Magyar Jövő - A Nemzeti Segély Lapja, 1947 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1947-06-01 / 5. szám

Negyedmillió ember útban hazafelé... Befejezésül dr. Szirtes Miklósné állt szólásra. — Majd negyedmil­lió hadifogoly hazatéréséről az életbe való bekapcsol ód ásóról keli gondoskodnunk — mondotta Szír­­tesné. — Negyedmillió embert kell szeretettel magunkhoz ölelni. Sze­rencsétlen magyarokról van szó, akiket a német imperializmus haj­szolt ki az orosz frontra és akik­nek menniök kellett, noha semmi­féle ellenséges érzület nem élt bennük a Szovjetunió népei ellen. Tizenöt állomás várja a hazatérőket A Nemzeti Segély természetesen kiveszi részét a hadifogoly szolgá­latból. Résztveszünk a SAS-moz­­galom munkájában, valamint a Népjóléti kormányzat Hadifoglyok Hazahozatalát Előkészítő Bizott­ságában. Tudvalévő, hogy Focsa­­niból 5 Ingajárat szállítja hazafelé hadifoglyainkat, e szerelvények konyhaszemélyzetének és egész­ségügyi személyzetének egy ré­sziét szervezetünk adja. 15 állomá­son külön szolgálatot szervezünk: útbaigazítással, tanáccsal, gyógy­szerrel és élelemmel segítjük át­utazó hadifoglyainkat. Külön gon­dot fordítunk arra, hogy a bete­geket kórházba juttassák és ott az esetleg hiányzó családtagokat pó­toljuk: foglyaink levelezését, tá­voli családtagokkal való érintke­zését, speciális gyógyszerekkel való ellátását vállaltuk magunkra. De Kanada. Óriási területen fekvő ország. Mindössze 13 millió la­kosa van. Sok magyar él Kana­dában, körülbelül 50—60.000 le­het a számuk. A magyarok 1926—29. körül kezdtek nagyobb tömegekben beáramlani, mikor az Uniót végigdúlta a dollár­­krach, a gazdasági krízis, — mondja Balogh József, a kanadai Magyar Demokratikus Szerveze­­zetek főtitkára. Csendes, halk­­szavú, mélytekintetű férfi. Be­szél a kanadai magyarok küzdel­mes életéről, arról a neue harcról, amit a demokrácia meg­tartásáért és kiszélesítéséért kell folytatniok. Nem emeli fel hang­ját akkor sem, mikor azt mondja el, hogy milyen nehéz volt az akkor egyetlen demokratikus magyar újságot megmenteni a betiltástól, de szavain átízzik a küzdő férfi szilárdsága, akit a nehézségek nem tesznek megal­kuvóvá, hanem az adott helyzet helyes mérlegelése után megfon­toltan halad tovább útján. Fehér Klára lép hozzánk, a Szabad Nép munkatársa. —• Ez Fehér Klári, egyik leg­ötletesebb budapesti riporter, ki egyébként szintén kanadai új­ságíró, — hozzuk össze Balogh Józseffel, ki meghökkenve nézi földijét“: nem ismeri ugyanis a „kanadai“ ujságírónőt; de Fehér Klárit is meglepi az orvtámadás, majd elneveti, magát és elmeséli egyik híres riportja történetét. Kanadai újságírónak adta ki ma­gát, a régi úri osztály egyes tag­jait kereste fel, kik versenyeztek vállalkoztunk arra is, hogy fáradt és a munkában még beleillesz­kedni nemtudó hadifoglyainkat ingyenes színház-, mozi- és isme­retterjesztő előadásokkal segítsük át a válságon, hogy ilymódon mi­hamarább bekapcsolódhassanak az életbe. * A fővédnök! tanáqskozáson több hozzászólás is elhangzott, majd meg is indult a munkai: a vállalt feladatokat azonnal fosztották a megfelelő személyeknek és szer­veknek. Evvel a Nemzeti Segély három hónapéi? terve elindult a megvalósítás felé. Gál György Sándor. N. S. HÍREK Irodalmi, művészeti és sajtóanké­tet tartott a Nemzeti Segély szék­házában. Megjelentek a művészvilág kitűnő­ségei közül: Várkonyi Zoltán, Lado>­­merszky Margit, Rózsahegyi Kálmán, Péchy Blanka, Rajfay Erzsi, Jákó Pál, Gellért Lajos, Ürmössy Anikó, és még számos élvonalbeli színmű­vész, Háy Gyula, Hajnal Gábor, He­gedűs Géza, Gál György Sándor az írók élén, Bortnyik Sándor, Ruzics­­kay György és még egy egész sor képzőművész, valamint az újságírók élgárdája. Bölöni György elnök megnyitója és Kárász Győző főtitkár beszámo­lója után a felszólalók egyetlen kin­csüket, tehetségüket ajánlották fel a Nemzeti Segély hadifogoly- és falu­akciójának támogatására. egymással, hogy az Amerikában megjelenő újságban minél több rágalmat közöltessenek le az új­jáépülő Magyarországról. Aztán mintegy mellékesen kér­dezi meg: — Nem készülnek még haza a magyarok? De igen, — feleli Balogh Jó­zsef — a kanadai magyarok közül sokan haza akarnak jönni, amint lehetségessé válik. — És mi lett a riport következménye, kérdezi vissza mosolyogva Fehér Klárit. — Családom hetekig azon a gyászos hangon beszélt velem, ahogy a züllés útjára került csa­ládtaggal szoktak érintkezni. Ke­resztanyám megígérte, hogy imádkozni fog értem, hogy el ne kárhozzam. — Balogh József felé fordulva kérdezi: Mi az oka, hogy Kanadába szakadt véreinket el­fogta a hazautazás láza? Három oka van — adja meg a felvilágosítást Balogh József. Első a honvágy. Második: várják a háborús gazdálkodás likvidálása után fellépő gizdasági válságot, a munkanélküliséget, nyomort, éhe­zést. Végül a magyar földreform új reményeket gyújtott, a na­gyobbrészt paraszti kivándorlók­ban. Friss levegőt hoz az Ö-Hazá­­ból a szél, a feudál-földbirtok­politika fojtogató karjai elől Kanadába kényszerült magyarok részt akarnák venni az Új Ma­gyarország felépítésének áldoza­tos munkájában. — Majd moso­lyogva kérdezi a jegyzőkönyvére hajló Fehér Klárit: És még min­tiorváth János és a többiek... Evekkel ezelőtt jártam erre utoljára. Akkor még a mezőn lég­elhárító ágyúk vak torkolata me­redt az egre, az országúton lösze­­reskocsik vonultcM fel a városból jövet, a városból, amely végnélküli menetoszlopokban ontotta a front felé az embertízezreket. Akkor fülledt vagonból néztük a nyárelejei táj ígéretes búzaföld­jeit. A forró koradélutánban elol­vadtak a gondolatok és harminc­­nyolc társunk többsége a fanyar­­alomszagú padlózaton hevert, né­hányon meg háttal a vagonfalnak dőlve, csukott szemekkel bólon­­gatták a kerekek ütemére. —- Ebből nem lesz semmi jó — susogta félig felémfordulva Hor­váth János, a falumbeli földmí­­vesfiií. — Nézd ezt a búzát — intett tekintetével előre, ct láthatárig ... Ezt is elviszik majd. Ezek min­dent elvisznek és mindenkit — mondta nehézt keserű hangon és elfordult. * Különös érzés évek után vi­szontlátni ugyanazt a tájat. Itt, az országúton, ahol menetoszlopok vonultak, pár falusi szekér zörög gyümölccsel, vagy egyéb élelem­mel rakottan a város felé. A bú­zaföld egy kilőtt, rozsdalepett né­met harckocsival kezdődik ugyan, de mögötte, a láthatárig, szélben hullámzanak a magtól súlyosodó kalászfők. A város —• tudom, részben romokban hever — mégis él; füstölögnek határában a gyá­rak, a romházak helyén kinőnek az újak és az építés friss, fiatal lázában egyre inkább elmélyül az emberben, szavak nélkül is, a két ősi fogalom, mely az élet értelmét jelenti. Béke. Szabadság. * Horváth János, a földmívesfiú, még nem tért vissza a hadifogság­ból, de anyjának üzente, hogy rövidesen ő is jönni fog. Vele együtt visszatérnék maid azok a tízezrek, akiket elragadtak a város gyáraiból és a falu búzaföldjeiről. Szeretnék Horváth Jánossal be­szélni. ha majd visszatér, hogy el­mondjam — igaza volt. — Ezek mindent elvittek és mindenkit. * Ezek. akik romboltak, míg mi építettünk. * Ezek, még mindig rombolni akarnak. De Horváth János és a többiek, felmérhetetlen megpróbáltatásaik árán tanultak meg választani — hogy építeni térjenek haza. Vasvári István. dig fekete bárányként kezeli a család? Tegnapelőtt éjfélkor mentem haza, édesanyám aggódva kér­dezte: — Hol voltál? — Moziban. — A mozinak 10-kor vége. Mit csináltál azután. — Elmentem egy fiúval táncolni. — Hála Is­tennek! Már azt hittük, hogy megint egy olyan interv jut csi­náltál. Megnyugtatjuk _ Fehér Klári édesanyját: leánya olyan talpra­esett ember, hogy akkor sem kell aggódni érte, mikor nem fiúval táncol, hanem riportot csinál. M. V. A Nemzeti Segély és az M. N.D.Sz. júl. 4—5-én utcai gyűjtést rendez a Hadifogoly akció javára. Riport a riportról Beszélgetés Balogh Józseffel, a kanadai Magyar Demokratikus Szervezetek főtitkárával Megjöttek a romániai gyermekek Ünnepélyes fogadtatás a békéscsabai és budapesti pályaudvaron A Romániából érkező gj ermekvo­­tiat első csoportjának kis vendégeit 514 gyermeket, csütörtökön, június 19-én délben fél 12 órakor fogadták ünnepélyes külsőségek között a Nép­jóléti Minisztérium és a társadalmi szervezetek küldöttei. Békéscsaba cigányzenével, majd a magyar és román himnuszok elját­szásával emelkedett hangulatot te­remteti. A város polgármestere nyi­totta meg a fogadá-i ünnepséget, majd a Népjóléti Miniszter képviseletében Dr. Vikol János államtitkár kedves és közvetlen szavakkal üdvözölte a gyermekeket és az akciót lebonyolító Nemzeti Segélyt. Kárász Győző az N. S. főtitkára ismertette a meghívás előzményeik azt, hogy az infláció poklában síny­lődő magyar népet hogyan bátorí­totta, segítette a demokratikus Ro­mánia a gyermeknyaraltatásiak Boldog megelégedéssel tölt el ben­nünket az a tudat, mondta Kárász főtitkár. — hogy a stabilizáció és gazdasági megerő:ödés lehetővé tette, hogy már most viszonozhatjuk ezt a baráti szívességet. A Magyar-Román Társaság kikül­döttjének, Flóriás Pálnak román nyelvű beszéde után Szűcs Margit, Bihar vármegye képviselőnője az aszá’ysúj tóttá vidék segítőbizottsá­gának központi kiküldöttjeként mon­dott köszönőbe'zédet. Ismertette a romániai helyzetet és élesen elítélte azokat, akik a meglévő kisebbségi kérdést soviniszta célzattal akarják kihasználni. Volt még a felsoroltakon kívül az ünnepélynek két igen kedve® és nagysikerű szónoka; egy székely kis­fiú és egy kisleány személyében. Ha a szeretet, amellyel várták őket, nem lett volna már jóelőre bizto­sítva, ez a két gyermek feltétlenül megtalálta volna az utat a szívekhez, így csak a könnyek ellen kellett küzdenie úgy Békéscsaba közönsé­gének, mint a gyermeket kísérő N. S. munkatársaknak. A csoportot Békéscsabán elosztot­ták a befogadó szülők között, csak 100 gyermek folytatta útját és pén­teken hajnalban érkeztek Budapestre, a keleti pályaudvarral. Dacára a korai óráknak, az újság­írók és fotóriporterek pergőtüze fo­gadta a kis vendégeket, akik közül 50-et a Beszkárt munkásai, 50-et pedig a tatabányai munkások fogad­tak magukhoz a Szakszervezeti Ta­nács kezdeményezésére. A következő gyermekvonat, amely 1000 gyermeket hoz, e hó végére várható. N. S. HÍREK A Nemzeti Segély júniusi előadás sorozatának egyik legkiemelkedőbb eseménye volt Balogh József a Ka­nadai Magyar Demokratikus Szö­vetség főtitkárának és dr- Gyetvay Jánosnak a newyorki Magyar Jövő főszerkesztőjének együttes előadása „Hogyan él az amerikai magyarság és hogyan segíti az Óhazát“ címmel. Az előadáshoz Rostás István a franciaországi Magyar Független ségi Mozgalom volt főtitkára szólt hozzá, ismertetve az ottani magyar ság életét, partizán harcait es demokratikus állásfoglalását. Az előadást a Zeneakadémia tér mét zsúfolásig megtöltő közönség nagy tetszéssel fogadta. Felelős szerkesztő és kiadó: karasz győző Kiadóhivatal és szerkesztőség: Nemzeti Segély országos központja, Budapest. Munkácsy Miháíy-utca 19 Szikra Irodalmi és Lapkiadó Vállalat Nyomdai Rt., Budapest, V.. Honvéd-u. 10 Felelős vezető: Nedeczky László 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom