Magyar Jövő - A Nemzeti Segély Lapja, 1945 (1. évfolyam, 1-19. szám)
1945-09-01 / 9. szám
200 miBlió értékű élelmiszer a ucnizetmemés szolgálatában Amíg 500 vágón burgonya, liszt és zsír eljutott az éhezőkhöz Félévi munkánk végére értünk. Ilyenkor a gondos gazda számadást készít. Megvizsgálja, mit végzett el, miket kell még tennie. Számosztopokba sorakoztatja az eredményeket. Azok tükrében néz vissza alkotásaira. Ezek a számok híven mutatják a teljesített munkát. Bizonyítékok a kitűzött feladatok megvalósítását illetően. Irányjelzők a jövőre vonatkozóan. De nehogy csak rideg adatokként tűnjenek fel a számok, nem csupán száraz statisztikai adatokat adunk a félév mérlegéből, hanem rajta keresztül magukra a tényekre fogunk fényt vetni. Ezzel mintegy meg is világítjuk azokat az adatokat, amelyeket a számok tükre mutat. Ismétlés volna részünkről, ha elöljáróban megint ismételni akarnék, hogy a felszabadulás napjaiban a Nemzeti Segély elsőnek jelentkezett, az éhező főváros segítségére. Éppen ezért inkább azt kérdezzük a beszélő számoktól ezzel az ismert ténnyel kapcsolatban, hogy miben állott ez a segítség? Mit szállítottunk, hány vágón élelmiszert hoztunk fel a fővárosba? Mindjárt az első hónapokban 300 vágón élelmiszert szállítottunk a fővárosba, környékére és a bányatelepekre. A következő hónapokban megint 200 vágón élelmiszert szereztünk be. összesen tehát 500 vágón élelmiszert juttattunk Budapestnek és más ínséges vidék lakosságának. Hogy kik részesedtek ezekből a szállításokból? Jóformán egész Budapest és környéke s a vidéki bányakerületek lakossága. Tehát közvetve és közvetlenül mintegy millió ember részesült a N. S. támogatásában. Érdekes visszapillantani arra is, hogy honnan jöttek az első élelmiszervonatok? Szeged küldte az első szállítmányt február 7-én. Volt I benne 1735 kg búzaliszt, 170 kg nullásliszt, 100 kg margarin, 72 kg szalonna, 88 kg zöldborsó, 288 kg bab, 75 kg lencse, 28 kg paprika, 30 kg hagyma, 35 kg száraztészta, 20 kg csőtészta, 94 kg tai-honya, 27 kg szárított főzelék és sok másfajta élelmiszer. Még most is érdekes visszatekinteni erre az első küldeményre és hálás emlékezéssel gondolhatunk azok küldőire. A második vonatot is Szeged indította, de aztán jöttek sorjában Kecskemét, Kiskunfélegyháza, Pécs, Dunavecse, Balmazújvárost Tápiószele, majd a többi városok ás községek. Már nemcsak egy-egy vágón, de egyszerre több vágón küldeménnyel jelentkeztek. Nemsokára autókon és lovaskocsikon is megindultak a szállítások. A felhozott élelmiszerek között mennyiségben a burgonya vezet. Közel 200 vágón burgonya felhozatalában és szétosztásában vett részt a N. S. Azután a liszt és kenyér következnek 125 vagonnal. Zsír, zsírfélék, szalonna, fehéráru, hurka, olaj felhozatalára már nem kellett ennyi vágón, mindössze 12 vagont sikerült szereznünk a legnagyobb odaadás ellenére. Ebből a felszállított menynyiségből elsősorban gyermekkonyháink, napköziotthonaink, aztán a szoptatós anyák, terhes anyákt betegek s végül az egyénileg, ráutaltak, politikai deportáltak, legutóbb pedig a visszatért hadifoglyok részesedtek. Átlag napjában 2—2 és fél vágón élelmiszer került kiosztásra, de voltak olyan napok is, amikor sokkal nagyobb mennyiséget sikerült behoznunk és kiadnunk. Konyháink naponta átlag 50.000 személyt láttak el, ezek között mintegy 35—40.000 gyermeket. Egyszerre 137 konyhánk is működött a fővárosban és környékén. Ez a szám az üzemek és vidéki városok bekapcsolódásával folyton változott, egyre növekedett. Egy-egy gyermekkonyhán 60—100, sőt 2—300 gyermek étkezett és étkezik ma is naponta. Legkisebb konyhánk a Damjanich-utcai óvodában működik, ahol 61 gyermeket lát el naponta, a legnagyobb a XIV. kerületi 1139 létszámmal. Konyháink között külön fel kell említenünk a Jókai-utcai művészkonyhátt ahol legkiválóbb íróink, tudósaink, művészeink részesültek étkezésben. A csoportos kiutalásokat kerületi és vidéki szerveinken kívül munkásszervezetek, üzemek, gyárak, nagyobb vállalatok munkásai és más alkalmazottai, színházak, külföldi állampolgárok, menekültek, árvaházak. Vakok egyesülete, különféle intézmények, kórházak, nyomdák vették igénybe. Ugyancsak íróink, művészeink, tudósaink, egyetemi tanárok és más közéleti személyiségek részére több mint 20.000 egyéni csomagot adtunk ki eddig. Teljesen vagy részben felszereltünk, vagy elláttunk ezenkívül iö helyi és ^vidéki N. S. gyermekotthont, üdülőhelyet, gyógyintézetet, kórházat ágyakkal, lepedőkkel, takarókkal, orvosi felszereléssel, konyhaedényekkel, textilanyaggal. Ugyanezeken a szervezeteken át. adtunk száz babakelengyét, 250 leányka és 300 fiú részére felsőruhát, kabátokat. fehérneműt, cipőt és más ruhaueműeket. De ezeken kívül felruháztunk még 150 fiút, 250 leánykát, szétosztottunk 250 férfiruhát. 500 női ruhát, ruhaneműt és fehérneműt, 250 munkásruhát, pull overt és felsőöltözéket. Politikai deportáltaknak adtunk 300 méter szövetet, 150 öltöny férfiruhát, 20 női ruhát, 200 pár cipőt, többszáz különféle ruhaneműt. Hadifogolyakciónk során pedig a hadifoglyok ellátása mellett ezeknek a lerongyoló- | dott, sokszor a leghiányosabb öltözékben, cipő és felsőruha nélkül jelentkező visszatérőknek is igyekszünk a teljesítőképesség határain belül minden támogatást ezen a téren is megadni. Ha mindezekhez hozzáveszszük még, hogy kiosztottunk több mini egymillió értékű gyógyszert, 20.00(t-nél több gyermeket küldtünk ki vidékre fel tápiá lás végett, hogy különböző községekben többszáz ekevasat, kaszát és más mezőgazdasági felszerelést adtunk cserébe a nekünk juttatott élelmiszerért a falu dolgozó népének s hogy intézményeinek többszázezer pengőt kitevő gyors segítséget, készpénzt és egyéb juttatást adtak egyeseknek, nagy vonásokban, de teljes tükörképben mindenki előtt tisztán állhat a N. zeti Segély munkája. Csak néhány adatot és számot mutattunk meg. De ezek a számok beszélnek. Elmondják, hogy mit végeztünk. A célokat és irányt megjelölik. Bárki felmérheti, hogy mit végzett, mennyit ér a nemzet újjáépítésében ez a munka, mivel járultunk hozzá és járulunk hozzá nap mint nap a demokratikus új Magyarország felépítéséhez, biztosításához, megtartásához. De azt a következtetést is levonhatja mindenki, hogy mivel kell az egész nemzetnek, a nemzet minden társadalmi rétegének, közületeknek és egyeseknek hozzájárulniok ehhez a nagyhorderejű nemzetmentő és újjáépítő munkához, hogy a Nemzeti Segély hatalmas, az egész országra kiterjedő szervezete tovább haladhasson megkezdett útján. A vonaívezefő jelenti: 1000 gyermek és 4000 baromfi Jönnek a pesti gyerekek! Orosházáról, Endrédről, Csabáról, Csorvásról. Jönnek hosszú sorokban. Aprók és nagyobbak. Kislányok, kisfiúk. Csetlenek-botlanak. Hopp, most gurult el egy alma. Ott egy csirke szabadult ki a, kosárból. Amott egy igazi görbenyakú liba nem fért el a dobozban, ezért kettőbe tette Pista gyerek. Lőrincre viszi, ajándékba kapta az orosházi tanyán. Nem is csoda, hogy rengeteg »tarisznyába valót« kaptak a kislányok és kisfiúk, mevtSzebenyi Pál, Orosháza »Pali bácsi«-ja jól megszervezte a búcsúztatót. A helyi lapban cikk jelent meg, hogy a kedves nevelőszülők ne engedjék haza üres kézzel a pesti gyerkőcöket. Lett is foganatja a szives kérésnek. Csirke, tyúk, kacsa, liba, malac, galamb és nyúl képviselték az állatokat az ajándékok listáján. Más értékes »emlékéztetők«: liszt, zsír, szalonna, olaj. Kürtös kalács, pompás sütemény, töpörtyűs pogácsa is rendben megérkezett! akad bőven. Az emberpalánták tényleges útravalónak sült csirkéket, sült libákat kaptak. Egy szó mint száz: egy teljes vagont töltött meg az aranyos orosházi nevelőszülők ajándéka. Elmondjuk 140 pestszentimrei gyerek érdekes esetét is. Endrédre helyezték ki őket. Ott ezek az apróságok elszegődtek munkára. Amikor a búcsú pillanata bekövetkezett, megkapták a — kommenciót! Többek között 3000 (nem tévedés: háromezer) csirke ütötte a üszt, zsír, szalonna és más élelmieikken kívül a kis kommenciósok markát, A pestszentimrei gyerekek ugyancsak egy vágón élelmiszert hoztak. A hazatért ezer gyerek libái, kacsái, csirkéi mind, mind azt bizonyították, hogy a Nemzeti Segély elérte a célját a városi gyerekek vidékre helyezésével, mert a gyerekek meghízva, megerősödve és igen sok kedves emlékkel jönnek haza a vidéki befogadó szülőktől. Máté János Szerebrfennikov: A család a Szovjetunióban Most, amikor a válás megkönnyítéséről szóló rendid eitel kapcsolatban számos vélemény hangzik el, nem érdektelen a kitűnő szerző »A nő a Szovjetunióban« című nagysikerű munkájának allábbi fejezetét bemutatni. Á. cári Oroszországban a nő a családon belül ugyanolyan jogfosztott és elnyomott volt, mint a társadalomban. »Amíg a lány nem ment férjhez, úgyszólván emberszámba se vették. Pihenés nélkül dolgozott az apjának és apja szemére vetette: »eltartalak«. Amikor aztán a lány férjhezment, a férjének dolgozott. Úgy dolgozott, ahogy a férje kívánta. És a férj újra csak szemére vetette: »eltartalak«. így jellemezte Sztálin a parasztasszony helyzetét a forradalom előtti családban. A szovjethatalom mindezt gyökeresen megváltoztatta. Üj viszony alakult ki férj és feleség között. Ez a viszony megtisztult az évszázados szennytől, hazugságtól, csalástól és anyagi számításoktól. A szovjetcsalád a kölcsönös vonzalmon, a mélységes kölcsönös megértésen és a férj és feleség teljes egyenlőségén épül. A régi időben a férj mindig a család fejének számított. A saovjetember számára ez a fogalom idegen. Mind a két házasfél teljesen szabad a foglalkozása és hivatása megválasztásánál. A Szovjetunióban nincsen alapja az érdekházasságoknak. A Szovjetunióban a házasság a teljes önkéntesség alapján létesül. A Szovjetunióban az emberek polgári házasságot kötnek. Az egyházi házasságkötést a házasfelek magánügyének tekintik. A házasság regisztrálásához csak a két fél beleegyezése szükséges; a Szovjetunióban a teljeskorukat elért lányok és ifjak önmaguk rendelkeznek saját sorsuk felett és senki sem akadályozhatja meg, hogy a lány ahhoz menjen férjhez, akit szeret. Ha a házasság valamilyen oknál fogva nem sikerült, a szovjettörvény megengedi a válást. A válásjogi gyakorlat határozottan visszautasít bármilyen beavatkozást a házasfelek magánéletébe. At. új élet ellenségei azt jósolták, hogy a régi házassági viszonyok megváltoztatása feltétlenül a család pusztulására fog vezetni és elő fogja segíteni a nemi kicsapongásokat Alaposan tévedtek. A szovjethatalom tényleg megsemmisítette a régi családról és házasságról szóló törvényeket, melyek belülről ásták alá és züllesztették szót a családi életet és az asszonyt örökös rabszolgaságra kárhoztatták. De ez csak megszilárdítatta a családi életet. A Szovjetunióban új, szilárd és harmonikus család alakult ki, az egyenjogú felek házassága, amilyen azelőtt még sohasem volt. A szovjeterkölcs szigorú és tiszta. Amikor a szovjetállam a teljes egyenjogúság és önkéntesség alapján építi a házaséletet, nem tűri a házassághoz való könnyelmű viszonyt. Ezért van az, hogy a Szovjetunióban erélyesen harcolnak a rövidlejáratú házasságkötések ellen, mint olyan jelenség ellen, amely eltorzítja a házasság alapvető hivatását, szilárd és erős család alapítását. Néhány év előtt a »Komszomolszkája Právda«. című újság vitát nyitott a házasság és a család kérdéseiről. Sok szovjetember — asszony és férfi — vett részt a vitában és leveleik mutatják meg legjobban, hogy miben van a szovjetcsalád ereje és szilárdsága. »Nem értem azokat az embereket, akik nem akarnak családi életet élni — írja P. A. egyetemi hallgató. — Az ember legyen jó, szeresse hivatását, de ne legyen egyoldalú: Az egész társadalom előtt felelős vagyok a családomért. Szeretem a feleségemet, imádom a fiacskámat, örömmel térek haza a munka után és mindig akad időm a családom számára. őszinte barátság, kölcsönös tisztelet és szeretet — véleményem szerint ez a boldog családi élet alapja.« Nézzük Lukasevics Olga diáklány levelét. »Én a Színesfém intézetet végzem. Férjem lakatos. Amikor a kislányom született, kénytelen voltam abbahagyni a tanulást. Sokat vesződtem a gyerekkel, a háztartással. De segített a férjem, amennyit csak tudott. Mikor a lányom kissé idősebb lett, a bölcsődébe adtuk. A legnehezebben túl voltunk. Most, ha visszaemlékezünk az elmúlt időre, vidáman mosolygunk, mert örömmel tölt el az a tudat, hogy nem hátráltunk meg a nehézségek elől, hogy most jól és boldogan élünk, hogy egészséges, erős gyerekünk van. Férjemmel a legjobb barátok vagyunk. Mihelyt befejezem a tanulást és elkezdek dolgozni, ő megy el tanulni és én nagyon szeretném ezt neki minél hamarabb lehetővé tenni.« Ezekben a levelekben visszatükröződik a szovjetcsalád képe, mely öröm, frisseség és nagy életerő forása. A szovjetkormány gondosan őrzi az anya jogait és gyermekének érdekeit. Minden aszszonynak boldog anyaságot biztosítani — ez a legfontosabb szociális feladatok egyike és a szovjettörvényhozas ebben a vonatkozásban lényegileg ezt a célt szolgálja. A Szovjetunióban a szülők egyformán kötelesek gondoskodni gyermekeikről. Ha a házasfelek elváltak egymástól ős az egyik fél elhagyta családját, a szovjetállam kötelezi, hogy egészen gyermekei nagykorúságáig meghatározott tartásdíjat fizessen. A tartásdíj összegét az illető keresetének arányában állapítják meg. A szülőket, akik kibújni igyekeznek a tartásdíj fizetése alól, a törvény szigorúan bünteti, egészen két évig terjedő szabadságvesztéssel. A válások száma évről évre csökken, mindannak ellenére, hogy a válás teljesen szabad. Évről évre nő a házasságok száma. 1938 első tíz hónapjában például százezerrel több házasságot kötöttek, mint 1937 első tíz hónapjában. Ez mutatja, hogy a Szovjetunióban kialakult családi kötelékek szilárdulnak. A fasizmus országaiban egészen más, mindezzel szöges ellentétben álló alapon épült a házasság és a családi élet. Ott az asszony mindenekelőtt a férfi alázatos rabszolgája, ágyútöltelékeket termelő szülőgép volt. A' fasiszta Németországban a család éppolyan börtön a nő számára, mint a gyár, amelyben dolgozott. A fasiszta barbárok a múlt régi lombtárából előszedték a női méltóságot sértő négy »K« formulát, miszerint a nő életideálja a konyha, a templom, a gyerek, a ruhák (Küche, Kirche, Kinder, Kleider). A fasiszta barbárok szentesítették ezt a barbár morált és megfosztották a nőt összes emberi jogaitól.
