben, további munkára sarkallva a Nemzeti Segély minden egyes dolgozóját. Csíkszeredán Kacsa Márton csikvármepyei főispán üdvözölte a Nemzeti Segély kiküldötteit, mint a magyar nép s az új magyar demokratikus szellem méltó képviselőit. Majd Michail Jonescu- ezredes, a csikvármegyei katonai helyőrség parancsnoka állott szólásra s nagy politikai jelentőségű beszédet tartott; a demokratikus magyar hadseregnek küldte üdvözletét s egy* ben kifejezte azt a reményét, hogy a magyar nép és a román nép katonái soha többé nem mérik össze fegyvereiket, mert a demokratikus fejlődés békét hoz mindkét nemzetnek. Megértést, melyet senki és semmi meg nem zavarhat. A nagyjelentőségű beszéd után, —< folytatja az N. S. kiküldöttje beszámolóját — a tömeg a magyar és • román népet éltette, majd a Nemi zetí Segélyt és Románia két hatalmindennek, csak egyszerű függvénye. Egy figurának számítottunk volna az amerikai sakkparti tábláján. Mi nem akartunk e sakkjáték figurája lenni. Inkább vállaljuk szomszédaink és velük a világ szabad népeinek szerepét és e szabadságszolidaritásban látjuk függetlenségünket és jövőnket. Nem vagyunk egyed.ül. Velünk vannak a dunai népek és Keleten és Nyugaton a szabadságot szeretők milliói. A TARTALOMBÓL: BÖLÖNI GYÖRGY: Nem vagyunk egyedül MARKOS GYÖRGY: Ok már tudják GYENES ROZSA: A szabadsághegyi gyermekszanatórium ACZÉL TAMÄS: 1943 BOKOSS LÁSZLÓ: Az OTI a dolgozóké BRANKO CSOPICS: A kezarai csata A szerb népdal kincsesházából VASVÄRI ISTVÁN: A bekötött szemű igazság Dr. HEIMÉR ÖDÖN: A szociálpolitika hároméves terve Hazatéri a Szeretet Vonata...
