Magyar Jövő - A Nemzeti Segély Lapja, 1947 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1947-06-01 / 5. szám
1947 június III. évfolyam 5. szám Bö lőni György A szabadság útján A Nagy Ferenc bukásával és megbélyegzésével lejátszódott politikai válság izgalmas volt, de tanulságai megérték az izgalmakat Mert mindabból, ami történt, mi is a tanulság? Számunkra legelő szőr is az, hogy megállás, megtorpanás nélkül tovább kell ha adnunk a népi demokrácia útján- Nem új dolog tehát semmiképpen az, amit a baloldali pártok és a kisgazdapárt igazi demokratái kívánnak, nem új, amit ma az új magyar kormány hirdet. Ezt az utat már csaknem két év előtt kijelölte Debrecenben az ideiglenes nemzetgyűlés, amikor a demokráciát írta e.ő a felszabadulás lelkesedésében követendő kötelességül a magyar nepnek. A válságnak számunkra ez a magyar tanulsága. De ezúttal az, ami Magyarországon történt, néni csak magyar ügy. A magyar válság világválság is volt. Ebben az összeesküvésben, melynek most peregtek le utolsó történelmi fejezetei, nemcsak a magyar erők, hanem a világ erői is mérkőztek. És a demokrácia erői győztek. Emlékezzünk csak, hogy eleinte a világ haladó közvéleménye milyen tartózkodó volt a magyar változással szemben. Nem bíztak és nem hittek bennünk. Nem felejtették el, hogy mi voltunk Hitler utolsó vazallusai, akik kitartottunk végig a fasiszták oldalán és nem fogtunk fegyvert a nácik ellen saját szabadságunk és a többi népek szabadságának vedel mére. Kétkedéssel szemlélték minden lépésünket, mindazt, amit új életünkben tapogatózva és rengeteg akadállyal birkózva folytattunk. Annál inkább örvendetes, hogy ez a helyzet mára megváltozott. Soha annyi dicséretet és biztatást Magyarország az európai baloldali közvéleménytől nem kapott, mint amióta erélyesen és világosan, minden félreértést kizárva megoldotta a válságot. A reakciós sajtó ugyan támadott és ránk irányította hazugság hadjáratának pergő tüzét, de mindez eltörpül a mellett a világszimpátia mellett, melyet egyszerre kivívtunk a haladás híveinek szemében. Franciák és angolok nem győznek bíztatni bennünket, hogy előre a megkezdet* irányban tovább. Megmondják nyíltan, kezdjük meg a hároméves tervét és valósítsuk meg ha kell. saját magunk erejéből. Bíztatnak, hogy ne engedjünk a csábításoknak, álljuk meg helyünket szilárdan demokratikus szomszédaink gyűrűjében, mert ezzel nemcsak a magyar demokráciát, hanem a világ haladó erőit is szolgáljuk. Hatalmas, döntő fcjrdu at történt tehát Magyarország életében. Száz év óta, amikor a ízabadság-Űton-útfélen szerte az országban Sztálin generálisszimusznak baráti gesztusáról, a magyar hadifoglyok hazatéréséről hallani. Társadalmunknak ez ma el vitathatatlanul egyik legjelentősebb kérdése. Magyarország volt vezetői a néptől való félelmükben közel 500.000 magyar dolgozót, értelmiségit, parasztot, munkást, kisiparost és kiskereskedőt küldtek egy hazúg ügy szolgálatában a vágóhídra. Sokan, nagyon sokan közülük sohasem térnek többé viszsza. A Voronyezsnél és más frontszakaszon elpusztult tömegek rengeteg özvegyet, árvát és sirató anyát hagytak hátra. Sokan voltak köztük, akik tudták, hogy reménytelen és igazságtalan harcot folytatnak * egy olyan néppel szemben, amely sohasem bántott bennünket és amelynek csak hálával tartozunk. Hazájukat szolgálták azok, akik felismerve az igazságot kisebb-nagyobb csoportokban átszöktek a szovjet hadsereghez és hazájukat fogják szolgálni azok a szerencsések, akiknek a Horthy és társai által nekikszánt kegyetlen halál helyett a hadifogság és most a hazatérés jutott osztályrészül. . A Szovjet Unió vezetői nem egyr szer bizonyították már, hogy különbséget tesznek a magyar nép és a magyar nép árulói között. Hiszen ha ezt nem tették volna, Magyarország ma nem lehetne Európa egyik leggyorsabban épülő és fejlődés szempontjából oly sokat ígérő országa. Amilyen egyedülálló volt a világtörténelemben Magyarország oktalan és igazságharcban Európa élén haladtunk, nem kaptunk ennyi rokonszenvet. Soha nem olvastuk azóta, amit rólunk ma a nyugati lapok írnak, .hogy Magyarország élére lendült a függetlenségért folyó harcnak. Soha ennyi önbizalom, ennyi büszkeség nem dolgozhatott bennünk, mint ma, amikor kitartottuuk és hívek maradtunk a ' demokrata gondolathoz. Nagyon sok megpróbáltatás és sok munka vár még reánk. A világreakció, mely sokban nem más. mint a hitleri imperia' izmus új formája, kerékkötője akar lenni a progressziónak. A küzdelem a a haladó demokráciáért és vele a nemzeti szabadságokért, a világszabadságért tovább folyik. Ha nem tettük meg kötelességünket tálán támadása éppen a legbékeszeretőbb népek, a Szovjet népek ellen, éppen annyira nem volt példa arra, hogy a győztes állar mok az igazság és szeretet jegyében közel 1/i milliónyi hadifoglyot a békeszerződés ratifikálása előtt hazaengedtek volna. Velünk örül ennek az országnak minden polgára, amiért fiaink hazajönnek. De nem elég örülni, tanulnunk kell az utolsó évek eseményeiből, meg kell tanulnunk, hogy rólunk van szó, tehát ha kis nemzet vagyunk is, beleszólásunk van a nagy eseményekbe. Meg kell tanulnunk különbséget tenni barát és ellenség, de ezentúl barát és barát között is. meg kell tanulni megkülönböztetni a baráti kézszorítást a halálos öleléstől. Vannak és szerencsére mind többen vannak akik felismerték, hogy a Szovjet Unió nélkül a magyar nép és minden valóezínűség szerint a világ minden népe a német fasizmus rabszolgája lenne. Akik megértették, hogy mind a háború kitöréséig a Szovjet Unió volt a béke leghatározottabb bástyája és amikor a békét nem sikerült tovább fenntartani ő hozta a legtöbb áldozatot az emberiség szabadságáért. Igen, egyre többen vannak, akik szeretik ezért a Szovjet Unió népeit és azok vezetőit. Vannak, akik mindezeket a dolgokat nem értik, vagy ha értik is, nem érzik eléggé, de világosan látják a Szovjet Unió hatalmas erejét és lelkesedését és tudják, hogy rosszul jár mindenki, akinek eszébe jutna a Hitler fasizmus gyalázatos vállalkozását, amely a háború alatt, mert a magyar népet gúzsbakötötte a Horthy rendszer és a nyilas uralom, most hozzák be ezt a mulasztást, amikor nem fegyverrel, de politikai kiállással, rendületlen összefogással kötelességünk és érdekünk helyt, állani ebben az új szabadság küzdelemben. Magyarországnak, » magyar dolgozók országának, a féltett népi demokráciánknak, helye nem lehet másutt, mint ott ahol maga a nép, a munkások, parasztok és haladó szellemiség határozottan kijelölte már Debrecenben és ahová azt az akaratát a nemzet érdekei ellen szőtt ösaszeesküvés válságának végső lezárásával megismételte: a szabadságért küzdő demokrácia világerőinek oldalán annyi millió ember életébe került újra kezdeni. Sajnos olyanok is vannak, akik kevesek érdekeikért, hatalmas ígéretekkel akarják félrevezetni a magyar népet. Ezeknek az erőknek sohasem fájt a magyar nép sorsa, ma sem szólal meg lelkiismeretük, a végtelen pusztulás és az ezt követő társadalmi nyomor láttán. De nem csak a pusztulás nem győzte meg őket tettük helytelenségéről, de az a dolgozni és élninkarás sem, amelyről a magyar nép milliói tettek tanúságot, a felszabadulás óta eltelt több, mint két esztendő alatt. Bűnözők ezek, akikkel szembe főiedül az egész magyar nép és akik felett ítéletet fog mondani a közeljövőben hazatérő 250.000 hadifogoly. A magyar anyák és feleségek fájdalma,- a mi fájdalmunk is és éppen ezért mozgósítani fogjuk az egész magyar társadalmat, hogy hazatérő fiaink fogadásában és megsegítésében mindenki a maga erejéhez mérten résztvegyen. A külföldön élő demokratikus magyarok adományainak jelentős részét ugyancsak a hazatérő hadifoglyok megsegítésére fordítjuk- A Nemzeti Segély megszervezi » beteg hadifoglyok rendszeres látogatását és szeretetcsomagok juttatását. A magyar társadalom, mint eddigi munkánk nyomán mindig, ismét fel fogja ajánlani a Nemzeti Segélyen keresztül segítségét és ezzel igaz magyar ügyet foe szolgálni. Kárász Győző. Fiaink hazajönnek A Nemzeti Segély és az MNDSz. július 4—5-én együttes utcai gyűjtést rendez a hadifoglyok javára
