Magyar Jövő - A Nemzeti Segély Lapja, 1945 (1. évfolyam, 1-19. szám)
1945-07-14 / 2. szám
T W <s Magyar Kommunista Tart központja ÁRA 2 PENGŐ Budapest VIII,:Ti«za ICalman tér huiúiiúr/of/cf A NEMZETI SEGÉLY HETILAPJA Vigaszt a falunak Irta Illyés Gyula \ Politikai Deportáltak Otthonából — a nemzefgQüiesbe... Látogatás egy intézményben, ahonnan megdöbbentő drámák szenvedő hősei indulnak el újra az élet felé Magunk sem tudjuk még, mekkora a veszteségünk. Adatok jószerivel csak Pestről és a nagyobb városokból vannak ; ezek is megdöbbentőek, holott a dolog természeténél fogva ezek sem teljesek. Hivatalos adatok még nincsenek. Az ember csak a családjában, a szakmájában körülnézve kap ízelítőt a szörnyűségből és a keserűségből. Egy írói társaságban nemrég az elveszett írókat próbáltuk számbavenni. Sárközi, Halász, Szerb, Örley, Elek Artur, Mohácsi, Molnár Ákos, Gáspár Zoltán, Joó Tibor, Komor András, Kerecsényi Dezső, — a kéz riadtan hanyatlott le, pedig még azoknak az elején volt, akiknek elvesztése teljesen bizonyos. Mennyi van, akiket a reménylő szomorúság reménytelenül is csak eltűnteknek mond ! De a rettenet igazán vidéken fogja el az embert — erről is személyes élmény alapján adhatok képet. Ha csak gyermekkorom falvait veszem, az embernek elfullad a torka az emberpusztulás láttán. Azt akartam leírni: alig van család, amelyből ne hiányoznék valaki. Azt kell írnom : nincsen család — én egyetlent sem láttam, — amely legalább kéthárom halottat vagy eltűntet ne siratna. A magyar parasztságnak ilyen vérvesztése nem volt a török dúlásóta. Reakció, német átok, nyilas dögvész, ide vezetett. Miért hozom ide ezt a fájdalmat? Mert szeretném mindenhová elvinni. A Nemzeti Segély nagyméretű antifasiszta kiállítás rendezését tervezi szeptember elejére. A kiállítás fel akarja ölelni nemcsak a hazai gyűjteményeket, hanem a külföldi antifasiszta kiállítások anyagát is. A nagyváradi kiállítás anyaga, amelyet egyenesen a németországi haláltáborokból hoztak, már teljes egészében a rendezőség rendelkezésére áll. Most folynak a tárgyalások a bukaresti és újvidéki kiállítások anyagának megszerzéséről is. A kiállítás a Nemzeti Segély-hét keretében fog megnyílni szeptemberben. A reu-Mert sietni kell, cselekedni kell. Mert ez a nép még panaszkodni sem tud. Éppen ezért kell kettős figyelemmel, fokozott szeretettel feléje fordulni. A Nemzeti Segély először Pesten alakult meg. A baj, a segíteni való valóban először Pesten, a városokban mutatkozott meg. Itt a sok kicsi is óriásivá nőtt, már csak az óriási arányok miatt is. Tudjuk, hogy amikor az éhínség kivédéséről volt szó, a Nemzeti Segély nem hiába fordult a vidékhez. Az Alföldről, a Tiszántúlról egymásután indultak a vonatok, tele élelemmel. Akkor felszólítás, külön szervezés sem kellett, hogy a hazatérő deportáltak útjuk állomásain, a magyar falvakban kenyeret, szállást, ami tán ezeknél is több : végre emberi, testvéri szót kapjanak. De a falu sebei kitárultak. S a nemzet megtette az első, az alapvető, a döntő lépést segítségére. A régen várt földreform megvalósult. De ez nem minden. A falu most várja a további segítséget. Örömmel üdvözlöm, hogy a Nemzeti Segély a falu felé fordul. S már nemcsak kérelemmel, hanem segíteni vágyással. Hogy meglátja : ott is vannak éhezők, ott is vannak elesettek, százezerszámra siratják ott is az eltűnteket. Akik a kölcsönös segítésben találkoznak, azok fűződnek legforróbban össze. dezőség felhívja a közönséget, hogy minden olyan tárgyat, amelyet alkalmasnak talál a kiállításra: illegális újságokat, brosúrákat, röpcédulákat, börtönökben, internálótáborokban készült tárgyakat, fényképeket, könyveket, jelvényeket, leveleket, naplókat, jegyzeteket, antifasiszta sajtótermékeket, stb. stb. küldje vagy hozza be a Nemzeti Segély sajtóosztályára VI., Munkácsy Mihály-u. 19. II. emelet, ahol nyugta ellenében átveszik az anyagot és a kiállítás befejeztével tulajdonosaiknak visszaadják. A Munkácsy Mihály-utca 15. alatti palotában néhány héttel ezelőtt nyilt meg a Politikai Deportáltak' Átmeneti Otthona. Nem volt megnyitó ünnepség, a lapok sem számoltak be erről az eseményről. Csendben kezdte meg működését ez az otthon, amelyben a fasiszta uralom idején illegális mozgalmakban résztvevő nők és férfiak, akik lengyel, német haláltáborokból szörnyű szenvedések után tértek vissza, jutottak hajlékhoz és ellátáshoz. A Politikai Deportáltak Átmeneti Otthonát a Nemzeti Segély hívta életre és tartja fenn. Meglátogattuk az otthont, hogy helyszíni közvetítést adhassunk az intézményről és lakóiról. „N£pszavazáss0l“ döntik el, ml legyei* ebédre? Négy hatalmas szobában fehér, úgynevezett emeletes priccsek sorakoznak. Mintaszerű rend, ragyogó tisztaság jellemzi a politikai deportáltak szobáit. Az otthon lakói a hatalmas terraszon pihennek. Mindegyiken meglátszik az elmúlt esztendő kitörölhetetlen nyoma. A fogolytáborokból menekültek kivétel nélkül csontig lesoványodva tértek vissza. Egészségük helyreállítása, felruházásuk és feltáplálásuk az intézmény fő feladata. Olyan hajlékhoz jutottak, ahol békesség, barátság uralkodik. Itt valóban mintaszerű demokráciáról és testvériességről beszélhetünk. Lejegyeztük a napi étlapot.! Reggeli: feketekávé cukorralt, 3 I deka vajjal. Kenyeret minden | Solner 1917 óta a Kommunista Párt tagja. Politikai tevékenységét a fasizmus idejében még erőteljesebben folytatta. 1941-ben az állami és társadalmi rend felforgatása cimén indult ellene eljárás és a hírhedt Szemák- tanács bizonyíték nélkül egy évre ítélte. A garanyi internálóláborba került, azután a sopron-kőhidai jegyházban töltötte ki büntetését, ahonnan 1943 végén Kistarcsára vitték. A németek múlt évi bevonulása után a toloncház lett a következő állomás. Nemsokára 1800 személyt, köztük számos politikai foglyot bevaggoniroztak és Szlovákián, valamint Galícián át, lezárt teherkocsiban Auschwitz-ba vitték. Az állomáson SS orvos »válogatott«. A csoport 60 százaléka a megsemmisítő táborba került, Birkenauban, a krematóriumban fejezték be gázhalállal életüket. Akiket munkaképeseknek találtak, kifosztották, levetkőztették az SS pribékek, majd csíkos fegyencruhát kaptak. Nemsokára újra útnak inditottak egy nagy csoportot. Wüstelgirsdorfba kerültek. Solner a 34.303 számú rabszolga lett. A táborban egy SS étkezésnél tetszés szerinti menynyiséget adnak. Ebéd : zöldbableves, barátfüle, cukros dióval. Vacsora : tejfeles borjúpörkölt, galuskával. Naponta egyszer vagy kétszer gyümölcsöt is szolgálnak fel. Német Jánosné a gondnoknő, a gondozására bízottak valóságos anyja. Szinte lesi a lakók kívánságait. A következő napi étrendet »népszavazás« után állítják össze. Napközben pihennek, újságokat, könyveiket olvasnak vagy a városban járnak az otthonbeliek. Szomorú látogatások ezek, mert egyikük sem találta meg családja tagjait. Most igyekszenek nyomot találni, amelyen elindulhatnának felkutatásukra. A náci banditák által felidézett világégés szórta szét vagy pusztította el a hazatért politikai deportáltak hozzátartozóit. Átlag 40 személyt fogad falai közé az intézmény. A csoportok, illetőleg lakók egymást váltják, egymásnak adnak helyet. Közben elhelyezkedtek, munkát találtak és ilyenkor mindenik kötelességének tartja, hogy a jobban rászorulóknak, az ujjonnan érkezőknek adja át helyét. Beszélgettünk az otthon lakóival. Ahány személy, annyi megdöbbentő dráma, annyi döbbenetes életregény. Talán kezdjük Solner József életregényével a bemutatásra kerülők névsorát. Internálótáborokon, börtönön, haláltáborokon át került a politikai deportáltak otthonába és onnan a — nemzetgyűlésbe. altiszt, akit tNapoleont-nak neveztek és a lublini vérengzésekben jelentős szerepe volt, lett az élet és halál ura. Ütötték, verték, kínozták a deportáltakat, akik nagyon gyenge élelmezésben részesültek, viszont a legnehezebb földmunkát végezték. Szinte napirenden volt az akasztás szökési kísérletek miatt és egyszerűen agyonverték azokat, akik állítólag nem dolgoztak jól. A következő állomás hosszú gyalogolás után az Óriás-hegység lábánál lévő tábor lett. Éhség» marsnak nevezhető az út. Azután ismét marhakocsi. Az első nap 39 halott, a másodikon 105. Megérkeztek Bergen-Belsenbe, amely hozzávetőleges becslések szerint összesen 50.000 deportáltnak vált temetőjévé. Hullahegyek tornyosultak a blokkok közti térségeken. Enni nem adtak, télen a szabadban tanyáztak a félmeztelen szerencsétlenek. Solner József számos társával munkára jelentkezett. Hilversheimbe vitték őket a vasúti állomás helyreállítására, amelyet mint-Iegy háromnaponként látogattak az amerikai bombázók. Munkafelügyelőik : gyilkosok, szadisták. Amikor a felszabadító csapatok Hamburg elé érkeztek, a csoportot visszavitték Bergen-Belsenbe, ahol a kiütéses tífusz naponta ezrével szedte áldozatait. Kétszáz személy részére készült barakkokba 1100 embert zsúfoltak össze a németek. Akik alul kerültek, megfulladtak. Az éhség leírhatatlan volt. Füvet ettek a deportáltak. A táborban nagy halom rothadt répa gyűlt össze. A szerencsétlenek azt lopkodták. Aki a domb felé ment, azt agyonlőtték. így pusztult el dr. Schönstein Sándor pesti orvos is. Csontvázak szédelegtek a halottak tömegei között. Az SS-őrség — bár a felszabadító sereg közeledett — egyre kegyetlenebbül bánt a foglyokkal. Pokoli kínzásokat eszeltek ki. Végre elérkezett a felszabadulás napja. Amerikai csapatok vonultak be. Az alsótábort kiürítették és barakjait felgyújtották, hogy a tífuszjárványnak gátat vessenek. A deportáltakat a hatalmas laktanyában helyezték el. Gondoskodtak gyógyításukról — mert a tábor lakóinak 90 százaléka beteg volt — és megfelelő élelmezést adtak. Negyvenezer deportált volt Bergen-Belsenben a felszabadulás napján. Közöttük mintegy ezer magyar. Solner József az első szabadunkkal hagyhatta el a tábort. Budapestre került. Nem találta hozzátartozóit. A Politikai Deportáltak Átmeneti Otthona fogadta szeretettel. Itt tudta meg, hogy pártja nemzetgyűlési képviselőként küldi az országházba. — Amit Németországban láttam és átéltem, — mondja — az csak megerősíti bennem a hitet, hogy fokozott mértékben kell küzdeni azért, hogy a rémségek, amelyeket a fasiszták követtek el, soha meg ne ismétlődhessenek. Mindent el kell követni azért, hogy mindazok, akik milliókat usztítottak el, elnyerjék méltó üntetésüket. Mint nemzetgyűlési képviselő a néppel a népért akarok küzdeni Magyarország újjáépítésének munkájában. „D ekemozgalomb an vetlek részt“ r*' Turányi Lászlóné gyári munkásnő és Gábor Éva nyomdászlány mesélik el ezután tragédiájukat. Kommunista illegális mozgalomban vettek részt. A politikai rendőrségen, ahol a nőket ugyanúgy ütlegelték és kínozták, mint a férfiakat, aktájukra ezt írták : »Békére uszítottak . . .* A soroksári táborba kerültek, ahol a villanyozás volt napirenden. Székesfehérvár : 44 politikai foglyot a hadbíróság elé állítottak. Négyet halálra ítéltek. Gyüjtőfogház, Komárom, Dachau, Bergen-Belsenn, majd Auschwitz következtek a Antifasiszta kiállítást rendez a Nemzeti Segély A Szemáh-f a nácslól—Auschwitzié...