Magyar Hirnök, 1967. január-június (58. évfolyam, 1-26. szám)
1967-05-04 / 18. szám
8. oldal Magyar mnnmc Képeslap a nagyvilágból • HATSZÁZ MÉRFÖLD EGY ÓRA ALATT BOMBAY, India. — Miss Champa Malkani, az Air India utaskísérő hölgye, átlag óránként 600 mérföldet gyalogolt, ■ amely sebességi rekordját elősegítette a repülőgép előrehaladása a levegőben New York és London közt. A 600 mérföld gyaloglási sebesség nem tréfa, hanem komoly, távolságmérővel lemért teljesítmény volt egy kísérleti mérés során. A gyaloglást pedimeter — lábmérő — mérte le. Ugyanaz a pedimeter aztán, a visszafelé repülésnél, csaík 4 mérföldet jelzett, aminek magyarázata az, hogy ez éjjeli repülés volt és a stewardessnek nem kellett ételt, italt felszolgálnia az utasoknak. * * * • SEBHELY AZ ARCON MÁR NEM SZÉPÍTI A HÖLGYEKET KHARTOUM, Szudán. - Bes'hir Said, a Szudáni Sajtó Szövetség elnöke, azt mondja, hogy a sebhely az arcon sóik nőnek különös szépséget kölcsönöz . . . Az arc karcolása Szudánban ősi hagyomány volt, most már kihalóban van. Régebben, az állami függetlenség előtt, a sebhely az arcon a törzsi hovatartozás jelképe volt. Három. vízszintes bevágás jelezte, hogy az illető a Saigia törzs tagja. Három függőleges vonal a Danagla törzs jelképe volt. Minden törzsnek megvolt a sajátos vonala. Ennek korábban jelentősége volt, mert a törzs-hűség mindenek felett való volt, fontosabb, mint a Szudán állammal való azonosítás. De most már egyre erősebb az állami öntudat. Ma már az emberek, különösen a nők, szeretnének megszabadulni az arc-vonásoktól, de ez nem könnyű feladat, hiába mennek az előkelő és gazdag szudáni hölgyek plasztik sebészhez, az operáció nem tünteti el végleg az elég mély sebhelyeket. Az arc karcolását a “régi jó időkben” bábaasszonyok végezték a csecsemőkön “Isten nevében” . Karcolt, vagy nem karcolt arc — ez ma már nem elsőrangú probléma a házasulandó szudániaknál. Fontosabb ennél a drágulás a házassági piacon, ami együtt jár az általános drágulással és kísérőjelensége a magasabb életszinvonalnak is. Szudánban a menyaszszonyért fizetni kell s a jobbmódú népesség körében az árak — a köteles ajándékok árai körülbelül ötszörösei az 1947. év előtti áraknak. Mig addig 30 dollár jó ár volt, ma 150 dolláron alul savanyu arcot vág az örömanya. Egyébként ez az ármaximum, 21 éven aluli lányokért kell enynyit fizetni; a menyasszony olcsóbb, ha évei előrehaladtak. • KÖKORSZAKBELI EMBEREK A TV ELŐTT TOKIO. — Japán néprajzi nevezetessége az Ainu törzs, amelynek utolsó tisztavérü maradványai, körülbelül 300- an, az ország legészakibb szigetén, Hokkaidón élnek. Számuk egyre csökken beházasodás, betegségek és a bevándorlók beözönlése folytán. Eredetük titokzatos. Saját nyelvüket beszélik, nem a japán nyelvet, és külsőleg valósággal európaiaknak tetszenek. Az öreg férfiak térdig érő szakállt viselnek. Antropölogusok úgy vélekednek, hogy az Ainuk egy kaukázusi törzsből származnak, amely Hokkaido szigetén 7006 évvel ezelőtt uralkodott. Vallásosak, hisznek a szellemekben, amelyek az állatokban, a növényekben, a hegyekben és a vizekben honolnak. Mary Inez Hilger misszionárius nővér, aki a washingtoni Országos Földrajzi Társaság megbízásából nyolc hónapot töltött Hokkaido szigetén, a kőkorszaknak kevés nyomát találta az Ainuk életében. Csinos bungalókban laknak, gyá rakban dolgoznak, taxit vezetnek és este a TV előtt üinek. * # * • KORONÁS FILMSZTÁR MADRID — Sarita Montiéi, az ismert spanyol filmszinésznö és énekesnő, újabban rendkívül előzékeny kezelésben részesül a határátlépéseknél nyugat-európai kőrútján. A rendőrök és vámőrök rendszerint összecsapják sarkukat és feszesen szalutálnak, amikor belepillantanak útlevelébe — amelyben szokatlan fénykép van. A képen világosan látni a szép spanyol hölgy fején a királyi koronát. Az történt ugyanis, hogy amikor Sarita legutóbb kissé elkésve, az utolsó pillanatban uj útlevelet kért, nem volt nála más fénykép, mint “Az elveszett aszszony” című filmjéből vett képe, amelyen királynői koronát visel. Minthogy a kép jó és hasonlít az útlevél tulajdonosára, a spanyol hatóságok nem emeltek kifogást, hanem beragasztották az útlevélbe. Thursday, April 27, 1967 A kutya leesett a verandáról, mindkét mellső lábát törte, Wabash, Ind.-ban s az állatorvos gipszbe tette mindkettőt. CSÁVOSSY LEÓ: HIRDESSÉTEK HARANGOK TÖRTÉNELMI REGÉNY János barát Széchy Dénes esztergomi érseknél tett látogatása után, megtekintette Budát, Székesfehérvárt és megismerkedett a magyar történelemmel. Mindenütt a cseribarátok, az assissi Szent szürkéreverendás, apostolkodó rendjének egyszerű szerzetesei kisérték. És kibontották előtte a magyarság igazi lelkületét. Igali Fábián, a ferencesrend tartományi főnöke meghivta Erdélybe. Kapisztrán csodálattal szemlélte a művészi Ízléssel épült csiksomlyói rendházat, amelyet Hunyadi támogatásával építettek. Az árkádos kolostorudvar kerengője körül szimetrikus rendben csoportosultak lakóhelyiségek, széles, tágas üvegverandás közös ebédlőcsarnok ételátadó ablakkal, gyülésterem, hálószobák, könyvtárhelyiség, olvasó-erkély, levéltár, rostos tűzhelyekkel ellátott konyha, könyvmásolók és festők szobái, vendégszobák, rendházfőnöki lakás, kórház. A kongó folyosók áldott csöndjében szentferenci áhitat. A szőlőlugasos kertben szelíden csobogó patak, üdítő illat. Hunyadi müvészettámogatása uj lendületet adott a magyar stilusu építészetnek. A tövisi és csiksomlyói ferences templom, a bojtori kolostor, a kolozsvári domonkos-kolostor, mindmind az ő mély vallásos érzésétől áthatott müvészetszeretetét tükrözi és bőkezűségét dicséri. János barátot elkápráztatta a gyulafehérvári székesegyház gazdag ornamentikája. A fővezér talán azt emeltette a legféltőbb gonddal. Azt jelölte ki temetkezési helyéül is. Gótikus stilusu szentélye az ötvösművészet dús izléstárának kiaknázásával készült. Szilágyi Erzsébet ajándékozta a templom vagyontérő, hímzett, drágaköves miseruháit. János vezér a Szentháromság oltárképet ... A nolaji bazilika szentélye mozaik versének magyar szövegét vésette a terméskőfalba: Ttitokzatosan tündököl a Háromság, A bárány Krisztus, az Atyának hangja zeng Mennyből: a lélek szent galambként száll alá. Fénykörrel ékesen övezve a kereszt, S körülte körben az apostolok kara, Kiket fehér galamboknak köre jelez. A Háromság a szent jelképeit biró Krisztusban egyesül Atyának hangja és a Lélek Istené, Kereszt meg bárány a szent áldozatra vall Királyra és győztesre pálma és bibor. Az egyház szírt je ő, ki ott a szirten áll, Amelyről négy patak buzogva csergedez, Evangélisták életet adó vize. Ezen a szimbolikus képen a bárány Krisztust, a tizenkét galamb az apostolokat, a sziklából előtörő négy folyó pedig az evangélistákat jelképezi. A magyar alkotnitudás, a veleszületett kulturális és államalkotó erő hőskölteménye az, amit a magyar nép négy és félévszázad alatt teremtett. Váradon Szent László ereklyéi felett misézett Kapisztrán János. Aztán a bihari tanyavilágot járta be lóháton, Vitéz János püspökkel. Váratlanul toppantak be egy igazságot mérő ispány udvarába, ahol egy nyütt ködmönös jobbágyot taszigáltak maguk előtt a pandúrok. Gyékénykötéllel lábához csimbókolt bocskorából ijesztően kandikáltak ki bütykös lábujjai. Kopott kucsmája az árok latyakjába röpült ütlegektől jobbrabalra löttyenő ősz fejéről. Lehajolt, hogy felvegye a kucsmát, de az egyik pandúr fenéken rúgta. Az öregember hason csúszva terült el a pocsolyában. — Majd megtanítunk becsületre! Itt döglessz meg gazember! Kapisztrán és Vitéz János pillanatokig megdermedten állt a látvány borzalmától. — Mit vétett ez a jámborképü, vén paraszt? — lépett a püspök a pandúrokhoz. — Megtagadta az engedelmességet. Elmaradt a dézsma fizetséggel. Most aztán a törvénybiró parancsára, a többiekkel együtt, beleforditjuk a Kőrösbe. — Folyóba kell fullasztani azért, mert nem tudja a dézsmát téríteni? Nem! — tört ki a püspökből a krisztusi szent harag. — Nem engedem bántani ezt a szegény embert! Ki a földesura? — Brankovics György! A szerb despota. Övé az egész látóhatár — felelte a pandúr. — És az ispányok is az ő rácmartalócai messzi járásra. A közeli Kőröspartról nyöszörgő sóhajok, rekedt kiáltozások, kétségbeesett segélykérések és üvöltő átkozódások hangzavara hallatszott. Ahogyan éber kutyák vonítják a teliholdat. , i ' j | ■ ' I ; <. A két pap a folyóparton térdeplőkhöz nyargalt. Már tisztán hallották minden szavukat; — Drága Jézus ... — Tégy igazságot! . . . — Könnyits meg minket! ... — Uram, legyenek átkozottak hamisságukért ezek az urak! — Rühös lelkűket eméssze a métely! . . . — Ides Jézus, adj kegyelmet a másvilágon! . . . Vagy huszonöt mezítlábas, haláltváró jobbágy fetrengett ott rongyaiban. , i _ ; ^ — Mi a vétketek? — szólt hozzájuk Vitéz püspök. — Az Ur Isten küldte kigyelmed atyánkat ide. — Azt mondják az urak, hogy fellázadtunk parancsuk ellen. !’ i ! j í í ; ] f í*1 — A folyóba fullasztanak azért, mert a dézsmát nem szolgáltattuk be idejében. — Hát amikor nincs mibül . . . — A szárazság, az aszály kiette a földeket! — Elhajtották juhainkat, kecskéinket dézsmába! — A megmaradt lábas jószág dög vésztől fordult fel! . . . Miből adjunk dézsmát? — Elszedték utolsó tallérunkat is! — Kivennék a tehénből a bor jut idő előtt . . . — A szegény nép a robot sokasága és sanyargatása miatt lázadozik mindenfelé. — A nagy urak hívják a nyakunkra a törököt is! — Karóbahuzás vagy folyóbafullasztás a jobbágy nép sorsa .. . — Ártatlan asszonyokra ráfogják, hogy boszorkányokkal cimboráinak és elégetik őket . . . — Elég a panaszból! — kiáltotta a püspök csendet parancsoló pillantással. — Ne kisértsétek az Istent! Halkuljatok el! • De szelídre fordult tekimetével máris elárulta, hogy segíteni akar rajtuk. Hiszen a kgfájdalmasabb szegénység kölkezte világra ezeket a szerencsétleneket és a nyomorúság béklyója nyűgözte egész életüket. — Mióta vagytok Brankovics Györgye jobbágyai? — fordult ismét hozzájuk. — Kenyérmezőnél estünk a despota fogságába valamenynyien, Hunyadi vezérünkkel együtt . . . Ő hamarosan kiszabadult, mink azóta itt turjuk az uraság földjét minden nap, látástól-vakulásig . . . Legnagyobb vétkünk pedig az, hogy mindmáig Hunyadi Jánost valljuk legfőbb urunknak. — Nahát! — dübörgőit a püspök felháborodott hangja a pandúrokhoz — Hunyadi kormányzó fővezérünk nevében parancsolom, hogy tüstént engedjétek szabadon ezeket a szegény, öreg jobbágyokat! A pandúrok szó nélkül engedelmeskedtek. A halálraítéltek csoportján az öröm moraja futott végig. — Jöjjenek utánunk valamennyien! — szólt Vitéz a rémületből eszmélő, öreg parasztokhoz. — Én vagyok a váradi püspök. Tőlem majd emberséges megélhetést kapnak a káptalan birtokán. — Az Ur Isten küldte az Atyát . . . — Légyen áldott a hatalmas Jézus! ... Égfelé tárt karokkal, hálálkodva tápászkodott fel a szánalmas, az állatinál is szennyesebb sorsra jutott, szerencsétlen jobbágycsoport. Kapisztrán és Vitéz püspök lóháton, lépésben indultak Várad irányába. Az ismét emberré lett emberek fáradt vonszolódással követték őket. — Megsegítettél ides Jézus! — Béfogadtál vendégednek ... — énekelték örömsirással el-el csukló hangon. — Tudod János püspök — emelte a beszéd fonalát Kapisztrán, — én, aki Assisi Szent Ferenc rendjében megismertem a szegénység minden fajtáját és a földhöz ragadt emberek ezernyi keservét, megborzadtam azon, amiket most láttam ... És mondd, a többi főnemes is ilyen sorsot mér a jobbágyaira? — Sajnos, atyám, ez ma általános. Nem tudom, hogy a jóllakott, dőzsölő grófok és főurak miként adnak majd az Ur előtt számot gonoszságaikért. A dézsmát, adót kegyetlenül kipréselik rabszolgasorsban tartott jobbágyaikból. A kifosztottak kiéhezve átkozzák őket. Elégedetlenek, lázadoznak, mert nem látják értelmét emberi életüknek . . . Kivételek azonban vannak. Ilyen elsősorban a fővezér, aki becsületesen fizeti minden munkása bérét és minden katonája zsoldját. Hunyadi leikébe édesanyja nevelte a sárbaragadt földművelő nép felemelésének nemes szenvedélyét. Ismerem őt legénykora óta és tudom, hány szegény jobbágyot mentett meg a karóbahuzástól . . . Hozzá hasonló, nemes gondolkodású erdélyi four az Ugrón Rabonbán, aki Szombatfalva ura és a szegény nemzetiség vezére ... Az ő ősapja vezette a székely népet a kárpáti magyar hazába . . . Hunyadinak minden csatában vitéz küzdőtársá ötezer székelyével ... Az egyik Ugrón, aki kalocsai érsek volt, a muhi pusztai csatában lelte hősi halálát . . . Ezek az igazi magyar nemesek! Az ő példájuk azonban hatástalan a mind tultengőbb, beözönlött, jött-ment idegenekre. Mint ez a Brankovics Györgye és Lazarovits István szerb despota. Meg a huszita-eretnek Griska . . . Zubovits . . . Mircea és Drakul Vlád havaselvi oláh vajdák . . . Ozorai Pipo, a királyi sereg vezére . . . — És Ulrik gróf! — egészítette ki Kapisztrán a fekete névsort. — Igen, Ciliéi is . . . — Nem tudom megérteni Hunyadi ellen táplált ellenszenvét. * 4 — Régikeletü dolog ez — adta meg a szót a püspök. — Ciliéi, Frigyes császár fia, akinek anyját, Frangepán Erzsébetet maga a császár tette el láb alól, hogy a szeretőjét vehesse el feleségül. Amikor Desnitzi Veronka, mint mostoha került a császári udvarba, őt viszont Frigyes apja gyilkoltatta meg . . . így Ciliéi anya nélkül, idegen környezetben nevelkedett. A pattanásosarcu, vörhenyvörös hajú, nyápic ifjonc, gőgös, fennhéjázó, kevély lelkében mérhetetlen irigység és gyűlölet fészkelt a daliás Hunyadi apróddal szemben . . . Rajta keresztül gyűlölt mindent, ami magyar . . . S magyarfaló német maradt egész életében . . . — És Újlaki miért feni a fogát Hunyadira? — Legénykorukba nyúlik vissza ez az ellenségesség is. János tudomást szerzett arról, hogy a kamaszkodó Újlaki egy fiatal jobbágy lánnyal erőszakoskodik. Egy sötét este, női ruhába öltözötten, a jobbágy lány szüleinek kertajtajában állt. Csakhamar jött Újlaki és abban a hiszemben, hogy a lányt találja ott támadó szemtelenséggel rohamozta meg. De a karok, amelyektől ölelést akart kicsikarni, csaknem összeroppantották a csontjait. A félelmetes erejű ifjú úgy helybenhagyta Újlakit, hogy az hetekig köpte a vért. A lovagi pofonokat azóta is érzi az arcán és nem tudja feledni a rajta esett szégyent. — Nagyon érdekes történetek ezek — bólogatott Kapisztrán, — és számomra eddig érthetetlen dolgokra adnak magyarázatot. (Folytatjuk)
