Magyar Jövő - A Nemzeti Segély Lapja, 1945 (1. évfolyam, 1-19. szám)

1945-11-05 / 18. szám

Magyarország drámája a Zeneakadémia színpadán Miniszterek. akik nem ismerték a közjogot és nem (adták, ml a háromhatalml eguezménq Képek a Bárdossy-per tárgyalásáról A Bárdossy-per külsőségeiről szí­nes képet festett már a napisajtó, amely részletesen ismertette a tár­gyaláson elhangzottakat is. Itt in­kább néhány mozaikszerű képet akarunk csak felvázolni, néhány impressziót lerögzíteni. Azt hisz­­szük. hogy ezek o kis színfoltok hozzájárulnak ahhoz a sötét Rem­­brandt-i képhez, amelyből megdöb­ben tőén bontakozik ki Magyaror­szág tragédiája. * Magyarország drámája játszódik le összesűrítve egy bünper tárgya­lásában a Zeneakadémia színpadán. Mindennél izgalmasabb dráma, szín­padi író képzelete aligha produ­kált még hasonlót. A leggiccsesebb regény írója sgm merészelt volna olyan .Jiősöket“ teremteni, mint amilyen figurák most ennek a tár­gyalásnak reflektorfényében meg­jelennek. A Zeneakadémián, ahol máskor a muzsika halhatatlanjai szólalnák meg, most izzó a han­gulat, a közönség olyan feszülten figyel, ahogyan csak a legsorsdön­­több események pillanatában tudja az ember koncentrálni minden ér­zését és gondolatát egy pontra. A dobogó közepén a Népbíróság asztala, egyik oldalon az ügyészek, a másikon a védelem. Középen parányi asztal és előtte szék, amely a vádlottak padját helyettesíti. Itt állt naphosszat kihallgatása során Bárdossy László és itt vonultak fel a hirhedt tanuk: Szálasi Ferenc, Antal István, Baki/ László és a többiek, A nagy terem villanycsil­­lárai égnek, holott, kint ragyog a napsütés, néha felvillan egy-egy reflektor- vagy magnézium-fény is, fényképészek, rajzolók dolgoznak, a gyorsírók jegyeznek, a jövő szá­mára örökítik meg tanulságul a most pergő dráma jeleneteit. • Bárdossy jól felkészült erre a szerepére. Cinikusan vitatkozik, »lajur Aivuo elnök és Szaiai Sán­dor politikai ügyész kérdéseinek pergőtüzében is folyton magyaráz, beszél, vitatkozik, védekezik a vég' telenségig. De hogyan védekezik? A tárgyalás második napján egyik kérdésre kijelentette Bárdossy, hogy diplomáciai szolgálatban nőtt fel“ és valóban a tárgyalás egész során a régi, rossz-értelemben vett diplo­mata kerekedik felül benne a vád­lottak padján is. Nemcsak külsősé­gekben játssza meg még ma is a kiüügyér szerepét. Minden kijelen­tésében, valamennyi replikájában is .a régi diplomácia fegyvertárát vo­nultatja fel. Haj szál fi nőm megkü­lönböztetéseket tesz fogalmak kö­zött, azt szeretné bizonyítani, hogy milyen nagy különbség van a „had­üzenet“ és a ,-hadiállapot beálltá­nak deklarálása“ között. A Nép­bíróság elnöke azonban a fejére ol­vassa, hogy a két fogalom között érdemileg semmi különbség nincs, azzal, hogy Magyarország „csak a hadiállapotot deklarálta", épúgy háborúba keveredett az Eszakame­­rikai Egyesült Államokkal, mintha hadat üzent volna. Bárdossy azon­ban rendületlenül kitart a „finom“ diplomáciai megkülönböztetések mellett. Mit számít az, hogy mialatt -« fogalmakkal játszadozott, tönkre­ment az ország. Neki fontosabb volt egy diplomáciai jegyzék, amelyről •nyilván azt hitte, hogy ,,mestermű“, mint az ország és a nemzet sorsa., • Szeret a nemzetre, a közvéle­ményre hivatkozni. Ilyenkor úgy beszél, mintha valóban valuta is ki­iMdmUyfg fejezője lett volna a nemzet akara­tának. Az ügyész és az elnök fejére olvassa, hogy kis klikket képviselt csak a kormányzat, de Bárdossy ezt még ma sem akarja elhinni. Lát­szólag nem vádol ugyan másokat, valójában azonban burkoltan az egész nemzet ellen emel vádaU ami­kor ismételten arra hivatkozik, hogy még 1944 márciusában se mu­tatkozott az országban a legkisebb ellenállás a németekkel szemben. Ez a vádlott, aäd többször hangoz­tatja, hogy nem akarja senkire se áthárítani felelősségét, az egész or­szágot maga mellé szeretné ültetni a vádlottak padjára. Ha nem lenne olyan szomorú, ké­mikusnak kellene nevezni azt a próbálkozását, hogy a maga szere­pét németellenesnek állítja be. Csak azért üzent hadat a Szovjet­uniónak — állítja Bárdossy —, „spontán" elhatározásból, hogy ne a németek kényszerítsék erre, mert akkor több katonát kellett volna a frontra küldeni... Amikor azonban az elnök és az ügyész elébetárja a szomorú számokat arról, hogy hány magyar katona áldozta életét az erőszakolt háborúban, akkor lesüti a szemét és nem tud mit válaszolni. Később azonban újra és újra azzal hozakodik elő, mindent csak azért tett, nehogy a németek még súlyo­sabb követelésekkel kényszerítsék nagyobb áldozathozataira. Túlme­gy aráx, fikciókba kapaszkodik, lát­szik rajta, hogy a régi rossz diplo­mácia emlőin nevelkedett. • A tárgyaláson azután kiderül, hogy Bárdossy, a volt miniszter­­elnök nem ismerte a magyar köz­jogot De Antal István tanúvallo­mása során kénytelen beismerni maga is, hogy ő, a volt igazságügy­­miniszter se volt tisztában a köz­jog tételes szabályaival. Bárciházi Bárczy István volt miniszterelnök­ségi államtitkár pedig azt vallja, hogy a kormány tagjai „diplomáciai kérdésekben nem voltak verzátu­­sok“ és igy nem ismerték a három­hatalmi egyezményt. Az. elnök mit is válaszolhatna erre egyebet, mint azt: Magyarországon elég volt a régi világban ahhoz, hogy valaki minisz­ter legyen, hogy írni, olvasni tudott és vadászni járt. • Szálasi bambán dadog, Baky ér telmetlenségeket mormol és hasonló „államférfiül bölcseségről" tesznek tanúságot a többiek is. Ezek irányí­tották az ország sorsét, ők juttatták az őrvény szélére, a pusztulása ezt a szerencsétlen nemzetet. Hitlertől azt kérte Görgey, hogy neki adják át a hatalmat Az SS-százados sajtóbrigantit a konkurrens gangszfterbandája is kiközösítette ■itatta Görgey Vincéről, erről az SS-ruhás nyilas briganti újságíróról, kevesen tudják, hogy a nyilasokkal össze­marakodott a koncon. Görgey an­nakidején a Gestapo alkalmazottja volt. Sötét terveivel még Szála&iéka* is túllicitálta és Németországban konspirált, hogy őrá bízzák * hatalmat. Mindez most, a Görgey ellen fo­lyamatba tett ügyészi nyomozás során derült ki, érdekes kulissza­titkokkal együtt. Szálasiék tudomást szereztek Gör­gey berlini manipulációiról. Ezért elhatározták, hogy „elnémítják“. Nyilas recipe szerint. Fondorlatos módon Berlinből Budapestre csal­ták, ahová SS-századosi egyenruhá­ban érkezett meg Görgey. A pálya­udvaron már vártak rá a konkur­­rens gengszterbanda tagjai, akik a gyanútlan sajtógengsztert nyomban letartóztatták. Görgeyt később Sopronkőhidára vitték, ahol egy táborba került a leleplezett ellen­állási mozgalom odahurcolt balol­dali vezetőivel. Görgeynek persze ez a társaság nem tetszett. Amikor naponta a sopronkőhidai tábor foglyait sétára vititék. Görgey azt mondotta: — En ezekkel a baloldali egyé­nekkel nem sétálok együtt Inkább a cellájában maradt, ami­nek a legjobban a ,,baloldali egyé­nek“ örültek, hogy nem kell egy levegőt szívni ezzel a csirkefogóval. Hogy mi történt Görgeyvel Sopron­kőhidán, erre érdekes választ ad1 Berentés Antal székesfővárosi igaz­gató, aki a városházi ellenállás* mozgalom egyik vezetője volt é& ezért került a nyilasok kezébe, akiit Sopronkőhidára vitték. — Görgey Vince SS-századosi egyenruhában — mondotta Berentés — de derékszíj nélkül került közénk, Amikor a fogolytáborban lévő SS- őrmesterek inspiciroztak közöttünk, feltűnt nekik az SS-ruhás százados. Az egyik őrmester meglepetve kérdezte Görgey tői: „Maga is itt van?“ Görgey egyébként „karriert csinált“ Kőhidán, mert őt teftték meg a szakasz parancsnokának és­­mint ilyen, állandóan propaganda­­előadást tartott a német fegyverek győzelme mellett. Rajta kívül még négy gyászmagyar volt ott a tábor­ban. mind a négyen SS-ek voltak^ bár egy szót sem tudtak németül Közöttük volt Asbóth János, *a llj Magyarság munkatársa, egy bankfiú és két mérnök. Ezeknek a nevére nem emlékszem. Ezek külön csoportot alkottak és velünk együtt kerültek ki Német­országba. Útközben SS-nyomozók kutattak egy áruló SS-százados után. Amikor a csoportunkhoz ér­tek, feltűnt nekik Görgey. Azt hit­ték, hogy ő az, akit keresnek és nyomban a helyszínen agyon akar­ták lőni. A sors azonban akkor még: kegyes volt Görgeyhez, kiderült a tévedés. Továbbvittek bennünket Reichenhalba, ahol Görgeyt és a ‘másik négy SS-fiút kiemelték kö­zülünk és szabadlábra kerültek. Hogy mi késztette Szálasiékat arra, hogy Görgeyt Sopronkőhidára inter­esről 5 senkinek egy szót sem szólt de bizonyos, hogy geng­sztertársai elleni „hűtlensége“ lehe­tett az alap indítóoka. Természetesen a sopronkőhidai „kirándulás“ előzménye most szintén részletesen ki fog derülni Görgey Vince többi garte ttével együtt F. T Egymillió külföldi munkásra van szüksége Franciaországnak Pária; A lakáshiány, a bérek ren­dezése és az újjáépítés az a három főkérdés, amely a francia kormányt foglalkoztatja. A lakáshiány enyhí­tem érdekében mindenki segélyt kap, aki Pária kivételével elhagyja a nagyvárosokat. A bérek rendezésének előkészítő munkálatai már befejeződtek. Az újjáépítéssel kapcsolatban meg állapították, hogy minden franciár­nak legalább két éven át kell dol­goznia, hogy a tulajdonkénem új jáépítést megkezdhessék. Francia­­országnak egymillió külföldi mun kasra van szüksége az újjáépítési terv megvalósítására. Costa Cáréi: Igazunk volt! A történelem izgalmas eseményei elevenednek meg a háborús bűnösök bűn pőrének első tárgyalásán. Már már azt hittük, hogy sok újat neat deríthetnek fel ezek s népbírósági tárgyalások, azonban mint annyi­szor, amikor a háborús bűnösökről volt szó, ismét tévedtünk. Ennek a szerencsétlen országnak volt mi niszterelnöke volt az első vádlott és mellette felvonultak tanokként • fasiszta Magyarország tegnapi „fe­lelős vezetői". A volt kormányelnök úgy védekezik, hogy csűri-csavarja a fogalmakat és azt hiszi, hogy az országvesztés súlyos bűnét csak pa­rányira is enyhítheti, ha finom ár­nyalati különbségeket tesz hadüze­net és „a hadiállapot beálltának deklarálása" között. A volt igaz ságügyminiszterről kiderül, hogy nem ismeri a magyar közjogot, a reakciós egykori kormány tagjairól pedig megállapítják, hogy nem tud­ták, mi a háromhatalml egyezmény. Ezek az emberek álltak az ország élén, ők tartották a kezükben a kormányrudat. Nem csodálható, hogy az ország hajóját zátonyra ve­zették. Most csodálkoznak, hogy a nemzet, amelyet a pusztulásba so­dortak, felelősségre vonja őket. Nincs bennük szemernyi felelősség­­érzet sem. Nem is lehet, mert egy­részt lelkiismeretlenek, másrészt csak saját egyéni érdekeiket tartot­ták mindig szem előtt, csupán a ha­talmi vágy fütötte őket és elvakult­­ságukban, gonoszságukban vagy os­tobaságukban ámo lefutókként ro­hantak a hitleri Németország sza­kadékba gördülő szekere után. Most fogalmakat magyaráznak, hazudnak és szeretnék tovább folytatni azt, amit mindig is tettek, hazug jelszar­vak hangoztatásával ámítanának. Hiába azonban minden erőlködé­sük. A magyarság szeme kinyílt és tisztán látja egész végzetes szerepü­ket, aki pedig eddig nem látta volna, annak csak meg kell hall­gatni egy flyen népbírósági tárgya­lást, amelyen a szerencsétlen ország volt Vezetői mégegyszer és inon már utoljára véglegesen megbuk­tak. Bukarest: A román fővárosban megjelenő Viktória napilap az első­­oldalon hozza Zilahy Lajos és Groza Péter miniszterelnök fényképét az „Egy nagy lépést előre" című cik­kel, amelyet Costa Cáréi neves román költő irt. A cikk beszámol Greaa ismert leve­léről, amelyet Zilahy Lajoshoz in­tézett, majd a cikk szerzője a nagy magyar írónak 1935. évben indított kibékül esi propagandájáról emléke­zik meg. „Abban az időben éppen Buda­pesten tartózkodtam és volt megismerkedni Zilahy Lajos­sal, akit igen nagyra becsülök és büszke vagyok arra, hogy együtt hirdettük elsőnek a román és ma gyár nép egymáshoz való közeledés szükségességét" írja Costa Cáréi. Akkor kinevettek bennünket, akkor támadtak minket. Kígyót, békát kiabáltak ránk. Ma végre elérkez lünk ahhoz az állomáshoz, ahol sokan már belátják, hogy igazunk volt 1935-ben. Még sok munka van hátra, de a győzelem már mindnyá­junk számára láthatóvá vált és ez a győzelem a két nép végleges kibe k ülése és barátsága. Az árak rögzítéséről jelent meg az elmúlt napokban rendelet. Mon­dani sem kell, hogy a dolgozók U- 1 is megfizethető árak megállapí­tása után, még az a kevés közszük­ségleti cikk is eltűnt a piacról, ami eddig kapható volt, nem is szólva arról, hogy a szemérmetlen speku­láció az árrögzítés óta még maga­sabbra tornászta fel a legfontosabb élelmicikkek árát is. Ilyen különb­ség van a gyakorlat és a* elmélet között__Egyszerűen rendeleti úton nem is lebet ezt a döntő fontosságú kérdést megoldani addig, amíg nincs megfelelő mennyiségű áru­készlet. Ide keménykezű, rendőrségi beavatkozás is kelL Mindenki tudja, hogy nincs elég nyersanyagunk, zökkenők vannak a termelésben, nehézségek mutatkoznak a •er meny beszól gól tatás körül, egyseö­­vaL még kevés az árukészlet. De azt a keveset, ami van és ami most feketekereskedelem útján megfizet­hetetlen árakon kerül forgalomba, sürgősen fel keil kutatni és a rög zitett árakon kell forgatómba bo­­csájtani. Ez az első és legsürgősebb teendő, amit pillanatnyi késed eleim nettül, kérlelhetetlen szigorral kell végrehajtani! Ki gondolta volna februárban, Budapest felszabadulása "után ebben az elpusztított romvárosban, hogy még ugyanennek az évnek októbe­rében itt ősöd vásárt rendeznek?! A vásár megnyílt és a magyar munkás diadalát, a magyar élniaka­­rást hirdeti. A súlyos bajok mellett, amelyekkel küzködünk, észre kell venni és méltányolni kell az ilyen nagy eredményeket is. A fejlődés, amit ez a fasiszták által tönkretett, német hordák által kifosztott ország rövid néhány hónap alatt felmutat­hat, csodálatos. Minden gazdasági nehézségünk ellenére ott tartunk már, hogy a magyar ipar őszi vásár* rendezhet. Köszönet ezért a nem­­várt haladásért a felelős vezetőknek és a munkások millió inak, akik rongyos ruhában, sokszor éhezve, verítéke* munkával megindították ax ország vérkeringését, amelyből as új élet sarjad. ÍHRGYAB JÖVÖ S

Next

/
Oldalképek
Tartalom