Magyar Hirnök, 1970. július-december (61. évfolyam, 27-44. szám)
1970-08-27 / 35. szám
Thursday, August 27, 19713 MAGYAR HÍRNÖK 15. oldal OH AZ AI SZÍNFOLTOK: MALMOK ÉS Miként annyi más mezőgazdasági munka, megkésetten kezdődik az idén az aratás idénye is. Gondok tetéződnek: mig a Tiszántúlon, búzáink hagyományos hazájában árvíz vitte el sok ezer hold termését, addig Kalocsa környékén, Tolnában s a Dunántúl egyes nyugati végein aszály silányitja a kalászokat. Acéllosság (akkor acélos a buzaszem, ha kalapáccsal ráütve, szétpattogzik), sikér- és nedvestégtartalom dolgában lesz tehát mit vizsgálniuk a minőség őreinek — a malmokra is hárul majd megannyi teher. Meg kell teremteniük a változó minőségű termés keveredésével az egyenletes lisztet, mert ez az előfeltétele a jó kenyérnek. A kényes feladatnak várhatóan az idén is példásan eleget tesz a magyar malomipar, amelynek hireneve a múltban, és ma is világszerte elismert. MECHWART ANDRÁS TALÁLMÁNYA “Az őrlés száz éve” cimü cikkében igy irt a többi között egy angol, Liverpoolban megjelenő folyóirat, a Milling: “Száz évvel ezelőtt nálunk hírek voltak arról, hogy hengerszékeket sikeresen használtak egy idegen malomban, valahol Magyarországon, de keveset tudtak arról a fejlesztésről és valamilyen kisérletfajtának tekintették csak.” A hengerszék; lelke a malomnak, föltalálása forradalmasította ezt a tán legidősebbnek mondható ipart. “Első gőzmalmunk a mai Honvédelmi Minisztérium helyén állott -József hengermalom már űengerszékeket kapott,, hozzájuk javítóműhely ípült. Ganz Ábrahám volt a vezetője. (A malom negépitését egy levél indította el. Széchenyi István irta Pest vármegye közönségéhez: “Nemes fest megyének határában . . . gőzmalmot szándékozom állítani . . . hogy ez mintául szolgálván lassanként mindenütt állíttassanak fel gőzmalmok, s Hazánk gabna helyett végképp liszttel űzze kereskedését”). Mechwart András, a Svájcból származott gépészmérnök világraszóló találmányt alkotott. A kéregöntésü hengerekre gyalult rovátkákat készített, és igy megteremtette a mai modern hengerszék alapját. “A gépek fejlődésének története nyomon követhető a malmok fejlődésének története alapján”, olvasható. A tökében; a 19. században olyannyira előrehaladt a magyar malomipar, hogy azt a szerepet tölti be a kapitalizmus kialakulásában, mint a textilipar Angliában. Ma hozzávetőleg ezerhatszáz molnárszakmunkás keveri egyenletessé a különféle minőségű búzát, őrli belőle a lisztet. A múlt század derekánvégén még negyvenezer volt a számuk. Járták a külföldet is, átadván az építési és technológiai tapasztalatokat. Amerikában, Kanadában sok nagy malom főmolnára ma is magyarország leszármazottja. MINDENTUDÓ MOLNÁRLEGÉNY De az előző nemzedékek efféle mindentudók voltak: műemléknek nyilvánított malmokban őrizzük népművészeti fafaragásaikat a szél- és vízimolnár egyformán értett az ácsok, hajóépítők, kerékgyártók mesterségéhez. (Már 1586-ban magyar molnárokkal építették meg az Esztergom Párkány közötti hidat a törökök.) A molnárlegény Gergely napkor kezdett szolgálni, szabaduláskor egy véka búzát kellett megőrölnie úgy, hogy az orsóskerékre — egy méter átmérőjű fából készült kerék a kövek hajtótengelyén — borral telt poharat tettek, amiből nem csurranhalott ki cseppnyi sem. MOLNÁROK Utódjaiktól persze nem kívántatik meg mindentudás, mégis, néhány esztendeje nagy volt a megtorpanás. Félezer molnár hiányzott, és hiányzik jórészt ma is, ám az utánpótlás egyre inkább megvan. Hozzájárul ehhez, hogy 1968-ban tanulóotthont és iskolát avattak fel Székesfehérvárott; két párhuzamos osztályában ötven egynéhány fiatal tanul — jövőre kapják meg a bizonyítványt. — De rendeztek felnőtteknek, betanított munkásoknak is tanfolyamot. Nincs már tehát afféle kénszerintézkedésekre szükség, mint 1952- 56-ban volt. Akkor ugyanis nyolcezres, de szétszéledő molnárhad pótlására nőket vetettek be. A rétegződés erre a szakmára is jellemző. Az öreglegény a mindenes, akit bárhová helyezhetnek, mert mindenfajta géphez ért. A gépek mellett különben hengerőrök .szitaőrök, a búzát tisztitó berendezéseknél koptatósok állnak — művezetőjük a főmolnár, a műszakok vezetője az almolnár. Szakmai betegségük a tüdőasztma és a szilikózis. Az egészségi ártalmaknak műszaki fejlesztéssel igyekeztek és igyekeznek elejét venni. MEGTIZEDELT MALMOK Legmodernebb malmaink közé tartozik a makói, a baktalórántházi, a bicskei, amelynek újfajta hengerszék-összeköttetését szabadalom védi. Már sokan megcsodálták. A malomipari gépek gyártásában és exportjában — a hagyományhoz MAGYAR ARCOK A MÁBÓL: DÁVID KIRÁLY TOLMÁCSA — A véggel vívó Kosztolányiról mesélik, hogy utolsó heteiben héber-szótárakról kellett levenni a mit sem használó orvosságokat — mert maradék erejével le akarta forditani még legkedvesebb zsoltárait. Néhány, ágyban, lejtősen rótt sor lett mindössze belőle — mert “elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom, szemeim elbágyadtak — várván az Istent.” * * * — Éjjel forditok, a hamutartó reggelre tele félig szitt cigarettákal — a papírjaim áthúzott sorokkal — én magam pedig elégedetlenséggel. Csak a zsoltárosok lendületesek, égretörők — én, aki magyarul mondom a dicséretet — lassan, aláíölé firkálva dolgozom és gyanakodva méregetem azt a keveset is, amit leírtam. — Hogy melyik volt a legnehezebb? — Talán az ötvenegyedik zsoltár. “Tiszta szivet teremts bennem, óh Isten és az erős lelket újítsd meg bennem”. — Ez a kérések kérése — az Ótestámentom veleje — mely nélkül ma is hamis a hit, halódik az egyház — béna az emberiesség. — Nálunk mély, titkos televény a zsoltár. — Csokonai, Vajda János, Ady nőttek ki belőle —, mert a sorsunk annyiszor volt rokon a népével, melynek száján születtek. — Török, német — saját uraink dulásai ellen kellett a vigasz, a fohász, a reménység — prédikátorok, földönfutók, regős hírmondók idézték szerte a megrontott országban. — Igen — költőnek is kell lenni ahhoz, hogy a zsoltár magyarul is zsoltár maradjon. Túl nyelvtudáson, teológián — megérezni, hogy muzsika, költészet, imádság együtt vannak a jobbról-balra haladó sorokban — és balról jobbra írva is ilyennek kell maradnia. (A némely prédikációk, újságcikkek magyarosságában, irodalmi voltában igen csak kételkedő megjegyzések helyett — már csak önvédelemből is — hadd idézzek inkább egy régi verséből — igazolásául a fordításról mondottakhiven — bizonyos rangot vívtunk ki már a két világháború között. Az úgynevezett állványos malomtipus iránt — nem kell különleges épület, és gyorsan üzembe helyezhető — a hatvanas évek elején nagy volt az érdeklődés. Több mint száz esztendeje nagyjából azonos a malmok alapművelete — korszerűsítésre, tökéletesítésre azonban bőven van még lehetőség. Az egyik legfőbb gond a szállítás; a zsákolás kiiktatása az országban két helyen oldódott meg; a békéscsabai István-malomból havi 80 vagonnyi lisztet tartálykocsik szállítanak ömlesztve a tésztagyárba és ugyanez történik a lágymányosi kenyérgyárba vitt havi 170—180 vagonnyi liszttel. Ötfajta fehér lisztet, 3—4 fajta buzakenyérlisztet és 2—3 fajta rozskenyérlisztet, és újabban külön tésztalisztet állítanak elő egységese» a malmok. Közülük a legnagyobb a néhány éve bezárt Gizella volt, napi negyven vagonos teljesítménnyel. Ma 163 malom működik mindösz- 3ze — az államosításkor, 1948-ban még 2282 dolgozgatott. MŰKÖDŐ MŰEMLÉKEK Korábban még több volt a számuk. Egy 1873-as összeírás 17,249 vízimalmot — volt már belőlük István király idejében is! — 6361 állati erőre berendezett, 854 szél- és 492 gőzmalmot tartalmazott. A múlt emlékei közül a nótából ismert dorozsmai — hirül adták a lapok — összedőlt. Látványosság; a turistvándi, a csopaki, az örvényesi vízimalom; némelyiküket munkára is fogják — föltehetőe» jut majd nekik is az uj búzából. Keresztényi Nándor nak — és annak, hogy egy 300 oldalas héber gramatika szerzője is volt szerelmes . . . "... fehér álom, virágálom tulipánom, ráborulva fehér ágyon nevetsz, mint a piros álom, — amely keres zöld levelet — reménységet . . . Téged keres, barna sírásba hajló cserépálom feltüzve egy égkék ágon . . .”) — A kedvencem? — a százhuszonhatodik zsoltár. “Akik könnyeztek, amikor vetettek, hangosan kacagnak, amikor aratnak. Kevés magvát sírva viszi, bandukolva — sok kévéjét emelgeti hangosan kacagva. — Ha Isten engedi — majd nyugdíjban — teljes egészében lefordítom a Zsoltárok Könyvét. Bosszankodva keres valamit az Íróasztalt elborító könyvek, kéziratok garmadájában a zsoltár fordító Dr. Pálfy Miklós, de — akár csak az épp kellő, szép szavak néha — ez is csak idővel kerül elő, majd ha már elmentem. — A nagy kristály hamutartó túloldalán már is alig férnek a félig szitt cigaretták — a szomszéd szobában sípoló kávéfőző már éjszakára termel — mert: “valamit adni csak úgy tudsz, ha az éjszakáidból lopsz el, gyerekem.” Turchányi Sándor- i j TM *?•••«• ICjj
