Magyar Jövő - A Nemzeti Segély Lapja, 1947 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1947-09-01 / 9. szám
6 Magyar Jövő 1947 SZEPTEMBER 1. „Ezt láttuk Magyarországon" Franciaországi magyarok nyilatkoznak a dolgozók Magyarországáról Egy hónapot töltöttek Magyarországon. Sokan 20—25 eV után tértek haza, hogy kissé körülnézzenek, ötszáz franciaországi magyar, Parisból, Nancyból, Liliéből, de ugyanúgy a tengerpart mellől és a kis bányavárosokból is. Ipari munkások, bányászok, kereskedők, orvosok, akik most itt vannak a Keleti pályaudvar forgatagában és félóra múlva indulnak vissza Franciaországba. Felszállunk mi is a szerelvényre, hogy beszélgessünk velük magyarországi élményeikről és második hazájukról, Franciaországról. Elsőnek Breuer Istvánhoz, a Franciaországi Magyarok Demokratikus Egyesületének főtitkárához fordulunk, — Mikor Hegyeshalomnál átjöttünk a határon — mondja — soKan aggódtak közülünk, hiszen odakinn, elutazásunk elolt, azzal riasztottak minket, hogy Magyarországon enen fogunk hanti, vagy könnyen koncentrációs taborDa kerülhetünk. — Hegyeshalomtól Budapestig és utána, Vcgig a Magyar Aifoidön, ahol jártam, nem láttam koncentrációs laborokat, ellenben uton-u Heten tapasztalhattam a szabadon fejlődő magyar nép életerejét. Franciaorszagoan bőven vannak megmuveietien, parlagon heverő földek, Magyarországon viszont azt latiam, hogy minden talpalatnyi tőidet bevetnek, megművelnek. Így aztán hamarosan meggyőződtünk róla, hogy nem fogunk enen halni, sőt élelmezés tekintetében Magyarországon jobb a heiyzet, mint odakünn. Mint érdekességet jegyzem meg, hogy két olyan sajátságosán francia éieimicikk, mint a rizs és a kávé, ma teljesen hiányzik Franciaországban, míg itt, bármelyik élelmiszer üzletben megkapható. — Az újjáépítés üteme ragadott meg legjobban — folytatja elgondolkodva — annál is inkább, mert a francia városok, ahol a háború pusztított, még nagyrészben romokban hevernek. — Mire használták fel az amerikai kölcsönt? — tiesszük fel a kér dést. — A kölcsön összegének egy részéből a háború után Franciaországban maradt amerikai hadianyagot — nagyrészt használhatatlan ágyúkat, tankokat — kellett megvá-. sárolni, másrészt olyan ipari és élelmezési cikkeket, amelyekből árúbőség volt az amerikai piacon. Ezek a cikkek természetesen nem jelentették ugyanakkor Franciaország szükségletét. Ezután a franciaországi magyarok ellenállási mozgalomban való szerepéről kérdezzük. — 1939-ben, a második világháború kitörésekor, 3000 franciaországi magyar jelentkezett a fasizmus elleni harcra. Ebből több mint fele nem tért vissza; részben életüket adták a szabadságért, részben német fogságba kerültek. A német megszállás alatt a magyarok — egész kis töredék kivételével — a francia néppel vállvetve a fasizmus ellen szervezkedtek és tevékenyen részt vettek az ellenállási mozgalomban. Ezt a németek úgy igyekeztek beállítani, hogy csakis idegenek vesznek részt az ellenállásban, a francia nép ellenben velük tart. Hatalmas plakátok jelentek meg! ebben az időben az utcákon, ahol jugoszláv, holland, cseh és magyar partizánok képeit nyomtatták ki, azzal a szándékkal, hogy felkeltsék ellenük a lakosság gyűlöletét. A francia nép nagytöbbsége erre még erőteljesebb ellenállással válaszolt. A németek, mint annyiszor, ismét önmagukat cáfolták meg, hiszen egyedül a Francia Kommunista Párt 75.000 tagját végezték ki, nem beszélve a többi francia hazafiról. A magyarok közül 50 ellenálló, mint partizán áldozta életét. Elbúcsúzunk Breuer Istvántól és átmegyünk a szomszédos vasúti kocsiba, ahol Jung Endre párisi vasmunkással beszélgetünk. Elmondja, hogy azelőtt öt munkással dolgozott, de a rossz viszonyok következtében kénytelen volt lelbocsájtani munkásait és ma egyedül van műhelyében. Szeretne hazajönni. Egyedüli akadálya ennek, hogy vasúton nem tudja elszállítani párisi műhelyberendezését, melyet verejték es munkával évek során kuporgátott össze. — Mit tapasztalt itt tartózkodása alatt? — kérdezzük tőle. — Mi néhányan, franciaországi magyar munkások, végig látogattuk a budapesti üzemeket. Meglepő volt mindaz, amit a kinti rossz hírek ufán, idehaza láttunk. Elsősorban nagyon jólesett, hogy itt nem gyárigazgatóhoz kellett fordulnunk, hanem a munkásság képviseletéhez, az üzemi bizottsághoz. Többek között voltunk a Tungsram gyárban, ahol a műhelyek üres falakkal kezdték a háború után, most pedig ez év végére el fogják érni a békebeli termelés sizínvonailát. De mindenütt, ahol jártunk, valami új, eddig szokatlan lendületet tapasztaltunk a gyárak dolgozóinál — Általában milyen Franciaországba a munkásság helyzete? — Szomorú. Az árak állandóan emelkedő tendenciát mutatnak, a bérek pedig igen alacsonyak. Az ellátás sokkal rosszabb, mint a háború alatti, például csaknem 100°/o-os kukorica kenyeret eszünk. Lisztet nem is lehet látni, cukor sincs és akjk feketén meg tudják vásárolni, azok kg-ként 320.— frankot fizetnek érte. (30 forint). — A* franciaországi államosítás? — Ha ebben az ütemben halad, csak ötven év múlva lehet majd államosításról beszélni. — Mi a véleménye a „vasfüggönyről“? — kérdezzük Jung Endrét. Egészségesen, téli torokból nevet. — Számunkra a népnyúzó Horthy-rendszer alatt Magyarország határainál valóban létezett vasfüggöny. A terror, az elnyomás és a kizsákmányolás „vasfüggönye*', mely 24 évig távoltartott engem, csakúgy, mint a külföldön élő többi magyar dolgozót a hazától. Ez a vasfüggöny nincs többé. Helyette szabad, demokratikus légkörben él és fejlődik a magyar nép. Beszélgetésünket megszakítja a vonatfütty. Búcsúzunk. — írja meg — ezt láttam Magyarországon — kiáltja utánam. V. I. Emberség: Gazdag és változatos tartalommal jelent meg az „Emberség“, a haladó irodalom lapjának augusztusi száma. Verset Gerbelyés László, Fekete Lajos, István Marian, Cseres Tibor, Székely Katalin, Ladányi László és Dömötör Sándor, novellát Rideg Sándor, Hollós-Korvin Lajos és Görög Ilona, tanulmányt Pogány Ö. Gábor és Keszi Imre írt a lapba. Peter Jelemnichi regényrészlete, Raics István versfordításai és kritikai rovat. egészítik M a számot. Dr Weil Emil: A gyermekbénulás kérdése A gyermekbénulás, a Heine-Medin-kór fertőző betegség- Leggyakrabban a fiatal gyermekeket támadja meg, de felnőttek is megbetegedhetnek benne. A nemrég elhunyt amerikai elnök, Roosevelt is felnőtt korában kapta meg a betegséget. Az„ hogy fertőző egy betegség, annyit jelent, hogy élő kórokozók (terjesztik. A gyermekbénulás kórokozójáról nem sokat tudunk; valószínűleg közvetlen érintkezés útján terjed. Feltehető, hogy olyankor, mikor több megbetegedés jelentkezik, mindenütt előfordul. Ez a tény felveti a következő kérdést; ha a gyermekbénulás kórokozója ennyire elterjedt, miért jelentkezik mégis aránylag kevés megbetegedés? A válasz ez: mert a gyermekbénulás az esetek többségében olyan enyhe lefolyású, hogy nem kerül észlelésre! Enyhe nátha, múló hurutosság képében zajlik le. Igen ritka, hogy egy család több tagja egyszerre megbetegedjék, vagy egy iskolában, nyaralóhelyen egyszerre több megbetegedés lépjen fel. Ez annyit jelent, hogy súlyos hiba egy-egy megbetegedés környezetéből a gyermekeket széjjelhurcolni. A tudomány mai állása szerint valószi nünek tekinthető, hogy a,bénulások fellépésekor a betegek már nem fertőznek. A lappangás, illetve a csak általános tünetekkel járó korai szakaszban terjeszti csak a beteg a betegségét. A széthurcolás nem védi meg a gyermekeket, viszont elősegíti a fertőzés terjedését. Másrészt az a tény, hogy a be'egség fertőző, megköveteli a betegek elszigetelését, váladékaik, székletük fertőtlenítését. Abból, hogy a kórokozó járvány idején mindenütt jelen van, az következik, hogy a gyermeket nem szabad a tömegek közé vinni; játszótérre, moziba, villamoson. Fokozottan be kell tartani a tisztasági előírásokat; kézmosást evés előtt, a gyümölcs megmosását és így tovább. A tapasztalatok azt mulatják, hogy a testi erőltetés, lehűlés, hajlamosítanak a betegségekre. Kerülni kell tehát a Strandot, a túlságos hancúrozást, erős kifáradást, A gyermekbénulás nemscak azér; könnyű betegség, mert többnyire tünetmentesen zajlik le, hanem azért is. mert aránylag kevés halálesettel jár. Maga a bénulás is többnyire csekély területre szorítkozik és szakértő kezeléssel igen nagy mértékben visszafejleszthető. A bénulást a központi idegrend szer gyulladása okozza. A megelőzés és a kifejlődött bénulások kezelésén kívül keveset tehet az orvos. A szakér ők nincsenek jó véleménnyel a különböző vérsavók adagolásáról, amit pedig nem ritkán alkalmaznak. Mégegyszer hangsúlyozom azonban, milyen fontos a ki fej - Iődött bénulások korai, szakszerű kezelése: pakkolások, massage, fürdők, villanyozás révén. A gyermekbénulás járványszerűen csak az utolsó évszázadban lépett fel és leginkább a nyugati államok - ban, így az USA-ban szokott megjelenni. Jelenleg Angliából és Németországból kaptunk hírt számottevő megbetegedésről. Magyarországon az OKI adatai szerint június 1-től augusztus 23-ig összesen 634 megbetegedés volt. Ebből 35 végződött halállal, azaz 5.5°/«. Legtöbb megbetegedés augusztus első hetében voh: 103. 17-e és 23-a között már csak 81-t jelentettek. Látható, hogy enyhe járvánnyal állunk szemben, mely tetőpontját már túlhaladta. A 3 éves terv megindulása óta 12 új N. S. Intézmény Augusztus második felében salgótarjáni, dunaharaszti, pestszentlőrinci, pestújhelyi, rákospalotai, pesterzsébeti és mátyásföldi szervezeteink összesen 14.000 gyermeket láttak vendégül és ozsonnáztattak meg, vidám ünnepségek vagy bábszínház előadások keretében. Ugyancsak augusztus folyamán kezdte meg a Nemzeti Segély saját munka vonalán a 3 éves terv szociálpolitikai megvalósításait. Augusztus 1-től 12 új intézményt 'avatott fel, korszerű higiénikus napközi otthonokat, bölcsődéket, ahol összesen 400 gyermek részesül szeretetteljes gondozásban és nevelésben. Az avató-ünnepélyek során a budapesti Kárpát-utcai napközi otthon felavatásán Vas Zoltán, a G. F. főtitkára. a Damjanich-utcai, a Fémlemezgyári, a dunaharaszti, soroksári napközi otthonok és a kispesti bölcsőde avató ünnepélyén Kárász Győző, a Nemzeti Segély főtitkára mondott megnyitó beszédet, minden alkalommal kiemelve, hogy a 3 éves terv számunkra szervezett háborút jelent a társadalmi nyomor ellen. Nemzeti Segély a hadifoglyokért Az ország társadalma előtt ismeretes az a kitartó munka, melyet a Nemzeti Segély folytát a hazatérő hadifoglyok megsegítésére. Budapesti szervezeteink közül augusztus hónap második felében a II., III., VIII. és XII. kerületi N. S. 310 hadifoglyot látott vendégül és beszélték meg ankétok keretében legfontosabb problémáikat. Szegedi szervezetünk 100 hadifogolynak juttatott ruhacsomagot. Az utóbbi két hét leforgása alatt országos viszonylatban pedig 5000 hadifogolynak adtunk élelmiszer-,*gyógyszer- vagy ruhasegélyt. Tanyai gyermekek Pesten Augusztus 20-ára 90 szegedi tanyai gyermek érkezett első látogatásra Budapestre, a Nemzeti Segély vendégeként. Gyermek kacagás és hinta a kultúrházban A Fémlemez-gyár dolgozói és a Nemzeti segély újra kitűnő rohammunkát végzett. A kultúrházhoz tartozó helységet napköziotthon céljaira rendezték át. Ragyogó új konyhafelszereléssel, külön étkezőteremmmel. Megszületett egy gyári napköziünkön, ahol tisztaság és rengeteg szeretet várja a Fémlemezgyár dolgozóinak gyermekeit. Hogy egyúttal példát mutasson a többi üzem felé: zavartalan termelést biztosít az, ha a szülőket tehermentesítjük és gyermekeink jövőjét biztosítjuk, ha gondos szakszerű felügyelet alá helyezzük őket. A szombat délutáni avató-ünnepélyen az üzem munkássága lelkesen ünnepelte mindazokat, akik az otthon megteremtésén fáradoztak. Az első tevékenység a napköziotthonban 100 gyermek jóízű uzsonnáztatása a Nemzeti Segély részéről. Felelős szerkesztő és kiadó: KÁRÁSZ GYŐZŐ Kiadóhivatal és szerkesztőség: Nemzeti Segély országos központja, Budapest, Munkácsy Mihály-utca 19. Szikra Irodalmi és Lapkiadó Vállalat. Nyomdai Rt., Budapest, V., Honvéd-u. 10 . Felelős vezető: Nedeczky László