Magyar Jövő - A Nemzeti Segély Lapja, 1947 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1947-07-01 / 6. szám
1947 jtilins in. évfolyam 0. szám Bö lőni György: Reakció vogg demokrácia? Hamarosan választások előtt áll az ország. A politikai válságok sorozata, mely a jobboldali kisgjazdiapárti képviselők kizárásával kezdődött, az összeesküvéssel folytatódott és Nagy Ferenc gálád árulásával érte el csúcspontját, megmutatta, hogy az első nemzetgyűlési választások eredménye hazugságot takar. Nem volt igaz, hogy a kisgazdapárt ötvenhétszázalékos választási arányszáma demokratikus többséget jelent. A tények elárulták, hogy ebben a pártban meghúzódó reakciós erők teljesen visszaakarták fordítani a magyar politika irányát. A kivívott, reformok védelme, a demokrácia további Lépcsőzetes kiépítése helyett- visszakívánták az országot oda, ahol a Horthyrendszer bukásával állt, visszaállítani testben és lélekben a régi úri Magyarországot-Az új választások azért szükségesek, hogy végre széttépjék ezt a hazugságot és megadják a demokrácia kiépítésére azt a népi akaratból jövő igazi többséget, mely a haladás vonalán áll. A választásoknak tiszta helyzetet kell teremteni és össze kell gyűjteni a koaliciós pártokban a demokrácia igazán hűséges harcosait. Aki ellenforradalmat akar, aki visszaakarja csinálni a földosztást, akinek az urak kellenek a nép helyett- aki az új magyar rend ellenségeivel cimborái, váljon színt nyíltan, de ne álljon be a demokrácia híveinek táborába. 1 A választásokkal félre kell szorítani nyíltan, a demokrácia soraiból a reakciót, meg kell szüntetni azt a hazug állapotot, hogy a legreakciósabbak verjék legbüszkébben mellüket, mint jó demokraták és minden pillanatban aláaknázzák cselszövényeikkel a politikai életet, a nemzetgyűlés munkáját és az ország építését. Fel kell ismerni- meg kell bélyegezni és meg kell semmisíteni az ország létét fenyegető reakciót. Az új választások jelszava a demokrácia védelme és a reakció kiirtása legyen. Nagy tétről van szó. Meg kell valósítani a hároméves tervet és ennek érdekében már előre meg kell tisztítani a politikai életet a rosszakaratúaktól, a gáncsoskodóktól, a szabotálóktól és álmodozóktól. Megszüntetni a hazugságok és igazságok hintapolitikáját, mely idáig jellemezte a politikai életet, a politikai vonalat itthon a reformok építésében és kifelé a külpolitika megszabásában. A demokrácia melletti őszinte hitvallásnak kell lenniök az új választásoknak, hogy kizárjuk a kétértelműséget befelé és kifelé és megvessük egy igazi népi demokrácia hűséges és biztos megvalósításának alkotmányos alap-Anya, apa hazajöttek, fáradtak, mert este van. Azt kérdezik: féltél, fáztál idehaza, kisfiam ? Anya simogat és csókol, kérdezgeti: hogy vagyok? Én meg mondom: hogyha megint elmentek, hát meghalok . . . jait. Ne legyen álarc a demokrácia, ne legyen lepel az ellenforradalom előkészítésére, ne legyen szó és beszéd, de legyen végre valóság. Az új választások ma már nem lehetnek ugrás a sötétbe. Nagyon jól tudjuk mindannyian, hogy miről van szó: a demokratikus Magyarország lenni, vagy nem lenni kérdéséről. Nem egyes pártok mérkőznek az új választásokon. A magyar nép mérkőzik igazán, birkózik meg a múlttal. Akar e szabad haladó ország lenni, vagy enged a múlt kísértéseinek. Demokrácia vagy reakció: erre fognak megfelelni a választások. Nem lehet kétséges, hogy a magyar nép a népi demokráciára adja meg a feleletet, arra a demokráciára, amely az elnyomatásból kiemelte, erőbe szökkentette és cselekvő hatalommá emelte. De ha mégis tovább élek és én is felnőtt leszek, hogyha én is gyárba járok keresni a kenyeret: magamhoz veszem a kulcsot és az ajtót becsukom, akkor aztán másszanak ki, ha tudnak, a kulcslyukon! Gyűjtogatók Elnézem a vasvázakat, melyekről lemarta a tűz a tetőt, nézem az üszkös gerendacsonkokat és arra az időre gondolok, mikor a budapesti ember az ostrom utáni napokban kimerészkedett a pincékből a szabad napvilágra és látta munkája, élete rommá vált eredményeit: a házak vázait, a gránáttölcsérektől agyonsebzett utcáját, a hidakat, melyek, mint óriás amputált halottak hevertek a folyamban. Akkor bizonyára mérleget készített önmagában, felvillantak agyában az ősz" szefüggések és egyre inkább megvilágosodott benne, hogy a világ gyujtogatói fölgyujtották az 5 városát is. * Mi, néhányan, távolbaszakadt magyarok, akkor Erdélyből figyeltük, mi fog következni. Az újságok ból értesültünk, hogy a magyar dolgozók, a munkások, parasztok, értelmiségiek összefogása eltisztítja a romokat. Olvastuk, hogy földhözjuttatott gazdák, sok helyütt önmagukat fogtak eke elé igásjőszag hiányában — de szántottak! Olvastuk, hogy hídépítő munkások napi 10 deka kenyéren, egy tányér levesen, csikorgó hidegben építik a hidat. Olvastuk, hogy értelmiségiek fűtetlen irodákban, gémberedett ujjakkal dolgoztak. Csillogó szemekkel újságoltuk egymásnak az újjáépítés eredményeit. Erőt, ösztönzést jelentett számunkra minden hír a határon túlról, mert mi is építettünk odaát. Egyre szabadabb és egyre közösebb országot a román dolgozókkal. Könnyeznek a munkások és ökölébe szorul a kezük. — Ismét a gyújtogatok! Hát lehetséges ez? Nem volt elég? Nem volt elég, hogy felgyújtották a berlini Reichstagot, hogy íángbaboritsák a világot? Nem volt elég, hogy tüzet vetettek Varsóra és Belgrádra, nem hevítették egy szörnyű évtizedig a gyűlölet tűzét Európa népei között, hogy végül fölgyuljanak Maidanek, Lublin és Auschwitz emberemésztő kohói? , Nem volt elég? Hát ezért szántotta fel a földjét a magyar paraszt igásjószág nélkül, ezért épített a magyar munkás a romokból üzemeket, hogy most, az odúikból előmerészkedett gyujtogatók egymás után lobbantsák lángra az építők váll-vállmelletti munkájának eredményeit? — A mi jövőnket gyújtogatják — mondja a Ganz-gyári munkás. Gyújtogatják, de nem fogják fők gyújtani. Még szorosabban összefog a magyar nép, hogy leszámoljon velük. Elég volt! Vasvári István Özvegyek és árvák. (Buzicskay György rajza) Gyermekbánat Irta: Zeííi Zoftán
