Magyar Hirnök, 1958. január-június (49. évfolyam, 2-26. szám)

1958-04-10 / 15. szám

4 MAGYAR HÍRNÖK 1958. ÁPRILIS 10 Nyugati figyelő írja: RETHY LAJOS “LUXEMBURG GRÓFJA” VASADY IMRE a Budapesti Operaház művésze, Luxemburg Grófja szerepében FÖLDESSY LILLA szubrett-primadonna, mint Juliette, a kis model A FÁKLYA MÓRICZ ZSIGMOND REGÉNYE Két délszláv partizán Az egyiket Bora Kacsarevics­­nek hívják. Most érkezett Los Angelesbe, ahol Merril Walker rendőrőrmester vendége. 1944 nyarán kapta a los-angelesi meg­hívást egy esürü szerbiai erdő közepén, ahol szerény partizán vacsoráját osztotta meg Wal­­kerrel. Merril a romániai olaj­­kutakat bombázta, mint az ame­rikai légierő pilótája. Vissza­tértében a németek lelőtték és Bora maroknyi partizán cso­portja mentette ki az üldöző né­metek kezéből. Az amerikai légierő súlyos veszteségeket szenvedett a ro­­mániuai bombázás során. Ka­­csarevits és 45 partizánja 269 amerikai repülőt mentett meg a bombázás után. Amikor a né­met vonalon — hol harccal, hol furfanggal — végül keresztül vezette a megmentetteket, rá­diózott az amerikai légierőnek, hogy küldjenek elegendő gépet a megmentettek elszállítására. Az amerikai generális nem hitte el a fantasztikusnak látszó üzene­tet és csak egy kis gépet küldött a dolog kivizsgálására. Ma, a volt partizán amerikai polgár és Detroitban dolgozott, tnint vasmunkás. Amig volt munkája és mit ennie, nem ju­tott eszébe az amerikai pilóta meghívása. Tizenhárom év után most kapta meg- az Ígért vacso-, rát. De inkább munkát szeretne kapni... A másik partizán Szintén vasmunkás és Broz Józsefnek hívják. És ha eláru-í lom, hogy álneve Marshall Tito, akor az olvasó mindjárt ráesz­mél, hogy neki jobban kifizető­dött a partizán mesterség. C egy cseppet sem szerénykedett. Sőt! Aprópénzre váltotta min­den valódi és kitalált partizán bravúrját. Róla is hallottunk az elmúlt héten. Ez esetben a Ca­dillac kocsik tulajdonosaivá1 gyűlt meg a baja. Nem tudva azt, hogy a használt úri jármű veket szegény ember is hajthat­ja, ha megvan a rávaló lefizeté­se. A Cadillac osztály zsákmá­nyolja ki a világot, mondotta Tito marshall. Szomszédom, a­­ki egyébként teherkocsit hajt egész nap, biztosan nagyon szé­­gyenli magát. És el fogja adni a szuette, vén Cadillacot, nehogy Tito marshallt még jobban ma­gára haragítsa. A rosszmájú délszláv disszi­­densek szerint Titónak “csak” Rolls Royce kocsijai vannak és Brioni szigeti paradicsomán ki vül még hat másik nyaralója és kastélya van. Szóval partizánja válogatja. Az egyiknek le kel­lett csúsznia, hogy a másik fel­csúszhasson. Valameddig . . . Mert ettől jut eszembe egy kis história, amit nemréiben hal­lottam. A kommunista miniszter fe­lesége álmatlanságban szenve­dett. A legkisebb neszre mind­járt felébredt. Mióta pedig a magyar grófok forradalma óta egész éjjel búgnak a muszka re­pülőgépek Budapest felett, azóta meg igazán nincs nyugta. Azt mondja a férjének: “The Jóska, nincs annyi be­­'olyásod a pártban, hogy rá­­redd a muszkákat, hogy leg­alább éjszaka maradjanak csendben?” “Minél jobban vénülsz, annál rövidebb az eszed” — mordul rá a befolyásos bolsi miniszter, — ‘annyit már megtanulhattál volna, hogy ha a muszkák nem repülnek, akkor mi fogunk re­pülni !” Több csere-diák tanul ma Ameriká­ban mint bármikor ezelőtt Tavaly több mint 40,000 külföldi diák folytatott tanul­mányokat amerikai főiskolá­kon az Institute of Interna­tional Education adatai szerint. Az intézet hozzáfűzi jelentésé­hez, hogy a világ tanulóifjúsá­ga valóságos Mekkának tekin­ti hazánkat. A számokból megállapítha­tó, hogy a 40,066 diáknak kö­rülbelül egy harmadrésze a Távol-Kelet országaiból indult el Amerikába és Kanada küld­te a legtöbb diákot: 5,370-et. Utána számszerűit Kina, Ko­­;“ea, India, Japán és a Fülöp szigetek következnek. Kiná­­íak több mint 3,000 polgára, Koreának és Indiának egyen­ként több mint 2,000 diákja ta­nul Amerikában. A távolkele­­iek legnagyobbréáze mérnöki tanulmányokat végez, mert — úgy látszik — ilyen képzett­ségű ifjakra van leginkább szükségük. Az európaiak és a kanadaiak azonban általános műveltségre törekednek (iro­­lalom, történelem és nyelvek). Földrajzi elosztás szerint ninden amerikai államban fa­luinak külföldi diákok, akik 136-féle országból sereglettek össze. New York államban él a 'egtöbbjük, számszerint 5,568. Utána California, Michigan és Massachusetts államok követ­keznek. A főiskolák 60 százalé­ka fogadott be külföldi tanulót, te a legtöbb közülük az Uni­versity of Michigan és a New York University hallgatója. Ez i négy intézet egyenként 1,000- 1,500 ilyen diákot fogadott be "a 1 a i közé. A diákság csereforgalma ermészetesen k é t i r á nyban négy végbe. Az elmúlt évben 1,887 amei’ikai polgár folyta­­;ott külföldön tanulmányokat. A legtöbb közülük Canadába ment, ami után Franciaország is Mexico következnek. Common Council Történt valami aminek hírét nyilvánosságra szeretné hozni? Ha igen, kő zólje velünk a hirt és mi szi vesen közreadjuk lapunkban Zilahy Sándor Magyar Víg­színháza Lehár Ferenc örökbe­csű szép operettjével aratja a sikereket Kanadától és Chica­gótól New Yorkig. Most végre lapunk olvasói is részesei le­hetnek a nagyszerű élvezetnek, amit ennek a darabnak művé­szi előadása nyújt. Április 20-án, vasárnap dél­után Newarkon, a Református Teremben, április 20-án, vasár­nap este New Brunswickon a Szent László Hallban, április 26-án, szombaton este pedig Passaicon a Szt. István terem­ben játszik Zilahy társulata, Vasady Imre operaénekes fel­léptével, aki a címszerepet ala-Ugy látjuk a lapokból s a gombamódra termő mimeogra­­phált kiadványok, tanulmányok, körlevelek, nyilakozatok, mosa­kodások s olykor, sajnos, gya­­lázkodások garmadájából, hogy a világba szétszóródott magyar­ság közéleti berkei lázban van­nak. A láz okozója, mint mond­ják és írják, az egység hiánya. Milyen egységé? — kérdezheti a régi egyszerű amerikai ma­gyal*. Hiszen mi úgy tudjuk, egységesek vagyunk abban, hogy a keresztre feszitett Magyaror­szágnak teljes függetlenséget, a naponta nyomorgatott magyar népnek teljes szabadságot, nyu­godt és félelemmentes életet kí­vánunk mindnyájan, sőt azért évtizedek óta dolgozunk is. Hol van tehát a baj ? Ott, mondják és írják, hogy ennek az egységnek ha meg van is, de nincs egységes képviselete. Mert az egységes képviseletnek volna tiszte, hogy a meglevő fel­fogásbeli egységet tökéletes szervezeti egységbe foglalja és képviselje. Ezt a képviseleti egységet viszont minden párt, minden árnyalat, minden moz­galom, minden alakulat, bizott­mány, bizottság, közösség, kör, társulat, klub, sőt talán football csapat is csak a saját képére és hasonlatosságára tudja elkép­zelni úgy hogy mindenki más ő­­hozzá csatlakozzék. Mert van­nak például . . de hagyjuk. Tar­tunk tőle, annyi alakulatot és személyt kellene itt az északi*sa­­roktól a déliig felsorolnunk, hogy a végén nem jutna hely ar­ra a néhány mondatra, amit ez­zel az egységes képviseleti lázzal kapcsolatban mégis csak szeret­nénk egyszer elmondani. Ez pedig a következő: Nem tudjuk s nem is kutat­juk, hogy a második világhábo­rú és az 1956 októberi szabad­ságharc óta az Egyesült Álla­mokba került magyar testvé­reink szerint, nagy általános­ságban legalább, melyik volna az az alakulat, csoport vagy sze­mély, amely vagy aki körül tö­mörülni kívánnának. Mi csak egyet tudunk s ez az, hogy a ré­gi s ide saját jószántából vándo­rolt amerikai magyarságunk sohasem fog felülni a biról szék­be, hogy csoportok vagy szemé­lyek fölött ítéletet mondjon s a kitja. Havassy Mimi primadon­na, Földessy Lilla szubrett, Horváth László Iván zeneszer­ző, Nagy Lajos éa Zilahy Sán­dor alakítják a többi szerepe­ket. Az újságok hasábos cik­kekben számolnak be ennek a színjátszó gárdának és a “Lux­emburg Grófja” c. remek ope­rettnek sikeréről. Ennél szebb operett előadásában évek óta nem volt része az amerikai magyarságnak. A tökéletes együttest kitűnő énekes-táncos kórus egészíti ki. Lehár gyö­nyörű dalait mindenki ismeri, a darabot 34 nyelvre fordították már le. Kell-e ennél több “aján­maga jóváhagyó pecsétjét rá­üsse bármelyik alakulatra vagy személyre mindaddig, amig az uj emigrációk tagjai saját ma­guk között abbai meg nem e­­gyeztek. Erre itt minden szabad­ságuk és minden lehetőségük meg van. És ha erte mégis kép­telenek volnának, akkor ne cso­dálkozzanak azon, ha ez a mi ré­gi és szerintük — de csak szerin­tük ! — politikai naivitásban szenvedő bevándorlóit s itt gyö­keret vert magyarságunk távol tartja magát terméketlen s sze­rintünk értelmetlen és érthetet­len sőt bűnös és nem egy esetben olcsó politikai csatározásaiktól. Ez a magyarság ugyanis, hiszik vagy nem hiszik, a régi Magyar­­ország képét dédelgeti lelkében még mindig s abban a hitben él, hogy ha egyszer törzsétől elsza­kadt, akkor nem ilyen vagy a­­molyan, kisebb Vagy nagyobb, fehér, fekete, rózsaszínű, zöld vagy vörös árnyalatú pártocs­­kák és emberkék csete-patéján kérésziül szolgálhatja fajtáját és nemzetét, hanem egy minden csatározástól mentes olyan lég­körben, ahol legkevesebb izga­lommal legtöbbet tehet. Amig tehát ez a légkör az újabban jöt­tek között meg nem teremtődik, addig nem is fog felelni arra a kérdésre, hogy ‘Melyiket szeres­sük?” mert ha felelne, a helyze­tet csak még jobban elmérgesi­­tené. Egyszer már ugyanis fe-KOMMUNISTA EMLÉK­MŰ A KEREPESI TEMETŐBEN November 20-án lesz negy­ven esztendeje, hogy megala­kult a kommunisták magyar­­országi pártja. Ezzel kapcso­latban a központi bizottság határozatot hozott, hogy a Ke­repesi temetőben feállitják a nagy kommunista mártírok emlékművét. A felállítás költ­ségeit természetesen a magyar lakossággal akarják megfi­zettetni. Már most megkezdő­dött az “agitáció,” hogy min­denki adjon a “nemes” célra. A gyárak, üzemek, hivatalok pártbizalmijai írják össze az adakozók neveit és adomá­nyaik összegét. Mint agitációs jelszót közölték, hogy a “párt iránti hűség és a hazaszeretet kifejezője lesz az, hogy milyen nagy összeget adnak egyesek.” lelt s nem volt szerencsés vele. Jegyek kaphatók (előre vált­va $1.15 és $1.35-ért) a követ­kező helyeken: NEW BRUNSWICKON: Hajdu-Némethék éttermében, a Magyar Hírnök irodájában, Mrs. Bodnárnál, Mrs. Horváth­­nál, Paukék üzletében, stb. PASSAICON: Mrs. Barabás­nál (Tel. PR 8-6594), Dr. Nor­mann Frigyesnél (215 Third St.), Joe’s Magyar Import-üz­letben (148 Market St.) és a többi szokott helyeken. NEWARKON: a magyar re­formátus egyház javára lesz az előadás. Ebbe a hibába nem igen hajlan­dó még egyszer beleesni. Végképen nem jelentéktelen pedig, hogy ez a befogadó hazá­jához kipróbált hüségü, elha­gyott törzséhez mindig halálos szeretettel ragaszkodó milliós tömeg, amely a maga ma már több mint évszázados történel­mével, megtisztult, önzetlen jó­akarattal és cselekvő készségé­vel szomorúan közömbös marad­­e, vagy fel tud melegedni újra. Akik jót akarnak, azoknak ezt látniok kell, értékelniük kell s aszerint kellene cselekedniük. A régi amerikai magyarság erre vár s azért vár, hogy a felvetett “Melyiket szeressük” kérdésre minél előbb és örömmel vála­szolhasson. BORSHY KEREKES GYÖRGY (“Testvériség”) ISTEN ÉS EMBER Mint ahogy a hegykoszorut Széttépi vad zivatar, TJgy tépte szét a háború Mindazt, mi szent és magyar. Amott Isten keze munkál, S mindent szépen helyre hoz. Emiit ember mutatja ki, Mily romboló, mily gonosz. Isten szebb életet alkot, Hol kár esik valahol, De az ember élet helyett Kegyetlenül öl, rabol. Bűn előtt mily szép volt rajta Az isteni képiség, Bűnben lemossa magáról Mindazt, mi isteni szép. Azt hiszi, hogy szépen élni Isten nélkül is lehet, Holott csak a Sátánnak ád Vért, életet, szellemet. Megkísérti utánozni A holdat, a csillagot, Miket Isten bölcs kezekkel Az égboltra kirakott. Isten nem teremt a földre Tudással oly nagyokat, Kik nagy titkát felülmúlják, Mit magának tartogat. így a vonzó erők titka Büntet irgalmatlanul, Végre műhold és mücsűlag. Kérkedő fejekre hull. (Hawaii) SZABÓ LÁSZLÓ Már nagyon messze jártak, Miklós még mindig lángoló arc­­call szégyelte, hogy előtte idegen színben tüntette fel magát: a kocsi, az előkelő beülés, hogy a falujabeli földesur hintó ja vára­kozott rá, ez mind föltétlenül va­lami hamis beállítás, ez mind nemtelen hencegés az idegen lány előtt, aki semmiről sem tud­hat semmit . . , Nem, ezzel a lánnyal többet nem szabad . . . . . . találkoznia . . . s égett az arca: a testét sütötte a papné tekercs aranya . . . Erre végleg elcsüggedt, nem bírta tovább energiával, össze­­roskadt s úgy elterült a kocsi püha ülésében, mint egy beteg... Magában maradt, árvábban és szegényebben, mint valaha, mert most már nem volt semmi­je ... Még tegnap, mikor gyalog jött ezen az utón a kutyájával, bátor volt és komor s kemény... Ma nyomorult volt, reménytelen és bánatos . . . Egy kis hid jött s a lovak megcsöndesedtek, észrevette a kutyát, ahogy loholt a hintó u­­tán. Olyen gyöngéden nézett rá, még mindig a szivében volt, hogy hogy megörült neki reggel szegériy kutya ... az idegenben . . . Kis meghatott mosollyal né­zett rá, s hajtott: nekem is ott volna a helyem kedves barátom: kilógó nyelvvel futni az ilyen ko­csi után ... de én olyan poltron vagyok, hogy én bent ülök s té­ged, aki jobb vagy nálam, hagy­lak ott a porban loholni . . . Pattintott neki az ujjával, hogy vigasztalja. A kutya fél­reértette s egy merész vakkan­­tássál, felugrott mellé az ülésbe. Elmosolyodott s a kocsisra le­sett. Persze, szegény kutya . . . Megveregette a fejét s azért le­tessékelte, az ülésből, csak úgy a lába mellé engedte ülni, a kutya kivetette a nyelvét, hevesen li­hegett s folyton ránézett komoly barna szemével. Matolcsy hirte­len elkapta a szemét róla: ez a szem Ugyanúgy néz, ckosan, ko­molyan, figyelmes gyöngédség­gel s valamire várva, mint a ta­nítónő . . . A kocsis vieszanézetat a ku­tyára, de nem szólt. — Maga hol volt? Az állomá­son? — kérdezte tőle. — Igen. — Kit vitt be? — A kisasszonyt. A pap szeme összerándult. Egy s más pletykát hallott már Ardayról, hogy minden héten uj kisasszonya van. Valami ijesztő érzéskapcsolódás fogta el, a pap­né, Arday, a pap, a buja férj, a­­ki a felesége szemeláttára öleli a szobalányt . . . Égett és tüzelt a homloka. A zsebe égett, a papné pénze, sze­rette volna kidobni ... Nem visszaküldeni: eldobni, mint a mérges kígyót .... mielőtt ár­tana . . . A kocsis bizalmaskodva visz­­szaszólt s a lovaira intett: — Pedig ma mégeccer mekkő nekik járni . . . — Mit? — Az állomást . . . Megy az ur . . . A városba . . . Gyűlésre . . . Főkurátor, hát kell neki menni . . . Miklós tűnődve nézett maga elé s hirtelen eszébe jutott, hogy egyházmegyei gyűlés lesz holnap . . . a városban. Egész elfeled­kezett volna róla ... De hogy Musán egy szó sem volt erről ... Hm. Ha ügyes ember volna, most a főgondnok úrral kellene bemennie. Nagyon bosszantotta, hogy még nem találkozott vele. Per­sze mindent elhanyagolt . . . Mi­kor először tett látogatást a föl­desurnái, az nem volt itthon s most tudta ugyan, hogy itthon van, de abban a lelkiállapotban, amiben ő volt az utóbbi időben... Mikor a faluba beértek, a ku­tya magától kiugrott a kocsiból. Miklós felrántotta a szemöl­dökét magasra . . . maga is úgy érezte, hogy nem illik neki, hogy ebben a kocsiban megy végig a faluján . . . Lám a kutya! Em­ber ez! Finom emberi lélek. Már olyan közel volt hozzá, egészen felebarátok voltak: együtt érező társak. (Folytatjuk) KEDDEN ESTE van nálunk a lapzárta. A szerdán beérkezett híreket és közleményeket már csak a következő heti számban hozhatjuk. Keretes nirdeté­­seket szerda estig telefonon is elfogadunk hozhatjuk ÁPRILIS 20-ÁN, VASÁRNAP KIRÁNDULÁS WASHINGTONBA a virágzó cseresznyefák és más nevezetességek megtekintésére RENDEZI a new brunswicki Magyar Amerikai Atléta Klub kulturális csoportja. JELENTKEZNI lehet a következeknél: Levay Antal magyar cipészüzletében (Easton Ave. Tel. KI. 5-2394) Badics Sándor villanyszerelőnél (Tel. CHarter 9-3577) SZERELTESSE ÁT Fűtőberendezését OLAJRA ! Tété*.en olaj égőt (.Oil Burner) *zén kazánjába rágj egy teljesen aj, moedrn olajkazánra cseréltetne ki a mostanit I K.ÉRJEN DÍJTALAN ARA.1ANLATOT1 OLAJ FOTO­­BERENDEZÉST RÉSZLETFIZETÉSRE IS ADUNK.! Bessenyei Albert Olaj fűtőberendezés és fűtőolaj szállító 586 Hamilton St. Tel. Kilmer 5-6453 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Ezúton is hálás köszönetét kívánunk mondani mindazok­nak, akik szerető jó édesanyánk, a kedves nagyanya, dédanya, testvér és rokon: Özv. Kish-Varga Istvánná new brunswicki, 312 Seaman Street-i lakos, áldásos életének 80-ik évében, 1958 április 2-án bekövetkezett gyászos elhunyta és április 5-én New Brunswickon, a Van Liew temetőben végbe­ment temetése alkalmából részvétnyilatkozatukkal felkerestek, vagy bármi más módon segítségünkre siettek. Drága halottunkat nagyszombaton temettük el, a gyász­­szertartás e napon csak a Gowen temetkezési intézetben volt tartható, tehát az engesztelő szentimise áldozat az elhunytért most s'zombaton, április 12-én lesz a Szent László r. k. templom­ban reggel 8 órakor. Hálás köszönetét mondunk a szertartást végző Ft. Borshy Gy. Engelbert, O.F.M., plébános urnák, valamint a temetkező­­nek minden tekintetben előzékeny szolgálataiért. Hálás köszönetét mondunk mindazoknak, akik virrasztot­­tak, akik a ravatalnál és a temetésen megjelentek, akik virágot küldtek és szentmisét mondattak, akik autójukat rendelkezésre bocsátották és a koporsóvivőknek, névszerinti Csengery Gyula, Barney Wahl, Csengery Tibor, Palágyi István, Benkő Menyhért és Varga Vendelnek. Külön köszönetét mondunk a következő Miami, floridai lakosoknak, akik az elhunyt ravatalára szánt virágra, illetve koszorumegváltás képen adakoztak: Mr. és Mrs. Tóth, Mr. és Mrs. Beck, M r. és Mrs. Szentpéteri, Mrs. Borsody, Mr. és Mrs. Kopász, Mr. és Mrs. Simonka, Mr. és Mrs. Rum, Mrs. Alföldy, Mr. és Mrs. Farkas, Mr. és Mrs. Béres, Mr. és Mrs. Kancs'ó, Mr. és Mrs. Prekop, Mr. és Mrs. Csupin, Mrs. Grezner, Mr. és Mrs. Fenyő, Mr. és Mrs. Wilbay, Mr. és Mrs. Ambrus', Mr. és Mrs. Varró, Mrs. Csanády, Mrs. Bolla, Mr. Bonasso, Mr. Kocsis, Mrs. Csutor és Mrs. Kocsis. Hálás köszönetét mondunk a Szt. László r.k. egyházközség tagjainak, valamint az egyház Oltáregyletének és Rózsafüzér Társulatának, amelyeknek az elhunyt hűséges tagja volt és ame­lyek a temetésen képviseltették magukat. Soha el nem múló hálával gondolunk mindazokra, akik gyászunkban velünk osztoztak, jószomszédainknak, barátainknak, akik segítségünkre siettek s bánatunkat bármi módon enyhíteni igyekeztek. A jó Isten fizes'se meg jóságukat, felejthetetlen drága ha­lottunknak pedig adjon örök nyugodalmat a sírban, lelkének örök üdvösséget. 1958. április 10 A GYÁSZOLÓ CSALÁD MRS. ANNA ULYÁK és gyermekeik és családjaik Dayton, Ohio SZIGETY PÁLNÉ (Helen) és gyermekeik és cs. Miami, Fia. az elhunyt szerető gyermekei valamint 6 unoka, 10 dédunoka, testvére és más rokonsága (az óhazában) lólevél”? MELYIKET SZERESSÜK?

Next

/
Oldalképek
Tartalom