Magyar Hirnök, 1965. július-december (56. évfolyam, 27-51. szám)
1965-07-22 / 29. szám
6-IK OLDAL MAGYAR HTRNfiK Thursday, July 22, 1965. Az öngyilkosság mint egyének és társadalmak problémája A statisztikában sokan csak száraz és unalmas adathalmazt látnak. Pedig a számsorok izgalmasak, sőt megdöbbentőek is lehetnek, ha rólunk szólnak, ha az élet és a halál kérdéseinek drámai eseményeit tükrözik. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) számszerű adatokat közöl a világ minden országából az elhalálozások okairól. E statisztikából megtudhatjuk, hogy az USA-ban évenként átlagosan több mint 20,000 ember hal meg öngyilkosság következtében. Svájcban ez a szám több mint 1000, Svédországban 1400, Ausztráliában pedig 1600. Hazánkban 1959-ben 2616, 1960-ban 2592, 1961-ben 2552 és 1962- ben 2501 ember végezte életét öngyilkossággal. A nemzetek öngyilkossági “ranglistáján’’ Harold Jacobziner amerikai kutató szerint az USA a 16. helyen áll. Az 19-62. évi 20,207 öngyilkosság azt jelenti, hogy 100,000 amerikai állampolgárból 15 lett öngyilkos. A halálozás okai között az öngyilkosság az USA-ban a 12. helyen áll: öngyilkossággal fejezi be életét az emberek 1,2 százaléka. Az elmaradott országokban kevesebb az öngyilkos, mint a fejlettekben. Magyarországon 1962-ben minden 100,000 lakosból 24,9 lett öngyilkos, és ez a szám 1956 óta csaknem változatlan. Lengyelországban 100,000 lakosra 9,3, Cserszlovákiában 20,6, Finnországban 22,1 Ausztriában 22,4, és Nyugat- Berlinben 39,5 öngyilkos jut. Részletesen elemzik a statisztikák az öngyilkosságot megkísérlő, valamint az annak áldozatául esett személyek legkülönfélébb adatait Los Angelesben például, ahol 1962-ben 100,000 lakosra 16 öngyilkos jutott, az áldozatok 3 százaléka került ki a 20 éven aluliak sorából, de a sikertelen kísérleteket is számításba véve ez a szám már 8 százalék. Az áldozatok közt több a fiú. a sikertelen kísérletek elkövetői között pedig a leány. A 20 éven aluliak közül New York Cityben minden öngyilkos halálesetre 50 meghiúsult kísérlet jut, de máshonnan vannak olyan adatok is, amelyek szerint ez az arány nem ötvenszeres, hanem százszoros. A statisztikák elkészítése különféle nehézségekbe ütközik, ezért a számítások nem mindig pontosak és részben csak becslésen alapulnak. Ennek az a magyarázata, hogy az öngyilkossági kísérletek nagy részét az érdekeltek eltitkolják, és a halálos végződésüeket is lehetőleg balesetnek vagy természetes halálnak tüntetik fel. A társadalom ugyanis a világ nagy részében elitéli az öngyilkosságot, sőt elmarasztaló véleményét az öngyilkos családjára, rokonságára is kiterjeszti. Vannak azonban olyan társadalmak is, amelyek az öngyilkosságot nem ítélik el, sőt — mint ismeretes — Japánban bizonyos értelemben az öngyilkosságnak valóságos kultusza virágzik. (Emlékezetes a Harakiri című japán film, amelynek éppen ez állt a középpontjában.) A statisztikai adatok elemzéséből mindenesetre kiderü1 azonban, hogy az öngyilkosság gyakorisága a korral fokozatosan növekszik, és a leggyakoribb a 70. év körül. Házasok között kevesebb az öngyilkos; a családi élet kötelezettségei és örömei e tekintetben kedvezően hatnak. A magukra maradt, társtalan, idősebb emberék kétségbeesett lelkiállapota viszont növeli az önként halálba indulók számát. Az öngyilkosság kérdésével foglalkozó irodalom legizgalmasabb fejezetei azok, amelyek az élet ilyen tragikus befejezésének okaival foglalkoznak. Kétségtelen, hogy minden öngyilkosság okai között ott van valamilyen lelki zavar, és minden öngyilkosságot kóros jelenségnek tarthatunk. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy minden öngyilkos orvosilag megállapíthatóan elmebeteg. Az általános tapasztalat szerint áz öngyilkosoknak csak 15—30. százaléka szenved valamilyen súlyos lelki, illetve elmebetegségben. Azonban a többieknek az idegrendszere, - lelki élete, személyisége is károsodott az életben elszenvedett vereségek, csapások, sérelmek hatása alatt. A fiatal öngyilkosokra is általában az a jellemző, hogy —7 legalábbis lelkileg — elhagyatottak voltak. Hiányzott életükből a szeretet, a megértő környezet, és problémáikat, panaszaikat nem hallgatta meg senki. A lelki gondozás, irányítás hiánya felelős a bennük keletkezett érzelmi zűrzavarért, ez tette őket magá nyossá, bizonytalanná, kétségbeesetté, az öngyilkosság kiszolgáltatottjává. Különösen jellemző ez a kamasakorra, az érettségit megelőző állatpotra, amikor a fiatal először kezdi felmérni az előtte álló jövőt, és uj meg uj — gyakran megckolatlanul felnagyított — problémákat lát-; va maga előtt, megretten az élet valóságától. A New York City fiatal öngyilkosainak életét elemezve megállapították, hogy az öngyilkosságra vezető ok valamennyiük esetében orvosolható. lett volna. Az öngyilkossághoz vezető lelki konfliktusok közül a legtöbb mögött valamilyen családi viszály rejlik. Magyarországon 110 öngyilkos közül 21-nek az esetében állapi tóttá meg az eljáró hatóság, hogy ez volt a végzetes tett magyarázata. A családi élet felborulása megrendíti a fiatalok lelki egyensúlyát is, de még nehezebben viselik el az ilyen fordulatokat az idősebbek. Nekik már számottevően csökken az alkalmazkodóképességük, és nincs elég erejük arra, hogy felbomlott házasságuk, szétdult családi életük helyébe uj otthont teremtsenek maguknak. Ugyancsak az idősebbek viselik el nehezebben valamely közeli hozzátartozój uk halálát vagy az anyagi összeomlást, esetleg a súlyosabb érzelmi csalódást. Ha ilyenkor magukra maradva, úrrá lesz rajtuk a búskomorság, a kétségbeesés, esetleg nem látnak a helyzetből más menekülést, mint a halált. A társadalom az öngyilkosságot megdöbbenéssel veszi tudomásul, még akkor is, ha annak olyan “nemzeti hagyományai” vannak, mint Japánban. Az öngyilkosnak gyakran éppen az emberek megdöbbentése a célja. Kétségbeesett lépésének mintegy “címzettje van”, ezen a módon intéz végső segélykiáltást valakihez, esetleg az egész társadalomhoz. Félresiklótt gondolkodással talán igy akar bosszút állni valakin, hogy életre szóló lelkiismeretfurdalást okozzon neki, máskor pedig egy szerelmi ostrom végső lépésének szánja tettét. Olykor tudatosan, gyakran pedig gondolatait önmaga elől - is rejtve arra számit, hogy megmentik az életét és részvétet, együttérzést keltve, megtalálja az addig hiányolt megértést. (Tanulságos ebben a vonatkozásban Kosztolányi Dezső “Én öngyilkos leszek” kezdetű verse a “Szegény kisgyermek panaszai”-ból.) Noha az öngyilkosságok látszólag függetlenek egymástól, és csak az öngyilkosok akarata, szándéka határozza meg őket, az okokat vizsgálva mégis kiderül, hogy a végzetes elhatározást mérlegelő külső hatások társadalmi jellegűek. A kérdés magyar szakértői közül Cser-Szombaty László ezt igy fogalmazza meg: — Az öngyilkosságok legfontosabb oka az, hogy az öngyilkos társadalmi kapcsolatai megszakadnak, mindenféle problémájának megoldásában Cuiseppe, a 2 hónapos Palomino Shetland pony gazdájával, a 19 éves Mike Jamessel akar utazni, annak autójában, Lubbock, Tex.-ban. A világürkorszak hatása alatt ezt az ürsisakot tervezte Edward Mann, londoni kalapos, a fiatalabb nemzedék részére. teljesen magára marad, izolálódik. Abban, hogy valaki öngyilkos lesz, nem lelki zavara, betegsége, a társadalommal való közvetlen összeütközése játssza a legfőbb szerepet, hanem azok a társadalmi körülmények, amelyek között a behatások érik. Betegség vagy lelki zavar, társadalmi konfliktus sokkal több ember életében előfordul, mint ahány öngyilkos lesz; az öngyilkosság veszélye akkor lép fel, ha ehhez társul az elhagyatottság, a reménytelen egyedüllét érzete is. Az orvos szemével nézve az öngyilkosságokat, legfontosabb a minél hatásosabb, gyógyító jellegű megelőzés. Ez minden vonatkozásban a kor-, szerű egészségügyi ellátás első feladata: a gondozás rendszere egyre jobban kiépül és ennek feladata a lelki betegek ellátása is. Az öngyilkosság megelőzése céljából a megtámadott idegrendszer sikeres gyógykezelésére akkor van lehetőség, ha a lelki élet zavarait sikerül idejekorán felismerni. Ez annál könynyebb, minél jobb, minél bensőségesebb az orvos kapcsolata a betegeivel: ha alaposan ismeri, figyelemmel kiséri a sorsukat, családjuk, életük és munkakörülményeik alakulását, idejében fölfigyelhet a bajokra, s ha szükséges, a. lelki élet zavaraival küzdő embert éppen úgy elsősegélyben részesítheti vagy kezelésbe veheti, mint bármilyen más beteget. Az elsősegélynyújtásban szerepük lehet a gyógyszereknek, az idegorvosi tanácsadásnak, a pszichoterápiának, esetleg az átmeneti intézeti kezelésnek is. A megfelelő gyógyszert csak orvos Írhatja elő, mert azok hatása Sokirányú, s a reagálás módja egyénenként és szerenként is váltokik. Előfordul, hogy valaki az élénkitőtől elalszk, és a nyugtatótól ideges lesz. A modern ideggyógyszerek egy része a kezelés bizonyos szakaszaiban gyakran szükségszei rüen hat paradox módon (tehát “fordítva”), ezért hatását csak szakértő bírálhatja el helyesen. Önkényesen szedett szerek lelki bizonytalanságot is okozhatnak, s fokozhatják a beteg depressziós hangulatát. A lelki zavarral küzdő, idegrendszerében károsodott embert, ha segíteni akarunk rajta, megmenthetjük az öngyilkosságtól. Családi, baráti kapcsolatck révén értesülhetünk sokszor szinte reménytelennek látszó lelki zsákutcájáról, gyászáról, kétségbeesett, buskcmor állapotáról. Dr. Sz. A. (Budapest) Magyar lovasok a világ minden részének versenypályáéi BUDAPEST. — A több mint százéves múltra visszatekintő magyar lóversenysport ma is igen jó képességű idomárokkal, lovasokkal rendelkezik. A magyar lósport történetében jelentős szerepet játszott az Angliából Magyarországra települt Hesp-család. Róbert Hesp valamikor a világhírű Kincsem idomárja volt. Kincsem öt európai országban diadalmaskodott: hatvannégy futásából mindig győztesen került ki. Robert Hesp hazánkban született fia, Teddy, ugyancsak kiváló idomár volt, szerény, kötelességtudó ember, aki a nagydijak egész sorát nyerte a hazai és külföldi pályákon. Teddy Hesp fia, a “honfoglaló” Robert unokája. Hesp József 1922-től 1945-ig, tehát haláláig jelentős sikereket ért el Budapesten és Bécsben. Telepein kiváló istállózási rendet honosított meg s kemény munkája City Kamarás, Róna, Réka, Bohém ás Marcal sikereiben domborodott ki. Róbert Hesp ükunokája, dr. Hesp Edvin jelenleg a Lósport Vállalat versenytitkára. Sokat köszönhet a magyar lósport az ugyancsak Angliából származó Hitch Györgynek, aki az első világháború után a magyar versenyzés történetének egyik legeredményesebb idomárja volt. Fia. Róbert, apja nyomdokaiba lépett. A ma is működő idomár legnagyobb eredményét Si kér nevű telivérjével érte el amellyel háromszor nyerte meg az Austria-dijat. A Hesp- és Hitch-iskolának számos magyar követője akadt. így id. Horváth Károly, aki hazai lovakon kívül osztrák és cseh telivéreket idomított, majd Mravik Pál és Kaposi József következett. Az úttörő idomárokhoz sorolható gróf Pejacsevics Albert is akinek fia, Pejacsevics János jelenleg a “4711”-es kölnigyár tulajdonában levő hires istálló idomárja. E nágyhirü istálló első lovasa egyébként a magyar származású Alafi Péter, aki az 1954—55-ös években első lovas volt Magyarországon. A második világháború után a rangsor Wimmer Ferenc nevével kezdődik, akinek Roppant nevű idomítottja számos hazai és külföldi versenyen szerzett rangos győzelmeket. Ma Szabó Lajos, Aperianov Zakariás, Hofák János és ftiá-KÖZÉPISKOLAI OKTATÁS MAGYARORSZÁG ISKOLÁIBAN Alig akad ország a müveit nemzetek körében, ahol az iskoláztatás, a modern követelményeknek megfelelően, nem okozna problémát és annak módja, helyessége ne képezné vita tárgyát. A budapesti Magyar Nemzet egy rendkívül értelmes nő-olvasója, egy a szerkesztőhöz irt levélben világit rá a magyar középiskolai tanítás kérdéseire. BUDAPEST. — Egyetértek a cikkíróval abban, hogy a gimnázium nem lehet a szellemi kiválóságok iskolája. Ezért nem tartom helyesnek a mai gyakorlatot, hogy gimnáziumba csak legalább jórendü bizonyítvánnyal vesznek föl tanulókat; különösen nem akkor, ha a gimnáziumi oktatás célkitűzése — az általános műveltség megadásán kívül — bizonyos fokig a tehetségkutatás is. A 14 éves gyermek szellemileg és biológiailag egyaránt kiforratlan. Hogy pedig várhatunk tőle valamit (a tehetségk utatás sz empont jából nézve), azt nem az összes tantárgyakból kapott egyforma jeles osztályzat mutatja, hanem bizonyos speciális ismeretek elsajátításában mutatkozó kimagasló eredmény. Anakronizmusnak hat, de azt kell mondani, hogy aki mindenben jeles, az vagy igen ’szorgalmas, középszerű diák, vagy nem egészen érdemelte meg minden tárgyból a jeles osztályzatot. Ha a jövő ígéreteit keressük, azokat az általános iskolai tanulókat is fel kell vennünk a középiskolába, akik csak egy bizonyos tantárgycsoportból érnek el kiváló eredményt, pl. matematika, fizika, kémiából, földrajz-történelemből, stb., a többi tárgyból pedig legalábi a közepes osztályzatot megszerzik. Ezzel semmiképp nem szállítjuk le a nívót. Ha ugyani megnézzük a jeles vagy jó rendű általános iskolai bizo nyitvánnyal gimnáziumba kések igyekeznek tovább fej'esz teni a magyar lósportot. Ebben a sorban az első hely kétségkívül Aperianov Zakariást illeti, akinek világszerte ismert telivér je, az Imperial, számos nemzetközi versenyen diadalmaskodott. A hires idomárokon kivül szóljunk néhány szót a kitűnő lovasokról is. Közülük elsősorban Janek Géza, Bonta József, Pretzner Imre, Szente Károly, Varga Lajos, majd Sejbál József és Klimsoha Albert neve kívánkozik papírra. Klischma jelenleg az egyik leghíresebb francia istálló idomárja. A mostani lovasok közül az Imperial volt lovasa, Gelics Mihály, továbbá Németh Ferenc, Krusnyicky Márton és Tandara János nevét említhetjük, akik bizonyára sok győzelmet szereznek még telivérjeikkel a nemzetközi versenypályákon. rült tanulók első osztályos iskolai bizonyítványát, az az esetek nagy százalékában sokkal rosszabb, mint volt a VIII. osztályban. Ennek oka talán az, hogy a gimnázium és az általános iskola ismeretközlési formája közt ugrásszerű a különbség. Az általános iskolában közepesen tanuló, egyes tárgyakban viszont jó eredményt felmutató gyermek ezt az erőpróbát is ki fogja állni, és legalább a minimális követelményeknek megfelelően tanulni fogja azokat a tárgyakat is, amelyek nem tartoznak “kedvencei” közé. A cikkíró helyesen állapítja meg, hogy a tagozati osztályok felállítása, legalábbis elsőben, önkényes. Ha azonban ezt a formát meg akar-» juk tartahi, nézzük meg a nem szinjeles, uniformisba bujtatott általános iskolai bizonyítványt, és mindjárt rájövünk, hogy a diákot milyen tagozatra irányítsuk. A szülő is segítséget tudna adni ebben az iskolának, minthogy ő ismeri a gyermek egyes tárgyak iránti érdeklődését. Neki viszont ismernie kellene az egyes tagozati osztályok tananyagát. A különórák — a cikkíró szerint — speciális ismereteket adnak. Megfontolandó azonban, hogy a szülő milyen szándékkal íratja be ezekre a gyermekét. Egyeseket valóban azért, hogy jobban megtanulják a nyelvet, nagyobb részt pedig azért, hogy ennek segítségével elérjék a középiskolában megkívánt szintet. Magyarul: a különórától sok esetben nem magasabb fokú tudást várnak, hanem egyszerűen korrepetálást. Akár egyik, akár másik szándék vezeti a szülőt, a nagyobb anyagi megterhelés, a jelentős különóráéi j nem fogja visszatartani, hogy beírassa gyermekét — legföljebb oda vezet, hogy a szegény szülő tehetséges gyermeke nem fejlesztheti tovább tudását. Megoldja a kérdést, ha a különórát a mai csekély díjazás mellett a tananyag jobb elsajátítására fordítjuk — a speciális ismeretek megszerzése pedig a szakkörben történik. A szakkörbe viszont csak az vehető föl, akit hajlamai arra alkalmassá tesznek. Ugyanabból a tárgyból (legalábbis iskolán kivül) különórára és szakkörbe nem le-) hét járni. Első osztályos tanuló csak kivételesen járhat szakkörre. A cikkírónak igaza van abban is, hogy a tanár különmunkáját, legyen az szakkör vagy különóra, nem lehet ingyen igénybe venni. A szakkör maradjon a tanuló számá-< ra ingyenes, de az itt töltött órákat számítsák be a tanár kötelező heti óraszámába, megtoldva két helyettesítési órával, mert hiszen erre külön fel kell készülnie. B. F. Az angolok jobbkézzel vágják a húst és baloldali kezükben tartott villával esznek.
