Magyar Hirnök, 1963. július-december (54. évfolyam, 27-52. szám)

1963-07-11 / 28. szám

ém ............. .................. .............................^ .......................................................................................... Menekült Magyarország LEGENDA fiS VALÓSÁG Az Uj Látóhatár ezidei második számában három cikkben ünnepelte Kovács Imre iró és emigráns poli­tikus 50-ik születésnapját. A szerkesztőség tagjai ki­tettek magukért. Borbándi Gyula “Bethlen Gábor uno­kája” cimmel örökitette meg Kovács pályafutását. Kö­zelebb járt a valósághoz Molnár József v. parasztpárti titkár, ő “A Harmadik Ut politikusáról” zengte el po­hárköszöntőjét, mig Peéry Dezső aránylag mértéktar­tóan Kovács Imre népi irói mivoltáról emlékezett meg. ki az évforduló tömjénfüstje ellen nem berzenkedünk. Elvégre az emigrációban már az is dicséretes, ha egy kisded csoport széles vörös szőnyeget gördit kedven­ce elé. Kovács Imréről kedvező portért festeni aránylag könnyű, ismert iró, falukutató volt Magyarországon, írásaiért szabadon lelkesedhet bárki; mindenkinek jo­ga, van őt felemelni kottársai fölé, vagy akár leszállí­tani a Pegazusról. Más a helyzet azonban, ha gyakor­lati politikusról van szó. A politikai profilhoz hozzá­szólnak a kortársak, a tények és végül a közvélemény. Manapság már nem titok, hogy milyen szerepet töltött be a Parasztpárt Magyarországon. Azt tudjuk róluk, hogy 1939 májusában lábhoz tették az ellenzéki politika fegyverét, megtagadták az együttműködést az ellenzéki Kisgazdapárttal, nem voltak hajlandók részt venni az autokrata Imrédy-Teleki kormánypárt elleni választási küzdelemben. Három évre rá viszont csat­lakoztak a Conti utcai szociáldemokrata főhadiszállá­son kopogtató nagy köpönyegforgatóhoz, Szekfü Gyu­lához. 1945 után Szakasits sem volt eléggé radikális részükre. A parasztság azonban nem követte a kalandos terveiket, átlátott a szitán, ragaszkodott a nemzeti egy­séghez, nem sorakozott a bársonyszékért lelkesedő pa­rasztpárti politikusok zászlaja alá. Az 1945-ös választás kijózanithátta volna a paraszt­párti népi írókat. A magyar tömegek világosan látták, hogy a nemzeti függetlenség veszélyben van. A Paraszt­párt Kovács Imre főtitkárral együtt 1946 tavaszán mégis csatlakozott a Baloldali Blokkhoz, mely már nem hagyott kétséget afelől, hogy nemcsak a kisgazdapárti többséget akarja összezúzni, hanem a nemzeti önrendel­kezésen alapuló demokráciát is. Feltételezzük, hogy az ifjú irók, köztük Kovács Imre radikális gőgjükben ném ismerték fel a szalámi­taktika végső célját, s a bársonyszék bűvöletébe kerül­tek. De azt már nehezményezzük, hogy a veszélyzóná­ban botorkálást bethlen-gábori politikának tüntessék fel és Erdély Aranykorát, a magyar politikai szellem nagyszerű megnyilatkozását azzal a magatartással azo­nosítsák, mely a magát nemzetinek valló parasztpártot jellemezte. Ami pedig a harmadik ut politikáját illeti, azt jog­gal hirdethette börtönében — az orosz tankok ellen is helytálló — Bibo István, Nagy Imre forradalmi ka­binetjének bátor, végsőkig helytálló tagja. Kísérlete meddő maradt, megszenvedett érte. De minthogy 1945 és 47 között nem volt lehetséges a Harmadik Út és Ko­vács Imre Veres Péterrel és később Balogh Páterrel nem ezt az utat járta, továbbá 1956 november 4-e után a Harmadik Ut ködbe veszett, jobb lett volna, ha a buz­gó munkatársak tartózkodnak a parasztpárti legenda költéstől és inkább Kovács Imre maradandó érdemei­ről, — a népi irói munkásságáról emlékeznek meg. Egyik légypapii, a másik sajtpapir A kommunista propaganda olyan, mint a körmön­font betörő, ha az ajtón nem sikerül, hát próbálkozik az ablakon, vagy ha ott sem megy, a kéményen. Az újabb csodabogár a “Magyar Demokratikus Szociálisták Szö­vetségének” 4. Sz. kiadványa. A 4. szám azt jelenti, hogy hármat már útjára eresztettek, de ki tudja szá­­montartani ezeket a vörös röppentyűket. A 4-ik számú az amnesztia rendelet kapcsán magasztalja Kádárékat. Eléggé ravaszul. Mintha az emigrációt egy-két elvi és gyakorlati kérdés választaná el Kádáréktól. A furfangos irásmü hálát rebeg és szuttyongatja Moszkva véreskezü cselédjét, hogy még egy kicsit eről­tesse meg magát és azután az emigráció csendes bá­rányként megelégedetten tér haza, hogy épp úgy meg­­nyÍrhassák, mint a kezükbe került 10 millió magyart. Ilyen óvatosan félénk bírálatban csak a műszaki határ­zár mögött szólalnak meg a “Építő Bírálatok”. Már egyszer fülön csíptük a j ólhangzó álemigrá­­ciós szervezetet. Mikor még azt állították, hogy vala­hol Európában tanyáznak és azért tartják titokban ve­zetőiket és tagjaikat, hogy se az ÁVO ügynökök, se az emigráció ne akadályozhassa működésűket. A hangon kívül elárulja őket még a betűjük, is. Jószemü magyar nyomdászszakértők szerint ezt az utób­bi “Nyugatnak köszönjük” cimü kommunista propa­ganda terméket Budapesten az Atheneum nyomdában állították elő, mely tudvalévőén egyúttal a Magyar Hi-A vasfüggöny mögött élő népek szószólója: Hennyey Gusztáv A Nyugatra menekült emi­gráció Európában és a tenge­ren túl lassan elfeledkezik a küzdelmes évekről és azokról, akik nehézségeiket enyhíteni igyekeztek. Pedig akik 45-ben vagy azután vették a vándor­botot, azokat nem diadalka­puk fogadták, mint a forrada­lom menekültjeit, hanem a hitleri pusztulástól még fel nem ocsúdott idegenkedő, sok­szor ellenséges Európa. Egyetlen segitőkéz fordult feléjük: a magyar segítő szol­­gálat.Ordódy Sándomé tar­totta fenn. Összekoldulta azt az összeget ,amelyből egy tál meleg ételt nyújtott éhező honfitársainak. Melléje szegő­dött egy katona, aki szívós munkával, leleményességével életképes szervezetet vará­zsolt az elesett magyarok egyesületéből. Egy tábornok a sok közül, de a mártír Kiss János, a hős Oszlányi Kornél fáj tájából. Aki csak egyszer esküdött, de azt élete kockáz­tatásával megtartotta: Heny­­nyey Gusztáv. Katonai pályafutása során végigjárta a kitűnőek stá­cióit. Katonai attasé volt Pá­­risban, Belgrádban, Athén­ban, s mikor a Népszövetség elé került a marseillesi ügy Genfbe rendelték. Nyilván nem gondolt arra, hogy a ma­gyarság egykor majd hasznát látja diplomáciai tapasztala­tainak ,mert pályafutása visz­­szakanyarodott a hadsereg­hez, ahol akkor már erősen szükség volt a másfelé nem kacsingató tisztekre. Több évi minisztériumi szolgálat után a harctérre került, dandár, majd hadtest parancsnokként. Végül eljutott a csúcsra, gya­logsági szemlélő lett. Nemso­kára mégis otthagyta a hadse­reget. A kelepcébe került ország utolsó erőfeszítésekor Horthy Miklós kormányzó csak né­hány katona helytállásában bízott. így került 1944 augusz­tusában Hennyey külügymi­niszterként Lakatos generális kormányába. A kísérlet meg­bukott, az összeomlás utolsó fázisaként a Quislingek-kerül­tek felül. Hennyey a Gestapo fogságában különböző börtö­nökben és táborokban élte vé­gig a világháború végső nap­jait. Bajorországban szabadult és nyomban a magyarság szol­gálatában állt. Az összeomlás után a félmilliós hadsereg tag­jairól, a kitelepített üzemek és anyagok és megőrzéséről kellett gondoskodni. 1946-ban indult meg a hazaszállítás. A MAGYAR SZELLEMET NEM TÖRTE MEG A SZOVJET Irta: PFEIFFER ZOLTÁN A magyarországi turisták és külföldi riporterek nagy része megfeledkezik arról, hogy Magyarország több mint ezer éve a nyugat-európai kultur közösséghez tartozik. Bár évszázados függő helyze-Pfeifíer Zoltán tünk miatt gazdaságilag nem tudtunk lépést tartani az ön­álló, gazdag európai nemze­tekkel, mégsem kellett szé­gyenkeznünk elmaradt mivol­tunk miatt. Budapest 13 állandó színhá­za és operaháza különleges helyzetet biztosított a magyar színpadi kultúrának és zené­nek. Voltak olyan évek mikor a magyar irók, zeneszerzők müveit sorozatban játszották Amerika és Európa nagy szín­házai ban. A magyar irók, ze­neszerzőik, színművészek és rendezők Berlintől Holly­woodig aratták a babérokat. A magyar irodalom egy év­század óta tartó pezsgését, nagy nemzetek is megirigyel­ték. Budapesten először szólalt meg a rádió és a televízió őse, ■—í a telefon-hírmondó, s az 1896-ban épített földalatti va­súttal Budapest megelőzte vi­lágbirodalmak fővárosait. A magyar technikai kultúra ki­válóságát hirdeti a hét Nofoel­­dij nemkülönben a magyar fi­zikai és matematikai géniu­szoknak csodálatraméltó ará­nya az atomfizika és a nukleá­ris tudományok terén, továb­bá a magyar mérnökök és feltalálók külföldi sikerei, íróinkon, tudósainkon, zene­szerzőinken kívül szerteszór­tuk a művészek .alkotók min­denféle fajtáját. Még a sport­ban is elől voltunk a világ­listán. A magyar tehetségeknek ez a szinpompás kivirágzása nem szűnt meg, csak lelassult, mert elszürkült az élet, kény­szerzubbony feszült az alkotó, művészi munkára a népi de­mokráciában. Viszont amit ki­rakatba raknak, amit a turis­ták megcsodálnak az mind még a szabad ország szabad szellemben fogant termése. Amint a szovjet plántált ha­zánkba, avval nem dicseked­hetnek. Nem mutogatják az aknamezőket, a jeltelen síro­kat, az ÁVÓ-t a kommunista pártnak az egész országra ne­hezedő vashálóját, és a vidé­ken elrejtett szovjet motoros divíziókat. Az mutatja-a ma­gyarságnak szovjettel szem­beni fölényét, hogy annyi megpróbáltatás után lélekben még mindég nem züllött le a szovjet kolónia színvonalára. reket is nyomja. Ezt az emigrációs légypapirt százezer­számban ontja a Magyarok Világszövetsége, a hazacsa­logatási és kémkedési központ. * * * Az első száma után elbágyadt “Magyar Fórum” cimü angol és magyar nyelvű folyóirat újból megje­lent. A második eresztésnél lilépett a titokzatos homály­ból és a P. O. Box számon kívül telefonszámát is közli. Természetesen igen nagy megértéssel foglalkozik az otthoni viszonyokkal. Az olvasónak az az érzése, hogy kádári szubvencióra pályázik Goth Vilmos szerkesztő az ugyancsak ismeretlen Zilczer Gyulának és Budai Istvánnak feltüntetett munkatársaival együtt. -Mintegy 80,000 magyar nem tért haza, viszont mint volt ellenségek nem lehettek tag­jai a kivándorlást végrehajtó I.R.O-nak. Hennyey kivere­­kedte részükre az IRO tagsá­got, úgyhogy 1950-ben meg­kezdődött a kivándorlás ten­geren túlra. A lassanként magához térő Európában az ottrekedt ma­gyarok között is helyre kel­lett állítani az európai ren­det. Hennyey tapintatosan, de erős kézzel hajtotta végre azt a feladatot. Mint a Magyar Bizottmány néme tországi megbízottja úgy működött, mint egy jó konzul. Segítette, ügyes-bajos dolgaikban, ren­delkezésére állott civilnek, katonának, ifjúnak, öregnek egyaránt és közben kiépítette Németországban az ©migrá­ciós magyarság összekötteté­seit. Úgyhogy a forradalom menekültjeit már egy kitünő­en működő apparátus élén fo­gadta Hennyey tábornok. Nyugat-Németország terü­letén jelenleg 15,000 régi és mintegy 15,000 uj forradalmi menekült tartózkodik, ők a nyugatnémet jólét és szives fogadtatás élvezői. 1000 diá­kot a német egyetemek ösz­töndijakkal támogatták, a töb­bieket állás, lakás s ha kellett j ' [ I ' ; • ' ' gyógykezelés várta. A közíép­­iskclások részére Burg Castel­­ben középiskolát állítottak fel, ahol magyarul és németül készítik elő a magyar diáko­kat az egyetemre. A régiek­nek, a közigazgatás és a had­sereg tagjainak élet járadékot, a munkaképteleneknek szo­ciális segítséget harcolt ki hosszú évek munkájával Hennyey Gusztáv az emigrán­sok patronusa. Rátermettsé­gére a Captive Nations szerve­zete is felfigyelt, felkérték és a Magyar Bizottság adta teen­dői mellett vállalta a Captive Nations képviseletét. A Nyu­gat-Német parlament karza­tán, a minisztériumokban, a politikai pártok gyűlésein, Nyugat-Berlinben és Strass­­burgban sűrűn feltűnik egy őszhaju fáradhatatlan emi­gráns; mindenütt szívesen fogadják az elnémított ma­gyarság, a vasfüggöny mö­götti népek bonni szószóló­ját: Hennyey Gusztávot. ÖNFELÁLDOZÓ MOZDONYVEZET0 MOSZKVA. — A magyar nép szivében gyászos emlékű Voronyez környékén súlyos vasúti szerencsétlenség tör­tént. Az egyik állomás kö­zelében egy traktoros, ekét vontatva, keresztezte a vasút vonalat és 37 méter hosszú­ságban felszakitotta a síne­ket. A közelgő vonat moz­donyvezetője későn vette ész­re a bajt. Ő maga megme­nekülhetett volna, ha kiugrik a mozdonyból. De ő nem ezt tette, hanem minden erejé­vel fékezett, igy csak a moz­dony került rá a megrongált pályarészre, kisiklott és le­gurult a töltés oldalán. Vala­mennyi utas megmenekült, a mozdonyvezető azonban életét vesztette. Az erdélyi magyarok panaszai Az erdélyi magyar kisebbség sanyarú sorsára az “Observer” cimü előkelő folyóirat riportja hívta fel a figyelmet. A közleményt átvette a “New York Herald Tribune” és sok más amerikai és európai lap. A magyar lapok, igy többek között ez a rovat is riadóztatták az emigrációt, az Erdélyi Szövetség pedig elindította az adatgyűjtést. A közös erőfeszítésnek látható eredménye, hogy Roger R. Baldvin az Emberi Jogok Ligájának elnöke sorompóba lépett és a U. N.-ben elismert szervezete nevében a U. N. főtitikárához fordult, hogy vizsgálja ki az erdélyi magyar kisebbség panaszát és orvosolja. A The International League for the Rights of Man panaszában előadta: 1. — Bár Románia biztosította a magyar kultúra ápolását és a magyar nyelvi oktatást, a magyar kisebb­séghez tartozó gyermekek mégsem tanulhatnak isko­láikban magyar nyelvet. 2. — A vallás szabad gyakorlatát erősen korlátoz­za az a vád, mely a magyar egyházak lelkészeit politi­kai tevékenységgel gyanúsítja. 3. — Nagy számban tartóztattak le lelkészeket azzal a váddal, hogy összeköttetésben állottak az 1956 os forradalommal. 4. Sok magyar származásút deportáltak és rendőri felügyelet alá helyeztek azzal az ürüggyel, hogy “osz­tályidegenek” és gyermekeiket kizárták a középisko­lákból és az egyetemekről. 5. — Megszüntették a külföldön élő rokonok látoga­tását. Közvetlen családtagok részére sem adtak útle­velet. 6. — A magyar kisebbség Nyugattal csak a hűtlen­ség vádjának kockázatával érintkezhetik. Ebbéli félel­mük folytán még ajándék-csomagokat sem mernek át­venni. A tőtitkár válasza még nem ismeretes; bármilyen is az elintézés az ügyet figyelemmel kisérjük, és az egyes fázisáról értesítést adunk. Fogoly Népek Hetének Ünnepélye Nagyszabásúnak ígérkezik az idei Captive Nations Week. Nyolc amerikai állam kormányzója, 150 város polgármestere nyilvánította julius 14-ét a fogoly né­pek napjává. A washingtoni Capitoliumban szenátorok, képviselők emlékeznek meg a Vasfüggöny népeiről. Julius 14-én délelőtt 10 órakor a new yorki St. Patrick katedrálisban, 11 órakor a St. John székesegy­házban tartanak ünnepélyes misét, amelyen a nemze­tiségi csoportok nemzeti viseletben zászlóikkal vesznek részt. Julius 14-én vasárnap délután fél 1 órakor a First Avenuen a U. N. székházával' szemben Acen House előtt a fogoly népek és a nemzetiségi kiküldöttek jelen­létében tartják meg a zászló ünnepélyt. Julius 15-én déli 12 órakor a City Hall előtt Robert F. Wagner polgármester nyitja meg New York város ünnepi hetét. Az ünnepségeket a Conference of Americans of Central and Eastern European Descent, a Captive Na­tions Committee, az Assembly of Captive European Na­tions, továbbá az American Conference for the Libera­tion of the Non-Russians Nations in the USSR, szerve­zetei rendezik. KÖNNYŰ SOK PÉNZT KERESNI... NEW YORK. — Százezer dolláros szélhámosság miatt a szövetségi vádzstiri vád alá helyezett két hatalmas fivért: az 52 éves, 250 font testsu­­lyu Charles Lésért és a 49 éves, ugyancsak 250 font sú­lyú Edward Lésért, akiknek külön-külön 50,000 dollá­ros palotájuk van Oyster Bay longislandi városban. Könnyű pénzszerzés volt spe­cialitásuk. Üzletemberek­nek mortgage kölcsönöket helyeztek kilátásba — egyik esetben kétmillió dollár köl­csönt — a chicagói Teamster unió nyugdíjalapjától s az elintézés biztosítására fog­lalót vettek ügyfeleiktől, egyik-másiktól 20,000 dől-1 lár foglalót, azzal az Ígérettel, hogy ha a kölcsönüzletet nem sikerül nyélbeütni, vissza­adják a foglalót. A kölcsönök­ből nem lett semmi, nem is lehetett, merthiszen a~ nehéz­súlyú Leser testvéreknek semmi kapcsolatuk nem volt azzal az unióval. És a fogla­lót nem adták vissza, elköl­tötték. így elúszott a nagy kölcsönökben reménykedő üzletembereknek legalább 100,000 dollárja. Los Angelesből jelentet­ték a newyorki ügyésznek, hogy a Leser fivérek ott is hasonló a nagyszabású csalá­sokat követtek el s ott is vád alatt állnak. A repülés arisztokratái WASHINGTON. — A kongresszus felemeli az űr­hajósok fizetését a mostani 14.000 dollár maximumról 18.000 dollárra. BOMBÁZÓ BANDA PALERMO, Szicília. — A rendőrség letartóztatott 40 férfit, akiket azzal vádol, hogy egy olyan banda tagjai, amely már töb bhaláloskimé­­netelü bombázást követett el. 8 OLDAL “"T--: MAGYAR HÍRNÖK ............ JULY 11, 1963 _

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom